| V. Szent-Györgytől Bodokig. | TARTALOM | VII. Bükszád környéke. |
VI. Bodok és környéke.
Bodok, savanyuvizei. Bodoki borviz, bodoki szemviz. Czirka havasa. Bodoki havas. Kilátás. Kincsás vára, e vár romjai. Oltszem, néveredete, története. Gr. Mikó-kastély. Mikó vagy Herencz vára. E vár régen és most. Regék. Leányka vára. Málnás. A málnási bugyogó. Ivókut, szemviz. Gerebencz nevü régi falu. Mikó-Ujfalu. Zsombor pataka. Zsombor.
Classicus földre értünk, hol nem szabad figyelmetlenül átsietnünk; most lelkesite a természetnek üde szépsége, s már hideg észlelőkké kell válnunk, kik mult időknek hátrahagyott romjait, homályos történelmünk előkorának kőbetüit vizsga szemekkel kutatjuk, kik ezred év előtti népéletünk homályos nyomai közt buvárkodunk. Mert Bodok és Oltszem vidékén többi régi várrom van, melyeket már megszokott pontossággal felkutatni el nem mulasztom.
Bodok a gr. Mikó udvar szép jegenyesoraitól árnyalt falucska. A faluban magában csekély figyelemre méltót találunk, legfelebb felemlitem a temploma falába berakott azon követ, melyen három farkasfőt mutató czimer van vésve 1686 évszámmal, és azt, hogy Bodok már 1332-ben Buduk néven előfordul a pápai dézmák regestruma 649-ik lapján, mikor lelkésze László, 7 régi banalist és 1 garast fizet. Az 1567. regestrumban már Bodok néven 26 kapuval. Illő itt megemlékeznünk a Mikó családról, mely egyike a kiválóbb székely családoknak. Legelső, ki e családból kitünik, a Sebusi (Sepsi) előnévvel 1182-ben előforduló Akadás, ki mint Sólyomkő, Sombor, Gerebencz ura emlittetik. Ismét Vincze hidvégi gróf, ki 1253-ban Árapatakot s szomszédos más birtokokat nyeri; ennek egyik fia Mikó; ez a Mikó, másik Domokos, ez a Nemes családot alapitja. A Mikó család Oltszem, Bodok és Hidvégról irja ezután magát; igy oltszemi előnevet használ a Báthori István alatt szerepelt Ferencz, ki Bethlen Gábor tanácsosa, Brandenburgi Katalin kincstárnoka, Mikóvár (Csíkban) épitője, 1633-ban portai követ. Másik Ferencz háromszéki főkapitány, mint ilyen kapja Várhegyet. Miklós (a történész Ferencz fia) Báthori Endre hű fegyvernöke Pásztorbükkinél esik el a fejedelemmel.
A bodokiak közül kitünt Miklós a krónikairó (Lásd e kötetbe Peselneknél), István háromszéki főkirálybiró. Ferencz és a grófságot nyert Pál, kinek unokája Mikó Imre a jelenlegi közlekedési minister (Adatok Nagy Iván M. családai).
Bodok vidékén ugy a természetiek, mint a régészet terén több nevezetességet találunk. Az első között számos gyógyforrásait emlitem fel. A falu északi végénél beszakadó Borviz pataka völgyében a falutól negyed órányira van a hirneves bodoki borviz, melyet palaczkokba töltve egész Bukarestig elszálitanak. Ezen kőoszlopokon nyugvó fedélzet alatt felbuzgó forrás vize kellemes csipős izü, s a bort főzi*). Ezen ivókuton felül van a hires Veresborviz*), mely alkalmas cserfa medenczébe foglalva, fürdésre használtatik; nevét vereses lerakodásától kaphatta, hülés és köszvényes bajokban nagyon üdvös hatásu.
De mindezeknél nevezetesebb és jótékonyabb a Bodoki szemviz, mely a szomszédos Vásár pataka völgyében buzog fel; ennek büdös-kőmáj (hepharsulf) szaga és fehér lerakodása (talán szik-salak) van. Gyógyhatásáról az elgyengült szemekre csudákat beszélnek, csaknem egészen szemvilágot vesztettek nyerték itten vissza látásukat. S ezen az emberi organismus legnemesebb részére oly jótékonyan ható forrás ismeretlen, az még kellőleg észlelve, vegybontva sem volt. Igy van különben ez nálunk; a természet csaknem minden adományaival felgazdagitott, de mi azokat nem ismerjük, nem méltányoljuk. Csak a nép az, mely ösztönszerüleg ide csődül, és a legtöbb esetben meggyógyulva istenét áldva távozik, s emlékül azonban a szemfürösztésnél használt rongyokat felköti a bokrokra, miért a forrás körüli fák és bokrok tele vannak ily egyszerü votiv zászlócskákkal. Bodoknak még egy negyedik ásványos vize is van a Talamér patak völgyében.
Ezen gyógyforrásokhoz tett körutunkból estvére Bodokra tértünk vissza, jó hajnalban pedig utra keltünk, a bodoki havasról akarván a nap feljöttét ellesni. Utunk a Borvizpataka völgyén vezetett, azután a Borvizavassa és Czirka havasán emelkedett a községtől 1 1/2 óra távolra levő bodoki havas tető ormára*). Legmagasabb csúcsa ez a torjai Büdöstől lenyuló egész Angyalosig előszökellő azon erdő háromszögnek, mely az Olt és a Feketeügy völgyei közé ékeli be magát. Ezen a Büdössel hason magasságu csúcsról egész Háromszék madártávlati képe tünik fel; elemezzük azt néhány szóval. Nyugaton az Olt völgye ágyalodik be szép hullámzatos hegyek közzé, hol sötét berkek árnyában félénken simul el, mignem leérve Háromszék páratlanul szép rónájára, kedvtelve s enyelegve ezüstözi ki a Szépmezőnek ragyogó csipkeszegélyzetét. A Fekete-erdőségnek határvonalán, a persányi és magyarósi havas-sor magasabb csúcsai pillantgatnak át, mig az észak-nyugati szögletben a rákosi Tepej tornyosodik fel, mely félig kopár, félig erdőnőtte oldalával mint óriási fehér-zöld gúla emelkedik a többi hegyek fölé. Északon a Rika, Hatod lánczolata, a tusnádi szoroson átpillantgató Hargita sötét-kék csúcsaival a Büdös és Sz.-Anna-tó hegychaosával. Az északkkeleti szögletben a Nemere és a Nagy Sándor imposans tömege. Keleten a határszéli Kárpátok magas lánczolata nyulik le a Bodzáig, hol a Csukás, Szilon és Dobromir nagyszerü csúcsai töltik be a délkeleti szögletet.
Az itt megtört havassor délre kanyarodva, a Barczaságot körülkeretelő roppant hegyóriásokban bámultatja magát. De azt, hogy e nagyszerü táj minő szinezetben tündöklött, hogy a nap sugár özönében uszó havasok minő szinpompában ragyogtak, alig tudnám csak megközelitőleg is képzeltetni. Hisz a szinezetnek minden árnyalatai képviselve voltak ottan, mert mig a kopasz mészkőcsúcsok ezüstként ragyogtak, addig az erdős hegységek kék és lilaszin palástban pompálkodtak, a legtávoliabbak pedig éggel összeolvadó azurszinben mosódtak el. Ott e nagyszerü havasok lábainál terült el Háromszéknek a Barczasággal egybeölelkező nagyszerü rónája, melyen feltünt két városa – sz.-György és Kézdi-Vásárhely – körül csoportositott 96 faluja e széknek, melyek között ezüst szalagként huzódott át az Olt és Feketeügy hullámvonala. E térségen a határoknak sárga (érett buza), zöld (tavasz határ) és fekete (ugar határ) foltjai mint óriási sakktábla koczkái váltakoztak, melyeken a futók a faluk, a királyné és bástya a városok voltak, vagy mint óriási rakműtábla, melyen e különböző szinü koczkázatok a legszebb szinvegyületü alakzatokat rajzolták le. Alább a Barcza ködlepléből lassankint kibontakoztak a faluk, felragyogtak a havasokról lerohanó, Olt keblébe siető patakok, s feltünt a Czenk aljában Brassó fellegvára.
Oly szép, oly nagyszerü volt e látvány, hogy a szem nem győzött élv és gyönyörrel eltelni, s az ember nem tudott megválni e varázsponttól, honnan minél tovább nézett, annál több részletet, uj, addig észre nem vett szépséget fedezett fel. Ez csak a puszta látvány volt, de hátha még hozzácsatoljuk az e térhez kötött nagyszerü emlékeket, ha felelevenitve a múltat, annak gyakran megragadó s bámulatos eseményeivel ékitjük fel e tájt, akkor nem csak a természetet éltető nap, hanem a szellem világát felmelegitő dicsőség napja is ragyogni fog e táj felett.
Csoda-e, ha ezen leirhatlanul szép és nagyszerü kilátást megéneklő költő is akadott, kinél a lelkesedés azon szép verseket szülemlé, melyek sokkal ragyogóbb s méltóbb szinekkel festik e kilátást miként én tehetném, azért az én leirásom hiányainak kiegészitéseül legyen az ide igtatva.
| Bodok tetőjén állok. Lábaimnál |
| Háromszék bájos rónasága van, – |
| Felhőbe nyuló bérczek keretéből |
| Mint tündér-tájkép, mosolyg nyájasan. |
| Ölén elszórtan száz falu pihent, mint |
| Nyugodni szállott utazó csoport, |
| Az ott az erdők oldalában dőlt le, |
| Ez hűs pataknak partira hajolt. |
| Körül a síkon rengő gabnatenger |
| Teriti szélyel arany árjait, |
| S mert ennyi kincsnek szük a völgymeder – föl |
| A lankás bérczre tolja habjait. |
| Zöld fenyvesekből megszökött patak fut |
| Szökdelve vigan le bércz kövén, |
| S a havasoknak elrabolt rózsája |
| Még illatozva úszik tükörén. |
| Nehéz kalászszal áldott gabonában |
| Vidám kaláka zajos népe pezsg; |
| Sugár leányok, barna, karcsu ifjak – |
| Munkás kezökben könnyü sarló peng. |
| Zeng ajkaikról hangos dal; felelve |
| A légi viszhang: kis pacsirta szól; |
| Belévegyül a pásztor furulyája |
| S vadászok kürtje havas ormiról. |
| A zúgó erdő, vadgalamb búgása, |
| Bús fülmile a bokrok éjiben, |
| A nyáj kolompja, falvak estharangja – |
| Ringatják lelkem édes szeliden. |
| Oh szép vagy hazám, bájos szülőföldem! |
| Végig belátom egész téredet, – |
| Parányi az csak, és mégis százezrek |
| Élünk öledben, áldunk tégedet. |
| Mint tündérkertet a mesék sárkánya, |
| A havas őrzi bájid kincseit: |
| Elzordul arcza, fölborzad sörénye |
| S megdördül, rád ha vihar közelit. |
| És véd. Te gyakran napsugárban fürdesz, |
| Mig zivatarral küzd ő vészesen; |
| Villám csapdossa homlokát, mig téged |
| Nem háborit szél lebbenése sem. |
| Nappal szeliden ölel karjai közt, |
| Árnyával föd be, ha jön alkonyat, – |
| S mig szenderegsz, ő pásztortüz szemével |
| Ébren virrasztja álmodásodat. |
| Demeter Sándor*). |
A hagyomány e havastetőre óriások által lakott várat helyez, azonban a legfigyelmesebb vizsgálódás után is ott épületnyomot felfedezni nem tudánk; vár itt nem létezett, legfeljebb az alább feküdt Kincsás várának lehetett itten egy őrtornya, honnan a kovásznai, borosnyói, sz.-léleki, rákostepeji s más határvárakhoz jeleztek.
A bodoki havasból egy délnyugatra hajló kifutvány nyulik le az Olt völgye felé, ennek legmagasabb s a bodoki havastetőtől alig pár ezer lépésnyire levő csúcsát egy nagy kiterjedésü régi vár koronázta, melyet ma Kincsás várának hivnak, s melynek még most is oly jelentékeny maradványai vannak, hogy ezekből a várnak igen sajátságos fekrajzát elkészithetők*).
E várnak a kigondolható legsajátságosabb alakja van, s azt leginkább egy körvágatos (kizackenezett) félgallérhoz hasonlithatnók. (L. alaprajzát.)
Ily alakot annak részint épitészeti szeszély, részint a hegy fennlapjának ily alkata adhatott. Északra néző bütüjétől kiinduló oldalai nem egyenlő hajlásuak, mert a keleti oldal AAA egy behajlással csaknem egyenes vonalban megy, mig ellenben a nyugati oldal BBB három behajlitással negyed körded (ovál) alakban kanyarodik a másik oldalfalhoz, mig érintkezési pontuknál C hegyes csúcsban egyesülnek. Az ezen kacskaringós falak által bekeretelt beltér DDD északról délre lejtősödő, jelenleg kiirtatva kaszálóul szolgál; gátonyának kidombosodása azonban mindenütt tisztán látszik, sőt néhol még a falrakatnak is elvitázhatlan nyomai mutatkoznak. Északkeleti szöglete kereken záródik, mivel pedig itten fal által szegélyzett üregre találunk, azt kell következtetnünk, hogy ezen szögletben egy hatalmas körbástya E állott, mely a látszólag itten volt bejáratot F fedezte. Hogy várunk tekintélyes és nagyterjedelmű erőd volt, azt mértékarányaiból is megitélhetjük, mely szerint falkerülete 900 lépés hossza 300, legnagyobb szélessége pedig 170 lépés. Keleti oldalán, a hegy sziklaoldala függélyes levén, sánczra se szükség, se hely nem volt, többi oldalait azonban a várgátonynyal párhuzamosan futó széles, mély sáncz GGGG övezte. – Leirásunkat könnyebben érthetővé a vár alaprajzának idecsatolása által teszszük.
Ezen, a rákosi Tepej, Tiburcz vára, valamint a bodoki havason állott őrtorony által, a Bálványossal és a határszéli várlánczolattal egybeköttetésben állott tekintélyes erődöt észak-nyugati oldalán a mély Kincsás árka választja el a Herecztől, melynek Oltra rugó előfokán feküdt – mint alább látni fogjuk – Mikóvára. Ez árokban a néphit szerint aranycsepegés van, mely gyertya-alakban jegedzik, s melyet magyarországiak hordanak el.
A várhegy alá boltives alagut megy be, mely e várnak titkos földalatti kijárata volt. Hogy e vár mikor épült s mi volt neve? arról még a hagyomány is hallgat. Kincsás neve ujabb keletü lehet, a mennyiben az itteni kincskutatásokról eredhetett. Miután e várról még a rege is hallgat, mi is hallgatásra vagyunk kárhoztatva, s leballagunk az árnyas, erdők között Bodokra, hol felüditő fürdőt vevén, átvágunk az Olt jobb partján Bodokon felül eső Oltszemre.
Oltszem nevét Benkő szerint onnan nyerte, hogy az ezen felül szük Olt völgye itt kezd kinyilni, s azért Oltszem, mintegy tágabb láthatárra nyiló szeme az Olt völgyének. A falu az Olt balparti magaslatán igen festőileg fekszik.
Hogy Oltszem igen régi s már 1332-ben létezett helység, kitetszik a pápai dézmák regestrumából, hol a 648. lapon Miklós olczmu-i pap olchzeme-i pap az 1333-ik évre ismét 2 garas fizetéssel van bejegyezve. E mellett régiségét tanusitja I. Lajosnak azon rendelete, melyben Hidvéghi Nicolai fia Demeternek (a Mikó család előde) néhány Sebus szék által elfoglalt Olthemeny és Málnás-on levő sessiót visszadatni rendel. Ezen rendeletben Málnás, Sombor, Gerebencz és Oltszem Fehérvármegyéhez tartozó helységeknek mondatnak*).
Az 1567. évi regestrumban Oltzem néven 9 kapuval van bejegyezve. Az 1827-ben épült Mikó-kastély a falu északi végében egy szabályszerü magaslaton igen festőileg fekszik; két előudvarát roppant várszerü magas falak környezik. Ez előudvarok mögött az Olt part magaslatán fekszik a renaissance-stylben épült szép kastély, melynek homlokzatán ezen, nem valamely nagy költőiséggel irt versek olvashatók:
| Zordon vadság végeztébe |
| A nyiltságnak kezdetébe |
| Övéinek emelte |
| Barátságnak szentelte |
| Hidvégi Gróf Mikó Miklós. |
| MDCCCXXVII*). |
Scbeint Oltszem végére két római vár romjait helyezi, ottan látott római faragványok, feliratok s pénzekről beszél; én bár kellőleg felkutattam a vidéket, ilyesmire nem akadhattam, hanem találtam más igen érdekes nem római várat, melyhez a kedves olvasót elvezetem.
Oltszemen felül, Málnás és Oltszemtől egyenlő távolságra, az Olt balpartján egy cziher (bokor) által benőtt kiszökellő előhegy magasul fel. Ezt Vártetőnek hivják.
E büszke hegyormot, ősváraink egyik legjelentékenyebbike koronázta, melyet a nép Hereczvárának és Mikóvárának is nevez. A vártetőt sürün benőtt fák árnyában még most is jelentékeny maradványai rejtőznek ezen mesés várnak, melyről még e vidék szülöttjei is oly kevés tudomással birnak*), az utas nem tudva semmit annak lételéről, közönynyel robog tova e rejtett romok alatt, melyekről az erdőt-buvó (erdőben mulató, legtöbbet ott lakó) pásztorok csudás, félelmes regéket beszélnek az arra járónak. Hogy ez ősromok ezután ne legyenek ily feledettek, ily mellőzöttek, megkisértem azoknak ismertetését, ez ismertetés által azok iránt méltó érdekeltséget törekedvén költeni.
A vártetőt nyugatról az Olt kanyarogja körül, északról a Herecz patak, délről a Széktorka pataka folyják körül. E három oldalról a vártető csaknem megmászhatatlan meredek, csak is keleti oldalán van a hátrább lévő Hereczczel egybefüggésben, honnan könnyebben lehet megközeliteni. Ekként a természetileg is erős fekvésü hegycsúcs igen alkalmas volt arra, hogy vártalapul szolgáljon. De lépjünk közelebb és vizsgáljuk részletesen meg e titokteljes romokat. Hercz vára tojásdad alaku volt, mely alakját a vártetőnek ily idoma határozta meg. (Lásd alaprajzát).
A vár dombos belterét körülfutó várfal AAA, kerülete 740 lépés, az e falak által körülkeritett beltér BBB legnagyobb hossza keletről nyugatra 200 lépés, legnagyobb szélessége északról délre 120 lépés. A falaktól 12 lépésnyire egy még most is 12 lépés széles és 2 öl mély sáncz CCCC vonul el egészen a vár nyugati bütüjéig, hol a hegy falmeredeken hanyatolván le, mint felesleges megszünik. E sánczon kivül egy magas széles gátony EEE – talán egy külső védfal alapja, s azon kivül egy másik kisebb sáncz FFF vonala látszik.
A vár nyugati bütüjénél a várfalak kettősök, a két fal közti 17 lépés széles téren több mély gödör ZZ van, mi arra enged következtetni, hogy a kettős fal között egy hosszu sor épület, hihetőleg a várőrizet laktanyája, volt elhelyezve.
A körvonaloztam várfalak alapja még most is mindenütt megvan, nemcsak, hanem az északi és déli oldalon e falak 6–7 láb magasságban állanak, alkotanyaguk szép lapos homokkő, – minő a vártető kőzete, – mely forró mészszel illesztetvén össze, még most is bonthatlan szilárdul daczol az idővel és viharral. Ezen várfalak alól 6 láb szélesek, de a föld szinétől vagy 4 lábnyira bekeskenyülnek, s ekként egy két láb széles lépcsőszerü párkányzat alakul, mely vívó folyosóul szolgálhatott.
Herecz várának látszólag két bejárata volt. A főbejárat G a keleti oldal középpontján volt egy hatalmas kapubástya alatt, melyről feltehetőleg felvonó hid járt le a vársánczra. Ezen kapubástya H szabálytalan négyszögidomu volt, várfal vonalával összeeső rövidebb oldala 17 lépés, benyuló hosszabb oldala 22 lépésre terjedt. Falai még most is 8–9 láb magasságban állanak, s a körülte lévő nagy romhalom annak több emeletre osztott nagy magasságára enged következtetni. Délkeleti, valamint északkeleti szögletéből két keskenyebb fal KK vonul a sáncz felé, mi mutatja, hogy annak egy a várfalak és a sáncz közé helyezett elő-védmű által befoglalt előudvara volt. Másik kisebb bejárata az északnyugati szögleten volt L-nél.
A keleti oldal volt – mint fennebb is emlitém – az egyedüli, hol e várat megközeliteni lehetett a vár szinvonalán jóval alól fekvő hegynyakon át, miért ezen leggyengébb oldal megerőditésére volt a fő figyelem forditva. A leirt hatalmas kapubástyán kivül, – mely minden bemenetelt lehetlenné vagy nagyon nehézzé tett – még más elővédművek is voltak, mert 100 lépésnyire a vársáncztól másik hatalmas földtöltés MM és 7 lépés széles sáncz NN szeli át a hegynyaknak egész szélességét, s csak ott szünik meg, hol a hegyoldal meredekké lesz.
Szokásom szerint a könnyebb megérthetés és tájékozás kedvéért ide csatolom Herecz várának alaprajzát.
A fentebbi leirásból megitélhetni, hogy e várnak még most is jelentékeny maradványai vannak, de csak néhány évtizede, hogy e várrom még majdnem egész épségében fennállott. A falak több öl magasságban és az emlitett kapubástya egész felső boltozatáig ép volt, azonban 1827-ben, midőn gr. Mikó Miklós oltszemi kastélyát épitette, lerontatta ezen emlékszentesitett, s mult idők nagyságáról regélő romokat. 80 ökrös jobbágya egy egész éven át folytonosan hordotta a ledöntött falak kövét; az egész Mikó kastély roppant kőkeritéseivel, s terjedelmes gazdasági épületeivel mind innen, e rombolásból emelkedett fel, és a kimélytelen kezektől meginditott dúlást mások is folytatták, mert Oltszem és Málnás kőházai mind ezen lerombolt vár anyagából épültek. Én, ki az ős romokat tisztelem, ki meghatott lélekkel közelitek mind a mult tisztes szent emlékeihez, tehetném-e, hogy fel ne jajduljak az ily művelt embert megbélyegző vandalismuson, és ne roszaljam, ne kárhoztassam a nemzeti emlékkincseknek ily gondatlan, ily kiméletlen, ily megbocsáthatatlan megcsonkitását, ily erőszakos lerombolását. Hisz oly kevés az, mit a mult nékünk fennhagyott, oly kevesek, mik még mult nagyságunk emlékei gyanánt léteznek, hogy azokat kimélni és védeni kell, mert azok sérthetlen nemzeti kincseinkhez tartoznak, mert rom egy tisztes képviselője a multnak, s multunk olyan, hogy arra – hivatását mindig átértett – nemzetünk büszke lehet.
Megismertettem e várromok mostani állapotát, s mit idő és emberek kimélytelensége fennhagyott azt feljegyeztem a nemzeti emlékkincsek leltárába; már most lássuk az e várhoz kötött emlékeket.
Fájdalom itt is ki kell előre mondanom, hogy miként ily régi emlékeink nagy részénél, ugy itt is történeti tudomással, a mult titkait felderitő történelmi adatokkal nem birunk, s ekként e rom is a mesés homály sötét ködébe van burkolva, hol a kutató iránytalanul tévedez legfelebb egyes regét, csudás meséket, s homályos néphagyományokat talál, a melyeket szintén szükséges feljegyezni, hogy a feledékenységtől megvédve legyenek.
a monda szerint tehát e várat szerecsen óriások épitették és lakták, kik a fennebb fekvő, s ugyanezen hegylánczolat főcsúcsán feküdt Kincsás várába léptek fel egypár lépéssel.
Ezen rege mutatja, hogy Herecz és Kincsásvára egybeköttetésben álló két testvér-vár volt, s hogy azt valami fekete fegyverzetü nép lakhatta, mit ha a szász irók megtudnak, azonnal rámondják, hogy azok a fekete keresztes német lovagok voltak, miként a Feketeügy nevéből is azt hozták ki, hogy azon folyó a német lovagokról nyerte nevét, s azok birtokainak képezte határát.
A rege folytatólag azt is mondja, hogy a szerecsen óriások roppant kincsei itt Hereczvárának földalatti picnzéiben vannak nagyszámu fekete pulyák (törpék) őrizete alatt elrejtve. Egykor egy pásztorgyermek beesett e pinczékbe, ott nagy csapat fekete pulya evett, ivott, tánczolt, őt is kinálták fekete kancsóból; fekete hordóban pedig roppant kincs volt felhalmozva, de a meglepett fiu felsohajtott: „Én jó Istenem, hová jutottam.” Az Isten nevének emlitésére az addig barátságos indulatu pulyák megragadták fiunkat s egy lappancson kidobván, mivel ő ijedtében folytonosan Isten nevét emlegette, ugy röpitették a bokrok felett, hogy az erdő szélén félholtan rogyott egybe, hol őt kereső társai megtalálták, s ma bár öreg ember, mennyre, földre esküszik, hogy ez a történet, mit képzelete teremtett, szóról szóra igaz.
Másik hagyomány az, hogy Herecz várát egy hatalmas hős lakta, kinek hatósága alá a következő 9 falu tartozott: Oltszem, Bodok, Zoltán, Éthfalva, Martonos, Fotos, Gidófalva, Angyalos és Besenyő. Ezen hagyománynak némi alapjára mutatna az, hogy a vártető egész 1863-ig a nevezett kilencz falu közös birtoka volt, s csakis a nevezett évben osztották fel egymás között. A kilencz falut kormányzó s e várat épitett és lakott hős, vagy nagy ur pedig nem lehetett más, mint valamelyik Mikó ős, mely család már a XIV. századba, mint fennebb látók, birta Oltszemet és a szomszéd falukat: e feltevést igazolná a Mikóvár elnevezés is, mert igen hihető, hogy régi harczias időkben, midőn csak várakban volt biztos maradás, midőn minden jelentékenyebb családnak és minden vidéknek volt ily villongós időkben menhelyet és védelmet nyujtó erőssége: a tekintélyes Mikó-család szintén birt egy ilyennel, hol a gyakran dúló ellenséggel daczolt, s honnét alattvalóit, jobbágyait, hűbéreseit kormányozta és féken tartotta. Békésebb idők bekövetkeztével azonban e család is elhagyta a bajosan megközelithető, kényelmetlen lovagvárat, Bodokra és Oltszemre költözött le, a vár pedig elhagyatva küzdött az enyészettel, daczolt az idő hatalmával, mignem egy utód kimélytelen keze lerombolta az ősöknek ezen annyiszor védelmet nyujthatott, annyi harczviharral daczolhatott, annyi emlék által szentesitett tisztes romokat.
Alább, Oltszemmel éppen szemben egy kopár előhegyet Leánykavárnak hivnak; a minden oldalról mély árkok, sötét szakadások által körülölelt és semmi más hegygyel összefüggésben nem levő domb várnak igen alkalmas hely lett volna, szabályszerü, négyszög-idomu s elég terjedelmes fennlapján egy vár meg is fért volna, s bár a hagyomány helyez is oda várat, sőt kincskeresők rejtett kincsért turkálják itt is a földet, én figyelmes kutatás után várnak, vagy valamely régi épitkezésnek semminemü nyomaira nem tudtam ráakadni; ha volt ott valami erőd, az most nyomtalanul eltünt.
Már most hát hol voltak a Scbeint által emlegetett s Oltszem mellé kétfelől helyezett római várak?
Herecz vára semmi esetre nem lehet római maradvány, a fekvés és vár alakja határozottan ez ellen bizonyit. Leányka váránál semmi maradvány; hanem ha már kell ide római maradványokat helyeznünk, akkor az a mostani Mikó-kastély helyén keresendő, mert a fekvés azt Olt-part megaslatán, a talajnak szabályszerü négyszög alakja ugyancsak arra mutat, hogy itten feküdhetett egy római mansio vagy castrum, s római nyomokra mutatna az itten talált Vespasianus és Antonius Pius érem is, melyeket Szörcsei István haszonbérlő általam a kolozsvári Muzeum számára szives volt felküldeni; hanem ezen két érem, mely könnyen ide vetődhetett, még nem bizonyit semmit; s Scbeint által emlitett római faragványos és feliratos köveknek – melyek e tekintetben utasithatnának – a Mikó-udvarban mostan se hire, se hamva. Ezeknek eltünte – ha csakugyan léteztek – igen nagy kár a hazai régészet- és ismeretekre nézve.
Oltszemen felül, éppen a vártető aljában, az ut az Oltnak eddig követett jobb partjáról a túlpartra tér át, s nem sokára Málnást érinti, mely falu utolsó helysége ez oldalról Háromszéknek.
Málnáson régen kolostor volt*), melynek most semmi nyomát felfedeznem nem sikerült.
Hanem felemlitést érdemel azon ásványos forrás, mely málnási bugyogó név alatt ismeretes, s mely e falutól negyedórára az Olt jobb partján fakad fel.
E fürdő Semsey ur tulajdona, csinos fürdőházzal s néhány lakházzal is el van látva, s az utóbbi időkben annyira emelkedett, hogy az 1865. fürdőidény alatt már 185 család látogatta meg.
A Bugyogó vize zavaros, hamvas szinü s oly élénk könkéneg-szagu, hogy a benne fürdő, ha orrát a viz felületére tartja, elszédül. Hőmérséke + 15° R., aránysulya 1.0013.
Dr. Pataki vegytani észlelése szerint tartalmaz egy polgári fontban.
| Kénsavas szikélegből | 0.80 |
| Kénsavas mészélegből | 3.00 |
| Kénsavas vasélegből | 0.60 |
| Szikhalvagból | 1.20 |
| Szénsavas keserélegből | 1.20 |
| Timélegből | 1.00 |
| Vonatanyagból | 0.80 |
| összesen | 8.60 szemert |
| Könkénegből | 35.60 k. hüv. |
Ez vegytani alkatrésze e forrásnak, melynek jótékonysága számos betegségben*) évenkint és naponkint tényleg nyilvánul, mert az itt egészségöket visszanyert betegek száma igen nagy.
A Bugyogó mellett még van ivásra használt jó kellemes izü borvize (savanyuviz), mely Ivókut név alatt ismeretes. Másik, mely hajtó hatásu s az előpatakival versenyez, és egy harmadik Szemviz, mely a szembajokban használ*). Annyi áldása van itt a természetnek öszpontositva, hogy ezen fürdő felemelkedését és kifejlődését biztositottnak tekinthetjük annyival inkább, mert mult évben egy részvény-társulat vette át annak kezelését. Málnáson született Málnási László, gróf Bethlen Katának halálaig (1759), azután Bethlen Imre, végre gr. Teleki László udvari papja, ki mint iró hagyott hátra néhány munkát*).
Málnáson felül két patak szakad balpartilag az Oltba, egyik Száldobos pataka, mely Háromszék és az ide beékelt F. Fehérmegye egyik (Mikó-Ujfalu és Bükszád alkotta) foltocskája közt alkot határvonalt, és a Gerebencz pataka, mely mellett egy ily nevü a Bükszád mellett Vápa várához tartozott Gerebencz nevü falu feküdt régen.
Gerebenczen felül az Olt völgye egészen összeszorul, baloldalán a magas meredek Tárhegy, jobbról a gúlaidomu Nagy-Murgó előhegyei szoritják egybe; a már Felső-Fehérvármegyéhez tartozó Mikó-Ujfalu ezen szorosban fekszik.
Régen e falu fenn az erdők között a mostani falu végénél Oltba szakadó Nagy és Kis patak fennvölgyében feküdt, de mivel féktelen rablónép lakta, földesurok gr. Mikó Miklós kormányszéki rendeletből s könnyebb fékezhetés tekintetéből ezelőtt ötvenöt évvel mostani fekhelyére költöztette le.
Ujfalun felül az Olt völgye még összébbszorul annyira, hogy a völgyből kiszoritott ut az alant zugó Olt felett hajmeresztő magasságba vésve száll be a Zsombor patakához, s onnan hason modorban emelkedve kivezeti az utast Bükszádra.
| V. Szent-Györgytől Bodokig. | TARTALOM | VII. Bükszád környéke. |