VII. Bükszád környéke.

A bükszádi gyártelep, üveggyár. Vápa vára, most látható maradványai. Hanczi gödrében talált régi fegyverek. Vápa várához tartozott régi faluk, most is feltalálható neveik.

Bükszád egy vadregényes hegykebelben fekszik a tusnádi szoros alsó torkolatában, gyönyörü lombdús hegyektől körülkeretelt fennsíkon, melynek nyugati oldalán mélyen ágyalta be magát az Olt.

Ezen F.-Fehérvármegyéhez tartozó falu egy gyártelep, melynek lakóit gr. Mikó (az addig Ujfaluban volt üveggyár ide áttételével) 1782-ben mint üvegcsűri munkásokat telepitett ide, azok nemzetiségileg székelyek, oláhok, németek, és csehek, de annyira elszékelyesedve, hogy csak is idegen hangzatu neveikről lehet eredetökre ismerni, különben nyelv, öltözet és szokásokban azok tökéletes székelyek.

A kezdetben kis, sőt még 1790-ben is csak 12 gazdát számlált telep ma már tekintélyes, 1091 lakossal népesitett falu, s ugy az általok birtokolt föld, mint a nagyszerüleg berendezett üveg-gyár, – melynek e falu lételét köszöni, – jelenleg gr. Mikes Benedek tulajdona, azon nemes főuré, ki honi iparunk, s gazdászatunk fejlesztése körül irányt adólag, s oly jótékonyan hatva működik.

E gyár egyike honunk nagyszerübb ipar vállalatainak, s évenkint csakis 6–8 hónapot dolgozva 18,000 schock üveget állit elő, melnyek elhelyezése nagyrészt a szomszéd Dunafejedelemségekbe történik, hová bükszádi szekeresek szállitják el.

Bükszádnak roppant kiterjedésü határa, főként erdősége van, elannyira, hogy 10,000 holdra tehetni annak terjedelmét, s e szerint ezen birtokocska nagyobb sok német herczegségnél, de nagyobb ur is ám itt a földesur, mint sok ilyen zuguralkodó, és nagyobb szivjósága és azon patriárchális viszonynál fogva, mely e falu népe, s az általa kegyelt ur között létezik, mert bármi peresügyek, sőt még házi összekoczczanások esetében is, rendszerint tisztviselők (kik ugy is távol vannak) mellőzésével védurokhoz folyamodnak, s az ő kimondott itéletében rendszerint megnyugosznak, bajaik, szerencsétlenségeikben hozzá folyamodnak, s a nemesszivü emberbarát segély és vigasz nélkül őket el nem bocsátja; azért bizalom, szeretet, önkénytes és nem erőszakolt hódolattal viseltetik e nép ura iránt, s valjon nem szebb, meghatóbb-e a nép ily szeretetén nyugvó hatalom, mint sok szurony hegyen nyugvó trón körül kifejtett képmutató hizelgés?

Különben Bükszád egyike honunk legszebb havasvidékeinek, nem csak azon sok természeti szépségnél fogva, melylyel a teremtő azt oly pazarul felékité, hanem érdekes azon sok régi rom miatt is, mely annak környékén mult idők emléktöredéke gyanánt fennmaradott. Azért – kedves olvasó – Bükszád megállapodási pontunk lesz, honnan – ha türelmed engem eddig követni el nem hagyott – néhány érdekes kirándulást teszünk; mindenek előtt a falu közeli Vápavárának tisztes romjaihoz vándorlunk el.

Bükszádon alól félóra távolra, az Olt jobb partján, csaknem szemben a Zsomborpataka völgy torkolatával egy, az Olt és a belészakadó Rakottyás patak közé ékelődő hegyfok van, meredek oldalokkal biró sziklagerincz, ennek tetőlaplapját koronázzák Vápa várának még most is igen jelentékeny romjai.

E várra vonatkozó semmi történeti adattal nem birunk; nem tudhatjuk, hogy az mikor épült, nem hogy mikor lett titokszerü romhalommá; csak falainak roppantsága s alakja mutatják, hogy az egy erőteljes, a történeti tudaton jóval túleső korszaknak cyclopsi műve; egyetlen adat lenne, mit Sebeint mond*Land und Volk der Székler. 119. lap. ), t. i. hogy a Bükszád mellett lévő Vápavár hatósága alá következő faluk tartoztak: Almás, Zsombor, Pohán, Gerebicz, és Pakotyás. Ezen faluk ketteje (Zsombor és Gerebencz) az Oltszem leirásánál felemlitett I-ső Lajos király adománylevelében is előjön, s a határrészek és patakok ilyforma elnevezései még ma is előfordulnak. Igy Zsombor Bükszádon alól van a Zsombor patakon túli magaslaton, hol az udvar gazdasági épületei vannak. Ezen fölül az erdő szélén Almás mező még ma is megvan. Gerebencz pataka, – melyből a helyneveket mindenütt elferditő Scbeint Gerebiczet csinált – miként fennebb is emlitém – Málnás és Ujfalu közt szakad az Oltba. Pohán nem létezik, de van Gohán pataka (mely Ujfalunál jobbpartilag szakad az Oltba) s Scbeint könnyen elcserélhette a G-t a P-vel, mint elcserélte az R-et a P-vel, csinálván Rakottyásból Pakotyást, mely Rakottyás patak mint fennebb emlitém, éppen Vápavár alatt szakad az Oltba, sőt ilynevü faluk egykori létezését a jelöltem helyeken a hagyomány is állitja. Ha tehát Scbeint-nak a hagyományok által is igazolt állitását (mit ő semmi adattal vagy okmánynyal nem igazolván, feltehetőleg ő is csak a hagyomány nyomány jegyzett fel) elfogadjuk, akkor hinnünk kell, hogy ezen ötfalus vár igen jelentékeny erőde volt székely őseinknek.

A várfalak igen régi kor jellegét viselik, s bár kövei nincsenek faragva, de mégis lapos felületüek s oly jól összeillesztvék, mintha egymáshoz lennének faragva. A várfalak minden oldalról megközelithetlen meredek sziklafalak ormaira vannak fektetve. Fekdombja csakis az északi oldalról volt az oltparti hegyekkel egy tömpe hegyhát által összefüggve, s csak ez egy ponton volt az megközelithető; de a várat épitők ezen gyengébb oldalt is mesterség s óriási munkával csaknem megközelithetlenné tették, mert e hegynyakat két helyt metszették át, ugyanis a vártól 80 lépésnyire egy 220 lépés hosszu, 8 öl széles s még most is 3 öl mélységü sáncz szeli át a hegynyakat egész szélességében (lásd alaprajzát), s bár ez már magában is nagy munka, kis vakondturás azon roppant átmetszéshez képest, mely közvetlen a vár északi bütüje alatt szeli át az itt 72 lépésre keskenyülő hegynyakat. Ezen átmetszés (fenekén) 35 lépés széles és függőleges meredek belső (vár felőli) oldala legalább is 8 öl magas, ugy hogy egy fenekéből kinőtt több százados bükkfának csakis tetőágai látszanak ki. Ezen roppant sáncz közepén egy alapjánál 18 lépés széles kis szikladomb B hagyatott meg, melynek tetején, mint a körülte heverő nagy kövek mutatják, valami epület, feltehetőleg védtorony állott, hová a vár kapubástyájának felvonóhidja eresztetett le, s e védtoronyból egy második felvonóhid nyulhatott át a hegynyaknak e két átmetszés közötti részén levő elő-védművekhez. Ebből látszik, hogy e várba bejutni nem volt könnyü. Ma, midőn a képzeletünkben odateremtett felvonóhidak eltüntek, a meredek oldalu átmetszésen csak nagy bajjal, sőt szédelgős ember csak életveszélylyel küzdheti fel magát, pedig bármi bajosnak tetszik is a feljutás, a vár egyedüli bejárásának itt ez oldalon kellett lenni, mert az másutt lehetetlen volt.

Ezen átmetszés belső ormózatán feküsznek a várfalak, még pedig az emlitém dombocskával szemben egy négyszögidomu, 4 öl oldalhoszszal biró izmos kapubástya C van, melynek ölnyi széles fala még most is másfél öl magasságban fennáll, körülte nagy romhalom, mi ezen bástya eredeti nagy magasságára enged következtetést vonni. Ezen bástya külső falával egy szinvonalban vannak az azzal szervileg összeépült várfalak, melyek egyenetlen hosszuságuak, mert a keletnek menő D 21 lépés, mig a nyugatnak tartó E csak 12 lépés hosszu, s igy a kapubástya az északi oldalfalnak nem közepén áll. Ezen északi fal két szögletén negyedkör-hajlással megtöretve s azután mindig keskenyülve ékszerüleg foly egybe, s ekként e várnak murok, vagy költőibb hasonlatot használva hosszukás szivalakja van, melynek hossza 200 lépés, s legnagyobb szélessége a kapubástyánál 38 lépés.

A várfalak legépebbek az északi oldalon, hol a 6 láb széles és bonthatlan szilárd várfalak még két öl magasságban állanak. A más két oldalon e fal csak itt-ott közeliti meg az ölnyi magasságot, legtöbb helytt csak alaprakata látszik. A keleti fal alá egy helytt sziklába vésett kútszerü üreg F mélyül be, mely lehetne kincskeresők műve is, de lehet a vár titkos kijáratának most egybeomladozott alaguttorkolata is.

Sánczolat e várfalakat csak az emlitém északi oldalon övezi, más két oldalán sem hely, sem szükség nem volt ily sánczolatra, mely hátul (nyugati oldalán) a Rakottyás pataknak függőleges sziklapartja, elől (keleti oldal) pedig az Oltnak megmászhatatlan meredek völgymartja köriti. Ezen az Olt és a beleszakadó patak között ékszerüleg előszökellő hegyen fekszik a hegy fennlapjának alakját követő szivformáju vár.

Lenn széditő mélységben az Olt törtet sötét egerberkek árnyában zúgva; de e zúgás nem folytonos, hanem megszakadozott, panaszos felsohajtás, mintha a titokteljes vár alját mosó folyam szomorkodnék és sohajtoznék ezen egykor partjait ékitett várnak rombadülte felett; mintha panaszhangokat hallatna a régi dicsőség e tisztes emlékének lassankinti megsemmisülésén a kérlelhetlen időnek viharostorával folytatott küzdelmében.

A várnak félelmes sziklahalomra fektetett végcsúcsától szép és megható kilátás nyilik az alant széditő mélységben rohanva törtető Olt völgyére, melyet a szilaj folyam ezredévek türelmével vésett be. Magas partoldalán túl a bükszádi szép fennsik terül el egészen a sz. Anna-tavát körülölelő Csomágig, és a torjai Büdöst fedő hegyes csúcsu Babekáig, és ott nyulik el a hosszu falu (Bükszád) füstölgő sötét gyárával, mely e falunak lételt adott, s ekként teremté a lelketlen a lelkest, gyár gyártá a falut, melynek helyén csak hét évtizeddel ezelőtt is elhagyatott vadon terült és az ember léptein mindenütt a földmivelésnek diszlő nyomai fakadtak. Az emberi szorgalom megadóztatta a vadont, mert az erdő irtványai közt mindenütt ért kalászoknak sárga aranytáblái tünnek fel, szép szinkoczkákban változékonyitva a vidék küllemét. A harczias idők ezen komor emlékéről vizsgálódva szemlélő mindenhol a béke vonzó képét látja maga előtt. A fiatal jelen pezsgő tevékenysége, szemben az öreg multnak komor harczias készleteivel, mert a tér zöld virányaiból mindenütt büszke ormok lövellnek fel, melyeket egykor várak koronáztak. Ott látszik a tusnádi szoros torkolatánál egy büszke sziklaszál, a Sólyomkő, melynek viharos tetejét várromok koronázzák; ott van fennebb e szoros felső torkolatánál egy másik magas csúcs, hol a csíki Bálványosvár nagyszerü maradványai rejtőznek, és lett látszik a várromokat hordó Herecz és Kincsás tető, miért az innen széttekintő (székelyesen vigyázkodó) meggyőződhetik, hogy ezen ősvárak mind láttani egybefüggésben voltak, s az erőditvényeknek egy hosszu lánczolatát alkották. Hány csata, hány hőstett emléke van ezen romokkal egybekötve, melyről mi tudomással nem birunk, melyet csak sejtet velünk mult időkre visszakalandozó képzelmünk. Igy a Vápa várával szemben az Olt balparti magaslatában egy száraz vizmeder vagy szakadás G mélyül be, melyet Hanczi gödrének neveznek. Az e mellett való térségen ütközetnek kellett lenni, mert midőn azt néhány évtizeddel ezelőtt először felszegték*Egy Hanczi nevü bükszád ember, honnan neve. ) (felszándották), nyilakat, nyiltáskát, horgas kardvasakat, handzsárszerü késeket, hegyes taréju sarkantyukat s más hadi szerszámokat nagy mennyiségben találtak ott. Fájdalom, a földmivesek, a kik e műkincseket találták, értéköket nem ismervén, patkónak dolgoztatták fel, ugy hogy egyet sem kerithettem kézre, de a leirás után azok török vagy tatár fegyverek lehettek, miről kivetkeztetve igen is feltehető, hogy e vidéket is meglátogatták a tatárok dúló csordái, kikkel e téren ütköztek meg Vápavár őrizetének hősei.

A vár belterén most semminemü épületrom nem látszik, az egész azonban mély gödrökkel van tele, melyek itt állott épületek alapjaira mutatnak, valamint sok, a kincskeresők által ásott kisebb ily üreg is. Egy a többinél nagyobb és mélyebb üreget H, a vár kútjának tart a nép, mely a monda szerint az Olt szinvonaláig hatolt be. A nép a vár alatt föld alatti pinczét hiszen, hol szellemek őrizete alatt álló roppant kincs lenne elrejtve. Egy bükszádi öreg ember beszélte nekem, hogy 15 évvel ezelőtt ott többedmagával ásogatván, felfedezték e pinczének ajtaját, melynek szemöldén oly irás volt, melyet semmiféle ember elolvasni nem tudott, de nagy zakatát (zajt) hallván, nem mertek tovább dolgozni. Az ásott üreg ujból betölt, s most ujból föld alá van rejtve (ha igaz) ezen a vár multjára talán világot derithető felirat. Nekem sem időm, sem módom nem volt ott ásatásokat tétetni, de feljegyezni jónak látom azért, hogy más szerencsésebb körülmények között kutatónak irányt adó delejtüül szolgálhasson.

Ime elősoroltam mindazt, mit e várromról megtudhaték, leirám annak mostan látható romtöredékeit s tájirati körvonalozását adám a lehető leghűbben. Ez nem sok ugyan, s a vár multjára mi fényt sem derit, de legalább a multnak ezen eddig senki által nem ismertetett*Kővári „Erd. régiségei”-ben csak megemlité e várat; ujabb kiadásu „Erd. épitészeti emlékei” czimü munkájában az én elsajátitott kéziratom alapján azt részletesebben körülirja. ) tisztes emlékét megmentém a feledékenységtől, felhiván arra a régészet barátjainak figyelmét. Egy más nálam szerencsésebb talán multját is felderitő adatoknak jövend nyomába, s egy későbbi kornak, meglehet, sikerülend az azt fedező titok fátyolát fellebbenteni. Könnyebb megérthetésért melléklem Vápa várának alaprajzát.

Vápa várának fekrajza.

Vápa várának fekrajza.