II. Sóvárad és Kibéd környéke.

Sóvárad. Endre. Sóvárad néveredete, római castrum, annak kiterjedése, mostani maradványai, bélyeges téglák s más műtöredékek. A ferenczesek itten volt kolostora. Csombod vára, annak tájirati fekvése, e várnak mostan látható maradványai. Regék e várról, Csombodról, az ott vívott csatákról. A régi Székelyföld határán elhelyezett várlánczolatról. Örömök dombja, Szomorák. Hallgatótető. Büdös szállás, hagyományok. Kibéd, Uron és Tabika pataka, gyümölcstenyésztés. A kibédi templom. Kibéd a Rákóczi-forradalom alatt. Péterffy-család.

Az első lépés, mit Marosszéken tettünk – azt hiszem – annyi nevezetest és érdekest mutatott fel, hogy a tovább utazás iránt is érdekeltséget, vonzalmat nyujthat; azért hiszem, hogy kedves olvasóm becses figyelmét továbbra sem fogja megtagadni. Szováthától bucsut véve, csakhamar felötlött Sóváradnak*Sóvárad az 1567-ki regestrumban Sowaragya néven 22 kapuval, az 1635-ki lustrában a rokon hangzatu Sowaradgia név alatt jön elő. messze ellátszó bádogos magas tornya; rövid félóra alatt a Küküllő mellett*Melynek völgyét itt Endrének nevezik Sóváradtól egészen fel Szovátháig. kiesen fekvő csinos faluba értünk*Sóvárad határának területe 6483 hold és 899 öl. Ebből 1719 erdő, a többi szántó, kaszáló és legelő. A határterületeket mindenütt Benkő K. Marosszék ism. czimű munkájának felhasználásával közlöm., oly pontra, hol meg kell állapodnunk, mivel a régi őskornak sok műemléke van itten csoportositva; már maga a falu elnevezése is régi várt feltételez; miként a vár elnevezésű faluk és hegyek a Székelyföldön eddig soha sem csaltak, ugy itten is okadatolva találjuk az által, hogy e falu egy tekintélyes római castrum felett, nagyrészt annak romjaiból, épült.

E vár a falu derekán a templomtól keletre feküdt, s bár területe most sürűn be van házakkal építve, figyelmes utánkutatással mégis feltaláltam nemcsak alapfalazatát, hanem még a várfokokat is. E castrum is, mint minden ilynemű római erőd, négyszög idomú volt, még pedig szabályszerű négyszög 250 lépés oldalhoszszal. A keleti oldalfal Biró Ferencz háza táján vágja át az országutat, a nevezett ház pinczéjének keleti fala összeesik a vár külső falával; ugyanezen telek csűrös-kertjében van a vár északkeleti szöglete, a szögerődön belül épült bástyával együtt. Az országúton belül (délre) a várfal még ölnyi magasságra most is kiáll a földből, minek nyomán tisztán kivehető, hogy kettős volt-e fal, ugy az is, hogy kívűl mély sáncz övezte. Délkeleti szöglete Dálya Ferenczné kertjében van, honnan ismét követhető a déli oldalfal egészen a falu között lefolyó Várpatak köves medréig, mely mellett volt a délnyugati várfok, sőt a patak hosszában vonult fel a nyugati várfal is. Északnyugati szöglete most már fel nem található, mivel azt a gyakran áradozó s medrét változtató hegyi patak elmosta, azonban kimérésem és az északi falnak irányulása szerint annak éppen a patak mostani medrébe kellett esni.

Hogy a várnak ekként határvonalazott belterén épületek álltak, mutatja, hogy ott több földalatti üreget, pinczét fedeztek fel időnként a lakosok; nem rég egyik háztulajdonos pityoka (burgonya) vermet ásván, beesett egy tágas földalatti üregbe, hol midőn tapogatódzva előre hatolna, feje felett iszonyú dörömbözést hallott, ő azt ördögök művének hivén, ijedten jött ki, pedig a halott dübörgés csak onnan származott, hogy az üreg felett vonulván át az országut, azon szekerek robogtak végig. Edényeket, római téglákat, fegyvertöredékeket gyakran találnak nemcsak a vár területén, hanem azon kívűl is, mi arra mutat, hogy e castrum védelme alatt római telep is létezett, s az innen lefelé menő római út nyomai is darabig látszanak a Tóth-utczában.

Az itten talált töredékek közt legérdekesebb a helybeli ref. pap birtokában levő azon tégla, melyen ezen bélyeg fordul elő:

(Cohors pedestris alpensium.*E tégla jelenleg a kolozsvári muzeum régiségtárában van.

A római vár fölébe épült falu csakhamar önálló egyházközséggé lett, mert a pápai dézmák regestrumának 1332. évi bejegyzésében a 619. lapon ott találjuk Váradot, mint a melynek Miklós nevű papja 8 denárt fizet*A pápai dézmák regestrumának azon részét, mely a Telegdi archidiaconatus marosi districtusát tárgyalja, közölte Theiner Monumentája I. 561 s köv. lapjain; de csak kivonatilag s a helységek csak egy tételben fordulnak elő; pedig azoknak több évben való előfordulása a névidomulásra nézve igen érdekes; azért én e kötetben is, mint az előbbiekben, a fehérvári Battyáni-levéltárban N. 5. V. 15. lévő másolatot használom, s annak lapjaira hivatkozom..

Benkő József*Milkovia II. CLXIII, 514 lap. mondja, hogy Sóváradon a reformatio előtt a ferenczeseknek volt kolostora, most azonban annak semmi nyoma, s hagyományi emléke sem maradt meg, ha csak az innen messze Bekecsalján levő Klastrom bérczén nem feküdt; de a nyomtalanul eltünt kolostor helyett találunk a sóváradi határon egy másik érdekes várromot, az ugynevezett Csombod várát*Mely Csimbód, Czimbaud, Czimbád váriatiókban jön elő a nép száján.. A falun alól negyedórányira, ott hol a sóváradi és kibédi határ összetalálkozik, a jobboldali hegyekből egy, a Köves és Szénégető patakok által határolt magas hegyfok, az ugynevezett Csombod hátja szökell ki a Kis-Küküllő völgyébe, ennek déli bütüje alatt vonul el a Kibédre menő országut, keleti oldalánál pedig a Szénégető patak völgyületén felmenő azon másik országut, mely Nyárád-Szeredán és Kebele-Sz.-Iványon át megy M.-Vásárhelynek.

Ezen ekként körülhatárolt hegyfok tetőlapján egyike állott ősváraink leghatalmasbikának, mely még eltemetett rommaradványaiban is bámulatra ragadja az észlelve szemlélőt.

A hegy maga minden oldalról függélyesen van leszelve, csakis északi oldalán függ össze a magasabb magyarosi tetővel; itt az összekeskenyülő hegynyakon egy 100 lépés hosszu cyklopsi töltés. A vonul át a hegynyak egész szélességében, melynek még most is alapszélessége 15 lépés, magassága 8–10 láb hogy pedig e gátony egy roppant falnak összeomlott tömege, arról tanuskodnak a töltésben magában levő és körülte heverő idomitott kőlapok. Ezen töltés külső, északnak néző oldalán mély sáncz B vonul el, mely közepén – hol a töltés is megszakad, s hol a bejáratnak C kellett lenni – ölnyi szélességben be van töltve, de e betöltés csak későbbi művelet lehet, mert feltehetőleg itt felvonó-hidon kellett a várba való bejárásnak történni. E töltéstől 120 lépésnyire kifelé – tehát észak irányban – a már itt 50 lépésre keskenyedő hegynyakot egy másik – a belsőhöz hasonló – töltés és sánczolat D szeli át. A legsajátságosabb, mi eddig egy székelyföldi ősvárnál sem fordult elő, az, hogy ugy a belső, mint külső töltés és sánczolat a hegy keleti oldalán le volt vezetve a hegynek egy 50 lábbal alább fekvő lonkájára (terrasse), hol az ismét függélyesen lemetszett második lejtösülésnek oromszélén egyenes szögletben megtöretve, egy harmadik, délről északnak menő töltés által volt egybeköttetésbe hozva a más két töltéssel, ugy hogy az egész elő-védmű egy 120 lépés hosszu és ily szélességű négyszög erődöt képezett, melynek egy része fenn a hegytetőn, más része E lentebb a hegylonkáján feküdt, ekként felső és alsó elővárra levén osztva, mely alsó várnak keletoldali külső fala egy délre nyuló hatalmas földtöltéssel Z volt folytatólag meghosszabbitva.

A hegy keleti oldalán, műértelemmel sziklába vésett várútja F (a külső töltésen kívűl) még most is megvan, sőt jelenleg is az egyedüli közlekedő vonal, melylyel a hegytetőre fel lehet jutni. Az alsó elővárból ösvény G vezet fel a belső várba, mert mit eddig ismerteték, az csak mind elő-, a bemenetelt fedezett, védmű volt, ezeken belül a hegy kiterjeszkedő fennlapján volt az 1200 lépés kerülettel birt belső vár H elhelyezve.

Ezen belső várnak ugy látszik hogy nem volt védfala, mert azt a minden oldalról függélyesen lemetszett hegy alakulása feleslegessé is tette, bár a hegy alján oly mennyiségben hever a kő (mit sem víz ide nem hozhatott, sem a hegy alkatanyagában elő nem jön), miszerint még azt is fel lehet tennünk, hogy a falak az omladozó hegygyel együtt lesülyedtek a mélységbe. Arra azonban, hogy a belső vár terjedelmes és teres területén több épület állott, az ott levő számos üreg enged következtetni. Van egy a többinél hatalmasabb üreg I a déli oromszél közelében, erről a hagyomány azt tartja, hogy ottan roppant nagy, több emeletes, torony állott, melyben Csombod, a vár ura, lakott, tehát egy zömtorony, minő a középkori várakban mindenütt fellelhető: e torony tetjében – mond a hagyomány – oly nagy harang volt, hogymikor vész idején Csombod azt meghúzta, a szomszéd várakban (Rabsonné vára és Maka várába) meghallhatták, mikor aztán segélyére siettek. Ez a Csombod pedig roppant erős, s oly hatalmas hangu hős volt, hogy mikor várából le akart szekerezni, olyat kiáltott, hogy az egész vidék meghallotta, ilyenkor aztán senki fel nem indult, hogy a vár keskeny utján Csombod szekere akadálytalanul lejöhessen. A torony alján pedig alagút volt, melyen a hegy aljába lehetett lemenni, valamint e torony közelében volt azon mély kut is, mely vizzel látta el a vár népes őrségét; mikor pedig az ellenség (tatároknak mondják, s így hihető, hogy e várat is a mongol hadjárat semmisité meg) roppant száma körülözönlötte Csombodnak erős várát, ő és hires leventékből álló őrsége hősileg védte magát, a támadóknak többszörös rohamát mindig visszaverte, de elvégre is élelme fogyni kezdett, hiába zúgatta meg harangját, mert a szomszéd szövetséges várak is ostrom alatt lévén, segélyt neki nem küldhettek; látva tehát, hogy élelme fogyatékán van, az ellenség pedig nem tágit, a vár kutjába temette el nagy harangjával együtt roppant kincseit, mikor aztán embereivel elmenekült az alaguton. A tatárok bemenvén az elhagyatott várba, azt földig rombolták; de a kincs és harang ottlétéről tudomásuk nem lévén, fel nem fedezhették, ott van az most is – a nép hite szerint – a földfeltöltötte kutban; sőt e hit alapján még most is mindig ásogatnak és keresik Csombod kincseit. Mutatnak a várhegy déli alján egy vereses szinű forrást, mely a vár kutjának ide fakadott vizere lenne, s veres szinét a sok kincstől nyerné, melyen átszivárog.

Ennyi, mi ez ősvárból fennmaradt; ennyi mit multjáról a hagyomány számunkra megőrzött; homályos regék azok, de a melyekből mégis kiviláglik, hogy ezen várat egy Csombod nevű hős lakta, valamint kitünik az is, hogy az egybefüggésben állott a fennebb fekvő és ide jól látszó Rabsonné, ugy az alább feküdt Makkfalva melletti Makavárával, s a siklódi hegyeken feküdt (már Udvarhelyszék leirásánál ismertetett) Dávid várával, valamint a siklódi Nagykőn állott őrtorony által Firtos várával egyfelől, a bekecs-ormi vár által pedig a remetei erdőségeken levő Vityal vára és vármezői várral. Csombod vára eszerint összekötő lánczszeme azon erődhálózatnak, mely a központi székely várakat*Melyek Budvár, Kadicsa vára, Bágyi vár, Firtos, Tartod stb., ezek e munka I. kötetében tüzetesen vannak ismertetve. egybekötötte a Kis-Küküllő-menti egymást sorban követő várakkal, melyeknek sürű lánczolata azon hitet költi bennem, miszerint a régi, vagyis a magyarok bejötte előtti Székelyföldnek területe csak a Kis-Küküllő völgyéig terjedt, s a már lankásabb s természeti védpontokkal nem bíró Nyárád és Maros terét nem lakták székelyek, legfelebb a Nyárádnak havas közti fennvidékére szorítkoztak, hol Remete táján ismét egy másik öt várból álló erődlánczolat az ős Székelyföld határát jelöli, melyek a Kis-Küküllő-menti másik 7 várral egybefüggve, észak-nyugati határát fedezték a főnemzettesttől elszakadt székely nemzetnek, mely a könnyebben védhető rengeteg havasok és e hatalmas határszéli várlánczolat védelme alatt tarthatá magát fenn rokontalanul annyi századokon át. Mert én koránsem fogadom el azon állitást, hogy a székely várat nem épitett, ezt tények czáfolják meg, mivel néhány várunkról, mint Bud vára, Zeta vára, Bágyi vár, Bálványos, csik-rákosi vár, kézdi-szt-léleki, kovásznai és Ika váráról biztosan tudjuk, hogy székelyek emelték, hogy azok már Szt-István előtt jóval állottak; más részről tudjuk azt is, hogy a várépítést minden népnél a szükség, a biztonság érzete fejlesztette ki, valamint tagadhatlan az is, hogy éppen a nemzeti önérzettel felruházott, hódolni nem akaró, harczias, s azért gyakran zaklatott népek mindig és mindenütt várakat emeltek, melyekben a hadtan akkori csekély fejlettsége az ostromfegyverek tökélytelensége mellett még nagyobb számu ellennel szemben is fenntarthatták magokat. És éppen miként más népnél, ugy a rokontalanul ide szorult székelyeknél is, ezen szükségesség, ezen önfentartási ösztön, ezen biztonsági érzet kifejthette és ki is fejtette a várépités szükségességét és annak tudományát; várban lakott akkor minden székely, mert azon 60–80 várban, melynek romjait és nyomait ma a Székelyföldön feltaláljuk, el is fért az akkor kis számu nemzettöredék; s éppen a várak (melyek nagy része azon korban már fekvésénél fogva is bevehetetlen volt) ily nagy számából magyarázható ki, miszerint e harczias kis néptöredék, ellenséges elemek közt ősi függetlenségét megőrizve, fenntarthatá magát.

De térjünk vissza Csombod várához. A várat magát kellőleg ismerjük; de környékén van még néhány elnevezésileg és hagyományilag nevezetes pont, melyeket nem szabad figyelmetlenül mellőznünk. A Csombod háta keleti oldalánál nyomul be, mint már emlitém, a Szénégető patak szük völgyülete. Ennek fenekén emelkedik fel a Bekecsből kiágazó Sőcsők cseréje kraterszerüleg elcsapva mélyedő magas csúcsával, e főcsúcsból egy a Csombod hátával párhuzamosan futó hegylánczolat nyulik le a Kis-Küküllő terére, e hegysor első ormát Örömök dombjának a hagyományok szerint azért nevezik, mert a Csombod várát ostromló ellenség vezére onnan intézte a hadműveleteket, s a vár bevétele után ottan vigadozott, örvendezett táborával. Alatta kiszáradt tóhelyek vannak, melyeket Ördöngös tavaknak hiv a nép. A nevezett hegyhát egy alantabb, a Csomboddal szemben, levő csúcsát Szomoráknak hivják; mint mondják, ennek kopasz oldalában régen szőlőültetvények voltak, s a mult században még gyakran poharaztak kedvtelve a Ny.-Szeredába egybegyült tekintetes karok és rendek az akkor tájatt hires szomoráki borból; ma oldala kopár, valamint kietlen annak Küküllőre néző déli bütüje is, melyet képdombnak (elrontva kék dombnak) hagyomány szerint azért neveznek, mivel a katholikus korban ott képek voltak kirakva (hihetőleg kalvaria volt) s oda jártak búcsúra.

A Köves patakon túl a falu között lefolyó – már emlitett – Várpataka mellett szintén van néhány emlékes hely; igy a patak-völgy fenekén levő legmagasabb csúcsot Hallgató dombnak nevezik, alsó, Küküllő-völgyére néző, másik csúcsát Akasztó dombnak; ennek tetején 25 évvel ezelőtt pinczéket fedeztek fel; mondják, hogy még ruhák is voltak falaira felaggatva, hanem azok az érintésnél összeporlottak. Most e pinczék mind beomladoztak. E hegy nyugati oldalát Oremusnak, keleti oldalát Büdös szállásnak azért nevezik a néphit szerint, hogy mikor a tatások Csombod várát ostromolták, a nép egy része a Hallgató tetőn elsánczolva védte magát, a tatárok néhányat – kik élelemért elszéledtek – elfogva, kínzással kényszeritették társaiknak azt kiáltani, hogy már az ellenség elvonulván, lejöhetnek, mire le is jöttek többen, kiket a tatárok megrohanván, legyilkoltak, ezek elrohadt hulláiról kapta azon hely Büdös szállás nevét, azok pedig, kik a Hallgató tetőről nem mozdultak, megmaradtak és a tatárok elvonultával lejövén, az Oremuson adtak hálát Istennek szerencsés megmenekültökért, honnan eredne a hegy elnevezése is.

Most pedig mellékelve Csombod vára alaprajzát (l. fennebb), búcsút veszünk Sóváradtól.

Kibéd a Sóváradot követő első falu, Marosszéknek legnagyobb (2500-at meghaladó lakossal) és legszebb faluja*Az 1567. regestrumban mai nevén 20 kapuval fordul elő. Határának kiterjedése 6553 hold és 86 öl, ebből 1807 hold 1018 öl szántó, 849 h. 983 öl kaszáló, a többi legelő, erdő és terméketlen. Lakháza van 460., mely az Uron és Tabika patakok Kis-Küküllőbe (jobbpartilag) ömlésénél fekszik. Az elsőnek völgyében kőszénerek vannak és a Fenes pataknál egy dúsan felbuzgó savanyuvize; ugyszintén Kibédnél van a Kis-Küküllő völgyének első szőlője; e szőlők alján nagyszerű gyümölcsösek tünnek fel, melyek csak a későbbi idők szorgalmának köszönhetik lételöket, a lakosok pedig ennek főjövedelem-forrásukat.

Ennyi, mit a természettan terén tarlózhatunk; a történeti tér sem gazdagabb, mert mi csekély feljegyezni való van, az sem megy a Rákóczi-forradalmon felül. Az egyház-község jegyzőkönyvében e korszakról az van feljegyezve, hogy 1709-ben a labanczok, kiket Oláh Bölkényi Vaszul kapitány vezetett, egészen felégették templomostól együtt e falut; ezek lődözték meg nemes Dózsa Andrást, fiait Andrást, Ádámot és Dávidot. Cserei Mihály*Hist. 427 lap. Az ujabb Tört. czimü gyüjt. pedig ellenkezőleg a kuruczok által prédáltatja fel Kibédet, mint irja: „Fekete Vaszil tolvaj kapitány penig Marosszékre által jövén Kibéden – mivel a szegény falusiak a General (Fabri) parancsolatjából a kapukat betöviselték vala, hogy a féle koborlok ne üthessék mingyárt bé magokat a faluba – a falut egyben égette és az ott levő becsületes nemes emberek Dozsáék – kik nékem is vérszerint való atyámfiai voltak – a templom keritésében futván be előttük, kihuzták onnan s kegyetlenül megölték, a templomot is felégették, 1709-ben”.

A régi templom*Mely az egyházközségi jegyzőkönyv szerint 1552-ben épült volt. helyére ekkor épült uj, de a régiből megtartatott egy csinos körtető és horony-tagozattal biró régi kapu.

Kibéd igen sok jeles embert adott a hazának. Kibédi volt Mátyus István jeles orvos, ki 1761-ben egy akkor nagyon hires munkát adott ki a Dietikáról, de kinek legfőbb érdeme abban van, hogy a m.-vásárhelyi ref. collegiumot oly gazdagon ajándékozta meg; ugy szintén kibédi a jeles Péterfi család is. Melyből – mellőzve a jelenleg élő igen érdemes tagokat – felemlitem Lászlót, ki 1788-ki jun. 3-án született Kibéden, atyja idevaló pap és igen jeles készültségű ember levén, maga adta első nevelését, mit Vásárhelyt a collegiumban folytatott; 1804-ben a Teleki-könyvtár őrévé neveztetvén, mint ilyen ennek lajstroma készitésében nagy és fáradhatlan munkásságot fejtett ki, e mellett az akkor hires német könyvet „Die Peripatetiker des 18-ten Jahrhunderts” magyaritotta, 1810-ben Erdőszádára hivatva, gr. Degenfeld Otto és Imre nevelését vezette, mely idő alatt több jeles physikai és mértani értekezést irt. 1826-ban sárospataki, 1829-ben nagy-enyedi tanár lett, hol Bessenyei Annát vette nőül. 1848-ban Boros-Bocsárdon szüretezett, itt a fellázadt oláhol elfogták, s a 61 éves tisztes öreget szekér elébe fogván, köveket huzattak vele, midőn pedig azt nem birván, összeroskadott, szalmával betekerve égették el. (N.-Enyedi Album. Pest, 1851. 37. lap.) Testvére Pál az orvosi pályán tündöklött, s mint ilyen országszerte hires volt.

Legkisebb testvére Albert külföldi eyetemeken járva, nagytudományú s főként nagy nyelvész volt. – Debreczenben tanár, honnan 1831-ben Nagy-Enyedre jött mint régi nyelvek tanára, s végre Bukurestben lett ref. lelkészszé, hol 1850-ben halt el.

Kibéden van egy igen nevezetes és nagyon hosszu perokmány a 16. századból, kibédi 4 lófőséghez tartozott makkfalvi határon levő földekért perelnek 1571 és 1582 tájt többen. E perből nagyon érdekes és sajátságos perfolytatási modor tünik ki, de főleg érdekes az, hogy az alperesek mindenike után oda van irva, hogy melyik székely nem melyik ágához tartozik, előfordul pedig: „Ábrám nem Nagy ága, Eorleocz nem Sepreod ága, Jeneo nem Zomoru ága és Meggyes nem Kurth ága*Az érdekes okmányt egész terjedelmében közt Benkő K. Marosszék ismert. 228–230 lapján.