IV. Havad patakának völgye, Gyalakuta és Kelementelke környéke.

Vadasd, néveredete, régi harangja. Tekefalva fekhelye. Bózod völgyében avar nyomok. Gyógyforrások. Havad, Csereoldalon tatár pinczék, darab erdő. Regék a tatárjárás korából. Geges, régi harang. Avar sánczok. Kápolna hegyese, török vár. Abod. Apród bércze, Abakútja, Zelénk pataka. Rigmány, a tekenősoldali avar sánczok, itt talált régiségek. Várhegy, kilátás. Sz.-Simon, régi temploma és harangja. Gyalakuta, a ref. régi temploma, harangja, e templomban levő siremlékek, szentedények. Bikás pataka, Gyala vára, Tormás pataka. Kelementelke, országgyülés. Balavására, vármegye és Székelyföld, népviszony. Balavásári hegy. Kilátás.

Havad pataka igénytelen kis csermely, de azért annak többfelé elágazó völgyületében mégis 7 falu van elrejtve, mivel pedig elvem vala egyetlen, bármily igénytelennek tetsző, bármily félreeső falut is megtekintetlenül, megvizsgálatlanul nem hagyni, azért a Kis-Küküllőnek e mellékvölgyét sem mellőztem. E völgy első faluja Vadasd, mely egy jobbparti (Bükki patak által átfolyt) szugolyékba (kis völgykebel) huzódott be; a hagyomány azt tartja, hogy itt egy nagy urnak volt vadaskertje*Lehet hogy a Kereszturi családnak vagy Szovérdi Gáspár Jánosnak, kik itten birtokosak voltak, vagy éppen az erdő-szt-györgyi kastély urának. Az 1567-ki regestrumban Wadast néven már előfordul, most házszáma 92 határt, 1450 h. 562 négyszög öl, ebből szántó 740 h., kaszáló 140 h., erdő 168 h., szőlő 40 h., s onnan eredne a falu neve. Volt egy régi temploma, az azonban ujra épült, volt régi harangja is, melyet, miután elhasadt, mult évben ujra öntettek, de megmentett felirata ez volt:

„Maria Mater graciae Mater Misericordiae 1502”*Miként az a ref. egyházközség jegyzőkönyvében bejegyzetten megmaradt..

Vadasddal szemben az ugynevezett Bózod völgyében sok vastag cserepet, kőfejszét, kézi malmot találnak, a hagyomány azt mondja, hogy ott avarusok laktak. Ugyanott egy salétromos forrás is van, melyet fürdésre használnak. Fennebb, hol a Havadra menő úton az ugynevezett Teke hidja van, ott feküdtnek hisz a hagyomány egy Tekefalva nevű régi elpusztult helységet.

Havad régi okmányokban és a falu pecsétjén is Hóvad név alatt fordul elő; régen havasos vadon tájék volt, miért nevét is innen származtatják. Az 1567-ki regestrumban Hawad néven 10 kapuval jegyeztetett be*Most házszám 90. Határt. 1315 h. 1530 négyszög öl, ebből szántó 531 h. 1118 öl, kaszáló 149 h. 194 öl, erdő 339, szőlő 10 h..

A falutól keletre a meredek erdőnötte Csereoldalon 5 szikla-üreg van (most nagyrészt egybeomladozva), melyeket Tatár pinczéknek azért neveznek, mert a tatárjáráskor a lakosok oda rejtőzködtek el, a népnek ide be nem férő része pedig a völgy túl felén a most Daraberdőnek nevezett helyen terjeszkedett akkor tájt rengeteg erdők közé vonulva menekült meg, körülte ma mind ki van irtva az erdő, csak a csúcson hagyták meg kegyeletes emlékként azt a darab erdőt, mely vész elől megvédte az eldődöket, ott van közelében az ugynevezett Tatárút, hol a dúló tatárok e vidékről kivonultak. E hagyományok, e helynevezések régi századok eseményeinek emlékét őrzik és védik meg a feledékenységtől; a nép, melynek irott története nincsen igy helynevekhez kötve, örökiti a mult történetét.

Havadnál a völgy kétfelé ágazik, az egyik, melyen Abod pataka foly le, kelet irányt veszen a Kis-Küküllő völgyével párhuzamosan futva; ebben fekszik Geges és Abod. A másik folytatva völgytövének északi irányát, a Nyárád völgyének irányul, ebben fekszik Szent-Simon és Rigmány. A körvonaloztam két derék völgy, mellékvölgyeivel és ezeket bekeretelő hegylánczolataival, mintegy töltelékét képezi a Kis-Küküllő és Nyárád közti vidéknek.

E rejtett, alig sejtett völgyecskék bár mennyire távol esnek is a főútvonaloktól, mégsem egészen érdek nélküliek a kutató utasra, ki ottan több érdekes régi műemlék mellett kedves, romlatlan, vendégszerető, szives népet talál, mely e kopár vidéknek silány helyeit szorgalommal míveli, mely ős eredetiségének jellegét hűn megőrizte. Azért e vidék műemlékeit és népét megismerendők, vegyük rendre völgyeit. A kelet irányu völgyön felindulva ott találjuk a Szt.-Istvánnal egy vonalba eső, attól csak a Borzond hegyese által eválasztott Gegest*Geges e völgynek most is legtekintélyesebb községe; hogy régen még jelentékenyebb lehetett, az 1567. regestrumból láthatjuk, hol most is használt Geges nevén 25 kapuval jegyeztetett be, miszerint azon korban Marosszéknek nagyságban első faluja volt, melyet kapuszámaival csakis M.-Vásárhely és Ny.-Szereda szárnyalt túl. Most házszáma 124. Határt. 1956 hold 1498 négyszög öl. Ebből szántó 1041 h. 848 öl, erdő 480, szőlő 22 h, többi kaszáló és legelő., azon csinos székely falut, mely földének kopárságát nagy mérvű gyümölcstenyésztéssel pótolja, mert e vidék főtenyésztője a marosszéki hires, még czimerében is benn levő, piros párizs-almának. Ujabb időben az eperfa és selyembogár-tenyésztést is néhányan sikerrel kisérték meg. Gegesben lakott Galambfalvi Ferencz, ki a 7 éves porosz háborukor, mint lovas kapitány hires volt, több mesével határos, s nép száján ma is élő huszár csinjai közt egy alkalommal osztályával meglepte Fridrik király sátorát, midőn ez Schverin tábornokkal s másokkal vacsorált, a magas vendégek szétfutottak; de szemes kapitányunk az abroszba takartan elhozta magával az egész teritéket, egészen hazáig Gegesbe. Hogy pedig ez nem mese, hanem valódi tény, arról e teriték több tárgyai – melyek nem rég elhalt testvére Galambfalvi György birtokában voltak – kezeskednek, mint Fridrik abrosza, evő eszközei a porosz kir. czimerrel jelezve, egy gyöngygyel ékitett s Schverin nevével jegyzet burnót szelencze; melyek egy része gyalakuti gr. Lázár Józs. kezére került, míg más része eldividálodott. Gegesen a ref. egyházközség ládájában csakis Fridrik asztalkendője van most meg*Benkő Károly mint Marosszék ism. 145. lapján mondja, hogy nagy Fridrik asztala fennelősorolt tárgyait maga is látta Galambfalvi György kezei közt..

Gegesnek legkisebb harangja igen régi, mit hosszukás vékony alakjáról a szakértő rögtön felismerhet, miért bizonynyal nem fogja félrevezetni a falusi kovács által bevésetett ezen körirat:

„Ist. Dits anno 1822 Geges birja”

E harang ide kerültének ideje is már másfél századot mult, mivel azt a kurucz háborukor Morvaországban járt két gegesi huszár Simonffi Gáspár és László György hozták el lovaik közt egész Gegesig, emlékéül annak, hogy ők Morvaországban jártokban sem feledkeztek meg szülőföldjükről, ez pedig tökéletesen székelyes eljárás, mely nem is páratlan, mert Várfalván (Aranyosszéken) ismét van egy Brünnben öntött régi harang, melyet a Bethlen Gábor táborozásakor egy táborral elvitt várfalvi ember szekerén haza hozott. Volt is az egyházközségnek a harangot hozott egyén családjával oly egyezménye, hogy mikor halottai lesznek, a hozott harangot ingyen tartoznak meghúzni; ismét ilyenszerű, mikor 1815-ben a székely Párisból két háromfontos ágyugolyót hozott óranehezéknek bornyujában haza; mi a schwechati csatában 1848-ban ujból ismételtetett.

De Gegesen e régi harangon kívűl még más tárgyat is találhat a régész, mennyiben a falun felül, a völgy baloldalán nagyszerű és oly erőditvényi művekre bukkan, melyeknek hasonlóját legalább én csak itt és Rigmányon láttam. – A nép ezeket török és avarus sánczoknak mondja; az pedig roppant, alapjában 4–5 öl széles, legalább is ily magas földtöltés, mely 500 lépés hosszuságban egyenes vonalban huzódik el a hegy alján; mély sáncza, honnan látszólag a töltés anyaga vétetett, nem a töltésnek völgyre néző külső oldalán, hanem hátul van; a töltés két végénél két dombosodás emelkedik, melyen a hagyomány szerint tornyok állottak. Hogy pedig e nagyszerű erőditvényi munkák körül harcz is folyt egykor, bizonyitja az ott időnkint található nyilvasak és fegyvertöredékek nagy mennyisége. Ilynemű erőditvényi munkát sehol eddig nem látván, igen hajlandó vagyok hinni, hogy az az avar földváraknak egyik igen becses maradványa, melynek egy sokkal nagyszerübb példányával fogunk még nemsokára Rigmányon találkozni.

Fennebb, hol a Szénafű pataka az Abod patakával egybefoly, egy magas kopár hegyet Kápolna hegyesinek neveznek; itt is a hagyomány szerint török vár feküdt, melynek romjaiból később kápolna épült, de vár és kápolna, ha csakugyan léteztek, ma nyomtalanul eltüntek s csakis az ott található vastag cserépdarabok mutatják, hogy egykor valójában ember keze munkálódott ottan.

A mindinkább szűkülő völgyet követve, a völgy fejében messze fenn Makkfalvával egy vonalban fekvő Abodot*Abod néven van az 1567. regestrumba 16 kapuval bejegyezve, házszáma most 100. Határt. 1478 hold 965 négyszög öl, ebből szántó 634 h. 684 öl, erdő 267 hold 411 öl, szőlő 11 h., többi kaszáló és legelő. érni, mely falu Aprod bércze alatt igen regényesen fekszik. A falut átfolyó kis patak – mely alább Abod pataka nevet nyer – Aba kútjából ered, s itt még Zemlénk nevet visel. A falu régen Nádszeg rétjén feküdt, hol ma is fekhelyét Kis-Abodnak nevezik. 1768-ig Makkfalva filiája, ekkor lesz önálló egyházközséggé. Abodi Tamás András 1824-n végrendeletileg a m.-vásárhelyi és kolozsvári ref. collegiumoknak 4000 ftot, ezenkivül egy kolozsvári tanári állomásra 200 rfrtot hagyott. Legyen áldott és feledhetetlen emléke!

Abodból erdei ösvényen át lehet jutni a másik völgy fejében fekvő Rigmányba – ez Sz.-Simon filiája – melynek lakói önként elhatározták, hogy pálinkát soha sem isznak, ki fogadását megszegné, 5 frt birságot fizet. E faluban régen Gyulai család volt a főbirtokos, most is mutatják a helyet, hol a Gyulaiak fényes udvarháza állott, sőt a helyet ma is Gyulai-kertnek hivják*Im pár angyal száll le, mosolyog a kék ég,
Óriás kezdőhöz méltó legyen a vég;
Emberek oltatnak e mag-oskolában,
Prometh égi szikrát gyujt agyag formában,
Éji bujdosásunk hold fénye a Remény,
Rendíthetetlenül állapit az Erény.

A Rigmányon kivüli Tekenős oldalon egy, a gegesihez hasonló, de annál sokkal nagyszerűbb töltés van, mely hátul vonuló mély sánczczal az egész rigmányi völgyfőt félköridomban 1000 lépésnél hosszabb vonalban körülöleli. Épebb helyein e töltés még most is 4–5 öl magas, sánczán belül néhány öl szélességű egyengetett (planirozott) hely van a hegyoldalból kimetszve, mely az őrizet tanyája lehetett. E hatalmas töltésen itt-ott rés van hagyva, mely eredetileg is meglehetett a kirohanások czéljából, vagy pedig csak később szakitották át a hegyről áradások alkalmával lerohanó vizek. Ez áradások sok nyilvasat mosnak ki, nemrég egy arany kapocs is került onnan ki, fájdalom, ez is zsidó kézbe jutott; alakja, mint nekem leirták, folyóirási, nagy idomú volt, e mellett másik csizmaalakú érczdarabot is találtak. Midőn ezen cyclopsi munkát feltételező roppant földműveket vizsgáltam, midőn tekintetbe vettem a néphagyományokat, mely török sánczoknak nevezi, midőn tudom, hogy az avarok még a történészeknél is gyakran fordulnak török néven elő, midőn a történészek leirásából azt is tudom, hogy az avarok ilyszerű földvárakat ugynevezett Hring vagy Rhingeket, vagy karingóvárakat szoktak emelni, s midőn végre Rigmány nevében még ezzel synonim szóelemezést is találok: akkor azon sejtelem támad lelkemben, ha valjon ezen sajátságos erőditvényi művek nem az avaroknak hátramaradt emlékei-e? Ha valjon ez elszigetelt völgy, hol három helyt találkoztun kaz avar névvel, hol ezen másutt, legalább a Székelyföldön, páratlan erőditvényi műveket találja a szemlélő, kérdésessé válik, hogy valjon e maradványok, e falu neve nem védik-e emlékét a történelmünkben oly fényesen felötlött, világszerepet játszott, de azután csaknem nyomtalanul letünt avar népnek:? Kérdés, hogy valjon Marosszéknek teresebb részét*Mert hogy felső havasos részét már a székelyek megszállták volt, azt fennebb kimutattam. nem azon avar csapatok népesiték-e, melyek a 8 évi hősies ellentállás után Nagy Károly által szétszórt, s Ázsiába visszaszoritott avar néptől elszakadva, Erdélybe vonultak*Hová Nagy Károly hadai behatolni nem tudtak. Mint ezt és az avarok fennelőadott dolgait Husti „Ó és uj Dácia” czimű becses műve VII. R. 104. lapján előadja. s ott a hunoktól hátramaradt székelyekkel egyesülve*Huszti azt is állitja, hogy a székelyekhez huzódott avarok itten zsákmányló hadjáratoktól tartózkodtak; sőt közülök sokan a keresztyén vallást is bevették., egészen a magyarok bejöttéig fenntarták magukat? Kérdésként teszem fel, mert annak elhatárzását szakavatottabbakra bizom.

Az ismertetett török sánczok háta mögött egy magas hegycsúcsot Várhegynek neveznek; ide is várat helyez a hagyomány, de ott ennek ma semmi nyomát felfedezni nem lehetvén, valószinüleg csakis egy őrtornya lehetett e messze kilátást nyujtó ponton a leirt rigmányi erődnek. Alkalmas is volt e hely arra, mert látszik onnan egyfelől a Havad patakának egész környéke, másfelől pedig a Nyárád gyönyörű terének Jobbágyfalvától egész Sz.-Benedekig terjedő madártávlati képe; túl pedig a Nyárád és Marosmenti hegyek lankás sorai felett a nyugati és az északi Kárpátok lánczolatának körvonalai, melyek a naphaladatnak szép világitásában ragyogtak, oly élénken szinezve, hogy az Isten-Székétől le a Cziblesig és a Torda hasadéktól le a Kecskekőig annak minden egyes csúcsait felismerhetém.

Rigmánytól alig 10 percznyi távolra van ugyanazon völgyben Szent-Simon. Ez volt régi időben e vidék központi egyházközsége, ide tartoztak Geges, Havad, a Nyárád mellékén fekvő két Adorján és Rigmány, s már a XIV. század elején mint önálló egyházközség fordul elő*A pápai dézmák regestrumának 1332. évi rovatában a 618 lapon igy „Petrus Sac. de S. Symone solv. 4 ban. ant. et 4 denarios”. Még kétszer ugyan e néven a 739. és 764. lapokon. Több falu e vidéken nem levén feljegyezve e regestrumban, azt kell következtettnünk, hogy Szent-Simon filiáji voltak e völgynek minden falui. Az 1567. évi regestrumban Zent-Symon néven 8 kapuval fordul elő; most házszáma 52, határt. 679 h. 1123 négysz. öl..

Régi és érdekes volt most ujból épült temploma is, més még érdekesebb egy 1836-ban ujra öntött régi harangja, melyről Nemes Elek lelkész azt jegyezte be az egyházközség jegyzőkönyvébe, hogy 778 évig szolgált; mily vétek, hogy legalább köriratát meg nem tartották.

És ne merjem-e azt állitani, hogy ezen mellékvölgybe tett kitérésünk eléggé jutalmazó volt, hogy onnan tapasztalatokkal és érdekes felfedezésekkel gazdagultan térhetünk vissza a Kis-Küküllőnek elhagyott terére, hol ismét mindinkább gyönyörködhetünk a vidék polgárisodottabb alakot öltő képletein; a szélesülő völgyet környező hegyeken már mindenütt szőlők zöldellenek, a szép térnek minden hantja mivelet alatt van, s gazdagon jutalmazza meg az emberi szorgalmat, az úton több mozgás, több élet; de im elértük Gyalakutát*Gyalakuti Péter Miklós fia mint Marossz. v. székbirája jelen van az 1451-ben Székely-Vásárhelyen (M.-Vásárhely) tartott nemzeti gyülésen; ugyanezen évben Marosszék főkirálybirájaként fordul elő, még pedig mint első ismeretes főkirálybirája e széknek. Lásd Kállay Ért. 250 lap. Lásd a Ns. székely nemzet jusait felvilág, némely levelek czimű gyüjteményében Lőcseinek 5. lapján. Gyalakuti Mihály valószinüleg az előbbi fia jelen van az 1506-ban tartott agyagfalvi gyülésen, s azt Marosszék részéről alá is irja. Ma a Gyalakuti család nem létezik. jobbpartilag lejövő Bikás patakának Küküllőbe szakadásánál igen kiesen fekszik. Gyalakuti régen is a Küküllővölgy ezen részének tekintélyes helysége, s mint ilyen központi egyházközsége volt. Legalább abból, hogy a szomszédos faluk mellőzésével csakis ez egy van a pápai dézmák regestrumának 1332. évi rovatába bejegyezve, ezt következtethetjük.*Az 1332. év rovatában a 618. lapon igy: „Stephanus Sacerdos de Kuiakuta solv. 6 denar”, az 1333. év rovatában 732. lapon „Nikolaus Sacerdos de Gulakuta solv. 1 ban. ant. ”, az 1334. év rovatában a 765. lapon „Nikolaus Sacerdos de Gulagucha”, hogy mennyit fizet, nincs bejegyezve.. Az 1567-ki regestrumban mostani nevén fordul elő*Most házszáma 152. Határt 2182 hold, ebből 957 h. 638 öl szántó, 753 h. 1398 öl erdő, 33 h. szőlő, s többi kaszáló és legelő..

A falu felső végén levő, a távolból oly sokat igérő gr. Lázár (most Bánffy) kastély semmi műbecscsel nem bir, egy csomó összevisszahányt épülethalmaz; hanem ennél jóval érdekesebb a reformátusok falu között levő temploma, mely a csúcsíves épitészet egy tisztes példánya lenne, ha azt az izléstelen ujitások egészen ki nem vetkőztették volna műalakjából; minden kapuja, ugy minden ablaka (számszerint 5 csak a déli oldalon) át van alakitva, csak polygon záródású szentélye és körives diadalíve mutatja, hogy az átmeneti korszak (XIV. század) egy műmaradványával van dolgunk. Eredeti boltívezetét koczkás deszkafölep (plafond) helyettesiti, melynek szentély feletti része 1625-ben készült, – mint felirata mondja.

E kontár műfertőztetés mellett mégis találunk néhány történetileg érdekes sirkövet, minő a hossz-szentély baloldali (heraldikailag) falában levő Szövérdi (zöverdi) Gáspár János sirköve, melynek hosszas, töredezett feliratából csak annyit leheti kivenni, hogy főudvarnok (Curiae Magister) és Marosszék főkapitánya volt, hogy a szultánhoz volt követségbe küldve, honnan visszautjában a bukaresti mezőn halt el 1626-ban Julius calendásában 55 éves korában. Czimere egy koronából kiemelkedő egyszarvú. Ez a Gáspár János pedig korának igen nevezetes embere volt. – 1606-ban ország követe Kassára Bocskaihoz, mint az általa megerősitett törvényczikk bizonyitja, 1608-ban ujból követ, 1610-ben Marosszék főkirálybirája*Marosszék ez évi jegyzőkönyve. Az erdélyi fejedelmektől sok jószágot kapott, mint ez e kötet folytán is több helytt emlitve lesz. és követ Murád szultánhoz, mely utjában, mint sirirata bizonyitja, el is halt. Hogy ő ide Gyalakutára, a Lázárok temetkező helyére miként került, annak megfejtését abban találjuk, miszerint Gáspár János 1607-ben a kiskoru Lázár Jánosnak gondnokává lett, sőt mint Kemény József következteti, gyámnoka atyjának, idősb Lázár Jánosnak özvegyét, Bercsényi Borbálát nőül is vette volna*Gr. lázár család; kiadta gr. Lázár Miklós 58. lap. De ha elvette is, akkor még egy 2-ik neje is volt, mert 1626-ról Bethlen Sófia Gáspár János özvegyének expositiója következtében bizotmány száll ki a végett, hogy némely jobbágynak irt szabad székelyt felszabaditson. Lásd Kemény Józs. gyüjt. Trans. poss. Sedis Maros G betű; eredetije a fisc. levélt. 370 D. Gáspár János defectusával gyalakuti jószága Haller Istvánra szállt, a mint ez Rákóczi György 1635-ki lustrájából kitetszik..

A gyalakuti régi kehely. (Rajz. Bicsérdy J.)

A gyalakuti régi kehely. (Rajz. Bicsérdy J.)

Gáspár János sirkövével szemben egy másik már teljesen olvashatlanná kopott sirkő van. Czimerén koronában álló ember, ki felemelt szablyáján valamit, talán egy török főt tart; feliratából már csak ennyi olvasható: „Supr. Comes Sed. Sic. Maros Memoriae D. Christinae Sapahri consortis carissime fieri cvravit. ”

De ezen nehány szó is elég arra, hogy kitudjuk, kinek sirköve, mert Sáphári (Sáfári) Krisztina Lázár Imrének, Marosszékfőkirálybirájának volt neje*”Gr. Lázár család”, irta gr. Lázár Miklós. 56. lap., ki hogy még 1594-n élt, kitetszik egy gr. Lázár Mikl. birtokában levő ez évről keltezett levélből, mely igy van czímezve: „Néhai Lázár Imréné asszonynak, Sáphárit Cristina asszonynak”. – Ennek fia volt az a Lázár György, ki Székely Mózessel esett el Apáczánál 1603-ban.

Még ottan találhatni annak a Lázár Györgynek sirkövét, ki 1653-ban mint itélőmester irja alá az alkotmányt. Ország követe II. Rákóczi Györgyhöz Szathmárra, később Barcsai hive, kitől sok jószágot kap, azalatt pedig, míg Barcsai Nagyváradra a törökhöz jár, Barcsai Gáspárral ország helytartója, mint ilyne Kemény János elől Sz.-Demeterre menekült Gyulaffinéhoz, honnan Kiss András, Kemény János csapatvezére 1660-ban nov. 29-én kivette és felkonczolta*Ugyanott 60 lap., miként ezen vandal vérengzés siriratában is érzékenyen el van panaszolva.*

"Memoriae Spec. ac. G. D. Georgii Lázár Illust. Princ. Cons. Intimi Tab. proton". – cim (decimarum).

Arend. Sed. Maros Capit. supr. a Sicariis Joh. Kemény occisi 1660. 29 Nov.

D. O. M. S.
Sumpt. G. D. Helenae Nemes D. C.
Vadis an expectas vel queris forte viator
Haec rvbefacta tibi quid velit urna lege
Me fera barbaries predanti militis arcu
Kemény dispersit frgeit et ense caput
Rudera per saltus jacuerunt corporis altas
Pulsabant solidum membra cruenta solum
Causam si queris fuerat mens nescia falsi
Coelum animam Gyalakut fissile corpus habet.
Emericus Lázár D. T. T. 1666. Egy másik emlékkő az 1758-ban elhalt gr. Lázár Jánosné, gr. Teleki Kata emlékét őrzi, míg egy ujabb fekete márványlap a gyalakúti Lázárok utolsó ivadékának az 1841-ben elhalt, szintén e templom kriptájában eltemetett gr. Lázár Józsefnek jelöli emlékét.

E család legkitünőbb tagjai az 1726-ban született Lázár János volt, egy igen jeles készültségű ember, ki nem csak nyugat nyelveit, hanem – sokáig Konstantinápolyban időzvén – a keleti nyelveket is betanulta, a török hadtant francziára, Haphis perzsa költő műveit latinra forditatta és adta ki Varsóban, később berlini követ volt, s több jeles munkát irt, melyek részint nyomtatásban, részint kéziratban vannak, s egyiránt nagy tehetségéről tanuskodnak. Ennyi érdem, ennyi szép tulajdon, mely nevét fennragyogtatá, elhomályosodik egy gondatlan, egy hazafiatlan ténye által, mely nevére szenyt, szégyent hozott, s nemzete átkát tevé siriratává, mert ő volt a mádefalvi Siculicidiumnak – ezen neroi kegyetlenséggel kivitt polgári gyilkosságnak – egyik tényezője, előkészitője. E polgári vétkeért nem elég, hogy a legiszonyubb halállal lakolt (a tetvek ették meg), hanem nemzete átka még a sirban sem enged nyugtot neki; ő nem itt, hanem a falu feletti dombon levő családi sirboltban van eltemetve, mintha a tisztes eldődök közös sirja nem illethette volna meg azt, ki a zsarnokság érdekében vért ontani segitett; bünvezeklése halálával sem szünt meg, mert a nép azt mondja, hogy üdvözülést nem lelhetett, mennyből kitiltott, nyugtot nem lelő lelke éjelenkint feljár a sirból, jajgatva, sirva bolyong bocsánatot, kegyelmet esdve.

Sirkövein kívűl e templomnak még egyéb műemlékei is vannak, ilyen egyik 1696-ban öntetett harangja*A drassoi ref. egyhk. elenyészett (ma csak 3 ref. van ott), s igy az öntető akaratja teljesitve lőn e harang ide hozatala által; hogy azonban ez mikor történt, arra nincsen semmi adat., de főként figyelmet érdemelnek szép clenodiumai. Egy kisebb ezüst poharának fenekén: „Si deus pro nobis quis contra nos”, körülte: „Emre Antal 1616” felirattal.

Van egy másik ezüst kehely, melynek súlya 1 1/2 font, magassága 24 centim., felső kerülete 34 centim. E kehelynek ugy alakszépségre, mint régiségre nézve is kevés párja van a hazában. A legszebb, csipke-finomságú áttört munka közt, a legszebb zománczozás tündököl, köridomu medaillonkák, melyeken felváltva kék és zöld zománczalapon Jézus és Mária monogrammjai vannak, talpán ismét más paizsidomú ily medaillonok, melyek egyikén alól kék mezőben csillag, felül fehér mezőben griff, a többin kettős keresztek. Irás és évszám e kelyhen nincsen, de ékitménye a kifejlett gótika korára, a XIV. századra utal, a medaillonok között kettős oszlopka által elválasztott csúcsíves ablak-idomok vannak, melyeknek díszművezete a négy levélből alakult, de oly finom kivitellel, oly tiszta műizléssel van ezen styl annak minden részletein átvive, hogy valójában bámulnunk kell az azt idomitó, műérzet-vezette kéznek ügyességét. Hogy miként került ez egyházközség birotkába, arra semmi adat nincsen, a czímer azt sejteti, hogy a Bánffi-család ajándékozhatta. Képét e műremeknek melléklem.

A Gyalakútánál benyomuló és a Nyárád völgye felé álnyuló Bikás völgyének fejében a Bikás és Szele patakok összefolyása, között levő magas hegyélt Várhegynek nevezik; a hagyomány azt tartja, hogy ott állott Gyala vára. Gyala pedig egy székely vezér lett volna, kinek utódai alapiták hős Gyala által ásott kút mellett e falut, miről adták az uj telepnek Gyalakút nevét; de fájdalom, ma már a követelt várnak semmi nyoma nem látszik, mert e kőszegény vidéken az ily romok anyagát szét szokták hordani. A Bikással párhuzamosan futó Tormás patakában is régi, sorban helyezett vermek helyei látszanak; mondják, hogy futáskor oda rejtette el a nép féltőbb vagyonát, innen került ki egy szép bronz csákány is, melyet az erdélyi muzeum számára megszereztem. Az alább lefolyó Csulakály pataknál egy köridomú, most patak által részben elszaggatott téglafal van, hol igen szép ezüst foglalványú kürtöt találtak.

Kelementelke a Gyalakútán alól következő első falu, mely utolsó fauja is Marosszéknek a Kis-Küküllő völgyében. Nevét az első idetelepülő Botos Kelementől származtatja a hagyomány; az 1567-ki regestrumban mostani nevén 18 kapuval fordul elő*Házszáma most 117. Határt. 898 hold 1454 öl, ebből szántó 471 h. 1493 öl, erdője nincs, igen jó bort termő szőlője 69 hold.; 1666-ban már önálló egyházközsége van itt a reformátusoknak*Kitetszik a kelementelkieknek ez évben Apafihoz beadott panaszából, melyben Gyalakúti Gáspár János ellen panaszt emelnek az iránt, hogy a gyalakúti templomhoz dolgozni erőszakolja, mivel mint önálló egyház község hivei nem tartoznak. (E folyamodvány meg van a kelementelki község levelei közt.). – Szövérdi Gáspár János Kelementelkére is bebiró volt, mert Bethlen Gábor Fogaras várából 1628. márcz. 24-én az ő magvaszakadtával koronára szállott kelementelki részjószágát véczkei Balássy Ferencz főlovászmesterének adományozza azon érdemeiért, melyeket a közelebbi években a magyar nemzet szabadságaért a haza határán kívűl folytatott hadjáratokban szerzett. (Az adománylevél gr. Lázár Miklósnál Kolozsvártt.) Ezen részjószágot birják ma a Henter-utódok és Simén György.

Kelementelke vidéke egyike a Kis-Küküllő szebb pontjainak. Szemben a nádosi völgynyilatban fekvő Nagy-Kend, alább a tölgykoszorus Kis-Kend, fennebb az ős kastélyával s szépen fekvő ódon egyházával büszke Sz.-Demeter. E ponton három törvényhatóság (Udvarhelyszék, Marosszék, Küküllő vármegye) ütközik össze, sőt a kelementelki szép tér, melynek termékeny virányain a Kis-Küküllő kanyarog át, történetileg is nevezetes hely, mert itt tartatott Gyulaffi László helytartósága alatt 1605-ben azon országgyülés, melyben a Bocskai István mellett való felkelést kimondák*Kővári Erd. Tört. 4-ik k. 170 lap.. 1666. nov. 30-án pedig Kornis Gáspár főkapitány szintén a kelementelki téren lustrálja meg Marosszéket*E lustra a marosszéki levéltárban van.. Kelementelke és Balavására közt találkozik egybe a parajdi és Segesvárról jövő országút, mely ponttól kezdve csak egy út visz Vásárhelyig. Ez út Kelementelkétől Parajdig 20,000 öl, Kelementelkétől Maros-Vásárhelyig 13,181 öl.

Kelementelkén alól a boráról hires Bala vására következik, mely mint már Küküllő vármegyéhez sorozott helység, nem is tartoznék leirási körömbe; de akarva, nem-akarva be kell oda térnünk, mert arra viszen az út át a Nyárád terére, hová most menni akarunk; és meg kell itt jelölnöm azon meglepő átmenetet, azon mindenki előtt bizonynyal felötlő nagy változást, mely a Kelementelkétől csak félórára fekvő Balavásárán oly kirivólag jelentkezik. Itt már egészen más világ van, más nép, más szokások, más jellemvonás, mi legelőbb az öltözetben jelentkezik; – ez főként a nőknél egészen szászos, kontytalan kis főkötők, melyre simán rászoritott fehér fátyolt kötnek, ezen dísztelen suta fejékhez hosszú idomtalan szabású, többnyire sötét-két felöltő, apró redős fekete szoknya simul. De nem csak az öltözékben, hanem változás van a beszédmodorban is, a székely pattogó, erőteljes kiejtését itt rátartóbb, elnyujtottabb hangoztatás váltja fel; a városi rendszerességgel épült házakon az ablakok nem az utczára, hanem az udvarra néznek, a kapu mindig zárva, valamint zárkozottság tapasztalható a családi életben is; az ismert székely szivélyesség, nyiltság, vendégszeretet már nincs meg itt, a nép számitóbb, önzőbb, bizalmatlanabb, pedig egy nyelv, egy vallás, egy foglalkozás, s mégis honnan van ezen éles elválasztó vonal? ezen oly szembeötlő különbség? Valószinüleg onnan, mert más intézmények, más kormányzat alatt élt a nép, mert midőn a szabadabb intézményeket élvező, a mindenkit nemesi jogokban részeltető hadi szervezet mellett egyenlő politikai jogok élvezetében élő székely népben inkább kifejlődött az önállóság, az öntudatos büszke jellem: akkor a vármegyei magyarság, inkább ki levén téve a hatalmasak elnyomásának, s nem birván politikai befolyással, jelleme is akként idomult, a népélet is ily korlátok között fejlődött.

Balavásáránál elhagyjuk a Kis-Küküllő völgyét, az út a magas, meredek Balavásári hegyen (mely a Maros és Küküllő víz választóhegylánczolata,) vezet ki, honnan szép visszapillantás nyilik az általunk elhagyott Kis-Küküllő vidékére, melynek völgye Makkfalvától le Bonyháig feltárult előttünk, még az anyaszéknek is két képviselője, a büszke Firtos és az Enlaki Kerekerdő búcsút intőleg ötlik fel a távozó előtt, ki leereszkedve e hegyről, ujból Marosszéken találja magát, mert az aljban fekvő Göcs – hová ér – a Nyárád vidékének első faluja.