VI. A Nyárád alvidéke.

A Nyárád völgy népessége, népjellem. A Nyárád vidékének osztályozása. Kis-Görgény, Csókás, Somosd. Székgyülése. Régi harang. Kompát, Kerékdomb. Várhegy, az ottan talált régiségek. Vigyázófa, Székdombja, Óriás, Zálogos, Kincses, Dörgő. Regék, Pindus, Kis-Teremi, Fintaháza, Ilenczfalva, Lukafalva, e faluk néveredete, temploma, iskolája, kertészet. Kovásznai Sándor és Szász József emléke. A Nyárád folyása.

Marosszék közép folyójához, az annyiszor megénekelt szőke Nyárádhoz*Nyárád kőnélküli agyagos talajon folyván, vize rendszerint zavaros, honnan szőke mellékneve. értünk, itt terül el előttünk asnnak szép termékeny tere, mely szélességben túlhaladja a Küküllők, sok helyt pedig megközeliti a Maros terét, s mindeniket népeségének sürűségével felülmulja, mert a Nyárád vidéke bizonynyal a Királyhágón inneni rész legtömörebb belterjes népségével bir, hol minden négyszög mfdre 5000 lakos esik; rövid csak 7 mfd hosszuságú terén és mellékvölgyeiben 68 falu van, melyeknek népessége (nagyon kevés kivétellel) mind székely*Csak kevés jobbágy, a földes urak által betelepitett oláh van, de ezeket is inkább keleti vallásu székelyeknek kell venünk, kik csak magyarul tudnak beszélni, székelyesen öltözködnek, magyarul imádkoznak, s magokat egyáltalában nem tartják oláhoknak. és nagyrészt protestans*Főként a Nyárád alsó részén csak két katholikus egyházközség van, a szentháromsági, mely Mária Terézia alatt keletkezett és az ákosfalvi, melyet a legujabb időben szervezett Haynald püspök; a Nyárád legfelső vidékén, az ugynevezett Szentföldön, nehány faluban kizárólagosan csak katholikusok laknak..

A Nyárád-menti faluk mind csinosak, s hol a Nyárád tere kiszélesedik, Szeredától le torkolatjáig, azok a tér ellentétes két oldalán sürűn egymás végtében lévén helyezve, a faluknak két hosszu, alig megszakadó lánczolatát képezik. Ott hömpölyög köztök, majd egyik majd a másik oldalra térve át, a szőke Nyárád, mely ha gyakori kiöntéseivel néha károkat okoz is, de egyszersmind megtermékenyiti földjét e térnek, melynek minden hantja művelet alatt van, miért vas szorgalmat kifejtő népe kevés földje mellett is jóllétnek örvend. E nép – mint mindenütt a székely nép – értelmes, munkás, fürge, tevékeny, udvarias, vendégszerető, s annyira megnyerő szives, hogy az utas oly otthonosan, oly jól találja magát e vidéken, mely ha nem mutat is fel nagyszerű, elragadó pontokat, de kies, szép festői vidékkel minden lépten kedveskedik. Csakhogy esős időben ne induljon meg az utas, mert akkor útai nagyon roszak; a m.-vásárhely-segesvári postaút csak szélességben metszi át a Nyárád terét Ákosfalva és Vaja közt; a vásárhely-parajdi országút csakis annak felső részét érinti, másutt csask közlekedő útak vannak, melyek ha hosszabb esőzéssel felengednek, valódi sártengerré változnak át. Valójában ideje lenne, hogy a kormány gondoljon arra, miszerint ezen termelő vidéknek egy az egész Nyárád völgyét hosszában átszelő csinált útja legyen, annál is inkább, mert a belszékelyföld egy részének ez lenne legrövidebb közlekedő vonala.

Kedves főként e folyam előttem azért is, mert az egyedüli székelyföldi folyóink között, mely eredetétől fogva a Marosba szakadásáig, mindenütt székely partokat mos és termékenyit, mely a Székelyföldnek ugyan legkisebb, de legragaszkodóbb folyója, s miként a folyam hű szülőföldjéhez, ugy a terén lakó nép is hű és ragaszkodó, s túlnépessége mellett is a kivándorlásnak esete nagyon ritkán fordul itt elő.

Hol Vajáról kiindulva e folyam völgyére kiérünk, az nagyon előnyös szinben tünik fel. Szemben a szépen fekvő Ákosfalva és szt-Benedek; alól felül azok a szépen sorozott egymásból kifolyó faluk, a tért átkigyózó Nyárádnak szép berkeivel, túl azokon szőlők és erdőkkel koszoruzott lankás bérczek, melyek a messze kékellő havasok regiojáig nyulnak fel. E pontot, hol a Nyárád terét a vásárhely-segesvári útvonal fehér szalagként átszeli, én is elosztó vonalnak veszem az azon alól eső részt Alsó Nyárádnak nevezem, az azon felülvaló részt Szeredáig, vagyis hol a Nagy- és Kis-Nyárád összefoly, Közép-Nyárádnak, végre legfelül eső már havasos vidékét Felső-Nyárádnak nevezvén el; hogy pedig útleirásomban következetes összefüggés és folytonosság legyen, ezeket rendre veszem a Nyárád alvidékével kezdve.

Miként emlitém, a faluk itten a térségnek ellentétes két oldalán vannak sorozva, ezek leirásába némi rendszert követendő, a balparton megyek le és a jobb oldalon térek vissza.

A Vaján alól következő első baloldali falu Kis-Görgény*Az 1567-ik évi regestrumban Kws Georgeny néven 6 kapuval van bejegyezve, most házszáma 96, határterj. 930 hold 1499 négyszög öl, ebből 475 h. 184 öl szántó, 213 h, 1315 öl erdő, 33 h. 1050 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen., mely a Töm patakának torkolatjában fekszik, gyümölcstermelése s főként cseresnyéjéről hires. 1667-ben Apafi Mihály fejedelem a m.-vásárhelyi országgyülésre menő utjában ebédre Kis-Görgénybe szállott, melynek költségeire a Szeredában 1667. febr. 23-án tartott gyrás-gyülés minden szabad emberre 3 denárt rótt, mint ez Marosszék ezévi jegyzőkönyvéből kitünik. Kis-Görgéynen felül ugyanazon völgyben van elrejtve Csókás*Csokás ugyanott Chyokaffalwa néven 3 kapuval, most házszáma 81, határterj. 667 h. ebből 376 h. 454 öl szántó, 145 h. 1111 öl erdő, 12 h. szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen., mely falu épp oly hires gyümölcséről, mint K.-Görgény, s minden nevezetessége csakis abban öszpontosul.

Alább a szintén Nyárádba siető Eger patak torkolatában Somosdot találjuk; ezen kiesen fekvő falut a nemesitett gyümölcsfáknak egész erdeje övezi, de nem csak a falu környékén, hanem künn határán is szőlővel kevert gyümölcsösek boritják a hegyoldalokat, s lakóinak főjövedelme a szenvedélylyel és szakértelemmel üzött gyümölcsészet- és borászatból van. – E falu nevét valószínüleg a területén nagy mennyiségben termő somról vette*Az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén 16 kapuval fordul elő, most házszáma 183, határterj. 1788 hold, ebből 902 h. 473 öl szántó, 422 h. erdő, 42 h. 102 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő terméketlen., a mint azt az itten is lakott (atyja darabig somosdi lelkész levén) Kovásznai Sándor következő verseiben mondja:

Hinc domus in pagum nostra est traducta propinquum

Plurima cui nomen cornus habere dedit.

Namque Somosdinum vocat incola; quippe rubescit

Multa quod in sylvis cornea bacca suis.

Somosdon tartatott 1710-ben sept. 16-án Marosszéknek azon közgyülése, melyen gr. Lázár György főkirálybirónak feleskettetett*Marosszéknek ez évről szóló közgyülési jegyzőkönyve szerint..

Somosd a régész előtt is sok tekintetben érdekes; mindenek előtt találhat a ref. egyház tornyában egy régi harangot, melyen ezen körirat olvasható:

(O Rex glorie veni cum pace 1482.)

E harang mellett határán még más régi nyomokra is akadhatni; igy a falun alól a térség egy részét Kompátnak nevezik, hol a hagoymányok szerint régi időkben gyüléseztek, computust tartottak, s onnan eredne a hely elnevezése is. Van itt egy Kerékdomb nevű, most elegyengetett halom, hol a csatákban elesettek vannak eltemetve; hogy miféle csata áldozatai nyugoszszák ott örök álmukat, asrról hallgat a hagyomány, de valószinü, hogy itt a János Zsigmond ellen 1562-ben fellázadt székelyek azon része van elhantolva, kik a vajai csatakor már elindultak volt Holdvilág felé a főtáborral egyesülendők, de Radák László által utóléretvén, Kis-Görgény mellett szétverettek*Kővári Erd. tört. III. k. 172. l..

Ha a falut átfolyó pataknak hegyek közé bemélyedő völgyületén felmegyünk: ott még más régi nyomokra is akadhatunk, mert az Eger és Csere patak körülfolyta magas hegycsúcsot Várhegynek nevezik. Ezen hegy három oldalról meredeken van lemetszve, csakis Somosdra néző északi oldala menedékes, jelenleg a hegyoldal, sőt maga a hegytető is gyümölcsfákkal és szőlővel van beültetve; a követelt várnak azonban ottan semi nyomára nem akadhatunk, mint mondják annak köveit kiszedték és elhordták; de vastag cserépdarabok nagy mennyiségben találhatók, sőt gyakran kerülnek onnan ki bronz korbeli fegyverek, melyek egyike jelenleg Reményi Ede birtokában van, kinek Knöpfler Vilmos főorvos ajándékozta.

Ez egyike a bronzkor legszebb példányainak, mely bár melyik muzeumnak diszére válna, 11 hüvely hosszu, 33/4 font nehéz, s ezen szokatlan nagysága mellett kiválóan szép és sajátos alakjáért is figyelmet érdemel, mert szironya (patina) fénylő zöld zománczhoz hasonlit. Szóval egy oly remek műkincs, hogy rajzát az ide csatolásra méltónak itélem.

A Várhegytől délkeletre egy ennél jóval magasabb hegyet, honnan nemcsak az egész Nyárád tere, hanem még a Kis-Küküllő völgye is látszik, Vigyázófának neveznek a hagyomány szerint azért, mert ottan a várnak lármafája állott, melylyel az őr hirt adott, ha ellenség közelgett akár a Nyárád, akár a Küküllő felől. Sőt ha a Várhegytől nyugatra tekintünk és a Várhegyet ez oldalról körülfolyó Tekeres patakhoz leszállunk, ott Székdombja nevű helyen ismét nagy mennyiségű vastag cserépdarabokra találunk. A hagyomány azt követeli, hogy ott a vár védelme alatt állott városa volt a törököknek, a Szék-dombján székelt a vár ura, s igazságot szolgáltatott alattvalói közt. És ha tovább megyünk, a Tekeres és Bene patak összefolyása között egy másik meredek, magas hegy emelkedik fel, melyet Óriásnak hivnak; erről is a rege az, hogy ott az óriásoknak volt vára, és hogy a hegy délnyugati végénél levő csupoknál (kis kerek dombok) egy város lett volna. Ezen követelt várnak szintén nagyon csekély nyoma van, legfölebb néhány száz lépés hosszu, belül sánczczal övezett gátony, mely a csupok feletti Zálogoson egyenes vonalban délről északnak tart, és a csupoknál ismét előforduló vastag cserépdarabok azok, melyek az embernek egykori ittlaktára mutatnak. Már most ha a somosdi Várhegyet, az alább levő Kincsest és Dörgőt is tekintetbe vesszük, hol az elsőnél az óriás elrejtett kincse után ásogatnak, a másodiknak nevét pedig onnan származtatják, hogy az óriás ottan szokott dörgésszerű hatalmas hangjával várába átkiáltani, s ha látjuk az ezen talajból naponta kikerülő műtöredékeket, fegyvereket, cserépdarabokat, azt kell feltennünk, hogy itt a régi ős előkorban hazánkat lakott valamelyik nemzetnek csakugyan védhelye és hadi tanyája volt; egyes töredékek, a földből felmerülő csudás fegyverek, s homályos hagyományok és regék gyakran a multnak egészen ismeretlen, titokteljes korszakára szolgálnak útmutatóul, egy letünt, egy csak sejtett korszaknak emlékét őrzik e töredékek, azért ezen a mult mohos sirjából időnkint felmerülő műfoszlányokat nem szabad a régésznek figyelmetlenül mellőzni, mert ha azok fel nem deritik is, de legalább sejtetik a multnak rejtett titkait. – Azonban a mult kopár parlagán, az Óriásnak délre néző oldalán a jelen iparának dúsabb termékével találkozunk, mert ott van a Pindus nevű szőlőhegy, hol Báti Gábornak országosan ismert koronás szőlőmívelése érdemel figyelmet, melyről ő egy önálló kis füzetkét adott ki Kolozsvártt 1861-ben.

Az emlitett Tekeres és Bene patakok összefolyásuknál Kis-Teremi patak nevet kapnak azért, mert annak Nyárádra nyiló torkolatában az emlitett patak balpartján fekszik a 14 házból álló Kis-Teremi, mely mint a teremii uradalom kiegészitő része Küküllő vármegyéhez tartozik és oda tartoznak azon szép lombdús (tölgy, zádog és gyertyánfából álló) erdők is, melyek Kis-Teremi háta mögött, a patakvölgy baloldali hegyein sötétlenek. Kis-Teremitől csak is a patak választja el a már Marosszékhez tartozó Fintaházát*Fintaháza mostani nevén 4 kapuval van bejegyezve az 1587. évi regestrumba. Most házszáma 126, határterj. 1068 hold 608 négyszög öl, ebből 600 h. 1298 öl szántó, 153 h. erdő, 31 h. 57 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.. Az eddig mindenütt a tér tulsó oldalán folyt Nyárád, hogy részrehajlással ne legyen vádolva, a térnek ezen oldalára is átnéz s Fintaháza között hömpölyög végig. Fintaháza a túloldalon levő Szent-Miklós filiája volt egészen 1702-ig, midőn önálló egyházközséggé lesz. Kovásznai Sándor az irodalom terén is ismeretes m.-vásárhelyi tanár, Fintaházán született, mint azt ő 1782-ben kiadott latin költeményei közt ekként irta le:

Est regio Cereris donoque beata Lyaei,

Nyaradus lentus qua vehit amnis aquas.

Pagus hic est tenuis Fintae domus ille vocatur,

Quem fluvius de quo diximus ante secat.

Editus hoc ego sum vico, divina paterque

Verba ministrabat, tunc ibi forte meus.

De Kovásznainak nem csak e versei, hanem hasznos élete is pár sort méltán igényel tőlünk. Ő iskoláit Vásárhelytt végezte, azután belga és hollandi egyetemeken volt, hol más tudományok mellett a keleti nyelveket buvárolta. 1761-ben m.-vásárhelyi tanárrá választatott, hol a magyar történelmet oly érdekesen tanitotta, hogy óráit a vásárhelyi tanács tagjai, sőt mesteremberek is sokan járták. Tanitványaiba tudta ő csepegtetni a tudományszeretetet, s azért azok közül sok jeles ember vált ki, mint Nemegyei János, Dózsa Gergely tanárok, gr. Lázár Imre és Antal János püspök. Több jeles történelmi munkát irt, e mellett a költészettel is foglalkozott, mint „Carmina exequialia et paucula quaedam argumenti Trajeti 1782” czímű versgyüjteménye tanusitja. 1792-ben halt el, s a vásárhelyi temetőben temettetett el, hol sirját tanitványa, antal János püspök emlékkővel diszíté*Lásd életleirását Predikátori tár 122–146..

Fintaházától csekély távolra van Ilenczfalva*Ilenczfalvát régen Kilenczfalvának nevezték, s nevét onnan kapta volna, hogy legelőbb kilencz vitéz települt oda; az 1567-ik évi regestrumban Illendffalwa néven 8 kapuval fordul elő, Ilendfalva néven jön elő egy későbbi 1597-hen kelt okmányban is (Lásd alább M.-Vásárhely leirásánál) most házszáma 90, határterj. 656 hold 382 négyszög öl, ebből 359 h. 642 öl szántó, 9 hold 1407 öl szőlő, a többi kaszáló és legelő, mert erdeje nincs. Határán van egy Poson nevű hely, mely ily nevű székely ág emlékét őrzi., s ehhez éppen oly közel Lukafalva*Lukfalva nevét a hagyomány egy legelőbb ide települt Lukács nevű szent életű embertől származtatja, ki Lukács evangelista tiszteletére kápolnát épitett, ezen szentély körül többen települtek s kekeletkezett falu, mely az alapitó és a kápolna védszentjéről Lukácsfalvának, később röviditve Lukafalvának neveztetett. Az 1567. évi regest. mai néven 8 kapuval jegyeztetett be, most házszáma 126, határterj 818 hold 937 négyszög öl, ebből 529 h. 957 öl szántó, 4 hold 397 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő, mert erdeje nincsen., mely két falu együtt alkot egy egyházközséget; közös templomuk a két falu között mindkettőtől egyenlő távolságra van a mező közepén. Ott van e faluk jól berendezett iskolája is, a közen azért, hogy mindkét helységnek keze ügyébe essék. Ezen Tanoda ujabb keletű, mert csakis 1858-ban ajándékozott marosvásárhelyi tanár, Szász István, egy nyíl földet a szülőfalujában létesitendő népiskola számára. Pap Sándor és Mátyás Miklós követték az adott jó példát; az ekként nyert földeket a testvér faluk lakói ingyen mivelték meg, s jövedelme tőkésittetett, mit a vásárhelyi ref. főiskola e vidékről való tanulói két szini előadással annyira szaporitottak, hogy egy tanitó fizetése fedezve lett, minek következtében 1868-ban máj. 26-án Mikó Mihály, Marosszéknek – a nevelés ügyét melegen felkarolt – főkirálybirája, az iskola alapkövét ünnepélyesen letehette. Ez alkalommal a két falu jóra fogékony népe igéretet tett, hogy maga költségén egy második tanitót fog tartani. Az iskolaház gyorsan épült, s jelenleg 100 gyermek nyer ott jó irányban veztett nevelést. – S midőn a két testvér falu népét a kor kivánalmainak ily nemes értelemben való felfogásaért megdicsérve, nemes törekvésüket más helységeknek is követendő például kitűzzük, nem tehetjük, hogy meg ne emlékezzünk ez egyházközség lelkésze Rákosi Lajosról is, kinek ez iskola századokra kihatandó megalapitásában szintén nagy érdemei vannak. Most pedig, miután a lélek- és szellemművelés e szent helyeit, egyházat és iskolát meglátogattuk, tekintsük meg az ezeket alapitott falukat is.

Ezen falukban bizonynyal minden idegen előtt felötlő lesz az, hogy a lakásoknál a szekérrel való járásra használt főkapu mellett még két, egymás mellé helyezett, körives nyilatú s többnyire csinos dombormüvű faragványokkal ékeskedő kis kapu van helyezve, melyek egyike az emberek számára, másika pedig a barmok bejáratára szolgál, mert itt is – mint csaknem mindenütt Marosszéken – kettős udvar van; az előudvarban vannak az istálók és marhaólok, innen ujból kapu vezet a belső főudvarra, hol a lakház s hátrább a csűr és takarmány van elhelyezve. Itt e két faluban ezen czélszerű berendezés még akként is van módositva, hogy az előudvar ismét két osztályra van szakasztva, egyik csakis pusztán a bejárásra szolgál, másik meg az egyik kis kapuval egybefüggő, az előbbitől elkertelt rész kizárólagosan a marhák számára tartatik fenn, miért a lakokban kiváló tisztaság és rend uralkodik, mi különben a székely népnek jellemvonásához tartozik; de ezen mindenütt feltalálható tisztaság mellett e két faluban még felötlő általános jóllét is észlelhető, minek ismét (a Bach- és az azt követett kormányzat pauperismust terjesztő rendszere mellett is) oka abban keresendő, hogy ugy Lukafalván, mint Ilenczfalván a lakosok nagyban termelik a veteményeket nem csak kertben (mi másutt is a Székelyföldön szokásos,) hanem künn a mezőn is, és azt oly szorgalommal és szakértelemmel, hogy ugyanazon földbe egyidejüleg többféle veteményt vetnek, salátát, retket, murkot, czellert egyszerre; a két első jókor fejlődvén, kiszedik; a két utóbbi magára maradván, kénye-kedve szerint fejlődhetik; igy vetik együtt a hagymát, petrezselymet stb., melyek a Nyárád kiöntéseitől termékenyitett földben dúsan és nagy mennyiségben tenyésznek, s termesztményeiket ökrök által vont ernyős szekereikkel széthordják az országban Beszterczéig, sőt egész Szebenig, hol elárusitva, nem kevés pénzt hoznak haza. Ez oka annak, hogy e két faluban nincsen szegény ember, s nincs eset rá, hogy valaki napszámoskodjék, mert kinek fekvő birtoka nincs is, az részibe (a termelés bizonyos részét adva a földtulajdonosnak) kivett földben termeli a jövedelmező veteményt, sé ezen szakértelemmel vezetett kertészség kezd már a szomszéd helységekben is terjedni, főként az oda házasodó ilenczfalvi és lukafalvi leányok által, kik mint jó gazdasszonyok és munkások igen keresettek és kedveltek, hová pedig ők eljutnak, ott meghonositják ezen, a vidék jóllétére nem kis befolyást gyakorló szokást is. – A veteménytermelést pedig egy Orbán nevű mestertől – ki igen szenvedélyes kertész volt – tanulták meg, ki azt Berében, hol előbb mester volt, s itt is betanitotta, miért a nép nevét most is áldólag emliti.

Ilenczfalvi volt Szász József, a m.-vásárhelyi Teleki-könyvtárnak jeles könyvtárnoka, kiben a kora halál (elhalt 30 éves korában 1812. máj. 29-én) irodalmunknak egy jelesét ragadta el; a lánglelkű költőnek néhány igen szép műve maradt fenn, melyek nemzeti költészetünk valódi gyöngyei, kiadta Döbrentei Gábor Erd. Muzeum 2. füz. 1815. 102–117. l. Tehát Ilenczfalván nem csak vetemény, hanem a költészet virágai is tenyésztek, s fennebb ismertetett iskolája által bizonynyal fognak e népből kiválni olyak is, kik a szellem kertjének veteményeit tenyésztve, a munkát mit Szász József, megkezdve, félbenhagyott, folytatni és be fogják végezni.

Itt is megvan az a sajátságos felosztási viszony, hogy a Székelyföldhöz tartozó Lukafalva háta megett ott van a Küküllő vármegyéhez tartozó Teremi-Ujfalu és alább a Nyárádnak Maros völgyére nyiló torkolatjában egyfelől a gyönyörüen fekvő, szép kastélyával oly messzire felötlő Teremi, mely Küküllő vármegyéhez tartozik; szemben az azzal gyönyörű fekvésben versenyző, Marosszékhez tartozó Lőrinczfalva. Azért a Székelyföldhöz hű Nyárád folyó el is hagyja ezen vármegyéhez sorozott oldalt s Lukafalván alól hirtelen átcsap a túloldalra, hol a Székelyföld virányait mossák továbbra is termékenyitő hullámai. Sőt véglehelletéig hű akarván maradni, Nyárádtőnél inkább megsemmisül s a Marosba temetkezik, mintsem szülőföldjéhez, a szép Székelyföldhöz hűtelen legyen.

Azonban én nem követem az ő kanyargó útját, azaz hogy inkább az ő malmára hajtom a vizet, midőn ezen ide oktalanul beékelt kis szögletét Küküllő vármegyének oda keblezem, hová tartoznia kellene, a Székelyföldhöz, mert annak népe székely eredetű, mert az földrajzilag is a Nyárád vidékéhez tartozik, mert patakai mind a Nyárádba ömlenek, s mert végre e rész falui össze vannak épülve a Marosszékhez tartozó Fintaháza- és Lukafalvával; azért remélhetőleg egy ujabb és czélszerübb politikai felosztás azokat ugyis Marosszékhez fogja sorozni; én törvényhozás ezen előrelátható bölcs intézkedését megelőzve, leirásomban már most oda csatolom.

Az ekként lefoglalt részben csakis Teremi az, mely ugy gyönyörű fekvése, mint némely műemlékeiért az utas és régész figyelmét kiérdemli; azért én is mindenek előtt oda irányzom lépteimet.

A teremii kastély Sükösd templomával és a háttérben felötlő Kriptahegygyel. (Rajz. Greguss János.)