XV. A Szentföld.

Buzaháza, Deményháza, Mikháza, római út, római castrum stativum, római fürdő, a pogány és keresztyén Róma. Mikháza néveredete, a mikházi kolostor, alapitása, fejlődése, történelme, e kolostorhoz csatolt gymnasium, a kolostor temploma, siremlékei, sirboltja, a füleki nevet viselt harang, Domokos Kázmér püspöki jelvényei, a kolostor könyvtára, a kolostor jövedelme. Köszvényes, tatár-halmok, csaták a tatárokkal. Régi kehely.

Bevégezvén a hodosi völgyet, visszasietünk a Nagy-Nyárád terére, hol Sz.-Mártonon felül Buzaházát érjük. E falu érintkezési pontja katholikusok- és protestánsoknak, kik itten vegyesen laknak; de Buzaházán felül a Nyárádba jobbpartilag beömlő Csadó és Gyertyános patakok mellett és a Nyárád oldalán elterjedő Deményházán*Az 1567. évi regestr. mindkét falut feltaláljuk, Buzaházát mostani, az utóbbit Dymynhaza néven a kapuszám nélkül feljegyzett helységek között. Buzaházának mostani házszáma 66, Deményházáé 106. Buzaháza határterj. 973 hold 256 négyszög öl, ebből szántó 360, erdő 297. – Deményháza határterj. 1252 h. 1276. négyszög öl, ebből szántó 627 h., erdő 108, szőlő 11 h. Ezen szőlő utolsó, s mint havas közelében fekvő, gyenge bort ad., mint a Szentföld első falujában, már a katholicismus teljes és kizárólagos uralomra jut.

Egyik faluban sem találván semmi érdekest, az utóbbival átellenben (a Nyárád balpartján) a Csillaghegy alján oly regényesen fekvő Mikházára*Az 1567. évi regestrumban Mykházának van bejegyezve. Most házszáma 96, határterj. 1632 h. 250 négyszög öl, ebből szántó 685 h. 846 öl, erdő 373 h. 1275 öl, szőlő 7 h., a többi kaszáló és legelő. sietünk; oda pedig Sz.-Mártontól kezdve mindenütt a római úton haladunk*Mert a mostani országút mindenütt annak vonalán halad, sok helyt, de főként Buzaháza közt annak stratumenje tisztán kivehetőleg látszik. A falutól keletre Ördöngös nevű hegy emelkedik., mely a Mikháza nyugati végénél levő álló tábor (castrum stativum) helyére vezet. Ezen castrum gátonya, a falrakatnak itt-ott félreismerhetlen nyomaival, mindenütt tisztán látszik. Mint többnyire minden római erőd, ez is négyeg idomú volt, szögletein köritett és a fal vonalán kivül nem hatoló körbástáykkal: Hossza (dél-északi oldal) 210 lépés, szélessége (kelet-nyugati oldal) 160 lépés. Két bejárata volt a két hosszabb oldal közepén átellenben egymással, közepén épületnyomok hihetőleg a pretorium és laktanyák fekhelyeit jelölők, tünnek fel. A körvonaloztam castrum észak-nyugati szögletétől 130 lépésnyire az országúton (tehát római úton is) belül egy 30 lépés hosszú, 20 lépés széles tojásdad idomú (oval) épületnek látszanak alapfalai, a keleti oldalán volt bejáratnak faragott kőlépcsőzetét nem rég szedték ki. A nép Palotának hivja, de márvány padozata, – melynek töredékei most is látszanak, – s főként a sok melegvezető csövek töredékei határozottan mutatják, hogy az egyszerüen a római castrumok közelében mindenütt fellelhető meleg fürdő volt. E fürdő és a castrum körül is mindenfelé sok párkányos fedél-cserép (tegula) és téglatöredék hever, mi mutatja, hogy a castrum védelme alatt egy telep (colonia) is létezett, melynek még nevét sem tudjuk, mert a mi régi feliratos kő, vagy bélyeges tégla esetlegesen innen kikerült, azt ma már mind beépitették, eltemették a falu házainak, s főként az egészen innen épült kolostornak falaiba. A falunak ezen castrumhoz vezető utczáját ma is Kandiának nevezik*Ezen utczában a Janka család legnépesebb, mely eredetét a rómaiak korára akarja felvinni. valjon nem őrzi-e ez a colonia régi nevét*Vass J. „Erdély a rómaiak alatt” czímű munkája 18, 99. lapján Paralisumot helyezi Mikházához, mely a Peutinger-táblákban Parolissum név alatt jön elő; ez gyarmat volt, mint azt Neigebaur által i. m. 72. l. leirt emlékkő bizonyitja, s hogy tekintélyes telep volt, mutatja az, hogy a peutingeri táblákban kettős toronynyal van jelölve, s az is, hogy régi iratokban „civitás”, „municipium” s „Colonia paravlisensium” név alatt fordul elő. Már most nincsen egész bizonyossággal kimutatva, hogy ugyancsak itten feküdt-e e tekinélyes gyarmata a rómaiaknak, a peutingeri táblák 59 római milliarium (12 földirati mfd.) távolságra teszik Napocatól (Szamosujvár), pedig ennél még toronyirányban is jóval tovább fekszik, s igy én nem merek itten határozott véleményt mondani, s igy én nem merek itten határozott véleményt mondani, a valót csak rendszeres ásatások által lehetend talán kideriteni.. De míg tudományos intézeteink oly helyzetben nem lesznek, hogy rendszeres ásatások által nyomozhassák az ily régi emléktöredékeket, míg minden oly műtöredék, mi időnkint kikerül a földből, vagy külföldi intézetekbe, vagy ötves kézbe vándorol, vagy fölépittetvén, sötét falak közé temettetik, addig a tudomány mai igényeinek megfelelő, a mult titkait felderitő leirást adni lehetetlen; én, ki a jó igyekezet mellett fáradalmat nem ismerő munkásságot áldozhatok csak, a szükséges anyagi erővel nem rendelkezhettem ily ásatások tételére; azért legalább megjelölöm egy más szerencsésebb számára a helyeket, hol a mult emlékei feledve porladoznak, hol azután nyomozásuk feltehetőleg irányt adó felfedezésekre vezetendik a tudományos buvárlatot.

Az idáig követett római út az álló tábor északi bejárata irányában teljesen megszünik, s azonfelül a Nyárád terén bár eleget nyomoztam és kérdezősködtem, többé nyomára nem akadhattam, s ekként minden arra mutat, hogy az innen a Bekecs nyugati alján – miként ott leirám – óriások árka név alatt kimenő és Szovátháig követhető töltés nem más mint ezen római útnak folytatása, mit valószinüvé tesz az is, hogy az a castrum mellett lefolyó Peres patak mellett enyészik el.

Ennyi csak az, a mi Róma 17 század előtti uralmából és világhóditó hatalmából e vidéken emlékként fennmaradt; a népvándorlás mindent elsodró árja, 17 század romboló hajlama s viharja zajlott át felettök, s mégis azt egészen nyomtalanúl eltüntetni nem tudta. Ezen hatalmas nemzet, mely egyetlen városból valódi világhatalommá nőtte ki magát, mely szellemi túlsúly és ezt támogatott anyagi erő által 3 földrészre terjeszté ki uralmát, ma már csak a történelemé; ez pedig oly csodás, oly nagyszerű dolgokat mond el, hogy regének, mesének hinnők, ha minden nyomon Europa, Ázsia és Afrika minden akkor ismert országaiban nyomaira, romjaira, sőt néhol nagyszerű maradványaira nem akadnánk az ő roppant épitkezéseiknek, az ő csodás műemlékeiknek, melyek fényes tanúságot tesznek lételükről, történelmüknek valódiságáról. Minden ily maradvány, minden ily rom egy kőbetű, mely elvitázhatatlanúl, eltörölhetlenül adatokat szolgáltat e történelem kiegészitésére és támogatására. Minden ilyen rom, minden ilyen út megtestesült történelmi igazságot ir körül; minden ilyen porladozó castrum ezen nemzethatalom kőepopaeájaként áll ott; beszélve Róma egykori nagyságáról, győzhetetlen legóinak nagyszerű hóditmányairól.

De minden mulandó levén e földön, a pogány Rómát is zsarnokságra ragadta a hatalom túlbecslése; telhetlen hóditási vágya mindent felkarolt, s megrendittetve a népvándorlás árjától, a fejlődő keresztyénség vagyis az eszme hóditó hatalma előtt megsemmisült; de ős Róma romjai felett keletkezett az uj, a keresztyén Róma, mely többé nem a legiók, cohorsok és phalanxok ellenállhatlan tömegeivel, hanem az eszme hatalmával a zászlójára tűzött „szabadság, szeretet és testvériesség” elveivel győzött, s az által gyakorolt az előbbiénél jóval terjedtebb világbefolyást és lekiuralmat.

De fájdalom, a keresztyén Róma is kezd kivénülve hanyatlani azért, mert a nagyságát megállapitott szent eszméktől elhajlott; meg van renditve az erős kőszál, de ez sem megsemmisülés, hanem csak uj átalakulás lesz; mert a lelkiismeret- és polgári szabadságért az ujabb időkben annyi nemes vért öntött Róma, ujból zászlóvivője lesz századunk nagy eszméinek és az emberiséget előbb-utóbb hivatása megközelitéséhez vezető reformoknak. Csakhogy e zászlót azok emelik s tűzendik győzelmesen a Capitoliumra, kik a „non possumus” elavult elveivel szemben 1848-ban, az előtt s után is számtalnaszor vérzettek a köztársasági eszmék fennlobogott zászlói alatt, hirdetve, miként Krisztus, szabadságot, testvériességet, egyenlőséget. Az uj Rómának nem a Vatikán által kanonizált japániak, hanem Giovanni Calvino, bresciai Arnold, Rienzi, Savanorella, Manin, Mazzini, Garibaldi és társaik lesznek szentjei, kik az emberiségnek – szabadság és előrehatolásra törő – nagy többsége előtt nagyszerű példával s nemes véráldozatokkal jelölték emg a követendő útat, mely bizonynyal nemsokára a szabadság Rómájához juttatja a testi és lelki bilincseiből kivetkőzni kezdő emberiséget.

És mintha ugy az ős pogány, mint a középkori keresztyén Róma egyiránt képviseltetni akarta volna magát Mikházán, a castrum mellett ott találjuk a kolostort. Miután a castrumot ismertettem már, illő, hogy a kolostort is leirjam s annak történelmét a lehető szabatossággal – a mennyiben a rendelkezésemre álló kevés adatok nyomán lehetséges – összeállitsam.

Mikházának nevét Szentiványi Márton*Disert. para. Cat. 95 n. 18 és Lib. decr. et vita Reg. Hung. azon Mikétől származtatja, ki 1201-ben Imre király uralma alatt ország nádora volt, sőt ő tévesen a falu végén levő római castrumot is ezen Mike nádor kastélya romjainak tartja. Legelső biztos történelmi adatunk Mikházáról 1309-ből van, midőn michasa-i pap, János presbyter emlitve van az erd. káptalannak a szentszék követéhez dézmaügyben tett átiratában.*Fejér Cod. Dipl. Tom. VII. vol. IV. supl. p. 100..

Csak hagyomány az, hogy a keresztyénség első századaiban a bekecseni szerzetesek voltak azok, kik onnan a tatárok által elzavartatva, Mikházára vonultak. Ezt támogató semminemű adat birtokában nem vagyunk. Ha volt is régen ott ilyen kolostor, azt a reformatio elsodorta, s éppen mivel Marosszék népe nagyrészt áttért a reformált hitre, hogy legalább e havasalji néhány falu megmentessék, a bozniai ferenczesek (patres Bosnenses) közül kettő, Salinay István és Lapati István küldettek ki. Ezek Köszvényesre települve, Szováthát, Remetét, Köszvényest, Mikházát és Hodost megtartották a katholikus hitben; de állandó lakásuk nem levén, Mikházán Márkodi Gergely és neje Derzsi Erzsébet asszony 1636-ban egy telket ajándékoztak, hhogyoda templomot és kolostort épitsenek, miért Márkodinak 100 forint ajándékot adnak*Ezen telek átengedési okmánya megvan a kolostor házi történetében is, és közli Losteiner Topograf. Sect. II. Art. I. de loco initio et prog. Mikhaz Frat. ord. min..

Az ekként nyert helyre fejedelmi és országgyülési engedélylyel*Az 1610-ki törvényczikk eltörli a kolostorokat s azok engedélyezését még a fejedelemnek is betiltja, de a csík-somlyói és mikházi kolostort engedélyezték. Lásd Appr. Cons. 1 rész I. cz. 5. p. Miért a nemzeti fejedelmek korszakában csak e két helyt volt a katholikusoknak kolostoruk és ezzel egybekötött iskolájuk. és Toldalagi Mihály fejedelmi tanácsos és marosszéki főkapitány, valamint neje Mihálcz Erzsébet segélyezésével épitették a Toldalagi család sirboltját is magába foglaló templomot*Sz.-Benedeken gr. Toldalagi Mihály birtokában van egy egykorú régi ex-voto kép, hol a kolostor mellett kétfelől térdel Toldalagi Mihály és neje, melyet, mivel a Toldalagi család református volt, a szerzetesek kidobtak.. Templom és torony a falu melletti várból hordott kőből emelkedett; a kolostor csak fából, de a melyet erős falakkal akartak körülvenni, mit a fejedelem betiltott. Ezen épitkezés alatt nagy segedelemmel volt Domokos Kázmér apostoli vicarius (ki később Rómába menvén, czimzetes püspökké neveztetett), ki sajátkezüleg tette le a templom alapfalát, s mikor a napszámosok hiányoztak, sajátkezüleg hordta az anyagot és rakta a falakat. Az ekként alakult custodiát – mert ekkor még nem volt zárda – 1640-ben VIII. Orbán pápa a haza nyelvét nem értő bozniai atyáktól elvette, s a magyarhoni reformált sz. Salvátor provincia alá rendelte, Salinai vagy Salinis István minden ellenműködése daczára*A mikházi és cs.-somlyói kolostorok fennállását törvényeink is helyben hagyták. Lásd App. Const. I. r. I. Tit. V. art. Nem is volt a nemzeti fejedelmek alatt más kolostora Erdélyben a katholikusoknak.. 1656-ban, II. Rákóczi Gy. védlevelet ad a kolostor számára*Ez megvan eredetiben a kolostor levéltárában..

Igy magyar szerzetesek kezébe jövén, 1666-ban akkori guardián Kájoni János az eredeti facutodia helyére a most is meglevő négyszögű kőzárdát kezdette épiteni*Amint ezt a kolostor ajtószemöldjeire több helyen bevésett 1667 évszám is igazolja. és a templomot megnagyitani, mit követői Dóczi Imre, Jegenyey Ferencz és Hozó Péter guardiánok 1677-ig bevégeztek; ez is, mint az előbbi épitkezések, a falu végi vár romjainak anyagjával készült*Veress Lajos M. SS. cap. 6. §. 1, és Losteiner Topografica decr. Sect. II. Art. I.. A megnagyult uj templomot sz. István király tiszteletére 1692-ben bákovi (milkoviai) püspök Dluszky Jakab szentelte fel, 5 oltárával és 5 harangjával együtt. Az erre következett Rákóczi-mozgalom alatt néhány kurucz betört a kolostorba, de Pekri Lőrincz azokat elkergette s keményen megparancsolta, hogy a kolostort kiméljék s embereit minden terhektől és hadi szolgálattól mentesitsék; de nem voltak ily kegyeletesek e kolostorhoz a katholikus császáriak, mert a Görgényt ostromló sergek rácsaptak Mikházára, s bár a kolostor Rabutin biztositó iratának birtokában volt, daczára ezen védlevél előmutatásának, a féktelen labanczok feltörték a templom ajtait, azt kirabolták, lovaikat oda bekötötték, s a kézre keritett nőket oda bevivén, Isten szent templomát megfertőztették. A kolotort is csak az mentette meg, hogy erős kapuit betörni nem tudták, de mi zabjok és gabonájok volt a szerzeteseknek, azt mind elvitték*Losteiner Top. desc. II. Art. I..

E rombolásért kárpótolva voltak azon 1000 arany által, melyet Apor István Cserey Mihálynak adott volt át, ki azt a mikházi guardian kezeibe tette le; a guardian el is vitte Apor István nejének Szebenbe, de felhozván, hogy boldogult férje 6000 frtot igért volt a kolostornak, annak fejében elkoldulta az ezer aranyat s a szegény asszony oda is adta, a mint Cserey maga elbeszéli*Lásd Uj nemz, könyvtár.. 1703-ban aug. 3-án Ilyés András erdélyi akth. püspök zsinatot tartott Mikháza kolostorában*Lásd Gegő Elek „A moldovai magyar telepről” czímű könyve 5. lap..

Mikházán a kolostorral egybekötött gazdag alapitványokkal és tápláldával ellátott gymnasium volt, mely 1669-ben alapittatott, s melynek fenntartásához Marosszék közgyülésileg is járult azáltal, hogy Kendőt, Remetét, Selyét, Deményházát a publicus vecturák alól felmenté, hogy a helyett a mikházi kolostornak fát szállitsanak, e mellett a romladozott kolostor kiujitására 100 rfrtot rendelt*Lásd Marosszék közgyüléseinek jegyzőkönyveit 1718. évről.. 1744-ben a kolostornak adandó segély kárpótlása fejében a székgyülése Mikházát, Remetét és Selyét a közszolgálatok és szállitástól felmenti és 12 köböl buzát s ennyi zabot rendel a mikházi szerzeteseknek*Marosszék ezévi gyrás-gyülésének jegyzőkönyve szerint. A határozatot közli Benkő K. Marosszék ism. 189. lap..

De ezen a Szentföld népességének értelmi fejlettségére nagy befolyással birt és virágzott iskolát 1785-ben József császár eltörölte, alapját a m.-vásárhelyi iskolához tevén át. Hogy pedig a szék fennebb érintett segélyezését nem a szerzetesek, hanem az iskolának adta, kitetszik abból is, hogy 1795-ben a szék meg is vonta addig adott segélyezését, miért a szerzetesek a kormányszékhez tettek panaszt, de a kormányszék leiratára a szék gyülése azt felelte, hogy a segélyt önként kivételesen adta nevelési czélokra, most azonban nincs oly helyzetben s szükség sincsen rá, hogy azt továbbra is megadja. 1796-ban ugyan visszaállittatott az iskola, de az ma csak jelentéktelen, az igényeknek meg nem felelő elemi iskolává sülyedt, hol legfelebb vallást, imádságot és éneket tanulnak a növendékek; pedig életkérdés lenne, hogy a 6000 lakost számláló s minden más iskolától messze elszigetelten fekvő Szentföld kartholikus népségének egy kezeügyében fekvő iskolája legyen, hogy azáltal ezen népség hátramaradottságából és szellem iszegénységéből kiemelkedhessen. Ily iskolának igen jó elhelyezést adna a 27 szobás, nagy étteremmel (mi lehetne pompás hallterem) biró kolostor, mely mostani állapotában teljesen feleslegessé és czéltalanná vált, s további fenntartását ugy ez, mint a többieknek semminemű érdek, legalább közérdek nem kivánja, sőt – hogy a középkori Rómát itt is a jövő Rómája válthassa föl – igen is ohajtandó, hogy az egykor tudományt terjesztett, de most azt inkább gátló tétlenség fészkei, a kolostorok szellemi életet terjesztő tanodákká változtassanak át. Az ily jövő érdekeltségének szemüvegén tekintve, már most vegyük szemügyre a mikházi kolostort.

Az a falu déli oldalán egy magaslaton igen regényesen fekszik, mint azt mellékelt képünk mutatja. Temploma, miként szokásos, nem képezi a négyeg zárda egyik oldalát, hanem annak északnyugati szögéhez északra kinyuló helyzetben önállólag van támasztva. Ez pedig ugyanazon régi egyház, melyet Kájoni az eredeti kisebből megnagyitott és azon korban uralgott ujászületési (renaissance styl) izlésben épitett. Ajtai a díszesebb alakitások közé sorohatók. Északi homlokzatán levő főkapuzatának u. n. fogakkal diszes párkány-szemöldét két kis corinthiai oszlop hordja. Kelet oldali mellékkapuját összefont kígyó-ékitmény disziti. A templomban régiség és szent ereklyeként kegyeletesen őriztetik Domokos Kázmér püspöki süvege, díszöltözete, keztyüi és egyszerű, több darabra szedhető ébenfa püspöki pálczája. Oltárai közt néhány régi van, de egyik sem bir valami különös műbecscsel.

A mikházi kolostor és egyház látképe. (Rajz. Greguss János.)

A templom falába néhány szép sirkő van berakva*Mint Bornemisza Lipóté, † 1836-ban és két gyermekeé. Továbbá Torma Miklós B.-Szolnokmegye főispánjaé, † 1737-ben, neje Baranyai Katáé, † 1724-ben, Torma Mihályé, † 1721-ben., a templom alatt pedig kettős sirbolt van; a felsőben csak szerzetesek, az alsóban ismét világiak vannak eltemetve. Az itt eltemetettek közül az egyházban emléktáblái ezeknek vannak: b. Bornemisza Pál † 1778. Gr. Petki Dávid † 1744, neje gr. Zichy Sára † 1746. Gr. Teleki Pál † 1831. Gr. Lázár Józs. † 1841. Losteiner szerint ezen kriptában vannak eltemetve azon tisztek is, kik Görgény ostrománál – a Rákóczi-mozgalomkor – elestek. A templom keleti oldala mellett keresztfa jelöli az 1790-ben elhalt Kááli Csapai László alkirálybiró sirját.

Hol a templom szentélye a kolostor északi oldalával egybeesik, a hossz-szentély oldala mellől emelkedik fel a nyolczszögű torony, melyben hiába kerestük azt a hites Füleki-nek nevezett régi harangot, melyet a törökök a füleki vár bevételekor ökörszekereken beinditottak volt ágyunak öntendők, de a rosz útak miatt megrekedvén, Toldalagi Miklós, Bálintith Zsigmond s más kath. urak 500 forintért megvevén, a mikházi kolostornak ajándékozták, hol Füleki nevét megtartotta*Losteiner Topogr. desc. II. Sect. 1. art., de ma, fájdalom, már sehol sincsen, mert ujra öntetett.

A kolostorban magában mint érdekest felemlithetjük a könyvtárt, hol néhány igen régi kiadású biblia, énekeskönyv s más régi könyvek is lehetnek; de nagy rendetlenségben levén tartva, csak hosszabb buvárlat után lehetne annak nevezetességeit registrálni*Az egész könyvtárban van 2000 kötet, ezek közt legérdekesebb egy 1482-ből való „Compilatio Decretorum” czímű könyv utólapján: Insignis ac celleberrimus decretalium codex una cum apparatu Dni Bernardi, non sine exacta diligentia vigilique studio p. Anthony Koburger Nurenberge est consummatum Anno xnae Salutis Millesimo quadringentesimo octuagesimo Secundo p. die 10 julii Es Augistinusnak Kölnben 1542-ben nyomott munkája.. – Az Erdély kolostorai között másodiknak sorozott zárda ugyanaz, melyet Kájoni János 1666-ban kezdett épiteni s mely, mint fennebb látók, 1677-ben végződött be; az elég terjedelmes és lakályos. E mellett a kolostornak van 75 hold birtoka, két malma (Szent-Annán és Gyalakután), Parajdról sójárulékot kap, koldulással pedig fél Erdélyt adóztatják, a misékért tekintélyes öszszegeket kapnak, s ebből nem csak evangeliumi szegénységben, hanem urilag is megélhet az ott levő négy szerzetes és négy clericus.

Még mint régiséget megemlitem a kolostor cserefa galambbúgos kapuját, mely 1673-ban készülvén, egykorú a kolostorral.

Maga Mikháza Köszvényesnek filiája, a községi templom a falun alól levő conicus domb tetején, százados fák árnyában, igen szépen fekszik.

A Mikháza feletti Csillaghegy oldalán van az utolsó szőlő, de ez is ritkán érik meg; ezen felül már havasias jellegű regényes vidék következik, ott fekszik Mikháza anyaközsége Köszvényes is, mely csinosan épült sokadalmas hely*Keddnapi hetivásárait s febr. 9-, máj. 3-, aug. 21- és nov. 1-jén tartani szokott sokadalmait 1842-ben nyerte. Az 1567-ik évi regestrumban Keozwenyes néven fordul elő. Most házszáma 205. Határterj. 3526 hold 118 négysz. öl, ebből szántó 878 h., erdő 1519 h., többi kaszáló és legelő., de azért mégis szerény filiája által túlszárnyaltatik, legyőzetik; mert ottan semmi nevezetest felfedezni nem tudtam, legfelebb megemlitem azon néhány halmot, mely a falutól északra emelkedik, s hol a hagyomány szerint a tatárokkal vívott harczban elesettek vannak eltemetve, mit igazol az is, hogy ott sok nyílvesszőt, s más fegyvertöredékeket találnak. Van az egyházközségnek egy szép kelyhe is e felirattal:

„Memorare novissima tua A. D. 1633.”

Viola József köszvényesi volt. Ő 1770-ben márcz. 15-én született Köszvényesen. Tanulmányait Pesten és a bécsi orvosi egyetemen végezte, s egyike azon 32 orvosnak, kiket József császár Laudon alatt Temesvárra küldött. Belgrád bevételével már ezred orvosa, a franczia háboru alatt pedig Olaszországban foglalatoskodott; 1807-ben Bukovinába rendeltetett, de következő évben Sturdza moldovai herczeg meghivására Jászvárosra ment, mint a Spiridonkórház igazgatója. Később a moldovai kórházak főigazgatója, mint ilyen agai ranggal Nizzán rendet nyer, az orosz czártól drága gyürüt, a pápától Krisztus rend keresztjét, az arany sarkantyús rend keresztjét, végre Ausztriától – mert ágensségét dijtalanul folytatta – arany érdemjelt kapott. 1837-ben mint ország követe küldetett Stambulba Mahmud szultánhoz, visszatértével a jassy-i „Societas Medicinalis et naturae curiosum” czimű tudományos tursulatot alapítja. Ezen tevékenysége között roppantul felgazdagodott, s mint ilyen honáról sem feledkezett meg, mert a m.-vásárhelyi orsz. kórház számára 500 aranyat küldött, a magyar tudományos Akademia tőkéjét is többször gyarapitá, miért, de tudományos érdemeiért is 1838-n levelező tagjává választatott s még többet is tett volna, ha 1858-ban Ledény nevű saját falujában márcz. 16-án hirtelen el nem hal. Végrendelete – melyben rokonai s a hazai intézetekről sem feledkezett meg – egy gazdasszonya által elsikkasztatván, 10,000 aranyat meghaladó vagyonát e gazdasszony s fogadott leánya örökölte, míg rokonai itthon szegénységben élnek.

Ugyszintén Köszvényesen született 1767. jan. 27-én k.-ujfalvi Szabó János is, kinek atyja Szabó József köszvényesi kántor volt, anyja László Ágnes. Tanulmányait Mikházán kezdte, Kolozsvártt végezte. Lelkészszé Pesten szenteltetett, s már e tájt Kazinczy mint jeles tehetségű emberről emlékezik. Több helyen való lelkészkedése után kanonok, s mint kir. tanácsos kormányszéki előadó volt. 1849-ben mint derék hazafi üldözőbe vétetett s nyugalomba tétetve, 1858-ban halt el. Szabó igen alapos míveltségű ember volt s jártas nemcsak a külföldi nyelvekben, hanem azok irodalmával is ismeretes; főleg jelesek egyházi beszédei, melyekből pár kötetnyi megjelent, de egy nagyobb gyüjteménye eltévedt. Minket azonban nem annyira jeles egyházi szónoklatai, mint inkább szellemszabadsága s tiszta hazafias lelkülete érdekel, miért üldözést és mellőzést szenvedett; mert különben Kovács Miklóst ő követte volna az erdélyi püspöki széken. És éppen azon erényei, melyekért mellőzést és üldözést szenvedett, teszik előttünk emlékét tiszteltté, mely kegyeletes tiszteletnek igyekezénk e sorokban kifejezést adni.

De im a havasok szép festői vidéke, felmagasuló lombdús hegyeivel mind fennebb-fennebb csalogat. A völgy összébb szorul, a virgoncz Nyárád a köves talajon zajongva, havasi csermely gyorsaságával és tisztaságával rohan; már a büszke Bekecset is hátrahagytuk, s nem sokára a Nyárád-vidék lakott részének végpontjához, Marosszéknek ez oldalról utolsó falujához, Köszvényes-Remetéhez érünk.