XVII. Nyárádtól a Maroshoz.

Búcsú a Nyárádtól. A Nyárád és Maros vizválasztó vonala, Szent Péter kútja, Szent-Péter nevű elpusztult falu. Bogdán pataka, Tövishegy. Káál. Unitárius és katholikus templom. Kriptahegy, sirbolt. Cserey Mihály lakháza. A reformátusok régi áldozópohara. Istand. Ropó völgye. Kájon kútja. Tatások útja. Ikland, György László. Nagy-Ernye, néveredete. Unitáriusok. Templomfoglalások. Szombatosok Nagy-Ernyén. Csataemlék. Mosa Gergely hős halála. Libancs. Tófalva, tagositás. Csejd. Székes, fekvése. A Bercsényi család, gróf Bescsényi Miklós emléke, Kápolna. Ingópataka. Székesi régi harang. Maros-Sz.-György, története. A Petki-kastély. Tóth Mihály halála, a szent-györgyi régi templom. A Petkiek sirboltja.

Marosszék közép völgyét a kies és szép Nyárád vidékét bevégeztük, s azt hiszem, hogy ottan tett utazásunk nem volt egészen meddő és eredménytelen. Hielgek magamnak, hogy ottan oly sok eddig ismeretlen, oly sok eddig senki által figyelemre nem méltatott műemléket tárgyaltam, leirásom annyi érdekest, annyi szépet ölelt fel, miszerint kedves olasóm nem fogja továbbra is becses figyelmét tőlem visszavonni, s nem riad vissza a vezetésem alatt való továbbhaladástól.

Most egy földiratilag egészen elkülönitett vidékre, a Maros környékére irányozzuk lépteinket; búcsút veszek tehát a kedves Nyárádtól, melynek virányain annyi kedves perczet tölték, hol szivélyesség és barátságos vendégszeretet kisért mindenütt könnyitve, sőt kedvessé téve kutató forradalmaimat, búcsút veszek e feledhetlen kedves vidéktől; de nem végbúcsút, mert a Nyáráddal – melyet most eredéténél elhagyunk – még fogunk pályája végén találkozni, meg fog ő útunkon Marosszék véghatárainál még egyszer jelenni, hogy hullámai búcsút mormogjanak a távozó után, mintha egy vég istenhozzádot akarnának a Székelyföldet elhagyónak susogni.

A Nyárád mellől jó csinált út vezet át a Maros terére, mely Deményházánál megy át a hodosi, s Iszlón át a kááli völgybe. Ennek vonalát egész Iszlóig már ismerjük. Iszlónál egy csekély magasságú hegyhát az ugynevezett Tövishid torka alkotja a Nyárád és Maros vizválasztó hegylánczolatát, melynek északi oldalán fakad az észak-irányban Marosba siető Kááli patak.E patak fejét a hegy északi alján levő szent Péter kútja alkotja. Hagyomány szerint e kút közelében régen Szent-Péter nevű falu feküdt, melynek harangjai most is nevezett kútban lennének elrejtve; állitólagos fekhelyén most is sok vastag cserép- és téglatöredék van, mi a hagyományt látszik támogatni. Alább egy jobbparti mellékvölgyet Bogdán völgyének neveznek, itt Faluhelynek hivott helyen feküdtnek mondanak egy másik, tatárok által feldult, Tövishegy nevezetű falut; a dombon, hol e falu temploma állott, most is sok cserépdarab s más épitkezési nyomok mutatkoznak. Az alább beszakadó két kis mellékvölgyben a már Torda vármegyéhez tartozó Kis-Ilye és Erdő-Csinád feküsznek, alább pedig egy balparti hegykebelben a regényesen fekvő Káál-t találjuk.

Káált katholikus, református és unitárius székelyek lakják, ezek mindenikének van itt temploma, sőt 48 előtt még a görög-egyesülteknek is volt imolája; de ekkor hivei mind áttértek, s azóta meg is maradtak unitáriusoknak.

Káál régi ecclesia, már 1333-ban Eustachius nevű kááli lelkész emlitve van*A kathol. egyházközség jegyzőkönyvében tett ejgyzés szerint. Hanem ennél Káál e korban való lételére biztosabb adatot találunk a pápai dézmák regestrumában, hol az 1332-ik évi rovatban a 619. lapon ez van bejegyezve: „Leustachius Sac. de Kaal solv. 8 den.” és az 1333. év rovatában 733. lapon: „Eustachius Sac. de Gáál solv. 5 den.” – Az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén 15 kapuval fordul elő. Házszáma most 166, határterj. 3000 hold 571 négsz. öl. Ebből szántó 1649 h. 821 öl, erdő 292 h., szőlő 68 h., a többi kaszáló és legelő.. János Zsigmond idejében az egész falu áttérvén az unitárius hitre, a régi templom is unitárius kézre ment; de 1720-ban néhány katholikus család származván be, azok Kun Mátyás közbenjárásával visszavették a régi templomot*Ezen törvényellenes hatalmaskodásért 1720-ban az országgyülésen panaszt is emeltek a kááli unitárius hivek Kun Mátyás ellen, de annak mi eredménye sem lett. A panaszlevél a kááli unitár. egyház levelei közt, emliti Nagy Iván Magyarorsz. csal. K betű., mely azonban kicsiny és romladozott lévén, 1760-ban Berzenczey Ist. és neje Kun Ilona költségén ujra épült.

De a régi templom nem a mostani helyen, hanem fenn a Kripta nevű hegyen feküdt, hol nemcsak alapfalai mutatkoznak, hanem ezelőtt 20 évvel még annak sirboltja is teljes épségben megvolt; azonban elhanyagoltatván, egybeomlott, s oda temette az ott levő sok siremlékét a kááli Kun családnak. Néhányat e sirkövekből kiástam; de azok olvashatlanná porlottak, egyiken azonban mégis kibetüzhető volt Bercsényi Sófia, egy másikon Kun Borbála neve. Mondják, hogy ott 16 sirkő van eltemetve. Mily vétek, hogy az érdekelt családok azokat ekként megsemmisülni engedték. Ezen régi templomból vitetett le a katholikusok minden körirat nélküli nagyon régi harangja is.

Cserey Mihály a történész – miként maga is emlékirataiban emliti – sokáig lakott Káálban*Csereyről Turiakra, ezekről Mikókra, Kálnokiakra szállt, jelenleg Nagy Zsigmond birja. Cserey házasságakor is mulatott itt; de főként 1704-ben, midőn Teleki Mihály Görgyén várát bevette; az ott már régóta betegen feküdt Csereyt ide Káálba hozták, hol félesztendeig feküdt betegen, honnan Forgács mellé kellett mennie Medgyes ostromához. Lásd Ujabb nemz. könyvt. 340. és 346. lapjain., de az ősi curia ma nincsen meg, helyére uj épült. Káálból származott, s onnan is irta magát a Kun család, melynek első ismeretes őse Mátyás, ki 1547-ben Toldalaghi Magdolnát vette nőül; ennek fia Benedek, kinek hasonnevű fia 1630-ban Marosszék főkirálybirájává választatott. A főkirálybiró testvére volt az a János, ki Bercsényi Zsófiát (kinek sirkövét fennebb látók), 1615-ben nőül vette. De még egy másik Mátyásról is, mint Marosszék főkirálybirájáról van emlités téve*Földvári Ferenczné Kun Erzsébet felett Vöröstói György által mondott halotti beszédben.. – A mult század elején találjuk Lászlót, ki Enyednek 1702-ki feldúlatásakor veszett el; Mátyást, ki, mint fennebb látók, 1720-ban az unitásiusok kááli templomát a katholikusok számára elfoglalta, s 1727-ben Marosszék alkirálybirájává választatott. Alkirálybiróként szerepel 1755 tájt Farkas is. A család ebben a században halt ki.

Káál unitárius családai közül kiválóbb a Nagy család; ebből József 1791-ben Marosszék országgy. képviselője, Mózes marosszéki dulló (szolgabiró), József és Simon jegyző, Miklós pénztárnok. A kááli Nagyok egyik ága Kolozsvárra Származott, ebből Lázár tünt ki mint a magyar szinészet Mentora, mert ő 1811-ben ugy a kolozsvári szinház fölépitésében, valamint azután mint bérlője is nagyon sokat és pedig nem csekély áldozattal, tett arra, hogy szinművészetünk – ezen legelső ápoldájában – felvirágozhasson nem csak Kolozsvártt, hanem onnan kihasson a haza más részeire is. Fia a most is élő Elek, ki 1846–48-ban és 1867-ben országgyülési képviselő volt, most az erdélyi kormányzó adlatusa; kár, hogy a szép alkotmányos mult mellett ott van a haza alkotmányának szünetelése idejében bár rövid ideig tartott bezirkeri hivataloskodása is.

A kááli Nagyok egyik ágát Dénes Ny.-Sz.-Lászlóra vitte át, mely ott most is virágzik; van egy másik ága e családnak Sz.-Gericzén is, ebből származott Antal, ki 1861-ben a dévai népiskolának 16,000 frtot hagyományozott*Mindkét családra adatokat Nagy Iván Magyarorsz. csal. czímű munkája K és N betű., miért nevét áldva emlitjük fel.

Káál sokadalmas hely, vásárjogát – három orsz. sokadalomra*Vincze. Orbán és sz. Mihály napot követő napra, heti vásárai nem használtatván, elévültek. Az adománylevél megvan Káálban a falu levelei közt, hiteles trans. Nagy Gergelynél ugyanott. és kedden tartott hetivásárra – kááli Nagy Mihály közbenjárására Apafi Mihály adta 1667-ben jan. 19-én.

A ref. ecclesiának (mely Ikland filiája) van egy szép régi áldozópohara e felirattal: „Káli Orthodoxa religion lévő Eclesiában communiora adatott 1670.”

Káál határán még némely régi, figyelmet érdemlő helynevekre találunk, ilyne a Szent-Márton felé vezető út mellett a Kecskéshegy alján levő Istánd, hol a hagyomány szerint ily nevű praedium volt, és szemben Káállal a jobbparti Ropó völgye, hol a hagyományok szerint tatárok tanyáztak, egy ott levő forrást Kajon kútjának a hagyományok szerint Kajon nevű tatár khánról neveznek. Fennebb egy régi felhagyott útat Tatárok útjának azért neveznek, mert a tatárok ott mentek át a Nyárád terére, útjokban a fennemlitett Tövishegyet és Sz.-Ptert feldúlván.

Káálon alól a völgy balfelén Ikland-ot találjuk*Az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén 4 kapuval van bejegyezve. Most házszáma 78. Határterj. 1056 hold 471 négysz. öl, ebből szántó 550 h. 501 öl, erdő 153 h., szőlő 28 hold, a többi kaszáló, legelő és terméketlen., mely unitárius és református székelyek által lakott csinos falu. Itt született György László, ki e század elején „Tanulmányok a tizenegyedik századbeli történetekből” czímű munkát irt. A szép tehetségű költő e művében Iklandot is megénekli, nevét Ikla nevű bájos magyar hölgytől származtatja, ki Salamon király idejében Belgrád ostromakor belopózván a daczoló várba, az ottan gerjesztett tüz által annak bevételét elősegité; a király azzal jutalmazta a hős nőt, hogy egy György nevű – már régebb szeretett – székely leventének adta nőül. György, neje és egy Kapanám nevű pappal ide települt, s a keletkezett falut szeretett neje nevéről Iklandnak nevezte; sőt a szent atya nevét is hozzácsatolva, Kappan-Iklandnak, mely előnévvel régi okmányokban is néha előfordul. György leventébe azonban Ernyeinek rút Borka nevű leánya is szerelmes, ez mellőztetéseért boszút esküszik. Györgynek hadba kell menni, Borka onnan irt leveleit mind elfogja s felbérelt embereivel azt hirdetteti, hogy György a csatákban elesett. A szerető Iklát e hir leverte, boldogtalanná tette, s naponta a szent atyával a falu feletti Szénvonó nevű hegyen levő kereszthez ment imádkozni, ily áhitatosságban keresendő vigaszt. – Midőn György diadaljelekkel megtért a csatákból, az álnok Borka elhitette, hogy hűtelen neje a szent atyával van viszonyban; a félrevezetett férj bőszülten rohan ki a Szénvonóra, hol az egymás mellett imára leborultakat megrohanván, a hegyen lelöki. Neje szörnyet halt, a pap csak sérüléseket kapva, felgyógyult s fehérvári prépost lett. De az álnok Borkának diadala hiányos lesz vala, ha György előtt nejének hűségét és ártatlanságát fel nem fedezte volna. Az erről meggyőződést szerzett György boldogtalansága s lelki furdalása iszonyatos volt. Akaratlanul elkövetett vétkének bocsánatáért a tragikus eset helyétől nem messze kolostort épitett: helyét ma is Barátok erdejének nevzik, maga pedig Rómába zarándokolt. Borka, ki ennyi romlás, ennyi szerencsétlenség okozója volt, lelkismerete szemrehányásaitól kínoztatva, az Ernye feletti Rózsás dombon felakasztotta magát. Ikland, György egy fogadott fiára szállott, kinek egyik utódja lenne az itt röviden kivonatozott hősköltemény szerzője is.

Ez azon regés történet, mely Iklandhoz van kötve, s mely emlitett könyvben szép költői felfogással van átvive és kidomboritva, de az pusztán a képzelet szülemenye levén, semmi történeti becscsel nem bir, s inkább György László művének ismertetése végett kivonatoztam.

Alább, hol Káál pataka a Maros szép terére kiér, egy magaslaton szépen fekvő Nagy-Ernyét – Marosszéknek ez oldalról legfelső faluját – találjuk; mert az Ernyén felül Marosba szakadó Határpatak képezi ez oldalról Marosszék felső határvonalát. – Ernye nevét vagy Ernyei nevű főurtól vette, ki a 11. században szerepel*Az Árpádházból való magyar királyok korában két Ernyeit találunk; egyik Salamon király korában tanácsos és főispán, ki mindent elkövetett, hogy Salamont a herczegekkel kibékitse, de az álnok Vid unszolására a király a herczegekre tört s a czinkotai csatában 1074-ben – hol Salamon ügye elbukott – Ernyei is elesvén, László herczeg testvéreként megsiratta. – Ernyei István pedig 1303-ban volt ország nádora. Lásd Budai Lex. I. k. 604–607 l., vagy pedig onnan, mert a falut régen rengeteg erdőségek ernyőként vették körül, vagy végre ér- vagy forrásról, mivel e falu között sok forrás buzog fel, s onnan eredhetett érnyés vagy forrásos neve, mely később Ernyévé idomult*Nagy-Ernyén 1570. jul. 19-én János Zsigmond a májai Sikó családuak, névszerint Sikó Pálnak adományoz jószágot.. „Nagy” előnevét pedig azért kapta, mert a koronkai völgyben volt régen egy másik Kis-Ernye nevű falu is, mely a tatárok által megsemmisittetvén, annak emléke ma csakis elnevezésében és fekhelyén található cserépdarabokban jelentkezik. – Nagy-Ernye a 14. század elején már Ernee néven önálló egyházközségként szerepel*A pápai dézmák regestruma 1333. évi rovatában 732. lapján igy találjuk bejegyezve: „Joannes sac. de Onece solv. 3 ban. ant.” És az 1334. év rovatában 764. lapon: „Joannes sac. de Ernee solv. 4 ban. ant.”, az 1567. évi regestrumban 22 kapuval levén bejegyezve, láthatjuk, hogy azon korban Marosszék egyik tekintélyesebb helysége volt*Most is az, mert házszáma 236. Határter. 3267 h. Ebből szántó 737 h. 1046 öl, erdő 323 h., szőlő 24, a többi kaszáló, legelő és terméketlen., valamint ma is az.

E falu egy magaslaton igen festőileg fekszik, ott van b. Bálintith Józsefnek egy gyönyörű műkert közepén emelkedő gót modorú kastélya*A b. Bálintith család nem székely eredetű, mert az Magyarországról származott be s Tövisről irja magát. Marosszéki birtokaihoz anyai ágon jutott, a menynyiben b. Bálintith György Petki Terézt, másik György Petki Máriát tartotta nőül., odább Ernye öt temploma; mert itt ismét minden erdélyi vallásfelekezet (a lutheránust kivéve) képviselve van. Mellékelt képünk e falu nyugati végén a ref., unit. és kath. egyházakkal és b. Bálintith kastélyával tünteti elő. (Lásd a 102. lapon.)

Régen az egész falu unitárius hiten volt, de a Péchy Simon által hirdetett szombatosságot nemcsak Ernye, hanem a szomszéd faluk is mind bevették, s a törvény szigora, a szakadatlan üldöztetés és számüzetés daczára is a szombatosság Ernyében a legujabb időkig fenntartá magát, mert követői csak látszólag tértek át a református, később katholikus és unitárius hitre. Az üldöztetések e korában keletkezett az ernyei ref. egyházközség*Mert a mint E.-Sz.-Györgynél láttuk, az ottani zsinat a reformátusokra hagyta a szombatosok jó útra téritését, a mi meglehetősen szigorú eljárással és üldözéssel hajtatott végre, ugy hogy attól a szombatosok csakis a református hitre térés által menekülhettek.. 1667-ben egyházhelyet vettek, miben az unitáriusok akadályozni akarván, Apafi fejedelem rendeli, hogy miután az orthodoxa religión levők annyira szaporodtak, hogy templomot épithetnek, prédicátort tarthatnak, tehát abban az unitáriusok ne gátolják, mert különben megbúsulnak*Apafi rendelete eredetiben megvan a n.-ernyei ref. eccla levelei közt.. Ennek következtében veszik meg 1668-ban jun. 7-én azon telket, melyre a most is meglevő ref. templom még ez évben épülni kezdett. Egyik harangja is kevéssel azután öntetett, mint ezt körirata bizonyitja, mely ez:

„O Rex Glorie Jesu Christe Weni cum pace 1687.”

Oldalán négy körfémerkén (medaillon) az „Agnus Dei” különböző állású féldombor képe van kiöntve, mi főleg azért nevezetes, mert egy reformátusok által protestáns egyház számára öntetett harangon fordul elő.

Visszatérve a szombatosok szenvedésdús s éppen azért rokonszenvet és érdeket ébresztő multjának vizsgálatára, azt látjuk, hogy a protestánsok által megkezdett üldözését a szombatosoknak a katholikusok egész dühvel és szenvedélylyel folytatták, azonban ezen üldözések sem tudták őket megingatni, szinleg áttértek ugyan, de azért titokban megtarták lelki meggyőződésüknek tévhitét. 1716-ban halálbüntetés mondatott ki a szombatosokra. 1725-ben több szombatos notáztatott, kiknek fiscusra szállt javait ez 1727-ben a kamara directora Dindár László és utódainak transponálja*Nemcsak Ernyén, hanem Iklódon, Bőződön, Bőződ-Ujfaluban és Septerén is voltak ily confiscatiók, melyek mind Dindár Lászlónak transponáltatnak. Lásd ezen transpositio okmányát másolatilag Kemény József gyüjt. Eredetiben a fisc. levélt. 367. H..

De a politikai üldözésnél sokkal könyörtelenebb volt a vallási üldözés. A jezsuiták kijártak Vásárhelyről őket exhortálni; számüzetes, pénzbirság, bebörtönzés s mindennemű kínzás fenyegette azokat, kik nem katholizáltak. Sokan önkéntes számüzetésbe mentek Törökországba, mások katholizáltak. Ekként keletkezett aztán az ernyei kathol. egyházközség. A hogy gyökeret verhettek ott a jezsuiták, üldözőbe vették nemcsak a szombatosokat, hanem még az unitáriusokat is, kiknek templomát 1729-ben erőhatalommal (katonai karhatalommal) elfoglalták*Az unit. ecclesia birtokában egy nagy ónkanna van, melyen kardvágás helye látszik. Mondják, hogy a templomfoglaláskor szolgált egyházfi azzal fogta fel a fejére mért csapást. Az ernyei unit. ecclesia ma Ikland filiája.. Ez időtől fogva az unitáriusok kis fából épült imaházba szorultak, a katholikusok pedig ugyanazon díszes egyházban fényelegnek, melyet az unitárius hivektől elvettek; még most is megvan azon kétmázsás harang, mely egykor az unitárius hiveket hivta imára, mint ezen körirata bizonyitja:

„Maros székben Nagy Ernie Unitaria Eclesia harangja 1663.”

E felirat a törvényellenes vallási üldözésnek s vétkes erőszakoskodásnak egyik legkiáltóbb tanujele, mely okból történelmi becscsel bir, míg más részről mint az ezen korban ritka magyar harang-köriratok egyik példánya is figyelmet érdemel. Ha egy törvényesen bevett vallás hiveivel igy bántak el, mennyivel könyörtelenebbek voltak azon hit követői iránt, kiket a törvéynek nem védtek, de sőt kárhoztattak; ez okon a szegény szombatosok üldözése még e századra is kihatott. 1829-ben a katholikus püspök ugy az ernyei, mint a bőződ-ujfalvi szombatosokat beperelte a kir. táblán; azonban a kor szellemét átértett kir. tábla azon ítéletet hozta, hogy mivel ők magukat a bevett vallások valamelyikéhez tartozóknak mondják, s a szombatosság bebizonyitva nincsen, azért büntetést reájok szabni nem lehet; de mivel vasárnapokon dolgoznak, a tisztigyüléseken megindtendők, hogy mindenki vallásának ünnepeit megtartsa.

Midőn a kir. tábla ezen emelkedett szellemű itélete őket további üldözéstől mentesité, előállott egy csalfa zsidó, s mindenféle álnoksággal elhitetvén, hogy ő a várt messiás előfutója, rávette a boldogtalan ernyei szombatosokat, hogy 20,000 pftig jót állottak érette; ekkor megszökött, a 20,000 ft pedig a kezeseken felvétetvén, azok vagyonilag tönkre jutottak, s elszéledtek. Mi kevés megmaradt az is Bözöd-Ujfaluba költözött át; ugy hogy ma már Ernyén egy szombatos sincsen*A szombatosokról lásd bővebben Bőződ-Ujfalu leirását e munka I. köt. XXX. fej..

Mosa Gergely, ki Kemény Jánossal Lupuj vajdához és a kozákokhoz követségben járt, s kit maga Kemény*Keméyn János önéletleirása 257. l., mint sok nyelveket tudó vitéz udvari katonát, igen dicsér, nagy-ernyei volt. Itt szülőfalujában vérzett is el hősies halállal; mert 1602-ben Bastának 400 hajduja urnapjára virradólag meglepvén M.-Vásárhelytt, kiprédálta. A Nyárádtőhöz vigyázatra kirendelt 200 székelylyel nagy-ernyei Mosa Gergely utánok nyomult. Ernyénél utolérvén, beléjök is kötött, s bár a székelyek hősileg harczoltak, mégis kénytelenek voltak a nagyobb erő előtt visszavonulni, míg Mosa bátor viaskodása közben több sebet kapván elesett*Nagy Szabó Fer. krón. közölve Erdély Tört. Adat. I. k..

Hiába kerestük a hon védelmében elvérzett hősnek siremlékét, eltünt az; de azért tisztelt emléke iránt kegyelettel kell viseltetnünk.

Még megjegyzendő N.-Ernyéről, hogy itt tartatott 1758. nov. 16-án Marosszéknek egy igen nevezetes közgyülése, melyen a főkormányszéktől okt. 30-ról leküldött rendelet olvastatott fel, melyben elmondatik, hogy attól tartani nem lehet, hogy a törökkel kötött béke felbontassék; de a tatárok egy része fellázadván a szultán ellen, mégis félő, hogy onnan szorittatva hazánkra ütnek, azért Marosszéket is ügyelet és előkészületre hivja fel. A nagy számmal egybegyültek erre elhatározták, hogy a Gymesre vigyázóknak havadi Osváth Ist. és kibédi Dosa Adámot rendelik 30 kr. napidíjjal; ha ezek hirtételére őrökre lenne szükség, akkor elsőbben a szováthai és abodi járásból rendeljenek; ha még kell, a következő járásokból, de oly mértékben, hogy a faluk védtelenül ne maradjanak. Ki szót nem fogad 12 ftig büntessék a tisztek. Az őrök parancsnokául zsákodi Horváth Ferencz és gálfalvi Kádár Mihályt rendelték 30 kr. napidíjjal; valamint a nemesség intetett, hogy minden eshetőségre készen legyen. A kormányszékhez lőporért irtak, s felfejték, hogy Marosszék, Torda vármegye és Gyergyó havasaiban oly álútak vannak, melyeken Oláhországig lehet hatolni, kérik a kormányszéket, hogy azokra plájásokat, s azoknak kapitányt rendeljen. Addig is meghagyták, hogy a szováthai plájások vigyázzanak, s az útakat vágják be*Marosszék ezévi jegyzőkönyve és Benkő Kár. Marosszék ismert. 113–114. l.. Azonban szerencsére ezen védintézkedés igénybe nem vétetett.

Nagy-Ernye látképe. (Rajz. Greguss Ján.)

Nagy-Ernye látképe. (Rajz. Greguss Ján.)

A Maros szép terén Ernye irányában Libancs nevű hely van, melynek nevét György László*Iklandnál emlitett munkájában. a Libánon czedrusaihoz hasonló szép jegenyefáktól származtatja; hagyomány szerint ott régen Libancs nevű falu feküdt, mit támogat azon körülmény is, hogy azon terület 1649-ig a szék tulajdona volt, mikor Rákóczi György azt Libants praedium néven más jószágokkal együtt Petki Istvánnak adományozza*Ez adománylevél 1649-ben Szamos-Ujvárt adatik ki, melyben Rákóczi Petki István csíki főkapitány és nejének, Sükösd Erzsébetnek M.-Sz.-Györgyön, Udvarfalván, Remetén, Czyeiden (ma Csejd), Pinárdon (Várhegy Toda m.), Mogyoróson részjószágokat és a Libants. praediumot adományozza. Következő évben Ferenczi Gábor fejedelmi irnok és szentrontási Bot Boldizsár a jobbágyfalvi Tóthok ellenmondásával statuálják is Petkit a nevezett jószágokban. Apafi 1664-ben máj. 14-én ujból megerősiti. 1818-ban a gróf Petki család fiágának kihaltával a Szatsvaiak, mint a Tóthok utódai, ujból felléptek, de eredménytelenül., ma is a Petki örökösök birják. Itt táborozott Ali Pasha tábor, itt választatott meg csaknem erőszakkal fejedelemnek Apafi Mihály sept. 13-án 1661-ben, mert a Szalárdi által (622. lap) emlitett Libanics mező, hol e választás végbe ment, nem lehet más, mint a tárgyalásunk alatti Libancs.

Ernyén alól a szintén festőileg fekvő Maros-Szent-György következik; de a kettő között a Terebics által átfolyt kis mellékvölgy nyomul be a hegyek közé, hol néhány falu rejtőzködik, ezeket is – eddigi utazási elvünkhez hűn – meg kell tekintetnünk.

Ott legelőbb Tófalva nevű szabályosan épült falucskát találjuk, ez nevét azon régi halastavakról vehette, melyeknek gátlásai ma is látszanak. Az 1567-ik évi regestrumba Tófalva után az van jegyezve „desolata”, hanem hogy ezután nem sokára lakosokat nyer, kitetszik abból, miszerint 1583-ban botházi Bodoni Gergely és Kolozsvári Gábor kapnak Tófalván egy telket*Mint pótlékát a kolozsvármegyei Botházán nyert nagyobb birtoknak. Az adománylevél ered. a fehérv. kápt. levélt. hivatkozik rá Benkő K. Marossz. ismert. 303. lap. 1607-ben Pataki János nyer ottani örökségére uj donátiót, azonban ugy ebben mint az 1614-ki és későbbi lsutrákban lakói szabad székelyekként szerepelnek ekkor, sőt még a 17. század végén is Tófalvát református székelyek lakták*Ma Tófalvának 36 háza van. Határt. 793 hold 290 négyszög öl. ebből szántó 392 h. 1310 öl, erdő 126 h., szőlő 7 h., többi kaszáló és legelő., míg mostani lakói elszékelyesedett oláhok. Hogy pedig ez nem puszta föltevés, hanem történelmi valóság, a fenn felhozott okmányok mellett az 1687-ki tractualis protocolumból is kitetszik*Lásd a marosi egyházmegye esperesi levéltárában., melyben Tófalva mnt a csejdi ref. egyházközség filiája, székely lakosokkal jelenik meg. 1756-ban azonban a tófalvi ref. egyházközség már deficiált, miből kiviláglik, hogy itt a földesurak erőszakoskodása tette – még pedig a 18. század kezdetén – jobbágyokká a székelyeket, vagy inkább ezek helyére azok telepitének oláh jobbágyokat. A polgári szabadság ily megsértése ellen senki sem lépett ez időben fel; de az egyházi jogok védelmére felszólalt a csejdi ref. ecclesia, s egy 1756-ban kelt törvényes vallatásban a deficiált tófalvi ref. egyházközség földei, kaszálói darabonkint, körülhatárolva felvannak emlitve, valamint az is, hogy e földeket és a ref. templomhelyet b. Bálintith István foglalta el a reformátusok ottani harangjával együtt, melyet körtefáji udvarába szállittatott. Ez esketés alapján megkezdett perbe 1758-ban a csejdieknek vissza is itéltettek a lefoglalt földek és harang*Vallatás és perfolyam a csejdi reform. egyház község levéltárában., azonban ez ítélet végrehajtást soha sem nyert, s a per alatti földek, részint a földesúr, részint a tófalvi görög-egyesült ecclesia birtokában maradtak továbbra is.

Tófalvát ma b. Apor Károly birja. Határa már 1848 előtt tagosittatott, s ez az egyetlen tagositott határ az egész Székelyföldön, pedig a tagositás üdvös következménye itt is felismerhető, mert hogy tagositás nélkül okszerüleg gazdálkodni nem lehet, azt minden gondolkodó át fogja látni, s mégis ez a Székelyföldön jelen körülmények közt ki nem vihető; mert kétségtelen, hogy mmígazzal a vagyonosabb osztály nyerne, nagyon sok most csekély földbirtokkal biró ember lenne az önfentarthatás teréről leszoritva, s földönfutóvá téve. Azért az anynyira ohajtott, s nemzetgazdászaki tekintetből üdvös tagositással mégsem szabad sietnünk addig, míg sa székelyek kitelepitéséről gondoskodva, s országosan intézkedve nem lesz; nem mert azzal csak a – már is ijesztő mérvet nyert – kivándorlást nagyitanók, szaporitva számát azon számos szerencsétlenek ezreinek, kik idegen földre vándorolva, e hazára nézve levesztek, vagy bajosan visszaszerezhetők. Tehát előbb czélszerű gyarmatositási törvény vagy intézkedés, s csak azután tagositás.

Fennebb a völgy két ellentétes irányban ágazik el. Az egyik dél-nyugatra hajlik, ebben fekszik Virgó pataka mellett a ref. székelyek által lakott Csejd, mely régi okiratokban Czyeid és Chyeijd*Az utóbbi néven az 1567. évi regestrumban 6 kapuval. Most házszáma 56. Határterj. 748 hold 1000 négysz. öl, ebből 400 hold szántó, 164 h. erdő, 15 hold szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen. néven fordul elő. – E faluban született magyarosi Szőke József, ki a költészet lantját is zengeté, a mennyiben két kötet költeményt bocsátott közre; azonban sokkal nagyobb sikert vívott ki 46 évig tartott tanári pályáján, s emlekét tisztelten fennmaradóvá főleg azáltal tette, hogy 1866-ban történt halálakor vagyona örökösévé a székely-udvarhelyi ref. collegiumot, vagyis azon tanintézetet tette, melyben hosszas tanárkodását csaknem egy fél századon át áldásosan gyakorolta; szóval elmondhatni, hogy ő ezen nagyra hivatott tanodának élt-halt. Egykori kedves tanáromról e pár sorban megemlékezni kegyeletes kötelesség. – Áldás poraira.

A másik kelet irányú és a Dana pataka által átfolyt völgy fenekén a Csendér, Öröszvény és Zsegély (hegyek) határolta kies hegykebelben rejtőzködik Székes, mely helység az 1567. évi regestrumban Zekes néven 7 kapuval fordul elő*Házszáma msot 116. Határterj. 1346 hold 193 négysz. öl. Ebből 163 hold 1520 öl szántó, 220 h. erdő, 24 h. szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.. Székesen (és Kendőn) 1577-ben Báthori Kristóf Bercsényi Imrének adományoz oly részjószágokat*Nos Christophorus Bathory de Somlio Vajvoda Transilvaniae et Siculorum Comes etc. Memoriae commendamus tenore prtium significantes quibus expedit universis quod Nos cum nonnullorum Dominorum Consiliariorum nostrorum humillimum intercessionem Nobis pterea factam tum vero attentis et consideratis fidelitates et fidelibus servitiis Egregii Emerici Bertseny aulae nostrae failiaris qua ipse Smi Principi et Dno Stephano Dei gratiae Regni Poloniae etc. ac deinde nobis pro locorum et temporum diversitate exhibnit, et impendit ac in futurumque exhibiturus et impensurus est. Totales itaque et integras portiones possessionarias in possionibus Zekes et Kendeo vocatis in Sede Siculicali Maros existen. sitas, quas portiones possionarias alias perdictum Dnum Regem Poloniae Egregio et Agilli quond. Francisco Lázár tune Judici Regio dictae S. Maros donata et collata fuerant, sed litteras superm. donationales Il. quond. Franciscus Lázár nondum extraxerat, quo iam ex hoc seculo absque ullo liberorum solatio decedenti ad Nos consequenterque collationem Nostram devoluta et redacta esse dinoscuntur, dentis tamen primolribus primipillis peditibusque pixidariis siqui forte in iisdem portionibus possionar. qualitercunque existeret aut cad. et id. Nostram et quibuscunque causis, vijs, modis et rationib. concernerent collationem simul cum cunctis utilitatibus et pertinent, quibuslibet terris suis arrabilibus, cultis incultis, agris, pratis, pascnis, capis, faenetis, sylvis, nemoribus, montib. vallibus. vineis, vinearumque, promontor. aquis, fluviis, piscinis, piscator, aquarum decursib. molendinis et eorum locis, generaliter vero quarumlibet utilitatum et pertinentin, suis insequitatibus quovis nominis vocabulo vocitatium ad easd. portiones pollionar, jusque Regni in eosd. situm dudum. et ab antiquo speetan. et ptinere debent. sub suis veris metis et antiquis limitibus existen. memorato. Emerico Bertseny ipsinsque haeredib. et posteritatib. universis ex mera et plena autoritate, Nra dedimus, donavimus et conferimus imo perpetuo et irrevocabil. tum possiden. pariter et haben. salvo jure alieno, horum nostrarum vigore et testimonio liter. mediante quas nos in formam privilegij Nri redigi faciemus dum Nobis in specie fuerunt reportate. Datum in Civitate Bistriciensi sexta die Januarij Anno Dni Millesimo quingentesimo, septuagesimo septimo.
Christophorus Bathori, mp. Emericus Sulyok mp., cancellar (L. S.), melyeket azelőtt Lázár Ferencz marosszéki főkirálybiró birt.
Hogy pedig székesi Bercsényieknek Magyarországra kiszármazott utódja volt a nagy gr. Bercsényi Miklós, a Rákóczi forradalomnak ezen legszebb jellemű, leglovagiasabb és legnagyobb hőse, azt kétségtelenné teszi az, hogy ugy eldődei, mint ő a Székesi előnevet mindig használták, valamint az is, miszerint ő még Rodosztóból is az országgyüléshez folyamodott a végett, hogy Székesi székely örökségét (mely, mint ilyen fiscusra nem szálhatott) adják ki; de kétségtelenebbé teszi Cserey Mihály, midőn Historiája 315-ik lapján mondja, hogy Bercsényi Marosszékről Székesről származik, sőt Cserey nejével Kun Ilonával is közel rokon volt*Kun Jánosné, kinek sirkövét Káálban láttuk, Bercsényi Zsófia volt.. Hanem már azt, mit Csereyvel a kuruczok elleni gyülölet mondat, hogy Bercsényi eleje gyilosság miatt bujdosott ki Magyarországra, mint laboncz érzelmüvel a pártgyülölet mondatja, mert már az fennközlött adománylevélben emlitett I. Bercsényi Imre kitünő, az udvar előtt kedves ember volt, halálakor Mikházán a kolostor sirboltjába temettetett el. Ennek hasonnevű fia II. Bercsényi Imre Bethlen Gábor uralkodása alatt élt, s mint buzgó katholikus a falu (Székes) református lakóival villongásban volt, miért a fejedelem előtt is disgustált vala. Azért devotio pretextusával Romába és Jeruzsálembe ment, s később, mint Kemény János – önéletleirásában 137. lapon – mondja, a császár birtokába (Magyarországra) telepedett. Ezen kiköltözésével összefüggött azon eset, hogy türelmetlenségével felingerelvén a székesi reformátusokat, ezek kápolnáját feldúlták, s kastélyára törtek; ő pedig az önvédelemben néhányat a támadókból elejtett. Ez a Cserey által követelt gyilkosság, miért jószágai confiscáltattak is, ugy hogy csak nővérei része hagyatott meg*Igy jött a régi Bercsényi-jus nőágon az Ilyés család birtokába..

A kiköltözött Bercsényi Imre a törökök elleni harczban kitüntetvén magát, aranysarkantyus vitéz, nógrádvári főkapitány, pozsonyi főkamarás lett, mint ilyen bárói rangra emeltetett, s a svédek elleni harczban 1638-ban esik el. Ezen Imrének fiai László és Miklós. László Damásdvár kapitánya. Miklós mint II. Rákóczi György hive, ott van a lengyelországi, erdélyi és a Tiszamenti táborzásokban. Rákóczi elestével Bercsényi Érsekujvár ostrománál tünt ki, hol tábornokká és a végvárak helyettes kapitányává neveztetvén, grófi rangra emeltetett. Ezen hős lelkű I. Miklósnak volt méltó fia székesi gróf Bercsényi Miklós a Rákóczi forradalomnak ezen nagy embere, a hazának és szabadságának ezen méltán ünnepelt hőse*Kinek dicső tetteit legnagyobb fényben tündökölteli Thaly kálmán „Székesi gr. Bercsényi Miklós levelei” czímű 1868-ban Pesten kiadott gyüjteménye által. Ki e családról, a haza szabadságaért áldozatul esett Bercsényiről többet akar tudni, Thaly e jeles gyüjteményére utalom, melynek előszavából én is a fennebbi részleteket közlöm.. Azért Csereyből, ki Bercsényit kevély, negédes, nagyravágyó embernek jellemzi, a politikai türelmetlenség és pártszenvedély igaztalan szava szól; mert Bercsényi Miklós bizonynyal történelmünk egyik fény csillaga, a szabadságnak egyik legdicsőbb bajnoka, nemzeti ügyünknek eyik legmagasztosabb vértanuja, kinek emlékét minden honfinak szent- és dicsőnek kell tartania, mert kik önfeláldozással, az életnek megvetésével küzdenek honukért és annak szabadságáért, azok a haza, az emberiség jóltevői, azok egy szent eszmének, egy emelkedett törekvésnek dicső apostolai, kik a történelem és kortársaiknak elismerését, valamint az utódok hálás tiszteletét egyaránt kiérdemlik. A dicsőülés e magas talapzatán áll Bercsényi Miklós, ki utolsó leheletéig hű volt azon elvekhez, melyekért nemesen küzdött, ki inkább választá a számüzetést és idegen földön való halált, mintsem a készséggel nyujtott kegyelemt – s azzal vissza ajánlott roppant birotkait – elfogadva, fejét a haza szabadságának eltiprója előtt meghajtotta volna. Ő távol az imádott hazától szegényen, feledve halt el, ő nagy multjához, s a szabadság szent ügyéhez utolsó leheletig hű maradt, miért történelmünknek egyik legmagasztosabb embere, s a nagy Rákóczi Ferencznek méltó társa lesz mindenkor. Mivel pedig családja és ő is mindig megtartá a „székesi” előnévvel zsékely eredetének emlékét, azért ő méltán magunkénak tarthatjuk nemcsak, hanem joggal büszkék lehetünk székely származására*Gr. Bercsényi Miklósnak – atyja hősiességét örökölt – László fia Francziaországban mint huszárezredes szerepelt, szerezve a magyar névnek hirt és dicsőséget., valamint okadatolt ihletséggel kutathatunk Székesen oly emlékek után, melyek e család multjával füződnek egybe, ilyet ha keveset is, találhatunk, mert a Bercsényi udvar hagyományok szerint ott állott, hol most Ilyés István udvarháza van, ki nő ágon örököse. Még a Bercsényi családnak némi emlékét őrzi falutól délnyugatra fekvő Kápolna nevű domb, hova hagyományok szerint Bercsényi Imre épitette volt családi sirboltúl szolgáló fennebb is érintett kápolnáját. E szentély ma eltünt, csak a szétszórt meszeskövek, s alapfalainak némi csekély nyomai jelölik egykori itt voltát, de a helynek Kápolna elnevezése most is fennmaradt. Mindössze csakis ennyi, mi Székesen a Bercsényiekre emlékezteti a kegyeletes szivves kutató utast, elomlott romokat találhat csak ott, hol egy dicső emlékjelnek kellene hirdetni a szabadság vértanujának, hasonlókra tüzelő, fényes tetteit.

Székesen a ref. egyházközség nagyobb harangja régi, ezen körirattal:

„Campanam hanc edificare curavit in honorem Dei Ecla Sekes Re. suo tempore aedilis Luk Pinks, Grego. Astalos, Joanes Tot, Mihal Tálas Anno D. 1622.”

Székesen alól az Ingó pataka szakad be balpartilag a falut átfolyó Dana patakába; ennek – a Bőőnél leirt Őrvár északi aljáig felnyuló – völgyében, a hagyományok szerint régen a törököknek volt faluja. Hogy itt ugyancsak volt valamely régi tanya, bizonyitja a patak körül szétszórt sok vastag cserép-darab. Nem rég egy egész kovács-műhelyt, körülte sok fegyverdarabot találtak, mi ottani fegyver-műhelyre mutat. A patakból egy régi hidnak kövült gerendái kerültek ki, egy darabnak vége még is megvan a patak-martban. Mindez arra utal, hogy e helyen vagy Székes, vagy valamely más elpusztult falu feküdt. Ingó nevét e völgy az ottan most is meglevő (hydro-vulcanicus) sár-forrásról nyerte, melynek fenekét több öles fával sem tudtuk elérni.

De térjünk vissza a Maros völgyére, hol Maros-Szent-Györgyöt találjuk, melyet Czigány-Szent-György gúnynévvel azért illetnek, mert ott nagyon sok letelepült czigány lakik. Sz.-György 1332-ben már önálló egyházközség, mert a pápai dézmák regestruma szerint (617. 733 és 763. lapján) Fabianus nevű papja 10 régi banalis évi járulékot fizet; mi mutatja, hogy már ekkor tekintélyes ecclesia volt; mert ennyit csak a legnagyobbak fizettek. Az 1567. évi regestrumban „Maros Zent Gyeorgy” néven 15 kapuval van bejegyezve*Most házszáma 221. határterj. 3701 hold, ebből szántó 1803 h. 1375 négysz. öl, erdő 630 hold, a többi kaszáló és legelő..

Maros-Szent-Györgyöt a 15. században a Szentgyörgyi család birja. Szentgyörgyi Barabás mint főkapitány van jelen a székelyeknek Maros- (akkor Székely-) Vásárhelytt 1451-ben tartott nemzetgyülésén. 1486-ban Báthori István erdélyi vajda és székelyek grófja ítéletet mond ki Szentgyörgyi György (Zengygjorgji Gjorgj) ellen, ki sógorait, zentannai Tot miklóst (Szentgyörgyi Anna férjét) és Mikó Lőrinczet (Szentgyörgyi Mártha férjét) minden székely örökség és hivatalból ki akarta rekeszteni*A székely nemzet jussait világositó némely levelek. Lőtsei László M.-Vásárhely 1837. 73–77. lap. Ezen ítélet Kolozsvártt adatik ki 1486. Gál napján. Megvan végén a leszármaztatás is, mely szerint a fennebb emlitett Szentgyörgyi Barabás székelyek főkapitányának gyermekei Balázs, György. Márta, Balázs leányai Márta és Anna. Az ítélet szerint Barabás örökségei, hivatalai és tisztségei oly joggal illetik Mártát és Annát, mint Györgyöt..

Később a Petki családra száll. Petki Judithot jobbágyfalvi Tóth György veszi nőül, ki magtalanul halván el, özvegyét novai Szentpáli János korlátnok vette el. Ez is magtalanul hal el, minek következtében a Petkiek a szentgyörgyi jószágra ujból rátették kezöket s a Tóthok minden ellenmondása daczára birtokában maradtak*Adatok Jobbágyfalván Nagy Györgynél., melyben Petki Istvánt Rákóczi 1649-ben, Apafi 1664-ben ujból megerősiti és statuáltatja*Lásd Nagy-Ernyénél Libancsot..

A Petkiek kastélya – melyről mint nagyon fényesről emlékszik pater Bombardus – a falu közepén levő magaslaton gyönyörüen feküdt, terjedelmes és erőditett várkastély volt, mely most részben romban hever, részint át van alakitva. A kertben terebélyes öreg cserefa van, mely alatt a hagyomány szerint Apafi, mások szerint rákóczi jobbágyfalvi Tóth Mihályt lefejeztette azért, mert nem állitott ki 100 harczost, sőt még azt is követelik, hogy a fejedelmi szeszély ezen áldozata ott e fa alatt lenne eltemetve.

Szent-György nevét védszentjétől nyerhette, kinek tiszteletére volt és van jelenleg is szentelve e falu temploma, mely a falu feletti magaslaton szépen fekszik. A nemzeti fejedelmek alatt Szent-Györgynek (akkor tisztán székely) lakói szintén reformálódtak, de Petki Dávid visszafoglalta a reformátusoktól e templomot*Kunics Dac. Sic. pag. 69. s a magyar hivek azután kivesztek, mert a földesur oláhokat telepitett helyökre, ez okon Sz.-György lakói kevés kivétellel ma elszékelyesedett oláhok, miért az ős templom hivek nélkül szomorkodik ott*Szent-György M.-Vásárhely filiája, de a kathol. hivek száma nagyon kevésre megyen., pedig az mint az átmeneti korszakból (14. század) eredő régi műemlék figyelmet érdemel. E feltevésünket az egyház félkör apsisa támogatja leginkább, valamint diadalíve is, mely a kör- és csúcsív közt tétovázik; ily – a két épitészet küzdelmét jelölő – műalak a szentély déli oldalán levő egyetlen ablak is, mely 4 öl magasságnál alig 4 hüvelyk széles, s nyomott csúcsívben záródik.

A hajónak csak egyetlen ablaka maradt meg eredeti idomában, mely szintén alig csúcsives; diszművezete háromszögök összeillesztéséből an alakitva. Főkapuzata csúcsíves, körte és két mély horony közé foglalt hengertagozattal, mely tagozat egyik felől lenyulik az ajtó derekáig, míg másfelől az ívhajlat kezdeténél megszünik. A szentélyt és hosz-szentélyt kivülről, lenyuló gyámkövekre nyugasztott csúcsíves bodor (fries) vagy tetőpárkányzat futja körül. Régi boltozatát ujabb idomitású nehézkes donga boltozat helyettesiti.

Sz.-Györgytől csak félórára van M.-Vásárhely. Közép uton egy dombtetőn van a gr. Petki család sirboltja egy kis kápolnával. A Petki család, miként e munka I. és II. kötetében tárgyaltam, udvarhelyszéki Derzsről származik, s csak később, midőn Petki Dávid 1690-ben grófi czímet nyert, vette fel a királyhalmi előnevet, s ezt kevéssel megelőzőleg települt – mint fennebb látók – az addig Tóth család által birt M.-Sz.-Györgyre. E családnak szép multja a székelyek történelmével s dicsőségével füződik egybe, mert e családból a székelynek sok főhivatalnoka és vezére került ki, s azért csak fájlalhatjuk a derék család ez ágának kihaltát. Sz.-györgyi birtokuk anyai ágon a Mária-fiakra szállott.