XVIII. Maros-Vásárhely fekvése és keletkezése.

Maros-Vásárhely fekvése, népessége, különféle nevei, keletkezése. Nagy Lajos, Hunyadi János Vásárhelytt, a székelyek gyülése 1451-ben. Zékel-Vásárhely mint város legelébb. Mátyás királytól nyert zászlója és kiváltsága. Vásárhely keletkezési kora. Adománylevelei. Szabadalmai, királyi várossá emeltetése. Azon faluk, melyek Vásárhelybe olvadtak, azoknak régi fekhelyei. Hidvég keletkezése. Vásárhely jószágai: Bárdos, Szabad, Székelyfalva és Benefalva.

A délkeleti irányból lefolyó Poklos patakának Marosba szakadásánál egy lomberdők által koszorúzott hegyfok szögellik ki. – Ez Nagyerdő nevét a tetejét koronázó s oldalait boritó több száz hold kiterjedésű azon csereerdőről veszi, mely itt ezen erdőszegény vidéken a Nagyerdő elnevezést jogosan kiérdemli. Ezen hegységnek vég előfokát Somostetőnek nevezik; ott vannak Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal és csinos gloriettekkel tarkázott szőlői*Mely szőlők Trébely nevet viselnek.. Maga a város e hegyfoknak térbe enyésző legalsó lépcsőzetén és annak a Maros által körülkanyargott észak-nyugati alján igen regényesen és festőileg fekszik, s főként az alulról jövő előtt egy tekintélyes nagy városnak tünik fel; mint mellékelt – ezen oldalról felvett – czímképünk is láttatja. Ha Vásárhely a távolból költött várakozásnak nem is felel meg, azért az mégis a Székelyföld legnagyobb, legszebb városa, melynek közel 12,000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa van*Az 1858-ki hivatalos összeirás szerint 11,710, mi kétségtelenül 12,000-re eddig felszapodott., mi az 1837-ki népszámláláskor talált 7348 lélekhez viszonyitva igen kedvező népszaporodást mutat. Ezen lakosság kivétel nélkül székely, mert ugy a kevés számú keleti vallásuak, mint a lutheránusok, zsidók és letelepült idegenek teljesen el vannak magyarosodva. E népség igen nagy értelmiségi járulékot ád; mit a kir. tábla, a reform. főiskolája és a kath. gymnásium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapit, e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést üz, de azzal kapcsolatosan – mint minden székely város lakossága – a föld és- szőlőművelést is nagy erőszeretettel gyakorolja, s arra alkalma van is, mert M.-Vásárhelynek minden városaink közt határa legnagyobb, mely 5732 hold 593 négyszög öl terjedelemmel bir. Ebből erdő 1377 h. 182 négyszög öl, szőlő 163 h. 833 négyszög öl, a többi szántó és kaszáló. Ha Vásárhelynél, központi és kedvező tájrajzi fekvéséből kimagyarázható, gyors emelkedést észlelhetünk a multban, annál gyorsabb fejlődését remélhetjük a jövőben, mert a mindinkább közeledő vasút és a soká el nem odázható Maros-szabályozás által egész idáig felhatandó marosi hajókázás által eddigi elszigeteltségéből nemcsak ki fog emelkedni, hanem mint a nyers terményekben s egyébb természeti adományokban gazdag Székelyföldnek főemporiuma, a világkereskedelem és forgalom egyik tekintélyesebb pontjává való fejlődésre van hivatva; mely állását hogy mihamarább elfoglalja, lelkemből óhajtom.

Azonban míg a jövőnek e kecsegtető szebb reményei teljesülnek, illő, hogy ezen oly nevezetes városnak multját – a mennyire lehetséges – felderitsük már csak azért is, hogy ismeretes legyen azon talapzat, melyre a jövő – szilárdságánál fogva – bizton nehézkedhetik.

Maros-Vásárhely, melyet latinul Novum forum Siculorumnak, a görögizálók Agropolisnak, oláhul Osiohejeunak*Mi nem más, mint a Vásárhely név elrontása. neveznek, valószinüleg – miként latin neve is mutatja – ujabb keletkezésű városa a Székelyföldnek. Okmányok által is támogatott hagyomány szerint e helyen szokták volt a székelyek a magyar királyok alatt az ököradót beszolgáltatni*Amint azt Bod Péter „Siculia Huno Dacica” czímű munkája 56. lapján mondja. Ezen igen érdekes munka kéziratban megvan Maros-Vásárhelytt a Teleki-könyvtárban Collectanea Hung. 1028 szám alatt.; mivel pedig ezen ökörsütéssel, vagy a királyi adóba adott ökrök megbélyegezésével egyszersmind vásár volt egybekötve, hogy kinek ökre nem volt, vehessen, vagy cserélhessen*Bod ugyanott Sylv. Aeneasra hivatkozva emliti, hogy a székelyektől király számára jegyzett ökrök száma eleinte 60,000-re ment, mi később 10,000-re szállt; már most ez adat igen szép világot vet a régi Székelyföld gazdagságára, mi azon időben leginkább szarvasmarhában állott, mert azt tudjuk, hogy a királynak az ökrök negyedrészét adták, s igy a székelyföldi ökörállomány 240,000-re ment, mi legalább még egyszer annyi tehenet és borjut feltételezvén, tehát félmillió szarvasmarha mennyiséget ad ki., egyúttal oly hely is volt, hol gyakrabban sok nép gyült össze, miért kezdetben néhány kereskedő, később azonban többen is települtek oda. Igy keletkezett ott kis vásár(os) hely, mely lassankint várossá nőtte ki magát, s mely később több falunak odacsatolása által növekedett, mint alább látni fogjuk. Hogy mikor alakult és fejlődött ki, arra nincsenek biztos adataink; de hogy már a XIV. század elején tekintélyes helység volt, azt a pápai dézmák regestruma mutatja, hol Novum Forum, Novum forum Syculum és Novum Forum Siculorum néven van bejegyezve, oly tekintélyes dézma-részlet fizetéssel, minővel az idő szerint Erdély kevés egyházközsége járult*Az 1332. év rovatában 619. lapon: „Romanus sac. de Novo Foro solv. 40 den.” Az 1333. év rovatában 640. lap: „Romanus sac. de Novoforo Siculorum solv. 1 fertomen fini argenti.” Az 1334. év r. 734. lap: „Romanus sac. de Foro Novo Syculo solv. 1 fert. et 3 kuntinos fini arg.”, és az 1335. év r. 763 lap: „Romanus sacerd. de Novo Foro Siculorum solv. 3 lotones argenti.”. Hogy pedig ezen egyházközséget nem a szomszédos faluk csoportositása, hanem maga Uj Székely-Vásárhely alkotta, bizonyitja az, miszerint a regestrumban a szomszéd helységek minden irányban (mint Sz.-György, Sz.Anna, Udvarfalva, Sz.-Király, Keresztur, Koronka, Sz.-Iván) külön önálló egyházközségeknek vannak bejegyezve, és igy fel kell tennünk, hogy ezen első történelmi tudatunkkor már jelentékeny helységnek, hogy ily kifejlődést nyert légyen, legalább is egy százados életre volt szüksége.

Hogy Nagy Lajos korában is még mindig a Forum Siculorum név szerepel, s hogy dicső királyunk négyszer fordult itten meg, arról négy régi okmány kezeskedik. Egyik 1360-ról, midőn innen kelt okmányban rendeli, hogy Zezárma nevű vásáros helyet helyreállitsák*Lásd Fejér Cod. Dipl. IX. 6 supl. 109. másodszor 1366. jun. 24-én*Lásd Ráth Károly „A magy. királyok utazásai” czímű munkáját 70. lap., ismét 1367-ről Sz.-János napján okmányt ád ki, Forum Siculorumról keltezve, melyben Haranglábi Mihálynak Deesfalvára adományt ád*Lásd Fejér Cod. Dipl. IX. 1. 594. Ezen adománylevél az 1371. tordai országgyülésen is előmutatódott.. Végre negyedszer 1370-n kereszt feltalálása ünnepe utáni nyolczad napon, midőn István székelyek grófjának Brassó iránt Vásárhelyről rendelkezik*Közölve van ez okmány Kosa Zsigm. De publ. part. Trans. Admi. Sub Wayvodis. Bécs 1816. 8-rét, 66–67. lap. Hivatkozik rá Ráth Károly „A magy. kir. utaz.” 73. lap.. Ez okmányban fordul elő legelőbb Zekel Wasarhel (magyar) neve. Hogy pedig már Nagy Lajos korában város számban volt, abból lehet következtetni, miszerint már ekkor czéhbe állott iparosok vannak ott, s Nagy Lajos király a vásárhelyi szücsökczéhének azon kiváltságot adja, hogy az állatok nyers bőreit ők vehessék meg*Borosnyai Laukács János „Régi és Uj-Vásárhely leirása versben” czímű könyve 21. lapján. Vásárhely, 1836. 8-rét..

Hunyadi János 1448-ban jan. 20-án szintén megfordult Vásárhelyt*Lásd Ráth Károlyt ugyanott 183. lap..

Zekel-Vasarhely neve másodszor 1451-ben fordul elő, midőn Hunyadi János kormáynzósága idejében Vizaknai Miklós alkormányzó és Wingárthi Geréb János görgenyvári parancsnok elnöklete alatt a székelyek nemzeti gyülése itten jön egybe, mikor a székely örökösödés rendje megállittatik*Ez a székelyeknek első történelmileg ismert gyülése. E gyülés végzéseit 1592-ben Báthori Zsigmond is megerősiti. Bethlen Gábor 1628-ban Kovasoczy itélőmestere által hiteles párban kiadatta. (Kállay a ns. Székely nemz. 181. lap.) Az itt hozott törvények közölve vannak „A ns. székely nemzet jusait felvilágositó némely levelek” czímű gyüjtem. 5–6. lapján. Ebben van megállitva, hogy 32 évi birtoklás után senkit jószágában háboritani nem lehet és az, hogy a Székelyföldön míg egy családban fiuörökösök vannak és ezeknek életben levő rokonsága, addig a leányág és rokonsága nem örökölhet stb.. Az 1567. évi regestrumban „Oppidum Wasarhely”-nek irva 125 kapuval fordul elő, tehát már ekkor is legnagyobb minden székelyföldi városok között, Bölön kivételével.

Legelső szabadalomlevele Mátyás királytól van, melyet 1482-ben hainburgi táborából ad ki. Ebben „Zekel Wasarhel” néven Oppidumnak czímezi, lakóit országszerte vámfizetés s mint nemeseket a fejadó alól kivezsi, s három orsz. sokadalommal ruházza fel*Ez okmány 1482. sz. Agoston napján kel, Mátyás király magyarhoni 24-ik, csehországi uralkodásának 14. esztendejében. Eredetiben megvan a város levéltárában. Sokadalmakat sz. Antal, sz. Márton és virágvasárnap utáni csütörtökre engedélyez. Ezekhez 1825-ben egy negyedik urnapi és 1844-ben egy ötödik sz. Rozália napjára engedélyeztetik. Ezek közt legnevezetesebb volt a sz. Mártonnapi sokadalom dohányvásárairól, midőn több ezer mázsa dohány adatott itten el. Most az egyedáruság megfosztá Vásárhelyt ezen nagy összeget forgalomba hozott czikkel való kereskedéstől. Hogy Mátyás király Vásárhely lakóit országszerte vám és főadó alól mentesekké tette, azt Borosnyai L. János is mondja fenn idézett munkájában..

Ugyan Mátyás királytól nyeri Vásárhely zászlaját is, melyre veres és arany fonallal ez volt himezve: „Jesus Nazarenus Rex Judeorum”, mi arra mutat, hogy Mátyás hadjárataiban az általa kitüntetett vásárhelyiek is résztvettek s vitézül harczoltak, mert zászlót azon korban csak hősiesség jutalmául szoktak adni*Ezen zászló még megvolt Báthori Zsigmond idejében, midőn Vásárhely Török János hadnagysága alatt 100 lovast, Nagy Szabó János hadnagysága alatt 200 gyalogost állitott ki, mikor Mátyás kiráyl zászlóját is magokkal vitték. Lásd Erd. Tört. adatok I. k. 44. lap..

Ekként alaptalan Benkő József s mások azon állitása, hogy Vásárhely helyén már a rómaiak alatt város volt; mert azt bizonyitó semminemű rommaradvány nem tünik fel, mivel az itten feküdni követelt Napoca nem itt, hanem alább M.-Keresztur közelében volt, hol az ezt bizonyitó colonia és castrumnak nyomai – mint látni fogjuk – ma is észlelhetők*Maros-Vásárhelynél csakis azon római út vonult el, mely a Maros mellett feljőve, éppen Vásárhelynél tért be a Poklos pataka völgyébe, s onnan Jedd és Kebelénél – mint látni fogjuk – átcsapott a Nyárád völgyére.. Ugy alaptalan Engel azon feltevése is, hogy itt Utidava vagy Dorica Colonia feküdt volna, s még alaptalanabb azon másik nevetséges állitás, hogy Vásárhelyt a Maricanus Schythulusok között a németek épitették 1004-ben*Analles Fucxii Lupini Oltardiani, hol ez áll: Oppidum Székely-Vásárhely aedificatum est ab Alemannis in medio Schythulorum Maricanorum anno 1004. Hogy már ő miféle alemanokat ért itt s azok a Maricanus schythulusok kik, mik voltak? azt magyarázni és felfejteni elfeledte., mert ez semmi okmánynyal támogatva nincsen, mert e földön német soha sem lakott, s ekként nem is épithetett itt várost; hanem épitette azt a székelynek azon vásáros, kereskedői hajlama, mely minden székelyföldi városainknak lételét előidézte, valamint azok emelkedését és fejlődését eszközölte; s igy minden régiség-tiszteletünk s classicitás-kedvelésünk mellett is Vásárhely alapulását történelmileg legfelebb a 14-ik század elejére tudjuk felvinni*Mert korábbi lételét csak sejtelmesen következtethetjük abból, hogy az 1332. évi regestrumból kitünő tekintélyes voltát legalább is egy századi lételnek kellett megelőznie..

Hogy már Mátyás király korában Vásárhely önálló tanácscsal és önkormányzati joggal birt, azt abból következtethetjük, miszerint 1484-n Báthori István vajda rendeli, hogy e város lakóinak ügyeit a helybeli tanács lássa el, s ugyan ő 1485-ben Székely-Vásárhely lakóit az ország határán kívűl való katonáskodástól mentesiti.

1521-ben Báthori Szaniszló fia, István alvajda rendeli, hogy a hadsereg Székely-Vásárhelyen ne állomásozzon.

1536-ban Majláth István vajda ugyan e város lakóinak szabadalmat ad, hogy áruikkal az országban szerte járhassanak.

1554-ben Dobó István és Kendi vajdák a Maroson való malomépitésre adnak szabadalmat Vásárhely lakóinak.

Még nagyobb kedvezményekben részesül Vásárhely a nemzeti fejedelmek alatt, mert a városok emelkedését, a polgári elem fejlődését mindenütt elősegitő Izabella.

1557-ben rendeli, hogy Vásárhely polgárai csak saját birájuk előtt tartozzanak törvényt állani, más birák törvénybe ne hivhassák. Egy másik ugyanez évben kelt okmányban lakóit ugy Erdély, mint magyarhoni birtokaiban minden vám alól kiveszi.

1559-ben János Zsigmond rendeli, hogy a szék tisztjei a székely-vásárhelyi mesterembereket ne terheljék és ugyan ő

1562-ben, hogy a hadvezérek lovaikat e város határán ne legeltessék.

1572-ben Báthori István ugy Vásárhelyt, mint Szeredát a porta adóján kívűl minden más adó alól kivezsi és ugyanez évben rendeli, hogy azon jobbágyok közül – kik a felkelés előtt vonták e városokba magokat – a nemesek közül senki egyet is törvény útján kivül vissza ne vehessen.

1578-ban Báthori Kristóf a szék tisztségének hatalmaskodását tiltja.

1593-ban Báthori Zsigmond rendeli, hogy az utódok nélkül elhalt polgárok javai a városra szálljanak, s a fiscusnak ott semmi keresete ne legyen. Hogy Mihály Vajda e várost kegyelte és kimélte, arról több okmány kezeskedik, igy

1599-ben rendeli, hogy a városban lakó nemesek – ha szükség kivánja – a városnak segélyére legyenek; egy másik ugyanez évben kelt rendeletében e város birájának katonai jelvényt rendel, és végre egy harmadik

1600-ban kiadott rendeletében komolyan meghagyja, hogy senki felhatalmazása nélkül e városban ne erőszakoskodjék.

Azonban mindeniknél nagyobb kegyelet- és előszeretettel viseltetett e város iránt a nagy Bethlen Gábor, ki

1616. april 29-én adja ki azon nevezetes okmányt, melyben Székely-Vásárhelyt lakóinak gyakran tanusitott hűsége és hősiessége jutalmáúl a mezővárosi minőségből – melyben régi időktől fogva volt – kiemelvén, Maros-Vásárhely név alatt szabad királyi várossá teszi; régi czimerét*Bethlen Gábor szabadalomlevelének eredetije megvan a város levéltárában, az kelt fennjelölt év és napon a fejedelem, Péchy Simon és Bölöny Gáspár aláirásával.* meghagyja és megengedi, hogy más királyi városok kiváltságával összehangzólag falakkal, bástáykkal, s más védművekkel ellátott erősséget emeljen; azt ágyukkal, szakálosokkal, s más hadiszerszámokkal felszerelhesse, puskaporos malmokat csinálhasson. Továbbá a vásárhelyiek régi törvényeit megerősiti, s végre rendeli, hogy a város területén lakó, vagy ezután oda települő nemesek szeméyökre nézve nemesek maradnak; de házaik és a város határán levő földjeikre nézve a város törvényhatósága alá tartozzanak, s annak közterheti más polgárokkal egyformán hordozzák*A városba bebiró nemesek Angyalosi János itélőmester és Köpeczi Mihály által panaszt emeltek az ellen, hogy a vásárhelyi tanács az ezen városban levő házaik után rovatallal, adóval stb. terheli, azért Bethlen Gábor a lippai táborból 1616. aug. 15-én egy a város tanácsához intézett rendeletben felfejii ez ügyet, s előrebocsátván, hogy a nemeseknek házaikról oly régi kihirdetett szabadalmaik és mentesitéseik vannak, melyek a városnak általunk adott szabadalmainál régibbek, s mivel az, mi „prior est tempore potior est etiam jure”, azért ezutánra a nemesi házak, magok a nemesek vagy ott lakó embereik minden adótól, czirkálástól, dolgozástól, szállótartástól, szóval minden város közi való teherviseléstől egészen teljességgel immunisok legyenek. A várban levő házak iránt a tett egyezmény értelmében ők sem vonják ki magukat a vár körüli dolgosok adásától, s évenkint a maga házától a három magyar forintot mindenik megadja, a emly sem háboruságban ne nevekedjék, sem békességben ne apadjon stb. Közölve van ezen rendelet egész terjedelmében a Nemz. Társ. 1835. II. félévi folyam 227–230. lapjain..

Ez időtől fogva vesz el a Székely-Vásárhely elnevezés, s lép helyébe a Maros-Vásárhely név*Bár már előbb is egy 1609-ben kelt okmányban a „Maros” előnevet találjuk. A fenn elősorolt adomány- és szabadalomlevelek mind megvannak eredetiben a város levéltárában, honnan Benkő Kár. Maros-Vásárhelyt tárgyazó leirásában közölve, kiirta, melyből én az érdekesebbeket kivonatozom; mert még sok más van ott, mik azonban semmi történelmi és jogi érdekkel nem birnak. Benkő Károly kéziratát a vásárhelyi tanács volt szives használat végett nekem átadni..

Ezen szabadalmak, ezen előjogok leginkább kitüntetik e város fejlődésének és emelkedésének történetét. Már most lássuk azon elemeket, melyeknek összetömbösüléséből e város kinőtte magát; mert Vásárhely is, mint székelyföldi városaink mindenike kezdetben kicsiny jelentéktelen helység, s csak később több szomszédos faluknak odacsatolása, beolvadozása által növekedik. Benkő József*Specialis Traniae Sedis Marus. Benkő azt mondja, hogy e faluk önként egyesültek, határaikat egybeolvasztva, azaz a személyek száma szerint osztották fel egymás közt. hat Vásárhelybe beolvadott falut emlit, ezek:

1. Nagy vagy Felső Sásvári.

2. Kis vagy Alsó Sásvári.

3. Székelyfalva.

4. Gordásfalva.

5. Benefalva.

6. Kisfalud.

Melyekhez Borosnyai Lukács János*„Sz. Mártonnapi vásárfia” czímű Vásárhelytt 1836-ban nyomtatott munkája 23. lapján., még egy 7. Kis-Udvar nevű falut is csatol, sőt találunk egy 8-kat a ma is meglevő Hidvéget, mely M.-Vásárhely egyik külvárosát alkotja.

Azonban sem Benkő, sem Borosnyai ezen faluk odacsatolását semmi nemű okmánynyal nem bizonyitják, mi több azok fekhelyét egyikök sem jelöli meg; de nekem, ki feladatúl tüztem ki, mindennek alaposan utána járva, a történelmi hiányokat mennyiben lehetésges kiegésziteni, mint szintén a mult homályos hagyományait, feltevéseit kitisztázva történeti érvényre emelni: nem szabad a puszta állitásnál megállapodnom, hanem után kell kutatnom, hogy a hayományok, a hely-elnvezések és a kevés található adatok nyomán, megjelölhessem, meghatározhassam ezen állitólagos faluknak hajdani fekhelyét, valamint odacsatoltatásuk korszakát is.

A két Sásvári kétségtelenül Vásárhely és Koronka között, a Poklos patak terén feküdt, hol neve még most is fennmaradt egy malom elnevezésében, melyet Sásvári malomnak hínak. A malom környékén még most is régi cserép-darabokat, s más épületnyomokat találhatni, melyek igazolják az e faluk fekhelyét ide helyező hagyományt. Hogy lakói mikor költöztek Vásárhelyre, arra nincsen biztos adatunk; de annak minden esetre nem előbb, mint a 16. század végén kellett történnie; mert az 1567. évi regestrumban még mint falut találhatjuk Saswaryt 4 kapu járulékkal, sőt ennél későbben, nevezetesen 1580-ban Kovácsoczy Farkas- és Jánosnak, több a – Mihályffy Tamás defectusával fiscusra szállt – marosszéki jószágrész inscribálodik, s azok közt Sásvári is, mely még ekkor is külön faluként szerepel*Lásd Boos leirását ugyane kötetben. Ugy látszik, hogy Sásvári egy részét 1609-ben pénzen vette Vásárhely, mikor Báthori Gábor statuáltatja is sásvári, bárdosi, székelyfalvi és sz.-annai jószágokba a várost. (Lásd alább.).

1724-ben Boronyai Margit a Sasvári puszta praedium élése ellen Marosszék gyrásgyülése előtt tiltakozik.*Kitetszik ez Marosszéknek Szereda városában 1724. oct. 24-én tartott gyrás-gyülésének jegyzőkönyvéből, hol a tiltakozás mellett ezen praedium körül is van határolva igy: „Annak határa megyen Jed felől a városi csere alatt maga az asszony-nagyrétinéli felső vége el a tövisekig, és a dombok felé az egész Békesd tere.”.

Ma Sásvárit és volt határának egy részét a gr. Toldalagi család birja*Valószinüleg mint Boronyai Margittól öröklött részt. Borosnyai Lukács János fennebb emlitett munkájának 23. lapján Sásvárit Sásvásinak nevezi., de ugy mint városi birtokos (melynek határához tartozik), s adóját is a város pénztárába fizeti.

Székelyfalva a várostól északra a Maros hidjai és Remeteszeg között feküdt, s hogy a mult század közepén e falu kapuja még állott, kitetszik egy 1745-ben kelt nyomozásból*Megvan e nyomozó vagy inkább határjártató levél a m.-vásárhelyi városi levéltárban., mely a remeteszegi, sz.-annai és szabadi határok összeütközésénél a Székelyfalva kapuja mellett levő földről tesz emlitést, s még most is a csávási országút és a remeteszegi út között levő tért Székelyfalva kapujának nevezik, s Csíki Mártonnak itten épült háza kapuján még ma is e felirat olvasható:

„Porta Curiae Martini Csíki in praedio Székelyfalva. Erecta Anno Dni 1846 Apl 4-ta”.

Sőt a Remeteszegen hátul levő Kápolnahegyen eredő, s Hidvégnél marosba szakadó kis csermelykét még ma is Székelyfalvi pataknak nevezik.

A hagyományok szerint lakói a tatárok, s más ellenségtől biztonságban nem lehetvén, ez okért költöztek Vásárhelyre*Ugy látszik, hogy Székelyfalva határát vagy legalább annak egy részét Vásárhely megvette, vagy inkább cserélte, mit bizonyit a város levéltárában levő azon eredeti cserelevél, mely szerint 1609-ben Vásárhely városa Mikó Ferencz és felesége Toldalagi Erzsébetnek egész székelyfalvi jószágát megcseréli, adván érte Szabadban (egy falu) 12 népes jobbágy-telket, minden hozzátartozókkal és 460 forintot készpénzben.. De ezen beköltözés sem korábbi a 16. század utófelénél, mert az 1567. évi regestrumban külön helységként találjuk (2 kapuval) Zekeljffalwa néven bejegyezve.

Gordásfalva, melyet a hagyomány Gurdájfalvának nevez; ott feküdt a mai Sz.-György utcza keleti végénél a cserépgyáron belül, hol a rét egyrészét most is Gurdájnak nevezik.

Kis-Udvar szintén e tájt egy kissé északra a Holtmaros*A Marosnak egy kiszáradt régi medre. közelében.

Benefalva ma is létező falu, mert Maros-Sz.-Annának egy részét ma is Benefalvának nevezik. E falu nem is csatolódott egészen Vásárhelyhez, hanem csak lakóinak egy része költözött be a városba, mi kitetszik Bethlen Gábor 1614-ben tartott lustrájából, hol Maros-Sz.-Annáról ez van bejegyezve: „Ezt Balassy Mihal U. birja épen (egészen). Igy jutott hozzá: Az ott valók eladták volt a falut a vásárhelyieknek, magok penig az városba mentek lakni és most is ott laknak. Balassy Mihál uram azoktól vette megh osztán és megszállitotta. Némelyek vissza is mentek a faluban u. m. Bartalis Mih., Kis Miklós, Kis János, Ambrus János és oda keötötték magokat oltalomért.” Tehát e falut Vásárhely megvette, de ujból eladta Balássynak, hanem régi lakóinak nagy része ugyancsak Vásárhelyen települt meg.

Egy Kisfalud nevű falu ma is van Náznánfalván alól, hanem ugy látszik, hogy régen másik Kisfalud is volt, melynek lakói részint Vásárhelyre vonultak, részint elköltözve a mostani Kisfaludot alapithatták. Hogy ez valójában igy volt, kétségtelenné lesz azáltal, hogy az 1567. évi regestrumban két Kwsfaludot találunk, egyik után ezen bejegyzést pauperes, a másik után pedig 4 kapunyi járulekot. A Vásárhelybe olvadott, ugy látszik, a „Szegény” Kisfalud volt, melynek területét a város vásár utján szerezhette meg, mivel 1568-ban aug. 6-án M.-Vásárhely a „Cysffaludi praediumot” sámsondi Lázár Jánostól megvásárolja, mely vásárt János Zsigmond helyben is hagyta*Ezen helybenhagyó okmány a város levéltárában eredetiben megvan..

Ez a kisfaludi praedium pedig – a hagoymányok szerint – feküdt a város észak-nyugati részén ott, hol most a Dinnyeföld és Holdvilág-utczák vannak.

A nyolczadik Maros-Vásárhelyhez csatolt falu Hidvég, melyet csak a Maros különit el e várostól, s mely ennek mintegy észak-nyugat-oldali külvárosát alkotja. Hidvégnek tulajdonképpen határa nincsen, csakis 11 hold kiterjedésű kertje. Ezen külváros 1608-ban alakul, mikor a remeteszegi Lázárok birtokából 20 telek szakittatott ki az uj települők számára. Nevét onnan nyerte, hogy régebb a Maroson átvezető híd itten e külváros irányában állott. A telepitési okmány megvan a város levéltárában. E szerint minden oda települő tartozott a tulajdonosnak évenkint 3 frt taxát fizetni és a hidra felügyelni. Ma is a föld a Lázároktól Remeteszeget megvett Csíki Mártoné, s a lakosok – kik 50 csaádra szaporodtak – haszonbért fizetnek; az épületet, ha onnan való elköltözésük esetében a földtualjdonos ki nem fizeti, elvitethetik.

Ezen előszámlált és hajdani fekhelyök szerint megjelölt faluknak lakói mind Vásárhelyen települtek le, határaik nagyrészt a város területéhez csatoltattak; de azért a csatolt faluk területén levő nemesi telkek egészen 1848-ig nem a városi tanács, hanem a szék hatósága alatt állottak. – A csatolt falukon kívűl még más jószáagai is voltak a városnak; ilyen volt Bárdos*Bárdost egészen, Székelyfalvát, Sásvárit és Sz.-Anna részét 1609-ben vásárolta a város, s abba következő évben Báthori Gábor statuáltatta is szabadi Bene András és Patkó János által. Ezen statutoria eredetije megvan a város levéltárában. A város egészen 1848-ig uri széket gyakorolt – mint földesur – Bárdoson., melyet egész 1848-ig (mikor felszabadultak az ott levő jobbágyok) birt Vásárhely; ilyen volt Szabad, melyet – mint fennebb látók – a kisfaludi praediumért cserélt el Mikó Ferenczczel*Lásd fennebb Kisfaludnál.; ilyen volt részben Székelyfalva, Sásvári és Benefalva, melyeket szintén vásár útján szerzett meg Vásárhely.

Mindezen szerzemények és jószágvásárok pedig M.-Vásárhelynek egykori gazdagságára szolgálnak bizonyitványul. Vásárhely közigazgatása élén a városi tanács áll. A vásárhelyi tanács különféle átalakuláson ment át. Volt idő, midőn az egész város protestáns levén, csak protestáns lehetett városi tisztviselővé. Az osztrák házból való uralkodók alatt a kormány által támogatott jezsuiták sok proselitát csináltak e város lakói közt is, s a tnaács alakitásánál a vallásfelekezeti viták nem kis zavart idéztek elő, mignem 1750. mart. 14-én Szebenből kiadatott egy kebli alkotmány, melynek elfogadására a város rászorittatott. E szerint a tanács állott 12 senatorból (melyek közül 6 kath., 6 reform.), egy fő- és egy aljegyzőből. A tanács élén álló főbirót minden második évben az (két vallásfelekezetüekből egyenlő számban alakult) 50 személyből álló eksüdt közönség választja és pedig ugy, hogy egyszer katholikus, máskor református legyen a főbiró. Az ekként választott főbirót felsőhelyt erősitik meg. A főbiró elnököl (jelen nem létében egy projudex) a tanács üléseiben; a tanács itél a városban lakó személyek és azoknak vagyona felett (kivéve csak kevesen voltak, kik a szék törvényhatósága alá tartoztak); a tanács kezeli a törvényszéki, politikai és közgazdászati ügyeket; üléseit tartja minden hétfőn, szerdán és pénteken, s a királyi táblára felebbez. Volt még egy osztoztató biróság is, mely két tanácsos, főjegyző, szónok és két választott eksüdtből alakult. Ezen biróságtól a felebbezés a tanácshoz történt. Ilyen volt Maros-Vásárhely tanácsának szervezete s ilyen az kevés változtatással még ma is. Az országgyülésre két képviselőt küld.

Eddigi észleleteink M.-Vásárhely alakulása és fejlődésének történetét feltárák előttünk. – Ismerjük vázlatosan azon szabadalmakat, melyekkel uralkodóink annak emelkedését elősegiték; igen azon falukat, melyeknek beolvadása által ezen kezdetlegesen kicsiny helység a Székelyföld legtekintélyesebb városává nőtte ki magát; igen közigazgatási rendszerét; mielőtt azonban e város ismertetésének terén tovább haladnék, szükségesnek itélem a jelen megérthetésére a multat felderiteni; azért itten az összegyüjthetett adatok nyomán igyekezni fogok Maros-Vásárhely krónikáját a lehető rövidséggel és szabatossággal egybeállitani.