Toldalék a „Székelyföld” V. kötetéhez.

„Aranyosszék főbb tisztviselőinek sorozata” czímű rovatból a 13. lap első hasábjának felülről számitott 6-ik sora után ez illesztendő be:

1605-ben Aranyosszék főkapitánya aranyosrákosi Turi Ferencz volt, ki ez évben 200 aranyosszéki harczossal Medgyest foglalta el Bocskai számára; de a szászok által éj idején becsempészett Rácz György által meglepetvén, embereinek elvesztésével maga is alig menekülhetett meg. (Lásd bővebben ezen kötet 184-ik lapján.)

Ugyanazon lap és hasáb 14-ik sora után:

1629-ben harasztosi Litterati Balázs volt Aranyosszék főkirálybirája, kinek Bethlen Gábor 1620-ban Kassáról adományozta Gálfi János harasztosi jószágát, s ki Balázs deák néven 1628-ban ugyanezen fejedelem rendes portai követe, 1629-ben pedig Aranyosszék főkirálybirája volt. (Lásd részletesebben ezen kötet 81. lapján és a 143. lap 1) jegyzetében.)

Ugyanazon lap és hasáb 19-ik során alól ez illesztendő:

Az 1636-ban felemlitett Bándi György még 1639-ben is Aranyosszék főkirálybirája volt, főkapitány Csegezi Mih., főhadnagy Várfalvi Gáspár, főjegyző Pattkó János. (Lásd az ezt bizonyitó okmányt ezen kötet 160. lapján.)

Ugyanezen kötet 148–149., 165. és 166-ik lapjain megemlékeztem Csulak Dávidról, mint az aranyosszéki székely határőr huszárok hős vezetőjéről; itt életleirásához néhány kiegészitő adattal járulok. Csulak Dávid 1812-ben miklósvárszéki Száraz-Ajtán született; tanulmányait azon község iskolájában kezdve, 8 éves korában a szebeni katonai intézetbe, onnan 2 év mulva a kézdi-vásárhelyibe vitetett, honnan tanulmányai végeztével 1831-ben a székely határőr-ezred 2-ik századába lépett. Nagy-Ajtáról – hol irodai szolgálatban volt – hadnagyi minőségben az aranyosszéki századhoz tétetett át, hol egyike volt azon tiszteknek, kiknek hazafiasságán századosuk b. Jósika János reactionarius ármánykodása megtört, s ki a hős Baumgarten és Zonda Lajossal a nemzet szent ügyének védelmére határozottan sikra szállt; az Enyed vidéki csatározások alkalmával is, de nevezetesen a szamosujvári csatánál – hol a kolozsvári nemzetőrséget egy bátor rohammal megmenté – kitüntette magát. A magyar seregnek Csúcsára vonulása, Pócsa visszamaradása és Baumgarten előléptetésével Csulak mint százados vette át az aranyosszéki székely huszárok vezényletét, s azokkal nem csak részt vett Bem Erdélyt visszahóditó hadjáratának dícsteljes vészeiben, hanem Kolozsvár visszafoglalása után azok létszámát egy – kiszolgált aranyosszéki huszárokból alakitott – másik félszázaddal szaporitotta; hős huszáraival aztán ott volt Beszterczénél, Dévánál és a segesvári csatákban; Szász-Sebesnél a kozákoktól körülvétetve s lovát vesztve, már-már a lesujtatás pontján állott, midőn elszánt huszárai észrevevén szeretett századosuk veszélyeztetését, bátran bevágtak s a fellegnyi orosz lovasság közül kiszabaditották. Nem sokára mint kinevezett őrnagy tette le a fegyvert Dévánál s jutott a szebeni fogságba, hol a csaták annyiszori vészeitől megkimélt hős életét egy rohamos ínláz támadta meg; már lábbadozó állapotban volt, midőn Chavan osztrák tábornok durva megtámadása miatti felhevülése következtében betegségébe visszaesett s 1849. okt. 22-én elhalt. A szebeni transament temetőjében testvére, kolozsvári Csulak Dániel által emelt emlékkő jelöli a hős sirhantját, melyhez szent ihlet és áldással közelithet minden magyar, mert ott egy nemes sziv porladozik s oly hős nyugszik, kinek szabadságharczunk dicsőségével kapcsolatos emléke örökre fenn kell hogy maradjon.

A 149-ik lapon felhozott Fejér Mihály honvéd őrnagy, a derék hazafi és rendületlen hős 1860-ban Balázstelkén halt el. – A havast cernirozó egerbegyi nemzetőrség parancsnoka Pápai József volt.

A 165–167. lapon Aranyosszék forradalmi szerepét ismertető czikkhez utánpótlólag megjegyzem, hogy az 1848. márcziusában alakult aranyosszéki egy zászlóalj (1500 fő) nemzetőrség igen díszes zászlaját Zudor Károlyné, Antal Klára készitette. Ezen nemzetőrség az Enyed vidéki győzelmes csatározások után Kolozsvárra rendeltetvén, részt vett a szamosujvári és szamosfalvi csatákban; a sereg Csúcsára huzódtával egy része szétoszlott, más részéből, melyhez Magyari Pál, Szarvadi Lajos századosok és Kovács Károly hadnagy is tartoztak, Juhász József alatt egy önkéntes csapat alakult, mely ott volt Bemnek csaknem minden csatáiban; Szeben bevétele után pedig a 75-ik honvéd zászlóaljjá alakittatván, legtöbbet Fehérvár ostrománál volt, s Dévánál tette le a fegyvert.

1849 januárjában ujabb 5 század nemzetőrség alakult Aranyosszéken Benő István őrnagy vezetése alatt, ki nem sokára egy honvédzászlóaljhoz menvén át, azután Gyarmathi Sámuel vezényelte ezen zászlóaljat a havasi oláhok elleni harczokban. Benő forradalom után elitéltetett; kiszabadultával 1861-ben a kolozsvári honvédegylet elnöke volt, s 1867-n Erzsébetvároson halt el; emlékezete azonban soká fog élni közöttünk.