| XVII. Oroszhegy környéke. | TARTALOM | A Nyikó-melléki székely lakadalom. |
FEJEZETEK
A Nyikó-mente népe, a székelynők legszebbjei. Bogárfalva. Szent-Lélek régi temploma, harangjai. A Gordon sziklaüregei. Péterfalva fekhelye. Farkaslaka. Szent-Mihály, római feliratok. A Nyikó-melléki székely lakadalom. Gada-patak, völgye, Ketsed, Ketsed-Kisfalud, Dömöslaka, Pálfalva. Szalompataka, két Benczéd. Várhegy, Firtos család, Demeterfalva, Kobádfalva, Mihály János emléke. Konyha- és Bodolapatak. Tartsafalva, régi temploma, harangja. Csehétfalva, régi harangja. Nagy- és Kis-Kadács.
Az Oroszhegy háta mögötti lázról több patak rohan le; ezek legjelentősebbike a Nyikó, mely a Küküllőn innen lévő terjedelmes fensiknak nyugoti vizvezetője*. Ez Farkaslaká-nál hagyja el az erdőségeket, s azután egy csekély délre kanyarodás után, nyugoti irányt véve fel, párhuzamosan fut a nagy Küküllővel mindaddig, mig Kereszturon felyül azzal össze nem ömlik. E folyamnak termékeny terén, és annak számos jobbparti völgyületeiben egymást érik a falvak, ugyhogy főként a Nyikómentén a csaknem összeépült faluknak egy hosszú, szakadatlan lánczolata vonul el. És itten e népes völgyben lakik fajunknak legszebbike, ott vannak a földnek talán legszebb leányai, kikre a „szép nem” kifejezés oly méltán reá illik, mert sem a válogatott áruczikk gyanánt eladott georgiai szépségek, sem Olaszország ünnepelt signorái, sem Irhon bájos misissei nem mérközhetnek a te gyöngyeiddel, szép Nyikó völgye! s valahányszor átutazom lakhelyemhez szomszédos virányaidat, mindig büszke önérzet gyulad kebelemben, mert meggyőződhetem, hogy testi szépség és leki nemes tulajdonokra nézve is kevés párja van népünknek, s ha a szobrászok és festészek ismernék e csendes völgyecske titkait, bizonyára ide jőnének Venus, Juno, Hebe és Dianáikhoz mintákat keresni, és találnának akárhányat, de főként Madonnaképekhez, mert a szemérmes szerény székelyleányok, leginkább arra szolgáltathatnának mintaképeket.
Ha egy vasárnap átutazol e völgynek sűrűn egymást érő falvain; a szerény tiszta házaknak kaczéron ékitett galambbugos kapuinál a házak előtt szokásos kis virágos kertben*, vagy a kapuk melett elmaradhatlan fedeles ülőpadokon*, mindenütt láthatod ezen magyar mezben diszes alakokat, kik szendén mosolyognak reád; kikkel ha szóba állsz, annyi természetes észt, s azzal párult kellemet találsz, mennyit bizonynyal Europa egyik iskolázott népénél sem; mert a magyar, de főként a székelynél meg van a keleti népeknek azon sajátsága, hogy a természet éles ésszel, józan felfogással, s egyenes lélekkel ruházta fel; oly szép, kellő kimüvelés és fejlesztés által dicsővé, nagygyá váló tulajdonok, minőkkel a nehézkesebb gondolkozásu, s lomhább véralkotu nyugoti népek nem birnak. És ez elönyös különbséget azonnal felismerheti az, ki e nép életét szokásait és jellemét tanulmányozza, ki pedig azt teszi, bizonnyal büszke önérzetet merithet székely népünknek közelebbi ismeréséből; s örömmel győződhetik meg arról, hogy itten a népfönségnek ritka nemes magvai vannak elhintve, melyek a szabadság és népnevelés éltető sugarainál egykor még nemesebb gyümölcsöket fognak érlelni.
A Diafalvánál eredő Bogárpataka már a Nyikó vidékéhez tartozik, hol a patak az észak-irányból letörtető Nyikóba ömlik, ott fekszik Szent-Lélek és fennebb filiája Bogárfalva,* melyekről, mivel határuk kicsiny s köves, azt mondja a példabeszéd, hogy: Bogárfalva, Szentlélek, ott laknak a szegények.
Szentlélek e vidék községeinek volt központi anyamegyéje, s mint ilyen már a XIV.-dik század elején emlittetik*. Átmeneti korszakból való régi tempoma annyira átalakult, hogy csak szakértő tud egyes oly mürészleteket az uj kontárkodás vastag kérge alól kiészlelni, melyek nyomán annak a XIII. századra felvihető épitési korát meghatározhatja. Ilyen szentélyének keresztboltozata, melynek két belőlről kifelé hajló kajácshoz illesztett háromszög gerinczei, két horony és a csúcsszögletének átszelete által vannak tagozva, és faltőszerü hosszukás gyámkövekre nyugasztva. Ilyen a szentély polygon zárodása és csúcsives sekrestye ajtaja mellett a letörpitett hajón megmaradt két kapuzat, melyek körívesek, a déli mellékajtó két lemez közé foglalt hengerrel, a nyugati főportale két horony elválasztotta két henger tagozattal. Mindkét harangja a 16-ik század első feléből való.* Volt ugyan ennél egy sokkal régibb harangja, melyet a hagyományok szerint Bákóba szállitottak. A harangok Bákóba szállitásának hagyománya nagyon sok helyt meglévén a székely földön, arra enged következtetni, hogy a törököknek szokásuk volt beütéseik alkalmával a harangokat valószinüleg ágyuanyagnak elvitetni, mikor azt Bákóba, mint első határszéli állomására hordattak össze.
Az Oroszhegy feletti Őrhegygyel összefüggő, meredeken lemetszett hegylánczolat nyulik le nyugat felé, előlépcsője ez a Hegy-nek nevezett, – már emlitém fenlapálynak. Ennek – mint a helyelnevezésekben oly gazdag Székelyföld minden hegylánczolatainak – több neve van, mint: Dankosutja, Elethutja, Szarvaskő, stb.* Gordon nevü végbütüje alatt fekszik Farkaslaka, mely csak egy század óta vált meg Szentlélektől és lett önálló egyházmegyévé: épitett is magának oly szép nagy templomot, mely akár városba is beillenék.
A falu felett emelkedő Gordon festői omladványa közt több üreg van, ilyen a Sárkánylik, a melyben elrejtett kincset sárkányok őrzik a néphit szerint. Jelentékenyebb ennél a Gordon délnyugoti szögleténél levő Nagy Ferencz lika. Itt a conglomerát sziklába több öl hosszuságu üreg van bevésve; ezt egy magányszerető Nagy Ferencz nevü ember készité; ott van egy szobor-ürszerü bevéset, hol kézi malma volt.
Alább egy dombot Péterfalvá-nak hivnak; a hagyomány szerint itt laktak előbb a farkaslakiak. És hogy itt ugyancsak volt emberi tanya, bizonyitják a most is nagy számban található tégla- és hüvelykvastag cserépdarabok.
Ezen Péterfalvát pedig a sziklaürt lakó Nagy Ferencz fiai épiték, mond a hagyomány, de bajosan megközelithető helytt feküdvén, lakói elhagyták, s a völgybe levonulva épiték Farkaslakát.
A Gordonon hátul Szencsed nevü helyen egy utmetszéskor régi pánczélokat, vasinget, s érdekes régi fegyvereket találtak; fájdalom, azok mind Bécsbe vándoroltak! A vadonban, hol a fegyverzetet lelték, régi szántóföldek mezsgyéi is látszanak, azt bizonyitva, hogy ott harcz és földmiveléssel foglalkozó emberek laktak.
A Farkaslakával csaknem összeépült Szentléleknél a Nyikó völgye nyugoti irányt vesz. A szentléleki egyházmegyéhez tartozó Malomfalván alól Sz.-Mihály következik, mely minden szent neve daczára derék unitárius falu. Innen elkezdve aztán a Nyikó és mellékvölgyeiben kizárólag unitárius népesség lakik.
Szent-Mihály tájatt (kissé fennebb) a Gadapataka és épen a falu közt a Szalompataka szakad jobbpartilag a Nyikóba; mindkét völgy lakott, és azért illő, hogy oda betekintsünk. Igy a messze felnyuló Gadapataka kies völgyében ott, hol ez a Tarcsapatakával egybe foly, fekszik Ketsed*, alább filiája Ketsed-Kisfalud. E faluk e vidéknek egyetlen református egyházmegyéjét alkotják, mely hogy miként ékelte be magát ide a katholikus és unitárius elem közé, kimagyarázhatlan. A két csermely közti dombot régi templom koronázta, melynek lebontott anyagával épiték a mostani uj templomot. A falutól észak-keletre a Parajdra vivő országuton felüli vadonban egy helyet ma is Dőmöslaká-nak neveznek. A hagyomány azt tartja, hogy ottan ily nevü falu feküdt, s e hagyományt igazolják az ott található cserépdarabok és régi szántóföldek mezsgyéi, ugy a papösvény nevü hely is, hol a ketsedi pap Dömöslakára, mint filiájába átjárt. A tatárok által szétdúlt falunak lakói elszéledtek. A Gadapataka eredeténél, a Firtossal magasságban vetélykedő Szilastető alján legalább is 2500 lábnyi (tengerszin feletti) magasságban fekszik Pálfalva* honnan származott, a János Zsigmond ellen 1562-ben fellázadt székelyek választott főkapitánya, a szerencsétlen véget ért Nagy György.* A falu között egy régi épület van, melynek régiségéről vastag ódon falai mellett az ajtó-szemöld feletti 1647. évszám is tanuskodik; hagyomány szerint ez Udvarhelyszék egykor hires királybirája, Tarcsafalvi Mihálynak volt curiája.
Az ezzel párhuzamosan egész a Firtos aljáig felnyuló Szalompatak völgyében fekszik a két Benczéd. Ezen egybe épült két falutól észak-nyugatra egy kerekded erdő nőtte dombot Várhegynek neveznek; s látszanak is ott egy kis erődnek homályos nyomai; a keskeny hegynyakot átszelő sáncz és a kút helye tisztán kivehető. Benczéden lakik a Firtos család, régebb nagy birtoku, ma elszegényedett primor család; VI. Károly a már azelőtt is nemes Firtos családot birodalmi nemesekké teszi. Ez okmányon lévő czimerüket a hegytetőt koronázó Firtos vár mellé helyezett Erdély és Magyarország czimere alkotja. Hagyomány szerint e család volt Firtosvárá-nak utolsó birtokosa, kiktől a szerzetesek csel által szerezték azt meg. Benczédi volt a 16-ik században élt Székely István, ki a magyar irodalomnak egyik legtevékenyebb, s legérdemesebb munkása volt. Számos magyar nyelven megjelent munkái közt legnevezetesebb a Krakkóban 1558-ban kiadott Világ króniká-ja és Magyar króniká-ja. E mellett sok más vallásos könyvet, naptárt irt, magyarra forditotta a zsoltárokat, sőt a biblia magyar forditását is megkezdette volt.*
De ideje Sz.-Mihályra megtérnünk.
Szt.-Mihály már 1332-ben önálló egyházmegye, és pedig oly tekintélyes, melynek két lelkésze van*. Nevét valószinüleg Sz.-Mihálynak szentelt azon egyházáról (illetőleg ennek védszentjéről) nyerte, mely központi anyaegyháza volt a még most is Sz.-Mihályhoz tartozó szomszéd 5 falunak.* E templom nem régen szedetett le, s miként hite bevehető emberek állitják, igen diszes, faragványos kövekkel volt burkolva, azonban az 5 falu népét befogadni kicsiny levén, fekhelyére, és nagyrészt anyagával épittetett a mostani szép nagy egyház. Fájlalnunk kell, hogy a régi egyház faragványos kövei eltemettettek az uj épület falai közé, és ezt annál inkább lehet fájlalnunk, mert a hagyományok szerint azokon sok felirat, és a feliratok közt több hún betűkkel irt is volt. Ezek – melyek irodalomtörténeti tekintetben, de másként is lehettek becsesek – örökre el vannak temetve, s még azon régi harang is, mely a régi egyházból szármozott, s melynek czikornyás feliratát akkor tájat senki olvasni nem tudta, 1848-ban beadatott ágyunak.
S igy ezen nevezetes régi épületből misem maradt fenn; de mégis van, ha nem is a régi egyházból származó, de mindenesetre becses műemléknek tekinthető régiség itten. Azon két római feliratoskő*, melynek az uj egyház torony aljában vannak befalazva, szerencsére akként, hogy feliratos lapjuk kifelé forditott helyzetben van. Hogy ezen maholnap vakolás alá kerülhető emléktöredéket a feledékenységtől és megsemmisüléstől megvédjem, azoknak már is nagyon elkopott és bajosan olvasható feliratát ide iktatom.
| D O M: |
| COH IIII HISPAN |
| EO .... CVI PRAE... |
| ESI. P DIVIVS |
| ITALICVS. PRAEF |
| DOMI MAVRE |
| IANIA CAESA |
| RE..... IS V.... L M. |
Mi, Torma Károly felfejtése szerint ezt teszi:
| Deo Optimo Maximo |
| Cohors IIII-a Hispanorum |
| Equitata cui prae est |
| Divus Italicus praefectus |
| Domo Mauritania Cesareensis |
| Votum (solvit) Lubens merito. |
| D O M. |
| C IVIS IVLIA |
| NVS PRAEF |
| C ° H IIII HISP |
| EO .. DOM R ° M |
| V S L M. |
Felfejtése, Torma Károly értelmezése szerint:
| Deo Optimo Maximo |
| C. Julius (?) Julianus |
| Praefectus Cohortis IIII. |
| Hispanorum equitate Domo Roma |
| Votum solvit Lubens merito. |
E szerint mindkettő római fogadalmi oltár, és nevezetes azért, mert azt bizonyitó adat, hogy a rómaiak a Nyikó környékén is megfészkelték volt magokat; adat arra, hogy a IV-ik hispaniai lovas Cohors állomása itten volt. Különben én azt híszem, hogy e kövek Enlakáról kerültek ide, hol mint később meglátandjuk, egy római castrum állott s hol a IV. hispániai Cohors ottvoltát bizonyitó még más feliratok is vannak, hihetőleg, miként az mindenütt divatos, sirkőnek hozták volt azt át a szentmihályi temetőbe.
Az eszmék terén meg van engedve a szökés, és ezen erkölcsi jog alapján Róma őskoráról, a római műemlékek kutatásáról egy merész ugrással átszököm ezred évek során, s a multtól visszatérek a jelenre; hisz munkám ugy is egy szellemi quodlibet, hol minden tárgyat érinték, s ha más érdeme nem is lesz, de az igen, hogy sok mindent, mi már-már feledékenységbe sülyedt, felelevenitek, s megvédek a teljes eltünéstől, sok helytt talán avatatlan kezekkel kontárkodtam, de fognak bizonyosan szakértő és ügyesebb kezek találkozni, kik az én figyelmeztetésem alapján majd tárgyilagosan fogják észlelni a dolgokat, s a felfogott szálakból diszes emlékfüzért kötnek a hon oltárára.
Rómáról térjünk vissza szép hazánkra, a római hősöktől nem kevésbé hős népünkhöz; mert mint már emlitém is, egyik főfeladatom a népismertetés volt, s mivel itt egy vallásilag egyöntetü, és igen szép jellegü és jellemü nép között vagyunk, helyén látom a népszokások ismertetése tekintetéből leirni a Nyikó-melléki nép lakadalmi ünnepélyét, azért is, mert az egészen eltérő a más vidéki ily ünnepélyektől; azért is, mert az ily ünnepélyek leginkább jellemzik a népet; de azért is, mert korunk átidomitó hatalma az ily népünnepeket lassankint átváltoztatja, eltünteti. Miért azokat, mint a népéletnek jellemző nyilvánulatát, szükséges hogy megvédjük a feledékenységtől.
| XVII. Oroszhegy környéke. | TARTALOM | A Nyikó-melléki székely lakadalom. |