A Bdza geologiája és visszaút a Barczára.
Még csak pár szót a Bodza vidék földtani viszonyairól. A Bodza vidékének uralgó főkőzete a kárpáti homokkő, mely a Szászbércztől kezdve egész a határszéli havas-lánczolatig gazdag változatokban terjed el, Krásznánál kréta-homokkő és márgapala is mutatkozik igen érdekes toboz lenyomatokkal. A főhavasok eocen-gyüleg tömege csakis a bodzai vámnál levő völgyzárlatnál mutatkozik, de ez utolsó foszlánya ezen kőzetnek, mert a már közvetlen ennek közelében levő Sugópatak rakodó forrásai is kárpáti homokkő-talajból fakadnak fel, s csak a felületet vonták be egy naponta vastagodó mésztuff-réteggel. A Bodza völgyei mind aluviál képződésüek*. – Egészben ismerjük már a Bodza vidékét, mert a Papok sánczától csak negyedórára van a bodzai vám, melynél idejöttünkkor a Bodza völgyét érintettük. Most tehát e szép, kies vidéktől búcsút veszünk; de visszavezető útunkat változtatá kedveért nem Zajzon, hanem Nyién felé tesszük. A Bodzafordulónál a Fényes pataknak völgyébe tértünk be, melyet a Kurmoza és Monicsel lánczolata keretel be. Egy órai út után a Hullóhegyre másztunk ki, mely a Bodza és a Barcza vizválasztóját alkotja. A Hullóhegy mindkét irányban elbüvölő kilátást nyujt. Keletre fordulva a Bodzának tágméretű tájcsoportján legeltethetők búcsúpillanatainkat; amaz országszöglet, a melynek tájfüzérei egyenként elragadó egymásutánban, mint bűvös panoráma képletei vonultak el előttünk, e hegycsúcsról összeolvadó együttességben tünik fel. Láthatók a két irányba folyó Bodza vizének regényesen szétszórt lakcsoportok által élénkitett völgyét, és a kis Bodza vizének rengeteg erdők által ült vadon vidékét; s feltárul a völgyeket körülölelő zöld bérczek felett a határszélnek nagyszerű havassora; keleten a Királytetőtől Szilonig nyuló azon roppant sziklafal, melynek félelmes magasságba emelkedő csúcsait csak imént jártuk be. Ezekkel csaknem egyenes szögletbe ütközik össze azon déloldali másik havassor, melynek zömét a nagyszerű Csukás s kifutványait a Tejkő, a Zenoga, Teszla és Dongó alkotják. Amazoknak legmagasabb csúcsai is zöldellő legelővel kedveskednek a távolról oda terelt nyájaknak, mig emezek ragyogóan fehér, s függélyesen emelkedő oly roppant sziklafalakat tüntetnek elő, a melyek az emberi hasznositás körén túl esnek, s pusztán csak a nagyszerűség képletének megvalósitásáért látszanak alkotva lenni. Oly szép volt ezen nagy tért beölelő havastájnak minden egyes pontja, s oly megható annak öszbehatása, hogy a most láthatárunkról egyszerre letünendőtől csak nagy bajjal tudtunk megválni. De miután minden véges e földön, ugy itt is ki kelle lelkünket ragadnunk az emlékezetes és elragadóan szép táj bámulatából, mert alig tettünk a Hullóhegy nyugati lejtőjén pár lépést, s már a Bodza vidéke teljesen eltünt; helyette azonban a nyiéni völgyet bekeretelő Piliske és Feketehegy zöld bérczei közt a kék lepelbe burkolt Barczaságnak azon része tünt fel, hol Hermány szép és magas tornyával, a Lempeschen túli Földvár ódon várával, s az arany kalászözöne által boritott szép mezők hullámszerű rengésével egy nem kevésbé szép tájképbe folynak össze, mintegy integetve és visszavonzva minket a haza belföldje felé. A Hulló hegyről leszállva az ott eredő Nyién pataka szűk és egyhangú völgyületén két óráig útaztunk, mig a patak torkolatjánál fekvő Nyiént meghaladva, a Barcza áldásos terére értünk ki.