Hétfalu fekvése.

A Tömör torkolatja előtt az onnan kirohanó Tömös vize balpartján Derisztye nevű kis község fekszik, a mely szorosan véve nem is tartozik Hétfaluhoz, hanem inkább annak előközségét és gyártelepjét képezi, mely a posztóványolás és nagyban üzött gyapjumosásnak köszöni lételét. Derisztyével szemben a Tömös vize jobb partján a Hétfalu elseje Bácsfalu pompálkodik, melylyel kezet fog a bérczek alján hosszan elnyuló Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu*Türköst a hasonnevű patak, Hosszufalut a Tercsin és a Garcsin folyja át.. E négy község – mely Négyfalunak is hivatik – ugy egybe van épülve, hogy azoknak semmi felismerhető választó vonala nincsen, a négy egészen átöleli a Tömös és Ó-sáncz közti 1 mfdnyi tért, sőt Hosszúfalu Fürészmezőnek nevezett felső része az ó-sánczi szorosból kirohanó Tatrang völgyébe is jó darabig felnyulik. Az eddig kelet-nyugat irányú Tatrang vize itt északra kanyarodik s ott fekszik Hosszúfalutól csekély távolra a hét falu ötödike, a folyamtól nevet nyert Tatrang. Innen rövid negyedórára van a 6-ik község Zajzon, mely a havasok közé messze benyomuló hasonnevű patak torkolatjába huzódott be. A Zajzon patakának Barcza szép terére nyiló torkolatja előtt, annak jobboldali előhegye alatt és az itt beszakadó Igaz-patak völgyében helyezkedett el a 7 falu hetedike Pürkerecz, mely dombtetőn büszkélkedő ódon templomával hivja fel az útas figyelmét. Ha az e tájon útazó a gyönyörű fekvésű faluk iránt érdeklődve valamely szász atyafitól kérdezi azoknak nevét, az a fennebb tartott sorrendben igy fogja azokat bemutatni: Batschendorf (Bácsfalu), Türkendorf (Türkös), Czernendord (Csernátfalu), Langendorf (Hosszúfalu), Tatrangen (Tatrang), Zeizen (Zajzon) és Purkuressen (Pürkerecz). Ezen czifra német nevek után senki sem gondolná, hogy magyar falukkal van dolga, pedig e nagyterjedelmű népes falukat evangelikus (lutheránus) vallású magyarok lakják, oly testvéreink, kik a nemzettesttől elszigetelve, sőt az idegen zsarnokság és kimélyt nem ismerő önkénynek szűkkeblűleg oda dobatva, több századon át önmagukra voltak hagyatva; de ők mégis megtarták nemcsak nemzetiségüket, hanem a hozzájuk mostoha haza iránti emelkedett honszeretetüket is. Pedig soha nép oly mostoha, oly gyászos körülmények közt nem volt: mint a mi hétfalusi testvéreink; hisz a szabad magyar nemzet, az elnyomott testvérnek feléje nyujtott kezét mindig visszaútasitá, s lesúlytatása gyászos állapotában soha még csak egy vigasztaló, egy biztató szót sem hangoztatott felé; s e szegény, övéitől is megtagadott és eltaszitott nép, szomorú elszigeteltségében és elhagyatottságában annyi századokon át férfiasan megküzdött a helyzet nehézségeivel, s itt a hon véghatárain idegen kormányzat nyomása, idegen elemek elözönlése, s a szász papság hallatlan üldözése, a politikai hivatalok végtelen zsarolása, s három század erőszakos germanizátiójával szemben nem csak fenntartá önmagát, hanem folytonos erély és kitartással őrködött és őrködik nemzetünk szent érdekei felett, s emberi erőt fölülmuló erély és erőfeszitéssel küzdött és küzd az elboritással fenyegető ár ellen.

Ezen nemes küzdelem által magasztossá lett, ezen oly sok tekintetben figyelmet, elismerést és méltánylatot érdemlő néptöredékhez fogok én most betérni, mielőtt a Barcza szászok által lakott vidékeit átkutatnám s ismertetve megvizsgálnám. Előnyt adok én a testvér népnek azok felett, a kik oly mostohán, oly testvérietlenül bántak velük, s teszem ezt azért, mert irányukban a haza figyelmét felkölteni, s a magyar nemzetnek velük szemben elkövetett nagy és vétkes mulasztásait a lehetőleg helyrehozatni, vagy legalább arra igyekezni hazafias kötelességemnek ismerem. Teszem azért, mert e néptöredéket közelebbről szemlélve, annál oly sok nemes vonást, oly sok szép tulajdont, romlatlan szivében annyi erényt találunk fel, s oly sok szép nemzeti sajátságot észlelhetünk, hogy e téren való vizsgálódásaink csak örvendetes eredményre vezethetnek. – Azért, ha e feledett nép közt egy kissé tovább időzöm, ha e faluk leirásánál e nép ismertetésére kiváló figyelmet forditok, annak indoka abban keresendő, hogy e testvérnép multja, jelene és jövője igen érdekel engem, a mint érdekelnie kell minden önérzetes hazafit. Teszem ezt azért, mert az által a mult tartozásának némi csekély adóját leróni, a mult kegyetlenségét némileg enyhiteni, s testvéri szeretetemet kifejteni hiszem ezen oly soká mellőzött és feledett nép irányában.