A barczasági magyarok isteni tisztelete, más egyházi szokások, a kimenő asszony hálaimája.

A hétfalusiak reggeli isteni tisztelete, mindig nap feljöttével veszi kezdetét; a pap ének után elmondja a reggeli imát, miatyánkot, és egy rövid zárimát, mit ismét ének fejez be. Az ének verseket Hétfaluban dictálják, azaz egy erre kiszemelt ember az ének mindenik verssorát fennhangon elmondja*Ez a szokás most csak hétköznapokon van meg, a vasárnapi isteni tiszteleteknél az ujabb időkben kiment divatból.. Ily renddel megy ez egészen adventig, ekkor az isteni tisztelet reggeli 5 órakor fényes világitással tartatik meg, s a nép ezen hajnali isteni tiszteletekre ép oly számmal szokott egybeseregleni mint ünnep- vagy vasárnapokon. Az isteni tisztelet kezdődik orgona, kiséretnél való énekléssel, aztán a pap a szószékről az adventi ima és miatyánk után valami szentirási szakaszt olvas fel és magyarázza, mit ima és ének zár be. (Ez a hajnali isteni tisztelet katholikus reminiscentia.) A vasárnapi isteni tisztelet rendszerint 9 órakor orgona nélküli introitussal kezdődik, ezután a pap által megjelölt éneket orgonakiséret mellett éneklik, a negyedik versszaknál a pap a szószékre lép s rövid fohász után az egyházi beszéd bevezetését mondja el; ekkor megszakitva beszédét, a segedelem kérés után ének következik, melynek folyama alatt az egyház szükségeire meghordozzák a csengetyüs erszényt. Ének után a pap a predicatióhoz alkalmazott imát és miatyánkot elmondva, felolvassa a pericopák szerint azon vasárnapra szabott evangeliumot vagy epistolát; az utolsó versszak ismétlése után leül a nép, s a pap a szentleczkéből kifolyólag folytatja beszédét valamely általános tételről, vagy homassiaképen fejtegetve az a napi szentleczkét. Az egyházi beszéd végeztével a hirdetések és a közczélokra adakozottaknak mondott köszönet után, a nép a pap által jelölt éneket zengi el, mialatt a pap az oltárhoz lép s ha szónoklatában az evangelium felett elmélkedett, az azon napra való epistolát olvassa fel, vagy megforditva; végre megáldja a gyülekezetet, miután zárének rekeszti be a teljesen magyar folyamu isteni tiszteletet. Délután könyörgés, miatyánk és a felolvasott bibliai tételek magyarázata tölti be az ének által bezárt vecsernyét. Már most összehasonlitás kedveért ide iktatom a szászok isteni tiszteletének rövid körvonalazását. A szászoknál hétköznap csak rövid könyörgés és ima van, de vasárnap 3 egymás utáni isteni tisztelet vagy jobban mondva az egynek három felvonása van. Reggel fél 9-re kezdődik a harangozás, ekkor a tanulók a rectorral és a szeressel (az azon napra következő kispappal*Ilyen kispap némely gazdagabb szász községben 5–6 is van, s mivel ezek, a rector és tanitók is mind csatos togába vannak öltözve, egy egész csapat ilyeténképen egyenruházott ember szokott ünnep- és vasárnapokon a templomokba huzódni. bemennek a templomba, ének után a kispap szószékről elmondja a vasárnapi imát, miatyánkot. Az ezt követő ének alatt küldöttség (rendesen a harangozó) megy a főpap után, ki egyenesen a szószékre lépve elmondja predicatiója bevezetését s a közbe eső ének után annak szövegét, melynek végeztével a gyülekezet szétoszlik. Félóra mulva ujból harangoznak s kezdődik az isteni tisztelet 3-ik része, mikor a tanulók a rectorral és tanitókkal az oltár körébe sorakozva 2–3 versszakot énekelnek, mire a kispap az oltárhoz lépve az azon napra való epistolát elénekli, több helyt csak felolvassa, azután megáldja a gyülekezetet, mely a zárének után szétoszlik. Délután csak könyörgés és ének van.

Alig van a hétfalusiaknak oly családi öröme vagy fájdalma, hogy a lelkész ott jelen ne lenne, s azokkal egybekötött ünnepélyességekbe be ne lenne foglalva, ugy hogy a nép szerette lelki atya hiveit a bölcsőtől egész a koporsóig mindenütt kisérni szokta. A pap kereszteli a gyermeket; a keresztelésnél azon sajátságos szokás van, hogy ha fiut keresztelnek, két kereszt apa, egy kereszt anya; ha leányt keresztelnek, két kereszt anya és egy kereszt apa van jelen. Keresztelés után a pap áldja meg a kimenő asszonyt; ugyanis Hétfaluban szokásban van, hogy a gyermeket szült asszonyok a hat hét elteltével templomba mennek magukat és magzatjukat bemutatni az urnak*Ezen bemutatás még azon esetben sem marad el, ha ez idő alatt a gyermek elhalna, mely esetben az asszony maga megy.. Igen szép a templomba menetellel egybekötött azon szokás, hogy a kimenő asszony egy darab kenyeret szokott hóna alá venni, melyet a legelőbb vele szembejövő szegénynek ad oda. Az egyházba lépőt a pap az oltárnál fogadja s miután a bábával az oltárt megkerülték, megállnak a lelkész előtt, ki egy alkalmi fohász elmondása után, rövid beszédben előadja a szülés nehézségeit, veszélyeit, s annak szerencsés megtörténteért hálát ad Istennek, mely hálaadó imát az asszonnyal együtt mondja el s miatyánk után megáldja az asszonyt és gyermekét*Ez ugylátszik, hogy még a katholikus korból fennmaradt szokás, hol még most is a Székelyföldön megvan az beavatás néven.. Jelen van a pap mint szereplő a lakadalmoknál, a mint azt később a menyegzők tüzetes ismertetésénél elő fogom adni; de a miként ott van az élet kiindulási pontjánál a bölcsőnél, ugy ott van az élet zárpontjánál a koporsónál is. A hétfalusiak temetési szokásai annyira sajátságosak, hogy valóban megérdemlik a tüzetesebb ismertetést.