A hétfalusi magyarok udvartelke.

Hétfaluban még 1848 előtt is a lakházak a székelyeknél szokásos boronafából rakott faépületek voltak, rendszerint egy kis ablakkal az utczára. 1848-ban az oláhok féktelensége Hétfalu legtöbb házát elhamvasztotta, valamint soknak gazdáját legyilkolta Kain vétkes keze. Ma már az akkori rombolás jelei mind eltüntek; a régi faépületek helyén legtöbb helyt szilárd és csinos kőépületek emelkednek, rendszerint két nagyobb ablakkal az utczára, s igy ma a lakban ugy, mint a nép szellemi életében több világosság van. Vajha oly hamar be tudnának a szivekben okozott sebek is hegedni, a mily hamar eltüntek a rombolás jelei. Vajha ne hallgatna az itten vendégszeretőleg fogadott nép továbbra is azokra, kik az irigység és meghasonlás magvait hintik el a két testvérnép között; vajha a gyülölet és ellenszenv helyét egyszer már a szeretet és együttérzés nemesebb érzetei váltanák fel, – mert a kiket elválhatlanul öszekötött a sors, azok a közös jóllétet csak az összetartásban találhatják fel; mert a népek hivatása nem egymás gyülöletében, hanem egymás szeretetteljes támogatásában találhatja fel megoldását; mert sehol se alkalmazható jobban azon latin közmondás, hogy: „Inter duos litigantes tertius gaudet”, mint a népek életében, a viszályon örülő harmadik pedig nem más, mint az uralomra törekvők zsarnoksága.

De lépjünk be a hétfalusi magyar mindig tisztán tartott udvarára. Ott találjuk a fehérre meszelt házat diszes homlokzattal az utczára, a telek jobb vagy baloldalán hosszan elnyulva, hátrább van a szin, pajta és sertésól, s végre leghátúl a kőből épült csür, melynek nagy odra (padlása) a szorgalmas gazda gabonáját és takarmányát fogadja be roppant öblébe. A csűrön túl van a veteményes és a gyümölcsös kert. Ha már egyszer betértünk az udvarra, kénytelenek vagyunk a gazda belépésre unszoló szives fölhivásának engedni, s ha már egyszer beléptünk a lakba, nem tehetjük, hogy a belberendezés megismertetésére is nehány szót ne áldozzunk. A hétfalusi földészek lakjainak berendezése ez: középen pitvar van, hátulján kamarával, honnan a gabonást és éléstárt helyettesitő hiuba (padlás) van a feljárás. A pitvarba két szoba nyílik, a hátulsó lakszoba és az utczára néző díszszoba, a mely sajátszerű díszletezésével és berendezésével méltán meglep, nemcsak a butorzat izléses volta, hanem a szövetdíszletek roppant gazdagsága által, mi ismét a hétfalusi magyar nők munkaszeretetét dicséri. Hétfaluban a butorzat nagyban hasolit a székelyeknél divatozókhoz, itt is meg van a fal hosszában elnyuló czifrán kifestett pad, a terhe alatt görnyedező tálas (credenz), a czifrán ékitett asztal; de már a díszágynál eltérés van, mert Hétfaluban a derékaljakat szalmazsákok pótolják, melyeknek kifelé néző oldala egész hosszában ki van hímezve, s hogy a szalmazsák díszvarrása látható legyen, az ágyfának nincsen meg a szokásos bemélyedése; ez okon, de azért is, mert rendszerint több oldalczifrázattal ékes szalmazsák van egymás fölé helyezve, az ágyak igen magasak, miért a felhágás könnyitése czéljából az ágy előtt mindig egy hosszú tulipános láda van zsámolyszerüleg elhelyezve. A hétfalusiak díszágyának másik sajátsága az, hogy a párnák nincsenek fekmentesen rakva, hanem élére állitva, s azok bütüje nem annyira a himzés, mint inkább a szövet szépsége és tarkasága által tünik fel. A párnák sokasága a hétfalusi asszonyok büszkeségét éppen ugy képezi, mint a székelyeknél, s azért itt is az ágyban két-három sorba vannak a párnák egész a gerendázatig felrakva.

A szoba oldalfalait körülfutó tulipános fogasok itt épp ugy megvannak, mint a székelyeknél, csakhogy itt jóval díszesebbek, és „kendőszegnek” hivatnak. A kendőszeg felső kiálló részén egy sor tányér foglal helyet, falhoz illesztett alsó részén veres fejtővel czifrán kihimzett kelmevégek, ugynevezett kis abroszkák vagy kendők vannak függönyszerüleg hossz irányban felaggatva, hol az ily kis abrosz a redőzetesség kedveért fel van tüzve, mindenütt egy madzaggal felakasztott kiválóan czifra tányér csüng. Valóban az ősminták szerint himzett kelméknek ezen festőileg és műízléssel rendezett, s rendőzetesen felrakott sorozata igen dúsan ékiti a falat; a kendőszegen kivül a fölep (plafond) gerendáira is ékesen himzett kelmék, ugynevezett hosszú abroszok vannak feltűzve, miért a hétfalusi szobák fölepe mennyezetszerüleg néz ki, melynek díszszegélyzetét (bordure) a kendőszegek hullámzatos vonala alkotja. Kis és hosszú abroszokban annál gazdagabb szokott lenni a szoba, minél több leány van a háznál, mert ama himzetes kelmék a leány munkásságának jelképei, s a parafernum (hozomány) szépségére való kilátásnak kecsegtető képét szokták alkotni. A hol nincs leány a háznál, ott a kendőszeg és a fölep gerendái rendszerint dísztelenek, vagy nagyon fösvényen vannak kiabroszozva; s a hétfalusi gazda ilyenkor engedelmet kér lakása szegénységeért és dísztelenségeért, mert – mint mondani szokta – nincs leány a háznál. Valóban a hol leány van a háznál, az nemcsak a himzetes kendőkért, hanem különben is díszét alkotja a háznak, mert Hétfalu magyar leányai úgy termetök, mint arczok szépségére és természetes kecs- és kellemre nézve kitünőek, szeretetreméltók s munkásságukért elismerésre érdemesek.

Azt felesleges is mondanom, hogy ha a hétfalusiak díszszobájába belép az utas, a legelőzékenyebb vendégszeretettel fogadtatik; a hétfalusi, mint a székely el nem mulaszthatja, hogy egy pohár bor vagy pálinkával fel ne köszöntse vendégét, s ne szerencséltesse a napot, a melyen szegény házát megtisztelte; azután az asztalra kaskavált (sajt) s izletes gyümölcsöt szoktak helyezni, mivel rendesen a házi leány oly szivélyes-nyájasan kinálgatja a vendéget, hogy visszaútasitani nem lehet; ha a vendég magyar vagy székely, akkor örömünnep van a hétfalusi házánál, s még a szives fogadás jelképe a palacsinta is napi rendre kerül. A hétfalusi életmódja egyszerű, s mivel a földmíveléstől szabadon maradó idejét leginkább szekerességgel vagy az erdőn tölti, igen sokat él száraz étellel; azonban erdőre és szekerességre is a hétfalusi asszonyok jól fel szoktak merendézni (élelmiszert pakolni) a minél a szalonna főszerepet játszik. Otthon a hétfalusi magyar jól él, rendesen husételt eszik, s a magyaros tésztafélék is kedvencz eledelei közé tartoznak. Marhahúst ritkán, inkább juhhúst esznek, mit a hétfalusi asszonyok hagymával és szalonnával áttüzdelve, sütőkemenczében igen izletesen szoktak elkésziteni. A mikor az ily juhczomb a sütőkemenczében sül, annak étvágyingerlő illata a szomszédig is elhat; de a hétfalusi asszonyok ügyelni szoktak arra, hogy ha a szomszédságban jó reménységben levő asszony van, egy darabkát az is kapjon, nehogy megkivánja; sőt a hétfalusi asszonyoknak e tekintetben figyelme annyira előzékeny, hogy az utczán elmenő ily asszonyokat is meg szokták kinálni; igy történet egy alkalommal, hogy a krinolinok korszakában egy ott elmenő kisasszony után futva a jószivű hétfalusi asszony, egy darab hússal a szokott „szerencsés szülést kivánok, s könnyű szabadulást adjon isten” mondókával erőltette őt a hús elfogadására, minek a krinolin által ily zavarba hozott kisasszony bizony nem örült erősen. A sütőkemenczék rendesen külön szin (fedél) alatt a többi épületektől elkülönitve vannak; s kinek kemenczéje nincsen, az a szomszédnál süti a kenyeret, rendesen egy lepényt vagy czipót fizetvén kemenczebérül.

A hétfalusi oláhok többnyire a magyar lakházak modorában készült kőházakban laknak; megkülönböztető jelek: a házak kiáltó szinekkel való kimázolása, nehány a ház oldalára bigyesztett rémletes kinézésű szentnek képe és a háztetőn levő kereszt. Benne a szobák díszét vagy inkább dísztelenségét a falakat elboritó szentképek rémséges gyüjteménye alkotja. Talán az oda pingált és aggatott szentek segélyében való túlságos bizalom okozza azt, hogy ha tüzvész van, a hétfalusi oláhok még saját nemzetfeleik házát se igen szokták oltani; ezt a tisztet a magyarság szokta itt gyakorolni, s az, akár magyar, akár oláh negyedben támadjon tüz: a legnagyobb serénységgel szokott a vész helyén egybeseregleni, s teljes odaadás és önfeláldozással oltani a pusztitó elemet. Most, miután a hétfalusiak laktelkének és házának berendezését ismerjük, áttérek a népviseletek leirására, ebben elsőséget adva az őslakóknak a jövevények felett; legelőbb is a magyarok öltözetét fogom vizsgálódásom alá venni.