XIX. Kadács vagy Kadicsa vára.

Szerethtető. Véresmart, csata a tatárokkal. Hadútja. Várhegy. Kadács vagy Kadicsavára, maradványai, fekvése, kiterjedése. Hagyományok. Regék. Pothárd bércze. Csengetyű vásár. Szekérvár. Vártisztása. Rezkapu. Felsővár. Reztető; kilátás.

A Nyikó és Nagy-Küküllő közé magát beékelő hegyháromszögnek két fő csucsa van, a sükői Fekete-Rez és a kadácsi Várhegy.

Az utóbbi éppen a két Kadács irányában van (délre); magas, viharképző tetejéről két mérges patak, a Kozmád és Szereth patak törtet le, melyek szakadásos mély árkaikkal egy a Nyikó völgyének baloldalán éppen Kadács felett lévő előhegyet ölelnek körül. Ezt Csere és Szerethtetőnek hivják.

E hegynek meredek oldalán magas töltésű bevésett régi ut vonul ki; ezt Hadutjának nevezik, a Szerethtetőn tul lévő terecskét, hová ez út vezet, Veresmart-nak (eredetileg Véresmart). A hagyomány ez elnevezések eredetét ekként okadatolja. Zsákmány-terhelt s foglyokat vonczoló nagy tatár tábor ütött egykor ott tanyát s mig vigság és tobzodásnak adta át magát, addig a székely harczosok egybegyülve, egy éjjel észrevétlenül kimásztak a hadutján.

A mulatozva meglepett tatárok közt iszonyu öldöklést vittek végbe, a zsákmányt elszedve s foglyokat kiszabaditva, szétszorták a vad csapatot. Innen a Véresmart elnevezés. A győzelmeseknek vezére bedig beülve a tatár khán szép sátrába, azt mondá, hogy „e helyet szeretem”, innen a Szerethtető és patak elnevezése. És e hőskor hősies tetteit felelevenitő hagyományt igazolni látszanak az e helyen nagy mennyiségben talált nyilak, szablyák és harczi bárdok elrozsdásodott töredékei. A talán nagyobbszerű eseményekre figyelő történet muzsája feledé feljegyezni e harczokat; de a hagyomány, ezen figyelmes munkatársa, megvédé azok emlékét a feledékenységtől.

Egy másik még inkább részletező hagyomány azt mondja, hogy a hadutja Firtos és Kadács várát kötötte össze; a tatárok ez utóbbinak ostromára készültek, de vész jeleire a szövetséges Firtosból egy éjjel az őrizet segitségre jött, s ugyan akkor a jelek által értesített kadácsvárbeliek is lejővén váratlanul meglepték, két tüz közé szoritották és semmivé tették az ellenséget.

Ezen hagyományok az eseményt eléggé megvilágitják, de azt, hogy mely korban: a nagy mongol duláskor, vagy később valamely török pusztitáskor történt-e? nem lehet kideríteni; a talált fegyverek leginkább utasitnának; de azokat felkovácsolták.

A Várhegy és Kadácsvár emlitésével bizonnyal felfokoztuk az olvasó kiváncsiságát, s mi egész készséggel ajánlkozunk kalauzul.

Közel két órát kell mászni, mig az erdőkoronázta Várhegynek legalább is 3000 láb (hozzávetőleg) magas csucsára felérünk. A kényelem szeretők mehetnek lóháton, sőt szekéren is, mert erdőlő ut*Olyan ut, melyen fát hordanak az erdőből. jár oda fel Siménfalva felől; ez oldalról legkényelmesebb a feljuthatás, s legélvezetesebb is a Szép ut lomb-ernyővel árnyalt sétányán. És a „szép ut” elnevezést méltán ki is érdemli ezen természetes szép párkkal övedzett mély út (ZZ., Lásd alaprajzát), mely a várnak ügyesen vezetett, sok helytt még most is kővel kirakott feljárata volt.

De már a várhegy terjedelmes fennlapján vagyunk, hol egyike állott legterjedelmesebb, s legjelentékenyebb ősvárainknak, s még most is követheti összeomlott falainak behantolt, s fákkal sürün benőt gátonyát, s az ezt körül övedző mély, széles sánczoknak bemélyülését az, kit a sürü erdő közötti áttörés, és tüskék szurása vissza nem rettent. Hogy én megküzdöttem a helyzet nehézségeivel, hogy azt minden irányban felkutattam, az feltett czélomból önként következik, s ekként annak okadatolt leirását nyujthatom. E vár alakja leginkább szabálytalan háromszöghez hasonlítható, oly terjedelmes háromszöghez, melynek déli oldalszára (A,A,A) 400 lépés hosszu. Ezen oldalnak széles gátony által feltételezett védfala a meredeken leszelt hegy oromszélére lévén fektetve, a szükségfeletti, de helyt sem lelő sáncz teljesen mellőzve volt.

A délkeleti szögletben kiemelkedő kerekded ponk*Dombnál kisebb magaslat. van, melyen egy kör donjonnak (B.) látszanak alapfalai, egy oly zömtoronynak, mely mint a várterület legmagasabb pontján fekvő erőd, nem csak uralgott azon, hanem egyszersmint végvisszavonulási pontul is szolgálhatott.

Az ezen zömtoronynyal egybefüggő keleti fal (C,C,C) 300 lépés hosszu; s az nem egyenes vonalban ment, hanem csekély hajlitással birt. Ez oldal lévén a hegy lankás volta miatt legkönyebben megközelithető, a gátonyt kivülről egy még jelenleg is három öl szélességü mély sáncz (DDD) szegélyezi.

Hasonló szélességü és mélységü sáncz (E,E,E) övezte az északi oldalfalat, (F,F,F) is, mely a déli falhoz hasonlólag 400 lépés hosszu, s két szögtöréssel (G,G) hajlik ahoz.

Ekként e vár egész kerülete 1100 lépés. A déli fal közelében sok egymás végtibe sorozott üreg van, a többek között egy 40 lépés átmérőjü, ily tekintélyesebb bemélyülésben négy kerek öblösülés, (H) mutatkozik. Ezen gödrök szabályszerü elrendezése arra mutat, hogy ottan épitkezések állottak. A fennebb leirt zömtorony közelében másik négyszög gödör (K) tünik fel, mely körül olyan módon döng a föld, mint mikor boltivezet felett lépdel az ember. A néphit ide helyezi a várnak kincscsel telt azon pinczéjét, mely csak minden 7-ik évben nyilik fel; de a kincs varázslat és tündérek őrizete alatt lévén, – bár többen kisérlik meg – kihozni nem lehet.

óriások épiték és lakták e várat – mond a néprege – olyan óriások, kik midőn Fehérvártt elsőt harangoztak, borotválkoztak; másik harangszókor öltöztek, s a harmadik harangszóra még is megérkeztek misére.

Az óriások kipusztultával, azok ivadéka, a tündérek költöztek e várba; azok laknak most is ott a vár arany oszlopokon nyugvó földalatti osztályában s csendes éjszakákon, midőn a telehold önti szét ezüst sugárözönét, a vigadó tündérek muzsikája és éneke lehallik a falukba is.

Ismét más rege azt mondja, hogy e vár Firtossal együtt még akkor épült, mikor a völgyeket viz boritotta, s ekkor csolnakon jártak át innen Firtosra. Firtos volt a fővár, itt és Tartódban is csak akkor szabadott gyergyát gyujtani, mikor Firtos magas tornyában világot élesztettek.

Titokszerüt és csudást vadászó regék, ama homályos, messze századok viharai által elmosódott hagyománytöredékek ezek, mik ha e várat költői varázsfátyollal vonják is be, de történetére kevés világot deritenek.

Hanem e vár nagy terjedelme s fekvése itt, az egész Udvarhelyszéken uralgó magas hegycsucson, mutatja, hogy az jelentékeny központi vára volta székelyföldi várlánczolatnak, mely a Küküllő- és Homorodvidéki várakat egybeköté a Nyikómenti és Sóvidéki várhálózattal. A Nagy-Galambfalvánál leirt Várfele alig negyedórányira van ide, az innen Küküllő völgyére lerugó előhegyek egyikén. Jól látszanak ide a szemben lévő Galathvára, Zeta és Máré várai, s maga Budvár is, a rabonbáni szent erőd, itt közel a várnak aljában szerényen huzza meg magát. Tul pedig a Firtos és Tartód látszanak, melyekkel a rege is egybeköti.

Már most egy szerény véleményt bátorkodom koczkáztatni. Ha valjon nem ez volt-e Kadicsa vára? Mert hogy ilynevü ős vezérünknek Udvarhelyszéken volt vára, azt a csiki krónika, s a hagyományok is bizonyitják. Eddig azt még mindenki az Udvarhelyen felül lévő Kadicsfalván kereste, csupán a névazonosság alapján. De Kadicsfalván és környéki hegyein, mint fennebb mondám, semmi várnyomot fölfedezni nem tudtam, s midőn Kadács határán ezen előttem még senki által csak fel sem emlitett várat felfedeznem sikerült, önként jött az a kérdés, ha valjon nem ez volt-e Kadicsa vára? És ezt annál inkább merem sejteni, mert azon alap, melyen az eddigi hít nyugodott, t. i. a névazonosság, itt is megvan, mert Kadács és Kadics között a különbség nem nagy, s egy betüt könnyen átalakithatott a századoknak minden nevet elváltoztató szeszélye. E szerint szerény véleményem, vagy inkább sejtelmem az, hogy Kadicsa vára itten állott.

Ismerjük már e várat; de közelében még több figyelmet érdemlő hely van, melyeket szintén bemutatok kedves olvasómnak.

A vártól északnyugatra nagy, szálas fáktól benőtt magaslat van, a Pothárd bércze; ennek tetején is egy kis kerek erődnek látszik elpástosodott (pázsintosodott, fűnőtte) gátonya. Ez egy elővédmüve lehetett a fővárnak. A hegy aljában Pothárd kutja nevü szép forrás buzog fel. Itt nehány évtized előtt is nagyszerü csengetyü vásárok tartattak. Minden áldozó csütörtökön ide jöttek a csengetyüt és kolompot csináló czigányok, ide sereglett fel egykorulag a szomszéd vidékek népsége, nem annyira vásárolni, mint vígadni, tánczolni; mert a czigányok a csengetyük mellett a hedegüt (hegedü) sem feledték otthon, s volt aztán hegyen völgyen vigság és öröm; e mellett a forrásban mosakodtak, melynek főfájást gyógyító varázs hatalmat tulajdonitnak; szóval ez egy nemzeti bucsu volt, melyre valláskülömbség nélkül felgyült a nép, főként eladó szép leányai a Nyikó völgyének, s a házasulandó legények messze vidékekről, hogy e hirhedett szépek közül feleséget válaszszanak, – mert hát inkább is volt az leányvásár, mint csengetyüvásár, s bizonynyal sokan vettek ott tudtok nélkül is csergő sapkát fejökre. – Ezen ünnepélyen a felvonczolt hordók nedvének főbemászó szesze, s néha a féltékenység s szerelmi versengés nagy verekedéseket idéztek elő; azért 30 évvel ezelőtt e búcsuk betiltattak. De nem egy ősz matronától hallottam büszkén emlegettetni, hogy ebben és ebben az esztendőben ő volt a Pothárdkuti csengetyű-vásár királynéja. A Székelyföldön számos oly forrást, többnyire magas bérczeken felfakadókat találtam, melyeknek csudás gyógyerőt tulajdonit a nép, s melyekhez az év bizonyos napjaiban bucsura jártak, sőt nem volt ritka azon eset sem, hogy a népnek az ily forrásokhoz kötött tiszteletét szentesité a keresztény vallás is, a mennyiben nem egyszer emelt kápolnákat az ily források közelében, pedig igen valószinü, hogy e forrásokhoz kötött kegyelete népünknek még a pogánykorból származik, midőn köztudomás szerint őseink a források mellett szoktak Hadurnak áldozatot tenni. Ez azonban igen természetes volt, a mennyiben minden uj vallás, hogy inkább meghonosulhasson, átszokta elődének egy s másba előzetes ceremoniáit stb. venni. Ez elvből szentesithette a pogány ősök által kegyelt forrásokat a keresztény hit, s keletkeztek bucsuk ott, hol egykor Hadurnak áldoztak, s épültek kápolnák az áldozati máglyák helyén. Az ily bucsuk a kihágások és visszaélések miatt nagyrészt eltöröltettek, de a források kegyeletes tisztelete azért egészen korunkig fenn van tartva.

Ekként a Pothárdkuti bucsu és csengetyü-vásár is betiltás következtében meg lett szüntetve, de azért a nép még ma is kegyeletes tisztelettel viseltetik e forrás iránt s annak csudás gyógyerőt tulajdonit.

A vár déli aljában az itt eredő Várpatak (mely később Avas patak név alatt Bethfalván felül szakad a Küküllőbe) mellett egy kis terecskét Szekér várnak hivnak. A hagyomány szerént a várhoz tartozott nép itt lakott, s egy csata alkalmával szekerekkel körülvett táborba vonulva, oltalmazták e helyen magokat; innen a ”Szekérvár” elnevezés. 1833-ban siménfalvi Marossi János itt egy szép körded czifrázatokkal ékes, s senki által a vidéken elolvasni nem tudott irással boritott követ talált, haza is vitte azon czéllal, hogy Kolozsvárra küldje. De szerencsétlenségre a szin, hova helyezé, leégett s a kő elporlott. A mint emlékből nékem néhány ottan volt betüt utánirt, azt kell hinnem, hogy hun irás volt. Mily roppant veszteség annak megsemmisülése! Ki tudja, minő világot derithet vala e vár titokteljes multjára? A szekérváron felül egy gyönyörü forrás, a kolozsvári kútja*Igy neveztetve egy régen itt tartózkodott ily nevü tolvajtól. buzog fel. – Itt reggelizve, a páratlanul nagyszerü kilátást nyujtó Rez tetőre indultunk. A várhegynél jóval magasabb Rezzel egy hegyhát köti ezt egybe, annak várközeli lankását Vártisztásának, Rez alatti részét Rez kapunak, a kettő közötti magasabb ponkot pedig Felső várnak hivják. Várnak ugyan itt semmi nyoma nem látszik, de látszanak régi szántóföldeknek párhuzamos mezsgyéi (szántóföld borozdája,), mi mutatja, hogy a várban és vár körül lakott nép harczi dicsőség mellett földmüveléssel is foglalkozott. Könnyebb tájékozás kedveért mellékeljük e vár alaprajzát.

KADÁCSVÁRA ALAPRAJZA. (kadácsi határ, Udvarhelyszék.

Ezen hátul magasul fel a szálas bükkössel benőtt Rez tető, e vidék legmagasabb csucsa.*A Rez elnevezés Székelyföldön többször ismétlődik (Kadicsfalvi Rez, Udvarhelyszéken, Fekete Rez Gyergyóban) s mindig sürü lomberdő nőtte magas hegyekre alkalmaztatik. E név eredete, vagy inkább értelmezése ma elveszett, de valószinü, hogy a Rez lomberő-boritotta sötét hegyet jelentett.

E pontról nagyszerű körlátvány tárja fel varázsképleteit. Látszik innen az előtérben egész Udvarhelyszék (a sóvidék kivételével), a háttérben egész Erdély. A hegy alatt közvetlenül Sükő*Mely nevét Benkő József (Spec. Traunia) szerint ily nevü székely őstől nyerte. , a cseresnyék hazája, kissé alább az én szülöfalum, Lengyelfalva; déli aljában Vágás, Béta, Dobó, Farczád, ezen vikvok (hápahupás, hegyesvölgyes) vidéken eldugott szerény falucskák. Tul a Küküllővölgy, festőileg sorozott faluival, a Budvár és Szarkakőn átpillantó Bágyivár magas kopár csucsa, s a Rika zöldellő bérczein tul a Barczaságot körülövező Kárpátok, a félelmes magas Bucsecs, a vele versenyző Királykő, melyel a fogarasi havasok ütköznek öszsze, ezek a gyönyörűen kicsipkézett bércz-óriások, melyek honköritő hegységeink legmagasabb csucsaival, a Negoi- és Szurullal, érintkeznek. Hol pedig az Olt e szirtfalon át tört utat magának (Verestorony), következik a hunyadmegyei havasoknak már homályos, éggel összeolvadó lánczolata, mely a ködszerüleg oda lehelt Retyezátnál megtőretve, és nyugotra kanyarodva övezzi közös magyar hazánk e bérczes szögletét. Felötlik ott a Kecskekő, mint óriási czukor-süvege az élvezetet nyujtva édelgő természetnek, fel a Socrates arczélét utánzó Csák szirtje. Ez az egyik oldal panorámája.

Nyugatról közvetlen e hegy alatt a Nyikó és mellékvölgyeinek festőileg sorozott, regényesen szétszort falui, felettük szeszélyes alaku hegyek, a Torna, Zálapos, Zsidóhegy, odább Solymos és Zsákod vidékének kopár, de festői alakzatu bérczei, idább a szép Küküllővölgy Keresztur vidékével, vég pontján Segesvár és Szászkézd váraival, alig fellelhető kis fénylő pontok, az emberi müvek eltörpülésének példányai a nagyszerü természet keblén. Északra a Firtos hármas csucsa, az énlaki kerekerdő s néhány sasfészekként oda helyezett falu (Firtosváralja, Pálfalva, Énlaka). A Firtoson tul a siklódi Nagykő és a Bekecs büszke orma.

S ha ezen ragyogóan megvilágitott tájról, ezen tündöklő folyók által átfutott völgyületekről, büszke hegyormokról, ezen egész félországot felkaroló panorámaról, a nap keltének irányában tekintünk, ott talán még meglepőbb kép tárul fel. Annyi kedves ösmert alak! Lenn a Nyikó fejénél 4 összeépült és óriási trifolium-alaku falu (Farkaslaka, Szentlélek, Bogár- és Malomfalva) s ott a Ligat tetetején a havas büszke előőre, Oroszhegy és a Czekend feletti Lázon a két Oláhfalu, tündöklő tornyaival, felettök pedig a Hargita fennelgő lánczolata, mely közelünkben lévén, túlmagasul a határszéli Kárpátokon, s midőn azok a távol kékjébe vannak burkolva, ez sötét indigókék színben pompálkodik, s ott, hol a Hargita lehanyatló lánczolata összeütközik a Gyergyó melletti Délhegygyel, ott e lankásabb hegynyakon átpillant, mint ragyogó ezüstbércz a Tarkő. Ezen havassort északra a Cserepeskő köti össze a görgényi havasokkal, lefelé pedig a Mitács bogozza össze a Bodza és Barcza havasaival; nagyszerü lánczszemek, minőket csak Isten tuda kovácsolni, a teremtés nagy kohójában! Magasztos, túlvilági látvány, melyet ecsetelni, de még kellőleg körvonalozni sem tud az emberi ész, és a kifejezést nem lelő emberi nyelv.

Oh kedves utazó! ha utazási vágy, ha a székely nemzet iránti vonzódás, elvezettek a Rabonbánok ős honába, ha meglátogattad a most lábaim alatt szerényen meghuzódó Budvárt, ezen hős nép harcz- és vallás-főnökeinek büszke sasfészkét; ha alább-leirtan hún-vezér, Kadicsa várát megvizsgáltatta veled a történeti emlékek iránti tisztelet: ne resteld onnan a könnyen megmászható Reztetőre felhatolni, s bizonnyal áldani fogsz az élvezetért, mit utasitásom következtében itt nyerendesz; mert ily nagyszerü körlátvány kevés van a földgömbön, ehez hasonlót még az e tekintetben oly dús Székelyföld is csak nehányat tud felmutatni.