| Brassó kereskedelme, ipara, hajdan és most. | TARTALOM | Brassó helyi alkotmánya. |
FEJEZETEK
Brassó a székely ispánok hatósága és birósága alatt, a nemzeti fejedelemség idejében a Királyföldhöz csempésztetik. Brassó helyhatósági szabályzata régen és most, a kiváltságolt helyzet tarthatlansága, hivatalosan betiltott régi népünnepek, népszokások és népviseletek Brassóban.
Azok után, a mit már e munka előismertetésében tüzetesebben kifejtettem, kétséget nem szenved, hogy Brassó és vidéke régen a székely ispánok hatósága alatt állott; s hogy az nem tartozott a Királyföldhöz, hanem a szomszédos Székelyföld kiegészitő részét alkotta. Azért a legrégibb időkben a székely ispánok czímei közt ott találjuk Brassó ispánja mellékczímét is. Ennek bizonyitására itt csak pár adatot emlitek. 1352-ben találjuk Miklóst Gritti fiát székelyek és Brassó ispánját*. 1355-ben Lőköst (Lewkeos) székelyek és Brassó ispánját*. A székelyek ispánjai Brassó kormányzatát helyettesük vagy alispánok által vezették, kik „ejus vicegerens” és „vice comes de Brassó” néven igen gyakran fordulnak elő a régi okmányokban; de volt e mellett Brassóban tartományi ispán (comes terestris) is, legalább ez tetszik ki I. Lajos királynak 1370-ben Székely-Vásárhelyről kiadott rendeletéből, melyben István székely ispánnak és brassai helyettesének (ejus vicegerente de Brassow) megrendelte, hogy Brassót régi jogaiban megtartsák, s a polgárok közti peres ügyeket az ottani tartományi biróval (comes terestrissel) egyetértőleg itéljék*, a miből az is kitünik, hogy a székely ispánok nemcsak közigazgatási főnökei voltak Brassónak, hanem az igazságszolgáltatásba is helyetteseik által közvetlenül, felsőbiróságilag pedig közvetve befolytak, s a brassai alispán, ki egy 1353-iki okmányban judex regius, más okmányban comes noster név alatt fordul elő, – a birságokban is osztozott a tartományi biróval, kapván a birság 3/5-ét*. E mellett Brassónak volt birája (judex) és voltak esküdt polgárai (jurati), ilyenek legalább számtalanok fordulnak elő a város szabadalmainak megerősitéseért esedezők közt, valamint előfordul a „consules et seniores” kifejezés*, ezek tanácsosok, senatorok és communitás tagokat látszanak jelenteni, miből egy tanács fennálltára következtethetünk. Ugy látszik, hogy ha Brassó belkormányzatába közvetlenül nem is, de a katonai ügyekre, vám- és adószedésre befolyással birtak a törcsvári és heltvényi királyi, később vajdai várak parancsnokai is, kiknek zsarolása és hatalmaskodása ellen a brassaiak számtalanszor emeltek panaszt. Brassónak ezen viszonyán mit sem változtatott azon körülmény, hogy Nagy Lajos 1377-ben a 13 barczasági szász falut Brassóhoz csatolta, nem, mert ezen odacsatolás csak közigazgatási és törvénykezési szempontból történt; de azért a székely ispánok hatásköre továbbra is kiterjedt Brassó és vidékére, s hatalmának továbbra is közvetitője volt az ő általa kinevezett s őtet képviselő brassai alispán. Ezen odacsatolás semmi egyebet nem idézett elő, minthogy Brassó hegemoniáját megalapitá s a barczasági szász helységeket centralizálva egy székké alkotta s székhelyévé Brassót tette; minek következtében Brassó birája a vidék birájává is lett, a mint ez világosan kitetszik Zsigmond király 1395-ben kelt leveléből, melyben ez áll: „Quod fideles nostri judex, jurati, consules, seniores et universi cives civitatis nostrae Brassoviensis sui et aliorum fidelium incolarum nostrorum in villis ad eadem sedem Brassow spectantibus commorantium”*. Azonban ez nem állott a Barcza szász községeinek mindenikére egyformán, mert mig némely faluk közvetlenül tartoztak Brassó birája alá, addig a négy mezőváros: Prázsmár, Földvár, Feketehalom és Rosnyó, csak másod biróságilag s ekként csak közvetve voltak a brassai birónak alárendelve; sőt e mezővárosok közül Földvár hatósága az igazságszolgáltatás terén kiterjedt Höltvény, Veresmart- és Magyarosra; Rosnyóé Keresztyénfalva, Volkány és a megsemmisült Erdenburg községekre is. Ekként a barczasági szász otthon elkövetett kihágás- vagy bünért, a brassai ispán – mint királybiró és a vidéki ispán vagyis Brassó város birájának hatósága alá tartozott; máshelyt elkövetett vétségért az elkövetés helyén fenyittetett. Panaszos ügyekben ugy az idegen mint a szász, Barcza és Brassó lakói ellen a brassai biróhoz folyamodott*.
A brassaiak és a barczai szászok biráikat, esküdteiket, consulaikat szabadon választották, a mint ez Lajos király egyik confirmationalisából kitünik, a biró még emberölés esetében sem foglalhatta le itélet előtt a vétkes javait; de ha az a megölt családjával vérdijban kibékült, akkor a béke-okmány elkészitéseért a birónak 5 szebeni marchát tartozott fizetni Zsigmond király egy rendelete értelmében*. A brassai ispánt, vagyis a székely ispán helyettesét az nevezte ki. Ugyan a székely ispán nevezte ki a rendőrfőnököt, a ki Brassóban nem stadthannak, hanem a székelyek szokása szerint városi kapitánynak hivatott*, és igy a brassaiak és barczaságiak nem tartoztak e tekintetben a kitüntetett jövevények közé, a mennyiben a tartományi ispán hatósága alól kivéve nem voltak; s a székely ispán maga is évenkint legalább egyszer megfordult Brassóban igazságszolgáltatásra, mikor a brassaiak egy 20 frtos lovat, egy ebédet és vacsorát tartoztak adni*. E mellett a barczai szászok a királyi adóba fizetett 150 finom ezüst gyrán kivül a székely ispánnak is fizettek adót*, az adószedőknek mindaddig, mig az adó felgyült, naponkint 1/4 ezüst gyrát fizettek.
A királyi rendeletek a székely ispánhoz küldettek s ezek által juttattak a brassai alispánhoz, s bár Zsigmondtól megnyerték azt, hogy polgári pereiket a szebeni biróhoz felebbezzék, ez a székely ispántól való függésükön mitsem változtatott; sőt a székely ispán birói tiszte sem szünt meg, mert ha idegen barczai szász ellen pert inditott s a brassai biró igazságot nem szolgáltatott, akkor a székely ispán biráskodott. A székely ispán ügyelt a biróválasztásokra, s azokat ő erősitette meg, ő szedette az adót, ő kezelte a jövedelméhez tartozó harminczadot, vámot, mignem az erdélyi fejedelemség megalakultakor a fejedelmek felvévén a székely ispán czímét, annak bő jövedelmét is maguknak tartották meg*.
Brassó és vidéke csak 1542-ben egyesittetett a Királyfölddel, ekkor sem szabályszerüleg a törvényhozás beleegyezésével, hanem csakis a fejedelemnő elnézéséből. Az egyesülést előidézte az, hogy akkor Erdély nemzetiség szerinti felosztást nyervén, a szászoknak, kik a székelyek és magyarokkal egyenjogú politikai viszonyba léptek s a terhek egyenlő hordozásában és közös védelemben megegyeztek (tordai 1542. országgy.), tömöritése és népességének szaporitása szükségessé vált. De nemcsak a Királyföld nagyobbodott meg a Barczaság odacsatolása által, hanem a Barczaságot, vagy Brassó vidékét is, mely eredetileg csak Brassó és a 13 szász községből állott, megnagyobbitották a törcsvári várhoz tartozó 16 falunak* Brassó vidékéhez való csatolása által. Ezen faluk odacsatolása épp oly szabályszerűtlenül és törvénytelenül hajtatott végre, mint a Barcza Királyföldhöz való odafüzése. A Törcsvárhoz tartozott vár népe elnyomásáról és a Barczaság ez egyesülés általi kitágitásáról már másutt tüzetesebben értekezvén, itt csak azt jegyzem meg, hogy ezen egyesülés után a szebeni tartományi biró (comes terestris, lendgraf) a szász nemzet ispánjává (comes nationis saxonicae) léptetett elő, kinek tisztjével a választott királybirói czím is egyésittetett, mi által a szász ispán választás alatt volt 1791-ig, midőn Lipót eltörölve a királybiró czímet, a szász ispán kinevezését magának tartotta fenn*. Brassó és a Barczaság ekként becsempésztetvén a Királyföld kötelékébe, élvezetébe lépett azon Báthori István által megerősitett „jus minicipale saxonum” czimű helyhatósági törvénynek is, mely a leopoldi oklevél 3-ik pontjába beiktatván, egészen 1849-ig érvényben maradt és igy ezen egyesülés után pereit másod biróságilag többé nem a székely ispánhoz, hanem a szász universitáshoz felebbezte. Bár még egyszer Brassó vidéke eredeti és természetszerű helyzetét, ha csak rövid időre is, visszanyerte, a mennyiben II. József uj felosztásakor visszacsatoltatott a Székelyföldhöz, melynek tájrajzi fekvésénél s históriai multjánál fogva is kiegészitő részét alkotja; de József rendszerének visszavonása után ujból Brassó vidékévé alakult s ujból oda csatoltatott a Királyföldhöz, a melytől egészen el van szigetelve, s a melylyel semminemű összefüggésben nem áll.
Im itt főbb vonásaiban elő van adva Brassó és vidékének önkormányzata és helyhatósági története; de hogy annak részleteivel is ismeretesek legyünk, ide iktatom rövid kivonatban Brassó helyhatósági szabályzatát, mely 1585-ben „Domestica Constitutio coronensis” czímen a főkormányszékhez hivatalosan lett fölterjesztve* s a mely Brassó politikai és beléletére oly sok érdekes adatot tartalmaz, hogy annak néhány lapot méltán szentelhetünk.
A szabályzat a következőkben adható vissza.
| Brassó kereskedelme, ipara, hajdan és most. | TARTALOM | Brassó helyi alkotmánya. |