XX. Tovább utazás a Nyikó völgyén.

Siménfalva, Székely Mózes kastélya, emléke. Régi harangok. Az Álba pataka. Szent-Miklós. Az itt volt apátság maradványai, az ahoz kötött hagyományok. Kötőpatak. Medesér, Körtefája. Vasvár. Hollóvár. Táborhely. Tornahegy. Rézut. Kőkép. Bencsér és Karamány család. Medesér régi templomának kapuzata, régi harangja. Az Álba völgye, Tordátfalva, fekvése, néveredete. Ebédlő-Mál. Fias-Mál. Regék. Rugonfalva, néveredete, régi temploma, harangja. A két Kede. Őrhegy.

A két Kadácson alól Siménfalva*Székely Mózesnek itt és a szomszéd Szent-Miklóson terjedelmes birtoka volt, a szent-miklósi apátság valószinüleg a reformatiókor eltöröltetvén, annak fiscusra szállt birtokait nyerte el Székely Mózes, ki a Békési lázadáskor s Báthori Istvánnak a muszkák elleni harczaiban magát kitüntetvén, Báthori Zsigmondtól 1583-ban jun. 10-én Siménfalván terjedelmes jószágok adományozása által lett jutalmazva. Lásd Kővári Erd. Tört. 4-ik k. 40. lap. A fejedelem hasonnevü fiának nótáztatásával e birtokot Szalánczi István nyerte el, a Szaláncziakról leányágon jött a Kis családra. E család levéltárában igen sok a Székely Mózes korára felmenő s történeti becscsel birt okmány volt, de a melyeket fájdalom, 1848-ban egy itt felvonuló oláh tábor megsemmisitett. következik. Székely Mózes, korának ezen legnagyobb hőse, a haza függetlenségének magasztos leventéje, rövid ideig Erdélynek fejedelme, siménfalvi volt. Ki ne lépne ihletett kebellel szülőföldjére multunk ezen legdicsőbb, legmagasztosabb jellemü emberének, kinek egész élete küzdelem volt a haza üdvének eszközölhetéseért, kit vértanui halála a nemzeti szentek közé helyezett; ki ne kutatna egy romtöredéket, egy kőhalmot bár, mely az ő emléke által van szentesitve? De fájdalom, kutatásunk e téren meddő; e szerencsétlen hazának, folytonos rongáltatása közepette, még nem volt ideje és módja, hogy a nemzet nagy halottjainak mauzoleumokat, emlékszobrokat, pantheonokat emeljen. Mi kevés emlék a multból fennmaradt, az idő s kimélytelen kezek rombolák és semmisiték meg. Igy történt ez Siménfalván is, mert hol most a Kis Curia és reformatus templom fekszik, ott még e század elején is állott egy oszlopcsarnokos régi kastély, a reformatusok még annak palotájába (ebédlő, melyet Erdélyben mindenütt igy hivnak) jártak templomozni; öreg emberek még jól emlékeznek ezen nagy terjedelmü kastélyra, mely 1805-ben kimélytelenül leromboltatván, köveiből a mostani Kis curia, az ez udvarházat környező terjedelmes kőkerités, és az udvaron lévő reformatus templom épült. Pedig rozzant kastély, melyet öntudatlanul szentelt volt templommá a vallásos kegyelet, valójában szent hely volt, mivel az a Nagy Székely Mózes-nek volt születéshelye és lakháza.*Siménfalva régen Szent-Simon, s már 1332-ben önálló egyházmegye, a mint a pápai dézmák regestruma ezen bejegyzése mutatja: Gregorius sac. de S. Symone solv. 4. ban. ant. Hogy pedig ezen Udvarhelyszékbe kebelezett Szent-Simon nem lehetett más, mint Siménfalva, az kétség alá sem jöhet.

Most minden eltünt, minden megsemmisült, csak a föld keblébe rejtve látszanak még itt ott a terjedelmes kastélynak alapfalai.

E kastélyon kivül még egy más igen becses emléke is volt Székely Mózesnek Siménfalván, az unitáriusok nagyobbik harangja, e körirattal:

”EZEKEL MOSES UDVARHELE J. S. (Isten segedelméből) 1585.”

Nevezetes volt e harang, mint a nagy férfi emléke, nevezetes volt régészeti tekintetben is, a mennyiben egyedüli harang volt e korból, melyen magyar köriratot találunk, s daczára e kétszeres érdeknek mégis a szent ereklyét méltányolni nem tudók azt 1848-ban ágyunak beadván, megsemmisülni engedek*Talán ugy okoskodtak, hogy Székely Mózes harangja öntetője jellemével legösszhangzóbban úgy felel meg hivatásának, ha a szabadság szent ügyét védő ágyuvá változik át, s ha ugyancsak meg kelle semmisülni a szent ereklyének, akkor ez átváltozás volt legméltóbb hozzá, mert az eszme, hogy Székely Mózes harangja, mely századokon át imádkoztatá a hiveket, a haza veszedelmének napjaiban, mint ágyu bömböljön, nem egészen kisszerü. s most csak a megye anyakönyvében maradt fenn annak emléke, hová egy 1848 előtti gen. visitatió alkalmával, a megye javainak inventálásakor e harang köriratát is bejegyezték, honnan én is lemásoltam.

A siménfalvi Unitáriusok tornyában van egy másik régi harang is, melyen ferde latin betükkel e körirat olvasható:

ANDR. DEMETER. CK. 1576. P. S.

A templom, hol e harang van, egészen uj, de tornya régi, mint az ajtó szemöldén lévő 1586 évszám bizonyitja, mi arra enged következtetni, hogy e tornyot is Székely Mózes épitette az az előtt egy évvel öntött harang számára.

Siménfalva közt szakad jobb partilag a Nyikóba az Alba pataka.*Az Álbapatak partjain sok fehér föld van, melyet a lakosok meszeléshez használnak; lehetne könynyen, hogy már a rómaiak – kiknek e vidéken laktáról biztos adataink vannak – ismerték s talán használták is ez edénygyártásra alkalmas földet, melyről a patakot alba-nak nevezhették, ez elnevezést aztán a hagyományok egész korunkig lehozták és fenntarták. E patak beömlésénél keletkezik a Fehér-Nyikó elnevezés, mert ezen felül e folyam egyszerüen csak Nyikónak hivatik. Az Albapataka torkolatján felül csakhamar háromfelé ágazik. Nyugatra hajló mellékvölgyében fekszik (alig 10 perczre Siménfalvától) Szt.-Miklós, középvölgyének fejében Medesér, baloldali mellékvölgyének fenekén Tordátfalva. E falukat ily sorozatban fogjuk meglátogatni.

Szt.-Miklós egy alig 40 család által lakott csinos kis falucska. Hogy régen terjedelmesebb lehetett, következtetnünk lehet a megye jegyzőkönyvében lévő azon bejegyzésből is, mely azt mondja, hogy régen Szt.-Miklós központi anyamegyéje volt Siménfalva, Medesér, Tordátfalva és a két Kedének is,*Siménfalva a 16-ik században szakad el s lesz önálló egyh.-megyévé; ezt csakhamar követte Medesér és Tordátfalva, legkésőbben, 1816-ban, szakad el a két Kede. Sz.-Miklós a pápai dézmák regestrumának 1333-ik évi rovatában a 739. lapon mint önálló egyh.-megye van bejegyezve ekként: – – – – – – sac. de S. Nicolao solv. 2. ban. ant. és hogy itten apátság volt, melynek terjedelmes birtokai Székely Mózesre szálltak. Hogy pedig e bejegyzés alapos, s hogy itten valójában volt apátság, arról Benkő József is tesz Milkoviájában emlitést, de döntő bizonyitékot nyujtanak főleg még most is látható nyomai ez apátság templomának, melyek a falutól nyugatra lévő dombtetőn mutatkoznak. Alig 80 éve (régi emberek még jól emlékeznek,) hogy a nagyszerü apátsági templom még fennállott; de mivel az igen nagy volt a szükségletekhez mérve, a hivek csak is elrekesztett szentélyét használták templomul; azonban az idő kérlelhetlensége ezt annyira megviselte, hogy összerepedezett boltozata beomladozott; leszedték azért a mult század végével, s anyagából hátrább épitettek templomot, de ez is földingás által rongáltatva, s kissé távol is lévén, néhány év előtt lebontatva, a falu között épittetett fel.

Azonban a dombtetőn csak felületes vizsgálatra is felismerhetni az apátsági templom alapfalait, melyek egy 36 lépés hosszu és körives apsisu, tehát román izlésü templomra engednek következtetni; látszanak a templomot körülvett védfalaknak is alapfalai, és a szomszéd kertekben mindenütt épületnyomok, melyek az apátsági residentia homályos maradványai.

Az uj templomba a régiből csekély müdarab épittetett be, mindössze is nehány kehely idomu gyámkő (console) s egy – a torony alá helyezett – csucsives kapuzat van fenntartva, melynek párkányzatos keretébe van körirva e vers:

„Advenias sacrum puro cum pectore templum

Pulsa ne cesses, quod petis accipias.”

A középvölgy csermelyét Kötő pataknak nevezik. Az ennek eredeténél levő kis hegy-kebelben, melyet az erdő koszoruzta Fejtő, a kopár Tornabércze, és a vidéket uralgó medeséri tető keretel be, fekszik Medesér. Medesért a mongolok által feldult két falu népe által alapittatja a hagyomány. E faluk egyike a Medesértől keletre lévő Füz pataka átfolyta völgyecskének Körtvefája nevü helyén feküdt; ez volt neve a megsemmisült falunak is, melynek egykori lételéről a hagyományokat támogatva tanuskodnak az ott ma is nagy mennyiségben előforduló vastag cserépdarabok, s a földből időnként kikerülő más régiségek. A másik falu, melynek még neve is feledékenységbe ment, a Medesértől délre eső Szénakert nevü helyen feküdt; fekhelyét ennek is vastag cserepek és pinczehelyek jelölik.

Egy ily félreesett és elrejtett falucskában, minő Medesér is, ugyan mit kereshet a kutató? kérdhetné a kényelem embere. Pedig az igénytelen kis faluban is találhatunk becses régiségeket, és annál több, mult idők emlékvirágai ékitette helyet környékén; mert meggyőződtem, hogy a classicus Székelyföld minden tája gazdag a mult emlékeiben, csak ne resteljük az azok felkutatására szükséges, de élvezettel kárpótló fáradságot.

Medesér, bár filia volt, azért régi templommal még is birt, mely 1805-ben ujból épittetett, azonban a hivek kegyelete beépitette a réginek mindkét portaleját a torony alatti előcsarnok zárfalába, a mellékkaput a torony külső bejáratához, a főkapuzatot a torony alatti előcsarnokból templomba vezető bejárathoz, még pedig befelé forditott alkalmazásban. Mindkét kapu a kifejlett gót épitészetnek (a XV-ik század) correctebb alkotásai közé tartozik. A külső csucsives nyilatu kapunak bélletét 3 horony közti három henger tagozza. A nagyobb nyilatu (7 láb magas, 44 hüv. széles) belső kapu szintén csucsives, de azon sajátságos elrendezéssel, hogy béllete nem tágul a nyilattól kifelé – miként ez szokásos, – hanem egyenesen van alakitva, s a dus tagozat nem e bélletet ékiti, hanem azt kivülről kereteli be. E tagozat kezdődik két horony közé fogott négyszög pálczával, mit a szögletre eső testes körtetag követ; ezt végül két horony közé helyezett henger kereteli be.

És hogy ez alján ily diszes torony beltartalmával se szégyelje meg magát, van abban egy igen érdekes régi harang is (a 160 fontos nagyobbik,) melyen a rugonfalvi harang köriratán lévő (Lásd e fejezet végén) jelképes állatokhoz (bestiaria) hasonló, 4 sárkány és 5 – szintén a rugonfalviakkal azonos – díszkarika alkotta ornamentica közé be van foglalva az 1496 évszám, természetesen minuskel számjegyekkel. E harangról az a hagyomány, hogy a feldult Körtvefája harangja volt, melyet a vész perczeiben a Füzespataka medrébe ástak el a menekülő lakosok, hol később felfedeztetvén, Medesérre vitetett át. Medeséren hatalmas primorok voltak a Bencsér-ek; e család kihalt, de emléke fenn van tartva Bencsér erdeje, Bencsér kertje elnevezésekben.*De meg van a Kedéből ide átszármazott Karamány család, mely teljesen török eredetü elnevezés. Hanem indokolatlan marad az, miért hivják a falu felső felét Vasvárnak és egy a falutól nyugotra eső elomlott paladombot Hollóvár-nak, miután sem ott, sem itt nyoma nincsen annak, hogy valaha csak lehetett volna is vár, vagy valami más erőditvény, de ha vár nem is volt itt, hogy táborzások és csaták szinhelye gyakran volt Medesér, azt a hagyományokat támogató helyelnevezések is mutatják. Igy a falutól északra elterülő fennsikot Táborhelynek hivják, azért, mert ott szokott harcidején egybegyülni a vidék fegyverfogható népe; s az ezzel egybefüggő Torna bércze is onnan veszi nevét, mert itt szoktak volt tornázni vagy is hadi hadgyakorlatokat tartani, és ezen hadi emlékekkel egybefüggésbe hozható a Tornabércze nyugoti szirtes fokának Kukusló elnevezése is, mert ott őrszem állott, mely az ellenségre figyelt vagy is azt kukuslotta. Egy más előbb tolt őrszem a nyugatrább fekvő Őrhegyen volt felállitva. Az Őrhegyközeli kutfőnél golyóbist oly nagy mennyiségben mosott ki egy áradat, hogy vékáslag szedték azt, mi itteni golyóöntésre vagy csatahelyre mutat. Hanem hogy a Torna bércze déli oldalán*Ez és a medeséri tető közti hegynyakon. felvonuló mély utat miért nevezik Rézutnak, és hogy minő oka lehet a Kőképnél nevü helyelnevezésnek,*Mint a régi határjárások okmányaiban emlitve van. arra még a hagyományok nyomán sem nyerhettem semminemü felvilágositást. Az első valószinüleg pogány őseinknek valamely áldozati helyére, az utóbbi pedig a katholikus korban ott állhatott valamely szent szoborra vagy képlábra vonatkozhatik.

Tordátfalva az Álba patakába szakadó Lok pataka völgyfejében fekszik a gyönyörü lomberdő nőtte Falbükknek Fejtősarok nevü előhegye alatt; ott van a gyümölcsfák oceánjába foglalt falucska, mint kies oáz, sőt még az oázok pálmáit is, – hogy a csalódás valószinübb legyen, – pótolják a sugár magas jegenyefáknak hosszu sorai, melyeket a lakosok azért ültetnek ily nagy mennyiségben, hogy azt cserfa hiányában épület-fának használhassák. Tordátfalva nevét arról nyerhette, hogy a csiki kronikában emlitett Tordát, Bours fia, telepedhetett előbb ide, és igy keletkezése Szt. István korán felül vihető. A pápai dézmák regestruma 1332-ik évi rovatában 679. lapon Villa Tortha néven mint önálló egyházmegye van bejegyezve. Az ujabb korból pedig Tordátfalvának azon nevezetessége van, hogy jeles iróink, és publicistánk, Halmágyi Sándor, innen származik.

A falun alul van a Fiasmál nevü önálló hegy, melynek nyugati alján 12 szabályszerüleg elhelyezett kerek dombocska emelkedik, valójában oly elrendezéssel, hogy az ember hajlandó lenne azokat emberkéz alkotta halmoknak tartani,*Az első keletre fekvőbb sorban 5 ily domb van sorban helyezve egyenközökkel, ezeknek magassága lehet 5 öl. A 2-ik sorban levő négynek magassága 3 öl, a 3-ik sorban lévő háromnak magassága csak is egy öl. Hármas külön csoport még odább is van északfelé s más három ismét a Fiasmál északi alján. s azért azokat Uzoni hun halmoknak is állitá lenni: de hogy nem azok, arról az egyikén tett hivatalos átmetszés meggyőződést szerzett.*A harmadik sorban lévő kisebb dombok egyikén tettek átmetszést, mely azt természetes palaképződésnek mutatta. A rege ezek alakulását ekként eszményiti. A Fiasmál tetején fényes kastélya állott egy dusgazdag fösvénynek, ki a hozzá folyamodó szegényt segély nélkül bocsájtá el, s még egy falat kenyérrel sem segité az éhezőt; pedig ott pompálkodtak magas asztagai kastélya alatt. Egy napon éhes utas kért alamizsnát, kit szitkokkal utasított el a fösvény. Ez vissza fordulva átkot modott; mire a fényes kastély urával együtt elsülyedt, asztagai pedig mind kővé változtak át, ekként keletkeztek azon dombok, s még ma is ásogat a nép a fösvény-gazdagnak Fiasmálba temetkezett roppant kincse után, de mivel átok alatt van, senki kivenni nem tudja.

A Fiasmáltól keletre egy magasabb hegycsucsot Ebédlő-Málnak neveznek. A rege a Firtos és Kadácsvárával hozza kapcsolatba ezt; a tündérek – mondá a rege – Firtosból a kadácsi várba utaztukkor mindig itten, mint közép uton, telepedtek le ebédelni, mi azt látszik jelölni, hogy a nevezett két vár között egybeköttetést eszközlő valamely őrállomás lehetett itten.

Siménfalvára a Nyikón átvezető fedeles hidon tértünk vissza, s itt felemlítem, mi bizonnyal minden erre utazót meg fog lepni, azon sok fedeles hidat, melyek egyáltalában Udvarhelyszéken, de főként a Nyikó völgyén előfordulnak; ezekben oly fényüzők e vidék lakói, hogy még a legcsekélyebb patakon, sőt még oly helyekre is (mint Kadácsban), hol a vizen tul alig van néhány ház, s azontul semmi, még közlekedő ut sincsen, egymással versenyezve, diszes és költséges fedeles hidakat épitnek. Az ily hidak szoktak, főként esős időben, a falu népségének a városi kávéházakat, felüdülési, ámolygási helyeket pótló gyülhelyei lenni s gyakran a csergedező patakok költői morajánál tánczra kel, és társas játékokat folytat a gondtalan fiatalság. Egyáltalában a székelynépnek jelleme nagyon költői, mint pásztor és földmüvelő, tehát a természet keblén felnövő, a természet nagyságát és csudáit naponta éjente vizsgáló, látó nép lelkülete emelkedett, s nem ritkán szülemlik a természet ezen romlatlan fiainak keblében egy-egy meghatóan szép dal, tánczszó, vagy kedvesét dicsőitő népköltemény, hőstetteket megéneklő ballada, mely a nép lelkéből, a nép érzületéből fejlődött ki s bizonnyal nem kis befolyással van a népjellem nemes irányban való fejlesztésére. De ideje, hogy elhagytuk utunkra vissza térjünk.

Siménfalván alól a Nyikó völgyének utolsó faluja, Rugonfalva következik, melynek nevét a hagyomány Rugon nevü ide települt székely őstől származtatja, sőt a hagyományokban annak is van homályos nyoma, hogy itten valamely szerzetes rendnek volt hajdan kolostora. E szerzetesek egy Kádár nevű hatalmas úr által elzavartatván, innen mentek a Firtosra. E szerzeteseké lett volna a rugonfalvi ref. templom is, mely egyike székelyföldi érdekesebb műemlékeink, s melyet az én – meglehet unalmassá is válhatott – szokásom szerént, itt a lehető röviden ismertetni fogok. Az egyhajós épület egész hossza 32 lépés, (melyből 12 lépés megy a szentélyre), szélesége 10 lépés, a szentély a hajó teljes szélességével bir s attól csak is a gyengén csucsives, de minden oldalról 2 lépésre kiszőkellő diadaliv által van elkülönitve. E szentély a nyolcszög öt oldalával záródik, és boltozata egyike a szebb szerkezetüeknek; annak hevederei és gerinczei a hátszög tagozatát mutatják, s hatszögü testes faltőkbe folyva össze, kehely idomu gyámkövekre vannak levezetve; kivételt képez a szentélyzáródás és hosszszentély egybeütközésénél összetalálkozó két gerincz és egy heveder, mert ezek egészen talapzatig lenyuló, szintén hátszögüleg idomitott faltőkre vannak csoportositva. A záródás gyámköveit most letöredezett dombormüvek ékitik; hol pedig a szentélyzáródás 6 gerincze egybeütközik, ott zárkő van, melyet az „agnus dei” dombormüve ékit.

A szentély baloldalán (heraldicailag) diszes papi szék volt bemélyitett alkalmazásban, mely 1861-ben a kar oda illesztésekor leromboltatott és bevakoltatott; hogy pedig az nagyon diszes volt, mutatja tetőzetének azon töredéke, mely most ki van dobva a templom kerítésébe, s melynek legalább emlékét megmentendő, kicsinyitott hü rajzát adom.

Ablakai alig csucs-ivesek, és azoknak jeles szerkezetü, s az átmeneti korszak modorában készült diszmüvezete (egynek kivételével) még teljes épségben meg van. Mindenik kettős lóherivvel alakult, és csak is tetőzetökben (hol a köridom az uralgó) térnek el egymástól; összesen 4 ablak van, kettő a szentély, kettő a hajó déli oldalán.

A hajó, melyet 1788-ban készült deszka fölep fed, ugy látszik régebb sem volt boltozva, mert sem a gyámköveknek, sem a külső oldaltámoknak nyomaira nem akadhatunk; hanem szerencsés körülménynek tekinthetjük azt, hogy e templom mindkét kapuzata teljes épségben megmaradt, kiválóan szép és a szokottaknál ékesebb a nyugati főkapuzat, mely a román styl egyik legszebb alkotása. Ennek 75 hüvelyk magas, 36 hüvelyk széles nyilata körives, kiszélesedő béllete öt ép szög alatt van megtörve; e megtörések mindenikébe, növény ornamentica ékitette tekercses faltők voltak, fájdalom csak voltak, mert azok ma kitördelvék. Ezen nevezetes egyház tornyában van egy nem kevésbé érdekes régi harang, melynek köriratát mellékelem.

(Sancta Katerina ora pro nobis deum 1512.)
A RUGONFALVI HARANG KÖRIRATA

A déli mellékkapu csucsives, két horony közé foglalt körte tagozza bélletét, azon sajátságos elrendezéssel, hogy azok a tetőzáródásnál nem folynak egybe, hanem egymást keresztezve, még darabig folytatódnak. E két kapuzat elvitázhatlan adatot szolgáltat az egyház épitési korának meghatározására; a kettő két épitészeti korszakot, egyik a román, másik a gót épitészet tusájának folyama alatt, tehát a XIII-ik század közepe táján épült.

Hogy a Fehér-Nyikó mentének minden falujával ismeretesek legyünk, még be kell tekintenünk a Rugonfalvánál beszakadó Kis-patak völgyébe, hol két egymás meletti völgyfőben fekszik a két Kede, Kis- és Nagy-Kede, bár ketten se igen nagyok, alig számitván 600 lakost. Az unitáriusok szerény kis fatemploma a két falu közötti Templom oldal nevü helyen fekszik magányosan; e templomról példabeszéd is van, mely a gyenge menhelyről mondja, hogy: csak olyan menedék, mint a kedei templom.

E példabeszédet pedig ekként hallottam értelmezni, hogy egykor egy kifáradott s a vadászoktól nagyon szorongatott nyul éppen az isteni tisztelet folyama alatt bemenekült e templomba, de itt sem talált biztonságot, mert a hivek ajtót zártak, s az áhitatosságukat zavarót elcsipték.

S ezzel bevégeztük Nyikómenti vándorlásunkat mely minket ujból Székely-Kereszturra vezetett, honnan a jöttünkkor mellőzött, de azért nem egy tekintetben érdekes Gagyvize völgyébe fogunk betérni.