XVIII. Brassó belvárosa.


FEJEZETEK

Brassó tájfektezése. Brassó körerőde, védfalainak kiterjedése, kapui, szögerődei és védtornyai. Brassó védereje. A belváros útczái, nagy-piacz, a bazilika, a régi Katalin-egyház s más kápolnák. A belváros többi templomai. Az árúcsarnok, szinház és szinészet Brassóban. Honterus születésháza, jellemzése és hatáskörének ismertetése. Emlékszobrának hiánya.

Most, miután Brassó alakulásáról, kifejlődéséről, közigazgatásáról, iparáról, kereskedelméről, népviszonyairól és nevelésügyéről a szükséges előismereteket megszereztük, ezen előtájékozottsággal tegyük vizsgálatunk tárgyává magát az oly sok nevezetes műemléket felmutató várost, mindenek előtt a hajdan erőditett belvárost.

Miként már fennebb előadtam, a legelső Brassó a Barczaság déli oldalán a havasok egyik hegykebléből kirohanó Köszörüpatak torkolatjának baloldali előhegye alatt tér helyen feküdt; ide épültének alkalmasint főoka az volt, hogy hátrább a völgy jobb oldalán emelkedő Czenk tetején, egy hatalmas királyi végvár feküdt, a melynek területéhez s ezzel Fejér megyéhez tartozhatott a pataknak völgye is. Az első város ily nyilt s védtelen helyen való fekvésének czélszerütlen volta csakhamar kiderült, mert szultán Amurát 1421-ben a várost feldulta. A czenktetői királyi várba mentesült lakosok ezen szerencsétlenségen okulva, a várost többé nem künn a térségen, hanem a hadászatilag erős fekvésű és könnyen védhető Köszörüpatak völgyében épiték fel. Alig lehetett volna ennél regényesebb, szebb és biztosabb helyet találni, mert a szűk völgyecskét mindkét oldalról magas meredek hegyek környezik, a völgy feje az úttalan és megközelithetlen Keresztyén havas sziklás előhegyei közé nyulik fel, mig a völgy torkolatja előtt egy a völgyet csaknem egészen elzáró, önálló hegy emelkedik, melyet a természet egy a bemenetelt fedező erőd elhelyezésére teremtett, s melyet az oda épült várról Schlossbergnek, magyarul Fellegvárhegynek neveztek el. Ezen védő hegy háta mögött az egész völgy szélességét elfoglalva helyezkedett el a később védfalakkal megerőditett második Brassó; de népessége gyarapodásával a falövezte szük téren nem tudott elférni, s lassanként három külváros épült hozzá. Egyik Ó-Brassó, a mely a fellegvár hegye és a völgy baloldali előhegye közti völgy sikátorban helyezkedett el, s nevét onnan nyerte, hogy egész addig lenyulik, hol az első város feküdt. A Fellegvárhegye és a völgyet jobbról szegélyező Czenk Csigahegynek nevezett előhegy foka közt épült a másik külváros Bolonya, s végre az erőditett belváros háta mögött összekeskenyülő völgyfőben a harmadik külváros Bolgárszeg. Ezeket majd alább részletesen fogjuk ismertetni; most a belvárost tesszük vizsgálódásunk tárgyává.

Alig lehet oly kies és oly meglepően szép fekvést képzelni, mint a minő Brassóé, ugy, hogy Európában kevés szárazföldi város van, mely vele a fekvés szépségére nézve versenyezhetne. Ott emelkedik fel közvetlen mellette falmeredek oldalával, a félelmes magasságig fellövellő Czenk, oly szép sürű erdőséggel, mintha ültetve lenne; szemben a Bácsél (Raupenberg), mely ha nem bir is a tuloldali Czenk nagyszerűségével, de az azt diszitő kertek, a meredek oldalaira aggatott, s csúcsait koronázó kies nyári lakok, azt nagyon szép és kiessé teszik, s végre hátterében emelkednek fel a Keresztyén havas fenyves-nőtte előhegyei fölött az ég felhői közé felnyuló kopár, de kopárságukban festői csúcsok. Ezen valóban nagyszerű keretbe van foglalva Brassó mint kies rózsa, melyhez a három külváros mint mozaikból egyberakott díszlevél tapod oda. Ott vannak belváros sürű háztömege mellett a mult kor hatalmáról regélő körfalak, magasan kiemelkedő védtornyai és hatalmas szögerődeivel, s ott van mindezek fölött a mindent uralgó dom, mint a műépitészetnek megkövült remeke.

A régi Szentlélek-kapu Brassóban a Czenkkel hátterében. (Rajz. Greguss J.)

A régi Szentlélek-kapu Brassóban a Czenkkel hátterében. (Rajz. Greguss J.)

Mindez gyönyörű kertek és lombos sétányok zöld koszorujába foglalva, bizonyára minden látogatóra oly benyomást fog gyakorolni, a melyet nem egyhamar feledend el. De mi e kedves és páratlanul szép fekvésű várost nemcsak a szépész lelkesedésével, hanem a régész korjelölő műidomokat kereső szemével is vizsgáljuk, s mert a multnak classicus alakjai előtt mindig tisztelettel hajlunk meg, mielőtt a belvárosba belépnénk, annak classicus régi keretét: az ódon överődöt fogjuk szemlélődésünk és észleletünk tárgyává tenni.