XX. A Czenk.

FEJEZETEK

A brassai medencze földtani alakzata.

A Czenk különböző nevei. Az ott állott kápolnák, az orosz emlék, kilátás a Czenktetőről. A czenki vár régi neve, története, most látható maradványai. Brassó völgyének földtani alakzata.

Hogy Brassót és környékét teljesen ismerjük, még meg kell járnunk néhány hegyet, ezek közt mindenekelőtt a Czenket. Ezen, a tenger szine fölött 3054, Brassó szinvonala fölött 1265 lábnyira magasuló hegy csaknem falmeredeken emelkedik föl Brassó keleti oldalán, s mintha a természet kiváló figyelmet és gondot fordított volna e város fekhelyének fölékitésére, mig a Czenk keleti oldala kopár, addig városra néző nyugati oldala aljától tetejéig a legszebb bükkerdővel van benőve oly egyarányu sürűn, mintha azt kertész rendező keze ültette, és nyirva idomitotta volna. És ha aljáról föltekint az ember e függélyes oldalu hegyre*Melyről a néprege azt mondja, hogy lánczok tartják össze, hogy a városra ne omoljék., azt hiszi, hogy ez oldalról rá fel nem juthatni; pedig az oldalába kigyózva vésett, de a fák sürüjétől elfödött 26 kanyarulatban fokozatosan emelkedő ösvényen*Ezen ösvény 1836-ben készült a város költségén. elég kényelmesen s nagy fáradság nélkül lehet egy rövid óra alatt tetejére hatolni.

A Czenket németül Kapellenbergnek hivják, többen állitják, hogy az már a rómaiak korában ismeretes volt, azonositván azt a Ptolemaeus földabroszain előjövő Mons Cinummal s ebből származtatják e hegy Zinne nevét, melyet sokáig viselt, s melyből magyar elnevezése is (Czenk) kétségtelenül származott. 1696-ban (Fasching szerint) magister Heichim a Zinne tetejére egy kápolnát épitett, mely elpusztulván, 1712-ben a katholikus hitre áttért Draudt János senator ujból más kápolnát emeltetett, melyet minden évben búcsújáratokkal látogattak meg; de a villám egy ily áhitatoskodás alkalmával lecsapván, nemcsak a kápolnát ontotta le, hanem a benne volt búcsújárókból is többeket megölt*Philipi: Die Deusch. Ritter. 52. lap, Benkő Spec. Trans. és Unterhaltungsbl. 1837. évf. 77. lap., miért az előitéletes nép a búcsújáratokkal felhagyott, s a kápolna villámsujtotta falai szétporlottak. A Czenknek e kápolnáktól származó Kapellenberg elnevezése tehát ujabb keletű s legfölebb a 17-ik század végéig vagyis az első kápolna épülése koráig felvihető, s mégis a hegynek e szentélyektől eredő uj neve, ma már háttérbe szoritotta annak classicus hangzatu ős nevét, de csak a szászok előtt, mert a magyarok azt hűn megőrizték. A Czenk tetőcsucsát koronázott kápolna helyén most egy idomtalan tégla diszgúla (obeliszk) áll, melyet 1849-ben az orosz invasio emlékére emeltek a brassaiak; a haza eltiportatásának e haza szülöttjei által emelt nem emlék, hanem szégyenköve, nem volt hosszas tartamu, mert a szászoknak a muszka beavatkozás feletti örömét örökiteni akart ez obeliszk, mintha önmaga is szégyelte volna a hálátlanság rút szerepét, melyre hivatva volt, mintha a haza földjéből gyúrt tégla több érzéssel birt volna a hálátlan ember keblénél: 1870-ben önmagától összeomlott; helyébe aztán egy oszloptöves erkély épült, honnan oly nagyszerű kilátás nyilik, melynek – merem állitani – kevés párja van a föld kerekségén, s melyet körvonalozni megkisérlek. Közvetlen a hegy aljában Brassónak meglepően szép madártávlati képe terül el, melynek sűrü háztömegei fölé mult idők nagyságának emlékeként a fekete-templom emelkedik, melynek e távolból még imposansabbnak tetsző tömege mellett minden eltörpül, minden meghunyászkodik; az emberek, kiknek ősei épiték, ott lábainál nyüzsgő apró hangya-családnak tetszenek s elbámul az észlelő hogy ily kis lények, ily piczin parányok miként tudtak ily nagyszerü művet előállitani. Ott magasul fel tovább a város fölött mint két figyelő óriás a két donjon, a fehér és fekete torony, és ott vannak mellettök azok a szeszélyes posztószáritók, mint egy roppant amphitheatrumnak sokszinű szőnyegekkel boritott sorpadjai; köröskörül pedig azok a rovatkos ódon falak, melyek mindenféle alaku bástyáikkal és védtornyaikkal, mint szöglet- és oldalékitményekkel alkotják azon roppant kőkeretet, melybe a belváros gyönyörű tájképe be van foglalva. A belvároshoz mint rózsához a lapuk, akként füződnek a kertek zöld lombjai közé foglalt külvárosok; a fellegvár-dombja által kétfelé osztott völgytorkolat két nyilatában Ó-Brassó és Bolonya; hátul a kies völgykebel szükűlő sziklakeretében a keleties küllemű, innen még sokkal szebbnek tetsző Bolgárszeg; hátul Salamon kövei négy bástyás lovagvárt utánzó szeszélyes tömegükkel; körül szép nyaralók tarkázta hullámzatos hegyek s csodás alakzatu sziklák.

Ez a kép előtere; de mily varázs látvány az, mi ezen túl fölmerűl. Az egész Barcza nagyszerű tere képlapként terűl el, ezen szép faluk oázaitól tarkázott, ezen annyi felragyogó folyam fényszallagától s minden irányban haladó útak szabályszerű fehér vonalatól átszelt térség, hol ódon várromok, számos ostromokat átélt templomkastélyok képviselik a multat, s hol fellövelő sugár tornyok képezik a mértföldmutatókat és e már terjedelménél fogva is nagyszerű tér minő szemgyönyörködtető szinpompában ragyog; az ért buzák aranysárga táblái, a rétek zöld és a felszántott határrészek fekete koczkáival, mily szeszélyes idomu mozaikképet állitnak előnkbe. E tér nagyszerüsége és szinpompája már önmagában is páratlan tűnemény, de mennyire fokozzák annak hatását a függelékek, melyek azt kiegészitik, és a környezet, mely azt valóban nagyszerű keretbe foglalja. A tünde fényben ragyogó térbe olvad be egyfelől a rosnyói völgy, a büszke Királykő eget támogató sziklagerinczével; a roppant Bucsecs fennhéjázó csucsával, és a kúpidomu Kotlával (Fekete-halom), melyek fölött a fogarasi havasok sziklafala kacsintgat át, mig szemben Erdővidék völgye nyilik, mely fölött Mitács és Hargita azur kék csúcsai tünnek föl. Erősd eltörpülő hegyein túl pedig a szintén Barczába beolvadó Sepsiszék, a Piliske, Csomág, Büdös, Nemere és Sándortető egymásután sorozott csúcsaival. Ha e tájon órákig elmerengtünk, ha az ismert vidéknek minden egyes pontjait fölkeresve, az egésznek nagyszerüségében a részletek kicsinységét vizsgálva, végre időt nyerünk hátrapillantani, ott ujból más vidék, más látvány köt le; egy a szemben levővel ellentétesen nagyszerű vadon vidék, hol a szép fenyves erdők által koszoruzott előhegyek zöld hullámain túl fellegekkel ölelkező sziklaóriások tűnnek fel: a Keresztyénhava, Nagykőhavas szeszélyes sziklagerinczei; a térben lent az emberi szórakozásnak egy kis fészke, az árnyas Elyseum (ily nevű mulatóhely), a tömösi szoros torkolatán túl a hosszan elnyuló Hétfalu, melynek festői ház- és toronycsoportozata fölött a Bodza vidékének ösmert havasai, a szépen kicsipkézett Csukás, mely mint roppant goth egyház feltörő tornyacsokkal és csúcsművekkel festi le magát az ég azur lapján; körülte mint fénylő kúpok a Dobromir, Nagytatár, s a kétkúpos Szilon emelkednek föl a tért ölelő kisebb hegyek zöld talapzatáról. De ki tudná e varázs látványt szavakkal lefesteni? parányi ember ily látvány előtt az ámulat miatt elnémul.

Nem csak ezen nagyszerű látvány az, mi a természet mindenható nagyságán elmerengeni szerető embert az ide való fölhatolás fáradalmaiért gazdagon jutalmazza; a füvész az álpok gazdag növényzete között válogathat, a geologus a sziklaképződés csudás rétegeit észlelheti, valamint a hidegen észlelő régész is találhat vizsgálódásának méltó tárgyául egy igen érdekes várromot. Mint szépész és a természet hű barátja, körül irtam – miként tudtam – a szép kilátást, de emellett mint a mult kőbetüit kutató régész, a Czenk tetőt koronázott várat szintén figyelmem tárgyává teszem. Lássuk mindenek előtt e vár multjára vonatkozó kevés adatot.

Régi okiratokban egy Brassovia-várról van emlités téve, mely Brassó lakosságának 1421-ben a törökök városukat felduló beütésekor biztos menhelyet nyujtott. E várról némely szász irók egyszerüen, minden bizonyiték nélkül állitják, hogy az egyike lenne azon a német lovagok által épitett 5 várnak, melyekről IX-ik Gergely pápa 1232-ik évben kiadott bullájában, mint rendházakról emlités van téve; de mivel a lovagok e várai emlitve igen, megnevezve azonban nem voltak, s mivel róluk semmi más történeti bizonyitvánnyal nem birunk, nem tudhatjuk tisztán, hogy melyek voltak azok. A szász irók és tudósok rendszerint a Barczán levő minden várromot a német lovagok által épitett várak maradványainak tartanak. Philippi, mint Marienburg és Ackner is Fölvárt, a krizbai várat (Heldenburg), a feketehalmi, rosnyói, törcsvári várakat, a Nyién melletti Kreuzburgot, bodzai várat (a Királytetőn), brassai fellegvárt, Gespreng-hegyi és a czenki várat is, mi összesen 10 várat tenne, mind a német lovagok művének állitják lenni. Amde ez oly állitás, a melyet ama lovagrend túlságos előszeretete igazolhat, de nem okadatolhat; mert a német lovagok által a Barczaságon épitett várak közül kettőről: Cruceburg és a határszélen túl Kumaniában (a Bodzán) épitett várról van csak tudomásunk, ha azonban túlengedékenyek akarunk lenni, s a pápai bullában egyszerűen csak megemlitett 5 vár épitését a lovagoknak megengedjük is, még mindig marad a Barczaságon 5 másik vár, melyeket a lovagok nem épithettek, s a melyeket a lovagok ide telepitése előtt vagy után kellett hogy épitsenek, a keleti határszél védelmére nagy figyelmet forditó királyaink.

Föltehető ugyanis, hogy a Barczaság – Erdélynek ezen legszebb, legtermékenyebb, legáldottabb, s a számos folyamok partján dus legelőket nyujtó szép tér – őseinknek e földre településekor nem kerülte, nem kerülhette ki figyelmüket; s ha a rokontalanul ide szorult, s az önvédelem czéljából hegyes vidéket kereső székely nem foglalta is el a Barczaságot, de a magyarok bejöttekor, midőn a győztes nép ez ország felett osztozkodott, bizonyára Erdélynek ezen áldásdus Kanaánját nem hagyták pusztán, s hogy már a vezérek korában is laktak itt, feltehetjük; de hogy Szt. László korában a rosnyói térre Sándor István székelyeket telepit, s azokkal Törcsvárát épiti s hősileg védi az ellenség ellen, arra adataink vannak a csiki Krónikában. E szerint tehát a Barczát a német lovagok idejötte előtt is lakták, s bizonyára a beütéseknek kitett e határszélen védhelyekről, várakról is gondoskodtak; aztán a kunok beütései sem néptelenitették teljesen e vidéket, sőt, hogy a lovagoknak adományozott területen már akkor is székelyek laktak, azt már fennebb kimutattam. E szerint tehát felesleges öt várunkat igen könnyen épithették a német lovagok bejötte előtt itt lakott székelyek és magyarok. Már most hogy melyiket a 10 közül, azt éppen ugy nem lehet biztosan meghatározni, a mint szintén nem lehet azon más ötöt sem, melyeket a lovagok épitettek; csak magas fekvésök és alakjuk sajátszerűségéről következtetem, hogy a lovagok korát megelőzőleg épült magyar várak voltak a krizbai, feketehalmi, törcsvári, egyik bodzai és czenki vár. Hiszem ezt főként a czenki várról, egyebek mellett nagy terjedelménél fogva is, mert a lovagoknak csak alkalmi favárak épitése volt megengedve, s bár ők ez engedélylyel visszaélve, ország- és királylyal daczolva, kővárakat is kezdettek ittlétök utolsó korszakában épiteni; de ezen tulhatalmaskodásukra csakhamar megjelentek a fenyitésökre küldött királyi seregek s váraikat bevéve, széthányták, s őket kiüzték; tehát rövid volt azon idő, melyet a lovagok a törvényellenes kővárak épitésére forditottak, s ily rövid idő alatt oly hatalmas várat, minő a czenktetői vár volt, s főként oly helyen, hová az épitkezési anyagot is csak bajjal kellett felhordani, alig épithettek volna. Még ehez vehetjük azt is, hogy ha a lovagoknak ily hatalmas, s már fekvésénél fogva azon időben csaknem bevehetetlenül erős váruk lett volna, a királyi sergek azon néhány hónapi idő alatt – melyet az ellentálló lovagoknak kiszoritására forditottak – be nem vehették volna, mert egy ily várnak minő a czenki, bevételére a hadtan akkori csekély fejlettsége és az ostromló szerek tökélytelensége mellett több év szükségeltetett volna. Egy ily hatalmas vár birtokában a lovagok, azon elszántság mellett, mely szerint kijelenték, hogy utolsó csepp vérig oltalmazzák birtokukat*Lásd az orodi custos pápához tett jelentését Kreuzburg leirásánál e kötet elején., kétségtelenül sokáig daczolhattak, s nem lettek volna kénytelenitve egy rövid hadjárat által kiszorittatva extra dominium perlekedni elveszitett birtokaikért. És igy ezen várat nem a lovagok épitették, hanem az már azelőtt meglevő királyi vár volt, melynek őrizete bizonnyal közreműködött a lovagok kiüzésére.

Több régi okmányban látunk vonatkozást egy valahol Brassó közelében volt királyi várra, igy a többek között 1351-ben maga Lajos király rendelkezik Lökös székely és brassai ispánhoz, hogy a királyi vár számára lefoglalt tized negyedét a brassai decánnak adja vissza*Lásd Székely oklevéltár I. k. 60–64. lap.. A királyi vár megnevezve nincsen, s ha már most kutatjuk annak hollétét, aligha azon következtetésre nem jutunk, hogy az a czenktetői Brassó vára volt; mert Törcsvár ekkor még nem létezett, mivel a Sándor István által épitett első Törcsvárt a kunok dulták fel. A Dietrich lovag által épitett második Törcsvárt – mely csak favár lehetett – a lovagokat kiűző királyi sergek rontották le; a harmadik vagy most is meglevő Törcsvárat pedig a brassaiak 1377-ben épitették, még pedig, mint Lajos király ez évi adománylevele mondja, egészen alapjából. Tehát az 1351-ben létező királyi vár alig lehetett a Czenk-tetőinél más. E sejtelmemet támogatja azon köztudomás is, hogy a királyi sergek a lovagok várait bevették és lerombolták; már pedig a czenki várról elvitázhatlan történeti adat szerint áll az, hogy 1421-ben még ép, és oly hatalmas volt, hogy Amurát ostromával daczolt, sőt mikor Hunyadi János 1455-ben annak lerontását megengedte, nem mint rom, hanem mint ép vár van emlitve. E szerint ez nem lehetett lovagok vára, mely esetben szétomlott várrom lett volna, s nem lehetett a várost fedező Brassobiaburg sem, mert annak, hogy a várost fedezhesse, az akkori város, tehát Ó-Brassó közelében kellett volna feküdnie, minek következtében az állitólagos Brassobiaburg, vagy a Gespreng-hegyi erőd vagy a régibb fellegvár volt.

Ez ellen mit sem bizonyit Philippi azon felhozott érve*Die Deutschen Ritter, 51. lap., hogy Brassobiaburg nem lehetett a gesprengi erőd, mert az csak kis jelentéktelen őrtorony volt, nem azért, mert a mint fennebb már kifejtém, a gesprengi vár korán sem volt kis őrtorony, hanem egy szabályszerű két balliumos s zömtornyos középkori erőd; különben is a lovagok által emelt erődök, az egy Földvárt kivéve, egyáltalában csekély terjedelmüek voltak, s igy aligha tévedünk, midőn az állitólagos Brassobiaburgot a gesprengi, vagy az evvel együttesen az első várost védő fellegvárnál keressük. Marienburg József azt mondja*Lásd Prov. Bl. I. k. 6–7. lapján., hogy a czenki várat is azok épitették, kik az ó-brassói kereszt-egyházat: a német keresztesek. Ez érv előtt meghajlok, mert a miként ama templomot, ugy e várat sem épiték az oly szerfelett kitüntetett német lovagok.

Mi volt tehát akkor a czenki vár? kérdezhetik az ellenvéleményüek. Az egyike volt azon királyi végváraknak, a melyek, az oly sok határszéli szorossal biró, tehát ellenséges beütéseknek kitett Barczaság védelmére emeltetett, s hivatása volt a szintén királyi várakként szereplő Törcs, Höltvén, Feketehalom és Királykeve váraival a határszél felett őrködni. A minden irányban való széttekinthetés, és a megközelithetlenség adott e várnak is – mint annyi ős várainknak – lételt. Eder említi, hogy Brassó magyar neve Prassobo-hegytől vette eredetét, nem lehetetlen, hogy a Czenk viselte ős időben a Prassobo nevet, mely név előbb a rajta épült királyi várra, azután az alatta épült királyi városra is átszármazott. A czenki vár 1351-ben, tehát a mostani Brassó épülte előtt mint Castrum regale fordul elő*Lásd Katona Hist. X. p. 15.. – 1355-ben kelt oklevélben az mint Fehérvármegye területén fekvő királyi vár emlittetik (in Comitatu Albensi civitatae Coronensi). S éppen az, hogy e királyi vár, a Barczától külön természetű, vármegyéhez tartozó területen feküdt, teszi megérthetővé azt, hogy Brassó már kezdetben miért épült künn a védelmet nem nyujtó térségen; ez teszi érthetővé azon, Brassóban még most is a nép száján élő hagyományt, hogy Brassó egy része Fehérvármegyéhez tartozó területen épült. A törökök dulása és a gesprengi vagy Brassobia-burg bevétele után a német telep átlátta, hogy továbbra a térségen künn maradnia veszélyes, s azért behuzódott a völgybe, hol bizonyosan már azelőtt is volt valamely a czenki várőrizet emberei (alkalmasint e hely ős magyarjai) által lakott helység, s ott Zsigmond királytól nyert kiváltságok kedvezményei és az őket kiválólag pártoló király segélyével városukat erőditeni kezdették.

Ez időben még teljes épségben állott a czenki vár, melynek a szászok már kétszer köszönték megmentésüket; mert 1345-ben, midőn hazánkat a mongol dulás pusztává tette, ez és a rosnyói vár daczolt azzal, s bizonyára a brassói szászok védelmét igénybe vették. Továbbá, mikor Zsigmond király az Azsiából előtörő, az Európát s főleg a keresztyén hitet fenyegető törökökkel a pápák izgatására összetüzött, s megkezdé azon vészteljes harczot, mely nemzetünk nagyságának Mohácsnál sirját ásta, a Bajazed által megtámadott Mirche vajda mint Zsigmond szövetségese családját a bevehetetlen czenki várba küldötte; s végre 1421-ben, midőn szultán Amurát honunkra vezette roppant sergeit s Brassó városát feldulva, a bevett gesprengi várból a tanácsot elhurczolta, akkor Brassó és a vidék népe a czenki várba vonulva, nemcsak épségben megmaradt, hanem jul. 4-én a törökök ostromát vissza is verte*Kővári Erd. rég. 70. lap és Prov. Bl. I. k. 2–3. lapján.. Mikor vész közelgett, mindig e vár nyujtott védelmet Brassó népének; de később, miután erőditett városuk a czenki vár védelmét fölöslegessé tette, a brassaiak mindent elkövettek annak lerombolására alkalmasint azért, mert ezen királyi vár által városuk vagy legalább annak egy része Fehérvármegyéhez volt csatolva; ezt pedig a Királyföld többi részével egyesülni vágyó brassaiak nagy akadálynak itélték czéljaik elérésére. Nem is nyugodtak addig, mig Hunyadi János kormányzótól e vár lerombolására engedélyt nem eszközöltek. A nagy kormányzó ezen engedély oklevelében elmondja, hogy Brassó birája Benkner János előadván, hogy a czenktetői királyi vár többé nem védi a várost, sőt ellenség kezébe kerülhetve a városra veszélyessé válhatna; továbbá, hogy e vár anyagjával a városnak még be nem végzett körfalait leghamarább fölépithetnék: tekintetbe véve – mond a kormányzó – e fontos okokat nevezett vár lebontására a kért engedélyt megadta*Hunyadi engedélyokmányát lásd Siebenb. Prov. Blätter I. 4., s igy a brassaiak önkezükkel rombolták le azon várat, mely kétszer menté meg e város és vidék népét; azonban alig hiszem, hogy a lerombolás szükségessége mellett felhozott okok a valódiak lettek volna, s a czenki vár anyagjából csak ugy követ is hasznositottak volna Brassó körfalainak kiépitéséhez; mert ez esetben amaz anyagot az úttalan, s még gyalog is oly bajosan*Mert akkor a feljutást most könnyüvé tevő tekervényes ösvény a Czenk oldalán nem volt meg. megközelithető hegytetőről le kellett volna hordaniok, már pedig nem képzelhető ily balgaság akkor, midőn a város közvetlen közelében, minden legkisebb fáradság és munka nélkül juthattak a legjobb épitési anyaghoz; de különben is a czenki vár – mint mostani alapfalaiból láthatjuk – mészkövekből, vagyis azon épitkezési anyagból volt emelve, minőt a hegy kőzete nyujtott, ily köveket pedig Brassó överődében sehol se tudunk találni; tehát a czenki várat nem azért rombolták le a szászok, hogy annak lehozhatlan anyagjával városukat erőditsék; hanem meg kellett annak semmisülni azért, mert ezen, a vajdák hatásköre alá tartozó királyi várat rosz szomszédságnak itélték a brassaiak városukra nézve, mely egykor a czélúl kitüzött Királyfölddel való egyesülésnek útjában állhatott volna, s Brassó fekhelyének hová tartozása iránt kedvetlen jogi kérdéseket támaszthatott volna. Semmi a czenki vár királyi végvár voltát annyira nem bizonyitja, mint az, hogy a brassaiak Hunyaditól kértek engedélyt annak lerombolhatására; a mire, ha az saját váruk lett volna, egyáltalában semmi szükség nem lett volna, de különben is a lerombolást megengedő okmányban határozottan ki van mondva, hogy az királyi vár volt. Ezen okmányban, sőt egy későbbi 1455-ki okmányban is, melyben az e várban volt szent Leonárd kápolnája lerombolására Dénes esztergomi érsek engedélyt ad*Lásd ez okmányt alább terjedelmesebben., a czenktetői vár határozottan Brassó várának (castrum regale Brassó) neveztetik; tehát e vártól nyerte az alatta épült város nevét, mely a régibb okmányokban Brassó volt, mert a Corona név, mint már fennebb kimutattam, csak később keletkezett. Ezt kétségtelenné teszi az, hogy a vár mindenesetre a város épülte előtt már állott, s igy a vár neve származhatott át a városra és nem megforditva.

Hiába kiálta fel tehát Marienburg József rector úr*Lásd Prov. Bl. I. k. 1-ő lapján., „hogy e vár egészen a 15-ik századig büszke emléke volt azon régi németeknek, kik a magyar népet és azok országát Kelet ellen védték”, mert megforditva a magyar védte őket e várból, melyet ők csak megsemmisitni tudtak. Ekként semmisült meg a mongol, és törökkel daczolt hatalmas vár nem ellenség dühe, hanem azok keze által, kik a mult iránti kegyeletet, az élvezett biztonság iránti hálát levetkőzve, a circumspectus előrelátásnak feláldozták azt.

Azonban ezen vandal rombolás után is fennmaradt e várból még annyi, hogy útmutatása nyomán e vár hajdani nagyságát, terjedelmét és alakját meghatározhatjuk. Legyünk kegyeletesebbek s mielőtt az végkép elporlana, mielőtt az idő teljesen bevégezné az emberek által megkezdett rombolást, mentsük meg legalább e lapokon annak irott emlékét.

A Czenk teteje hegyesen csaknem élbe végződik; itt várnak való hely nem volt; de annak déli végénél, hol a nagy Czenk a hátrább levő csekélyebb magasságú kis Czenk felé lehajlik, egy lejtős oldal, vagy hegynyakon terjedelmes fennlapály van: itt feküdt Brassó vára. Legfelül, éppen a Czenktető csúcsán az egykori orosz emlék háta mögött egy 90 lépés kerülettel biró szabályszerű kerek emelvény vagy töltés (motte) van A, melyet látszólag emberkéz töltött fel. Hogy ezt egykor fal környezte, annak csalhatlan nyomai látszanak. E szerint ezen töltés egy felső ballium volt, melynek közepén donjon állhatott, egy oly zömtorony, mely nemcsak a vár többi részét uralogta, hanem a honnan az egész Barczán végig lehetett pillantani. E zömtorony helyére s föltehetőleg annak anyagjával épült Heichim és Drauth tanácsos fennebb érintett czenki kápolnája, melyet villám sujtott le. Ezen töltés délkeleti aljától indult ki az alsó vár keleti oldalfala, s ugyane töltés talapjául szolgáló sziklák aljába jön vissza a nyugati várfal is; tehát e töltés mintegy sarkpontját képezte az egész várnak. E keskeny, alig 20 lépés közről kiinduló két fal egymástól mindig távozva szélesbedik; de induljunk el a keleti oldalon és kerüljük meg az egész alsó várat. A keleti oldalfal kéthelyt megtörve, B-nél V alakulag behajlitva halad a szikla ormán; egész hossza 440 lépés; alsó végénél C éles szögletben megtöretve a vár déloldali falával ütközik össze.

Ezen déli fal nem egyenesen, hanem befelé hajlitott félkörben alakult, s mivel ez volt az egyedüli oldal, hol a vár megközelithető volt, a falon kivül mély sáncz DDD s alább egy másik átmetszés tette nehézzé a megközelitést. Ez oldalon 45 lépésre a délkeleti szöglettől, a várkapu E állott, melyet kétfelől helyezett két bástya F G védett, a kapu fölött – mint Philippi mondja*Die Deutsch. Ritter 52. lap. szent Leonárd kápolnája állott. E kápolnát is, miként a várat nem az idő romboló hatalma, hanem magok a brassaiak rombolták le, a mint ez kitetszik Dénes esztergami érsek 1455. márcz. 18. Bécsből kiadott engedély-okmányából, melyben előadja, hogy Krausz Gáspár Brassó város birája előnkbe jövén, azon város lakóinak nevében kifejté, hogy a lerombolt Brassó várának (igy) kapuja fölött egy szent Leonárdnak szentelt kápolna van, melynek fenntartására a város semmiféle alappal nem rendelkezik; azért kért, hogy annak lebontását megengedjük, a mit apostoli hatalmunknál fogva kegyesen megengedünk, oly feltétel alatt azonban, hogy a brassai parochiális nagytemplomban, egy díszesen ékitett s mindenféleképen fölszerelt oltárt állitsanak szent Leonárd tiszteletére*Eredetije ez okmánynak a brassai levéltárban, közölte Marienburg Kl. Geschichte pag. 208–210.. Igy semmisült meg a vár védszentjének a várkapu felett volt szentélye is. E kaputól balra a külső falakhoz ragasztott szobák voltak HHHHH, melyeknek közfalai most is tisztán kivehetők; összesen hét szoba volt, mindenik 7 lépés széles (egyet kivéve, mely 12 lépés széles) és 20 lépés hosszuak. E szobák belső záródása a külső fallal párhuzamosan, tehát félkör alakban futott. A két végszoba II a többieknek csak fele hosszával birt.

67 lépésre a kaputól egy sziklaszál Z esvén a fal vonalába, az itt behajolt s egy szabálytalan V alakú bekanyaritást nyert, melynek hosszabb szárához ujból öt kis szoba KKKKK volt illesztve. Itt a fal ujból egy magas sziklaszál L aljához ér. Ezen kivülről megmászhatlan szikla mintegy 10 ölnyire emelkedik a várfalak szinvonala fölé. E sziklaszál alkotja a vár délnyugati szögletét, tetején egy toronyerőd állhatott, legalább tetőlapján falnyomok látszanak.

E szikla északi aljából indult ki a nyugati várfal, mely függélyesen lemetszett sziklagerincz oromszélére van fektetve; egy helyt M (44 lépésre a leirtam sziklaszáltól) bástyaszerüleg kihajlitva, azután egyenes vonalban, de befelé tartva megy a már leirt felső ballium alapsziklájának aljáig. Ez oldalfalon belül attól csekély távolra egy négyszög épületnek N látszanak alapfalai.

A Czenk tetőn volt Brassóvár alaprajza.

Eszerint e várfalak kerülete 960 lépés, melyhez ha hozzáadjuk a vonalába beépitett sziklákat, – hol fal nem volt – és a felső balliumot, akkor a vár egész területének külső vonala 1150 lépést teszen. A kaputól a donjon aljáig a beltér 370 lépés, mi a vár hosszusági átmérőjét, a délkeleti szöglettől a délnyugatiig 200 lépés, mi a vár legnagyobb szélességének átmérőjét adja. A beltér nagyon lejtős lévén, a donjon töltése mintegy 40 öllel fennebb feküdhetik a déli várfal szinvonalán. A keleti és nyugati oldalon a fal meredeken lemetszett sziklák ormára lévén fektetve, a vár ez oldalokról megközelithetlen volt, csak a déli oldalon lehetet volna hozzá férkőzni, de ez – mint látók – kiválóan volt erőditve, erős védművek biztositván ez oldalt is. Az út Bolgárszeg felől sziklába vésve vonult fel elég szakértőleg, ugy, hogy szekérrel is fel lehetett jutni. A déli oldalon levő főkapun kivül egy másik kis kapu is volt a keleti oldal V alakú behajlitásánál; de ehez csak gyalog ösvény vezetett, hol hihetőleg vizet hordottak egy alább levő forrásból, mert kuthely a vár belterén sehol sem látszik, bár cisternaszerű bemélyedések, – melyekbe az eső vizét felfogták – többhelyt mutatkoznak.

A várfalak 2–3 lábnyira mindenütt, a déli és nyugati oldal épebb helyein még ölmagasságra is fennállanak, egy öl szélesek, s nagyrészt mészkő és gyülegkövekből (mi a Czenk kőzete) forró mészszel bonthatlan szilárdul épülvék.

E csekély maradványok és töredékek is elégségesek arra, hogy a mult nagyságának romjait felkereső késő ivadékot útasitsák e titokteljes romok által föltételezett roppant épitkezésről; elégségesek arra, hogy fogalmat adjanak e vár egykori nagyságáról, melynek terjedelemre nézve kevés párja volt e hazában. Alakját leginkább a talaj alakulása határozta meg, s az korántsem utánozza egy D alakját, miként Philippi mondja, hanem inkább egy háromszöghöz lehetne hasonlitani, melynek egyik szöge meg van köritve s egyik oldala kihajlitva; leginkább felfoghatóvá teszem a vár alaprajzának melléklése által, mely leirásomat is legérthetőbben magyarázza meg.

A Czenk sziklacsúcsa alatt egy nagyon bajosan megközelithető barlang is van, melyet a szászok nonnenlochnak neveznek; a mesést kedvelő néphagyomány azt tartja, hogy e barlangban hajdan egy óriás kigyó tanyázott, melynek Brassó sok ember életével adózott mindaddig, mig a város egyik birája meg nem menté szülővárosát attól. Sőt Brassó körfalainak dél-keleti bástyaján egy kigyóforma rajzot is mutatnak, mely ezen szörnytől való megmenekülés emlékére festetett volna oda*Lásd e barlangról Unterhaltungsbl. 1837 évf. 77 lap.. Vajjon ezen óriás kigyó regéje nem allegoricus czélzás-e a czenki várra, melynek parancsnokai régen sanyargathatták (mint később a törcsváriak) Brassó lakóit, s néha még meg is ölethettek közülök, mi az emberáldozatra vonatkozhatik, s vajjon az óriás kigyótól a várost megmentő biró nem Benkner uram-e, ki Hunyadi Jánosnál e vár lerombolására az engedélyt kieszközölte. Nem lehetetlen, mert én ugy tapasztaltam, hogy a népregéknek ha nem is mindig, de igen gyakran vannak történeti czélzásai. S most vegyünk búcsút a czenki vártól, mely alkalmasint most is állana, ha a brassaiak féltékenysége le nem rombolja, vegyünk búcsút, a feledhetlen szép kilátással gyönyörködtetett Czenktől, s röviden tartsunk szemlét a brasai völgy-medencze földtani viszonyai felett.