| A törcsvári vám. | TARTALOM | A törcsvári szoros és lakói. |
Vannak többen a classititás túlbuzgó hivei közt, kik a törcsvári szorost már a rómaiak uralma alatt szerepeltetik, s mint Stenae névvel felruházottat állitják elő, de ezen elmélet, a mely Colonia Zerma-nak Zernyestnél való keresésével függ egybe, nem más mint puszta sejtelem, melyet semminemű okmány, se irott, se épitészeti nem igazol, mert e tájan még mindeddig semmi nyoma a római épitkezésnek elő nem fordult, minek következtében a római korral kaczérkodó classicitást mint alaptalant vissza kell útasitnunk. Azonban, hogy már a XI-ik században a törcsvári szoros volt Erdély Dunafejedelemségekkel s egyáltalán Kelettel való közlekedésének fővonala, arra némileg adatul szolgál az, hogy Szent László király Sándor Istvánt székely határőrökkel telepiti oda és várat épittet; hogy a német lovagok itt laktakor is e szoros volt a keleti közlekedés fővonala, tanusitja már maga a Dietrich lovag által ide épitett vár, s hogy később a szászok betelepültével is ez volt a kereskedés fővonala, azt a Nagy Lajos király által ide épitett jelenlegi törcsvári vár legszembeötlőbben bizonyitja.
Fennebb előadtuk, hogy az ezen fölényét egészen a 17-ik, sőt mint több jel mutatja, a 18-ik század utó feléig megtartotta s csak ekkor szorittatott a tömösi szoros által háttérbe.
Nem csak kereskedelmi előnyök emléke csatolódik e szoroshoz, hanem a történelem is emlékvirágokat füz kopár szikláihoz; mert a törcsvári szoros volt hosszú századokon át hazánk Keletet érintő és az onnan hazánkat fenyegető hadjáratok útja; győzelmek dicsőségének öröme találkozik e ponton a hazánkat annyiszor elboritott beütések bujával, s a mult idők eseményeinek egész sorozata füződik hozzá; illő tehát, hogy röviden érintsük az ezen szorossal kapcsolatos történeti eseményeket, s az itt ki- és bevonult hadsergek nyomdokait figyelemmel kisérjük.
Hazánkra nézve mindenesetre nagy csapás s nemzetünk létszámának kevesbitésére szolgáló körülmény volt az, hogy a magyar nemzetet a keresztyénség terjesztésében túlbuzgó, vagy inkább Róma által arra sarkalt királyaink meghasonlásba hozák a rokon eredetű, de még akkor pogány vallást követő kunok és besenyőkkel. A rokon fajok, melyek itt nyugat ellenséges népei közt egymás támogatására s a szövetkezésben való önerősitésre lettek volna hivatva, vallási fanatismusból egymással tűztek össze s századokon át folytatták egymással szemben az elkeseredett irtóharczot, mely kun, besenyő beütéseket, a mongol dúlást, törökök vérengző hadmeneteit s annyi más szerencsétlen csapásokat hozott hazánkra. Ezen vétkes testvérharcz folyama alatt a kunok és besenyők nem egyszer ütöttek hazánkra a törcsvári szorosan át, s hazánk délkeleti szögletét: a kies Barczaságot elpusztiták és népteleniték, ugy, hogy Endre király a népéből kipusztult vidékre a német lovagokat telepitette le. A kunok és besenyők egy nagy része életerős nemzetünkkel való egybeütközésben elpusztult, megmaradott része felvette a keresztyén hitet s meghódolt; de alig multak el a kun és besenyő beütések, hogy nemzetünket ujból összeütközésbe hozták egy másik fajrokonnal: a keleti görög birodalom romjai fölött hatalmas birodalmat alkotott törökkel*; s azoknak előcsapatjai a tatárok, már 1345-ben a törcsvári szoroson beütöttek, s a Barczaságot, a többek közt Földvárt feldulván*.
1369-ben, a midőn Nagy Lajos a pápa kedveért a római hitnek erőszakos terjesztésére s főként a leölt minoriták megboszulására Miklós vajdát Oláhországba küldötte, ez a csatát és életét is elveszté; a győzelmes Dragomer Vlajkó ekkor Erdélybe is beütött, s a talmácshegyi Szent Miklós kolostort feldulta, sőt Szeli krónikájában oly valami foglaltatik, a mi Dragomernek a meglepett erdélyi vajda serge felett Törcsvárnál kivívott győzelmét is sejteti; de a király a Dunánál Gara Miklóst küldötte le; ez tönkre tette Vlajkót s a római hit és magyar korona előtt meghajtá*. Az ily meglepetéssel egybekötött beütések ellensulyozására Nagy Lajos a határszélen várakat emelt, azok közt Törcsvárát is a Barcza biztositására*. De a török mind fenyegetőbben közelg hazánk felé, 1391-ben már a Szerémségben, 1420-ban Hátszeg vidékén dul, 1421-ben pedig, mig Zsigmond a csehekkel folytatott vallási háborúban vesztegeté a nemzet erejét, a Barczaságra törnek be, Brassót beveszik, tanácsát elhurczolják. Nincsen bár rá egyenes adatunk, de igen valószinű, hogy a törökök e becsapásokat a törcsvári szoroson hajtották végre.
1427-n Zsigmond király jul. 22. Brassóból elindulva a törcsvári szoroson hatott be Dán vajda trónra helyezése és Gyorgyeva vára épitésére*.
1432-ben mig Zsigmond a huszitákkal, velenczeiekkel és törökökkel harczolt a pápa unszolásából, azalatt Vlad Drakula oláh vajda a törökökhöz átpártolván, ezeket a törcsvári szoroson Erdélybe vezette s a Barczaságot, Kőhalomszéket s a Székelyföld egy részét végig dulatva, a rabságra jutott nagyszámú népet barmokkal egybekötözve hurczolta ki a törcsvári szoroson. (L. Eder ad. Felm. és Lenk G. Lex. I, 217.)
1438-ban mig Albert királyunk a cseh koronát vadászta, II. Murát szultán a vaskapunál beütvén, végigdulta Erdélyt s Brassó külvárosainak felgyujtása után a törcsvári szoroson vonult ki roppant zsákmány és 70,000 fogolylyal*.
1445-ben Hunyadi János a törcsvári szoroson ment Dán vajdát Oláhország trónjára emelni, s következő 1446-ik évben szintén itt ment be az előbbit trónjáról elüző és Erdélybe is török segélylyel beütött Drakula vajda megfenyitésére*.
1529-ben a szultán által Zápolya támogatására küldött Péter moldvai vajda, a Bécscsel czimboráló brassaiak megfenyitésére háromszor ütött be, s Brassót két vesztett csata és fellegvára bevétele után meghajlitá. Minden arra mutat, hogy ezen beütéseinek útja mindannyiszor a törcsvári szoros volt.
1595-ben Báthori Zsigmond Szinán pasha ellen inditott merész hadjárata alkalmával az őt győzelemre segített 16,000 székely felett Törcsvár alatt tart szemlét, azokat Kornis Farkas és Mindszenti Benedek vezénylete alatt beinditá s Szinán seregeit a Dunánál tönkre tevén, Oláh országnak Erdélyhez csatolásában a török is beleegyezett*; de nem sokára a létfeltételüket képező erdélyi szövetségtől az oláhok vajdái elhajolván, osztrák zsoldba álltak, s külellenséggel törve hazánkra, nem egyszer hoztak vészt és romlást; ilyen volt a történelmünkben rémes szinezetben feltünő Mihály vajda, kit a midőn Miriszlónál a magyar sergek tönkre tettek, Brassó felé menekültekor fia Petrasko meg akart segiteni; de a Törcsvárnál elébe állott székelyek és brassaiak visszakergették*. Utódja a brassaiakkal szövetséges Sorbán vagy Ráduj vajda 1603-ban kétszer jött be a törcsvári szoroson, előbb Székely Mózes vezérei Imecs és Makónak, azután magának Székely Mózesnek Brassónál való legyőzése és elejtésére.
1611-ben ismét itt jött be a Brassó által behivott Ráduj Báthori Gábor felett győzelmet aratni, de ez év september 10-én a törcsvári szoros remegve menekülőként látta Ráduj uramat futni, s nem sokára követte Forgács Zsigmond nádor uram is, ki september 18-án Báthori és Omer pasha serge elől Törcsvárhoz huzódott, s itt a havasok közé menekülve veszté el azon babérokat, melyeket az őket behivó brassaiak kilátásba helyeztek volt.
1613-ban sept. 3-án a törcsvári szoroson jött be magyar Ogli pasha 40,000 emberrel s négy hétig Brassó alatt táborozva, a tatár khán megérkeztével october 11-én indult a Keresztesmezőre Bethlen Gábor trónra helyezése czéljából*.
1636-ban a midőn az ellen fejedelemként fellépett Bethlen István Rákóczi György ellen a portát annyira felharagitá, hogy ez Bethlennek segédhadat adott és a szilisztriai pashát a Rákóczival szövetséges Máté vajda és Erdély ellen inditá, Rákóczi a vajda segélyére beinditott segédsergeket Törcsvárnál öszpontositá; egy igen érdekes levelet birunk, mely Rákóczi hadkészületeit egész terjedelmében ismerteti, itt mellőzve többi részét, a Törcsvárnál összpontositott székely haderőre vonatkozó részét közlöm: „Kinán basa 12 die szállott 2 ezred magával Bukarest mellé, Máté vajda is szembe volt vele és külön táborban vagion tőlle vigyáz is igen magára, ha meg nem csalnák; még eddig tatár, sem a moldvai vajda mellette nem volt, mi mihentest (igy) megértettük, hogy Kinán basa oda jött az elmult hetfőn az széli hadból 1000 lovast, 500 gyalogot, tegnap még reggel Háromszékből 1000 lovast, 500 gyalogot, ma pedig Udvarhelyszékből 1000 lovast, 500 gyalogot bocsiatatunk Törcsvárhoz. Ott benn is Dániel Mihály és Petki uramékkal vagyon 5000 ember; minden bizonnyal higyje Kmed Csíknak a mi ordonatiot adtunk, ha ugyan meg értik, hogy az tatár vagy az moldovai vajda jönne az sánczban 3000 embert hagyván, magokat válogassák egybe mintegy 6000-en menjenek reá Kinán basára, s valamint a jó ur Isten ad próbálják meg, ha pedig Máté vajda hivatná is őket segitségre ugy is elmenjenek s megsegitsék Máté vajdát stb*.” Ezen levél igen érdekes adatot nyujt a székelyek akkori nagy haderejéről, mert e levél szerint a keletről várt támadás ellen csak Csik-, Háromszék és Udvarhelyszék 15000 harczost állitott ki; pedig ugyanekkor a fejedelem Magyarhonba menő táborában is igen feles székely hadak voltak elannyira, hogy a szalontai csatát (october 6-án) leginkább a székelyek vívták, s hogy ott nemcsak maros- és aranyosszéki, hanem háromszéki és csíki hadak is voltak, mutatja az is, hogy a november 6-án létrejött borosjenői békét aláirók közt ott találjuk Nemes Tamás háromszéki főkapitányt, Kálnoki Istvánt, Domokos Ferencz és Pált, Henter Andrást, Apor Lázárt s sok más beföldi székelyt. De folytassuk szemlénket a törcsvári szoros hadtörténelme felett.
1659. oct. 15-én II. Rákóczi György a törcsvári szoroson ment ki Minye vajdával szövetkezni*.
1690-ben Tököli hadsergének előcsapatja vívta e szorosban a fennebb már előadott kétszeres győzelmet.
Tököli kiszoritása után is megkisérlette Törcsvárnál betörni s Daróczi jeles kapitánya által vezetet kuruczai decz. 30-án a törcsvári szoroson áttörve Zernyestig nyomultak, innen azonban heves csaták után – melyekben a hannoverai hg is elesett – visszanyomattak, az osztrákok aztán beütöttek Oláhországba, hogy Kimpelungban Tököli sebesültjeit és betegeit leölve, ily nyomorult tettel koronázzák e hadmenet sikereit.
1788-ban a beütni akaró törökökkel vívtak itt véres harczokat a székelyek*.
1848–49-ki szabadságharczunkban ha a törcsvári szoros nem játszott is valami fontos szerepet, de a kergetett osztrák sergek, és a beütő oroszok által érintve volt. Igy 1849-ben márcz. 19-én a vállalkozó szellemű, de hadmozdulatainak kivitelében szerencsétlen Heydte, a feketehalmi csata folyama alatt a magyar sergek oldalba való támadására vállalkozott; a marosszéki 87. honvédzászlóalj által azonban idejében észrevétetvén, nemcsak visszaveretett, hanem a főseregtől elvágatván, a törcsvári szoros felé kergettetett a Pap Vilmos parancsnoksága alatt utánna robogó székelyek által, kik ha beérhetik Heydte páni félelemtől meglepett sergét, annak rosz napot csináltak volna; de Heydte a futásban utolérhetetlen volt, s 20 órai eszeveszett szaladás után kimenekült, éhség gyötörte sergével Oláhországba. Azonban nemcsak ő, hanem futott az osztrák fősereg és a Brassóban volt 12,000 muszka is a tömösi szoroson ki, s igy egész Erdély ki lévén az ellenségtől tisztitva, Bem elrendelte a határszéli szorosok megszállását és megerőditését. A törcsvári szoros ellenséges beütéseknek helyet engedvén, szintén nem kerülte ki a figyelmet, s márczius végével Pap Vilmos honvéd őrnagy parancsnoksága alatt a 86-ik honvédzászlóalj egy része a törcsvári szoros megszállására rendeltetett. April 1-én a határparancsnokság az őrnagygyá előléptetett Krasznay Pálra ruháztatott át, helyette Bocskor Ferencz vevén át a zászlóalj parancsnokságát. A 86-ik zászlóalj itt levő részének tisztjei (kiket kitudhattam) voltak: zászlóaljparancsnok Bocskor Ferencz; Salamon Károly, Kristó Ferencz és Sánta századosok; Miklóssy György főhadnagy; Sándor György és Pongrácz Ferencz hadnagyok.
Ezenkivül Törcsvárnál volt a Hétfaluban alakult 126-ik honvédzászlóalj két százada, melyeknek tisztjeit már Hétfalunál megneveztem.
Tüzérség három kis tábori ágyú – a magát a feketehalmi csatában már kitüntetet – Korányi tüzér főhadnagy parancsnoksága alatt; lovasság egy szakasz Kossuth-huszár. A törcsvári vár a hadászat újabb igényeinek már többé meg nem felelvén, a szoros parancsnok újabb erőditési művekről is gondoskodott, s a határszél közelében Mojesden felül, egy mellvédes sáncz övedzte védtöltést emeltetett, és a törcsvári vámon felül egy hidnál, – mely a szoros hadászatilag legerősebb pontját képezi, s mely a csata elfogadására legalkalmasabb – hídfőt s más védműveket emeltetett.
Jun. 20-án kora reggelén a midőn Lüders főserge a tömösi szorosban megkezdette támadását, ugyanakkor Engelhard 10,000 emberrel közelitett a törcsvári szoroshoz. 11 óra tájat a külső sánczoknál őrségen levő Salamon Károly jelentést küldött, hogy Lacrucsánál (a határszéli hegyél) mutatkoznak az oroszok. Krasznay rendelete az volt, hogy megtámadtatás esetében tartsa fel az ellent meddig lehetséges, s azután folyton harczolva huzódjék vissza a hidfőhöz, hol az egész zászlóaljat a sánczokba beállitva a harczot elszántan várták, s bizonnyal Engelhard oroszai itt is oly ellentállásra találtak volna, mint Lüders sergei a Tömösnél, honnan a folytonos ágyúzás áthallatszott; de Engelhard nem mozdult, azon (később megtudott) okból, hogy rémitő sáros útakon kelletvén ez orosz seregnek átvergődnie, a lovak és a legénység is annyira ki voltak merülve, hogy kénytelenek voltak pihenni. Csak 5 óra felé jött az előőrsön levő századtól jelentés, hogy az orosz táborban előnyomulási mozgást lehet észrevenni. A honvédség feszült figyelemmel, elszántan s epedve várta a perczet, midőn fegyvereit összemérheti az ellenségével, a kartácsra tölött ágyúknál égő kanóczczal álltak a tüzérek; a kis csapat minden harczosát zrinyies elszántság hatotta át, s kétségtelenül a véderő ily hangulatában s előnyös hadállásában, oly fogadásban részesitette volna a muszkákat, hogy azt nem egyhamar feledték volna el; de a hősies elszántság e magasztos, s nagy tettekre buzditó perczében érkezett Krasznayhoz egy futár, a Kis Sándor sebesültével a parancsnokságot átvett Daczó Zsigmond alezredestől, ennek irásbeli rendeletével, melyben tudatta, hogy a muszkák a tömösi véderőt szétverték s Brassó felé nyomulnak, hogy tehát a Törcsvár szorosi őrizet visszavonulása el ne vágassék, egy félszázadot hátrahagyva, a többi csapatokkal azonnal vonuljon vissza Földváron át Málnásra a háromszéki haderővel egyesülendő. Fájó szívvel engedtek honvédeink a kényszerüségnek, s mindenik irigyelte Pongrácz Ferenczet, ki félszázaddal hátvédül hátamaradott. A visszahuzódás Zernyest, Feketehalom és Földvár felé történt az éj sötét leple alatt, s hogy ideje volt a visszahuzódást megkezdeni, azt tanusitja a Brassó felől előszáguldó kozákok többszörös támadása, melyeket azonban honvédeink mindig visszavertek. Pongrácz félszázadával a törcsvári hidfőnél bevárta a muszka előőrsök támadását s azokat többszörösön visszavetette, s csak midőn a sereg zöme közeledett, kezdette meg visszahuzódását, a mit oly tapintatosan hajtott végre, hogy egyetlen embere sem esett el.
A törcsvári őrségnek nemsokára nyilt alkalma Törcsvárnál fékezett harczkedvét kielégitenie, mert Málnástól Tusnádra huzódva egyesült Gál Sándorral, s azután résztvett az eresztevényi, kökösi, szemeriai, szentgyörgyi és segesvári csatákban, hol Bem rendeletéből azon kevesek, kik a vérengző csaták áldozataivá nem lettek, fegyveresen haza oszlottak*.
A muszkák által megnyitott úton jul. 15-én szintén a törcsvári szoroson jött be a Clamm-Gallas által vezénylett osztrák hadsereg Heydtetől kalauzoltatva, ki szégyenletes futása alkalmával megtanulta volt itt a járást. És most miután a törcsvári szoroshoz füződő hadi események felett szemlét tartánk, tekintsük meg magát a szorost is.
| A törcsvári vám. | TARTALOM | A törcsvári szoros és lakói. |