Csete István

Nagyasszonyunk palástja

Ország édesatyja, Szent István király, Boldogasszonynak ajánlván bennünket, jól látta a sok szomszédok, sok irigyek között, jövendőbéli történhető sok változásokban, ki nagy szükségünk lenne okos kormányozóra, ki az ország gyeplőjét bölcsen igazgatná, ily szép, gazdag, kincses hazára fogaikat köszörülő ellenségeknek zabolát vetne, melyeknek megnyerésére Isten után bizodalmasb segétséget nem várhatott, mint Nagyboldogasszonytul. Kinek is halálos ágyában a katolika religiót, fiatal Anyaszentegyházat, ország népét ezen szókkal ajánlá: Egeknek királyné asszonya! ki által a világ nyert üdvözítőt! a te oltalmad alá ajánlom az Anyaszentegyházat s egyházi rendeket, az országot az urakkal és népekkel együtt, hogy érettek esedezzél Isten előtt; akiktől én most végbulcsút vévén, magam lelkemet is kezeidbe ajánlom. Ezeket mondván, vidám orcával a körülálló urakat meginté, hogy szomorúságra semmi okok nem volna, minekutána ily nagy oltalom alatt volnának hagyatva Nagyasszony palástja alatt.

Ma, szerelmesim, nemzetünknek üljük új születése napját, akiknek mennyekből édesanyát rendelt a nagy gondviselő Isten, ki mindnyájunkat anyai palástja és szárnyai alá fogadna, és nemcsak közönséges kötéllel magához szorítana, úgymint hitnek cselédit, hanem közelebb való kötelességgel, mint ajándékba hagyott testamentomi örökségét, birodalma alá foglalná, és az egész keresztyén birodalom határiból Magyarországot mint jobb részt választaná. Oh szerencsés nemzetem, ha ennyi elvött jókért a te Istenednek hálaadó szolgája és Szűzanyádnak kedvét kereső fia lészesz! Miket nem várhatsz ily nagy pártfogó asszonyodtól? Ostromló szelektől mit félsz ilyen oszlophoz támaszkodván? Oh Nagyasszony napja, irgalmasság kincseinek vigasságos napja! Boldogasszony szeplőtelen fogantatása napján takarja el szemeit a régi kígyó, mert az napon ütötték meg az orrát, hogy dögleletes lehelletivel ne közelgethetne ahhoz a drága liliomszálhoz, kiben az Ige testté léend vala; születése vigasságos napját üljék meg a kilenc angyali karok, és született Kisasszony bölcsőjét énekszóval tiszteljék. Angyali követséggel tiszteltetett Szűz Mária innepén az egész világ kiáltson dücsőséget Istennek, mely napon harmatozni kezdettek az egek és a föld hasadni, hogy Üdvözítőt szülne és váltságot; e mái nap teljes dücsőség napja, Isten nyugodalma napja, koronák napja, Nagyasszony napja, magyar nemzet felmagasztaltatása és új születése napja; mikor már nem egy Lázár vétetik fel Ábrahám kebelébe, hanem egy roppant ország Nagyasszony palástja alá fogadtatik.

 

1705




Hátra Kezdőlap Előre