Vásárhelyi András éneke

Angyeloknak nagyságos asszonya,
Úr Jézusnak boldogságus anyja;
Mennyországnak szépséges ajtója,
Paradicsomnak vagy széles kapuja!
Néked szólonk, szízeknek virága,
Mend szenteknek oly nagy vigassága,
Angyeloknak ő nagy tisztasága,
Pátriárkáknak ő nagy dicsősége.
Dicsekedjél angyeli székedben,
Szerafinnak szent szeretetiben,
Kerubinnak nagy bölcsességében,
Székeseknek bölcs ítéletiben.
Reád néznek szenteknek szemei,
És véneknek keserves szívei,
És árváknak nyomorólt ihai,
Bűnösöknek óhajtó lelkei.
Esedezzél, mi nagy igazságonk,
Mi szívönkért, mi nagy bátorságonk,
Szent Fiadnak, mi nagy tisztességönk,
Halálunkról mi nagy reménységönk!
Áldott te légy, Jézusnak dajkája,
Szent Atyának drága kéncstartója,
Szentléleknek ő megnyugosztója,
Igazságnak megvilágosojtója. – –
Asszonyoknak szépséges tüköre,
Férfiaknak tisztes győzedelme,
Halottaknak ő nagy hiedelme,
Ördögöknek ő nagy töredelme.
Rólad szólnak szenteknek mondási,
Szentháromságnak nagy titkus tanácsi,
Apostoloknak szent prédikálási,
Mártíroknak diadalmassági.
Halottaknak megszabadejtója,
Törököknek megnyomorojtója,
Kerályoknak jó tanácsadója,
Magyaroknak megoltalmazója.
Ezt szerzették Pestnek városában,
Ugyanottan Szent Péter utcájában,
Születet után, elmúlt időben,
Ezerötszáz és nyolc esztendőben.
Légyen hála az Szentháromságnak,
Azonképpen az áldott Jézusnak,
Légyen hála az Szűz Máriának,
Véle-össze mend az bódogoknak. Ámen.



Hátra Kezdőlap Előre