Apostoli magyar hazánknak végső erős bástyáját, nevezetes roppant városát, Nándorfehérvárat az ezernégyszázötvenhatodik esztendőben Holofernesnél sokkal nagyobb dühösséggel megszállá amaz napkeleti fenevad, az egész kereszténységnek természet szerént való kegyetlen ellensége, Mahomet török császár; és sok vitatása után, Istennek kiváltképpen való kegyelméből változék a szerencse, és valamint pogány Mahometnek vakra, úgy a kereszténységnek hatra fordula kockája, mert erős két bajnok, tudniillik Hunyadi János és szerzetes Szent Kapistranus, egyike karddal, dárdával, tőrrel, pajzzsal; a másika pedig ezeknél sokkal hathatósb fegyverrel, úgymint buzgó könyörgéssel, ezen a szent napon, Urunk színeváltozásának dicső napján vérszopó ellenségekre rohanván, diadalmassan meggyőzték azt, és a nagy veszedelemben forgó várat ennek a fene oroszlánnak torkából dicsőségessen kiragadták, felszabadétották.
Ez, ez az oka, keresztények, hogy ezt a szerencsés napot örök emlékezettel való hálaadással Harmadik Callixtus nevű szentséges római pápa parancsolatjából s zsolosmás engedelméből a szent napok közé számlálván, az ő módjok szerént ülik a magyarok, s bár nagyobb tisztelettel, nagyobb buzgósággal és hálaadással üllenék, holott azután is ugyanezen a szent napon Székesfehérvárnál hasonló, ha nem nagyobb, győzedelemmel verettetett fel azon pogányságnak tűzzel-vassal emésztő országos tábora, mely győzedelemből kívánva kívánt frigyes békességünk is származott.
1723