Abban a bátortalan hazában lakunk mi, magyarok, melyben eleitől fogva majd több csata, harc s vérontás uralkodik, mint békesség. Azokon a félelmes véghatárokon telepedtek le hajdan, itt a Tisza folyója mellett a mi Szittyiából hét kapitányok alatt kijövő magyar eleink, melyeken nemcsak a nyári napnak hévsége mértéktelen uralkodik, hanem a napkeleti pogány nemzetek is gyakorta hatalmaskodnak. Nincsenek a Tisza folyói körül tetés hegyek, rejtekes völgyek, barlangos kősziklák vagy magos kőkerítések, melyek háborúkban segítenének, hanem a messze kiterjedő sima föld minden vad ellenségeknek bizodalmas utat mutat. Koronás próféta Dávid, mikor az ellenségtől környülvétetett, a tetés hegyekről vára segítséget, eképpen szólván: Levavi oculos meos in montes; unde veniet auxilium mihi. A hegyekre emeltem szemeimet, onnét jő nékem segítség. De itt ezeken a többnyire homokos térségeken nincs sehol tetés hegyünk, melyre szemeinket emelnénk és ahonnét segítséget reménlhetnénk. Úgy van-e vajon? Nincs a Tisza folyója mellett lévő térségen tetés hegyünk, ahonnét segítségünk jönne? Meg ne csalatkozzatok, Tisza melléki magyarok: volt, van most is, itt nemes királyi szabad Szöged várasában egy segítő havas hegyünk, úgy mint Havi Boldog Nagyasszonyunk, Mária, aki felől mondá vala ugyan koronás próféta Dávid: Mons, in quo beneplacitum est Domino habitare in eo. Hegy, melyen kedvellett lakni az Isten. És akiről előre jövendölé Isaiás, mondván: Erit praeparatus mons domus Domini in vertice montium. Elkészíttetik az Úr háza hegye a hegyek tetején és felemeltetik a halmok felibe, és ahhoz folyamodnak minden nemzetségek.
Megszomorodtak s elbúsultak régen ama római gazdag házasok, Patritius és az ő élete párja, azért háborúságokban ők is Dáviddal, a hegyek tetejére tétetett Úr háza hegyére, a Boldogságos Szűz Máriára emelték szemeiket, néki ajánlották gazdagságokat, tőle kértek segítséget: és ímé a titkos értelmű hegy, Mária, e mai napon, úgymint augusztus holnapnak 5. napján, mikor Rómában leghevesebb melegek uralkodnak, havas hegyet mutatott a gazdag házasoknak: jelentvén nékik, hogy ott, azon a havakkal meghintett hegyen az ő gazdagságokból jeles szentegyházat építenének, melyben osztán ő minden időkben segítő havas hegye s védelmező bástyája lenne Róma várasának. Nem különben a mi hajdani magyar eleink, környülvétetvén itt, a Tisza melléki térségen ama vad erkölcsű napkeleti ellenségektől, megszomorodtak, elbúsultak, azért ezek is, amiként Dávid és Patritius, ugyan a hegyek tetejére tétetett titkos értelmű hegyre, magyar hazánk választott pártfogójára, a Boldogságos Szűz Máriára emelték szemeiket, néki ajánlották vagyonjokat, tőle vártak segítséget: és ihol! az irgalmas Szűz Anya mutatott eleinknek is itt, ahol ma összegyűltünk, egy szép havas helyet, jelentvén nékik, hogy építenének az örökös tiszteletére szentegyházat, melyben osztán ő minden időkben segítő havas hegye s védelmező bástyája lenne Szöged várasának. Úgy is lőn; építettek előbb, hihetős, a szögediek Havi Boldogasszony tiszteletére kisded szentegyházat, azután pedig ama győzhetetlen magyar bajnok, Corvinus Mátyás király, minekutána a bosnyai törököket megverte és itt Szögeden országgyűlést tartott, önnön királyi költségével felemelte ezt a jeles szentegyházat, melyben Havi Boldog Nagyasszonyunk az időtől fogva mind háborúban, mind békességben segítő havas hegye vala a Tisza melléki magyar népnek, úgyhogy néhai nagy emlékezető Esterházy Pál, leírván a magyarországi csudákkal tündöklő szent helyeket s képeket, ezt a szögedi havas hegyet is, a bent lévő kegyes képpel azok közé számlálná, és a szögedi Havi Boldogasszonyt, Auxiliatrix Segediensis, Szögedi Segítőnek nevezné, sőt a magyarországi csudálatos képekről írt Litániában is ezeket a szókat említené: Maria Auxiliatrix Segediensis, ora pro nobis. Mária, Szögedi Segítő, könyörögj érettünk.
1768