Az ország koldus, oda minden szabadság, kincs, jószág: Data sunt Medis et Persis; médusoknak, perzsáknak általadta Isten. Szent István és utána regnáló uraknak dicsőséges munkáit méltók nem voltunk csak szemünkkel is látni; a szent az ebeknek adatott, gyöngyeinket lábokkal tapodták a sertések, kezét bocsátotta az ellenség minden kévánatos dolgainkra; elfogatott a szövetség ládája, elpusztult a hajlék, Sion, mint a mező megszántatott. Igaz vagy uram, és igazak a te itíletid! Nem akarta Sion hegye, ahol a templom állott, a szentségnek és igazságnak gyömölcsit termeni az ő urának; jól van; jöjjön elő tehát Nabukodonosor ekéje, szántsa fel a hegyet; ahol a Szentek Szente, ahol az arany gyertyatartó, a hajlék, a kerubimok állottak, ott a barmok lábai járjanak, keresztül a Szentek Szentin vitessék a szántóvas és kormány, termessen rozsot, árpát, kölest a föld, akitől várt az Isten itíletet és igazság áldozatját. Piruljon meg az orcánk a nagy hálaadatlanságról, mely miá az Úr Istennek gondviselő nagy szeretetit, igyekezetit, kedvezésit mihozzánk és a Boldogságos Szűz Máriának irgalmasságinak sokaságát engedtük füstbe menni és tőlünk elvétetni.
És én, ha nem tudnám hogy az ég alatt nincs semmi állandó, ezt a prédikálószéket vércsöppekkel áztatnám meg ma, mikor ennyi országos károkról s azoknak okairól gondolkodom.