Pázmány utolsó imája

Oh áldott Szűz! Oh főpapi fejedelemnek Virágzó Vesszeje! Oh szentséges Lajtorja, melyen nem az angyalok, hanem az Isten Fia szállott hozzánk! Oh mennyei Aquae ductus, áldomások csatornája és folyóvize! Oh bűnök lángjátul nem perzseltetett Rózsa! Oh Testamentom Szekrénye, melyben nem kő és vessző vagy manna, hanem mennyei tárház kincse vagyon! Te előtted földre borúlok, és nemcsak prédikállásimban felvállalt fáradságimat te kezed által Istenemnek nyújtom, hanem elsőben bűnös fejemnek, azután ennek a te országodnak te általad irgalmat kérek. Édes Asszonyunk, Monstra te esse Matrem, ismérjed meg, hogy Christus Anyja vagy, és a te Fiad nem alább böcsül téged, mint Salamon az anyját, kinek arra felelt: Pete Mater, neque enim fas est ut avertam facem tuam, hogy amit kér, megnyeri. Kérjed szent Fiadat, hogy a magyar nemzetben gerjessze fel az elaludt aítatosságot, gyomlálja ki az eretnekségeket, zabolázza a káromlókat, világosítsa a bűnbe merűlteket, és hozzon ki mindeneket a bűnök és tévelygések setétségéből, hogy mindnyájan egy szűvel-lélekkel, híven és igazán szolgáljunk Teremtőnknek. Ámen.

 

1636




Hátra Kezdőlap Előre