Homo quidam nobilis abiit in regionem longinquam. Ez a nemes ember ki légyen, már ezelőtt némely esztendőkkel ugyanezen prédikáló-székből a magyarázó atyák értelméből megmondottam, mikor ezeket a felvett igéket, őmagáról Krisztus Urunkról, Dávid király nemes onokájáról vélek együtt magyaráztam. De szabad légyen ma nékem azokat e mái dicsőséges Szent Istvánra fordítanom, és őtet királyi nemes embernek dicsírnem, prédikálnom, alkalmatosságot vévén erre bölcs Ecclesiastesnek szavaiból, aki az istenesen országló jó királyokat nemeseknek nevezte: Beata terra, cujus rex nobilis est; boldog az a föld, úgymond, boldog az az ország, amelynek nemes királya vagyon. Nobilis moribus et genere (hozzáteszi Lyranus), azaz aki nemcsak vér szerént, hanem főképpen istenes jó magaviselése szerént nemes király. És ugyanerről a királyi kettős nemességről bölcsen mondotta Szent Gergely pápa, hogy mikor ez mind a kettő egybekapcsoltatik, egy olyan drága ékességnek ismérjed azt, mint mikor a karbunkulus drágakő a finum fényes aranyba foglaltatik. Mert az olyan nemes király azon szorgalmatoskodik, mi módon az ő országában a gonosz cselekedeteket kigyökerezze; és azok helyett, dicsíretes virtusokat, jóságos erkölcsöket plantáljon és neveljen. Az okaért, beata terra, cujus rex nobilis est; boldog haza, boldog ország az, amelynek az ő királya ilyen nemességgel tündöklik.
A mi felséges szent királyunkra, első koronás keresztyén fejedelmünkre elménknek szemeit ha fordítjuk, nincs kétség abban, hogy mind a két rendbéli megdicsírt nemességet őbenne nagy béven feltaláljuk. Mert ő nemcsak vér szerént való fejedelmi nemességgel finum arany módjára fénylett, hanem istenes jó erkölcsökkel, nemes fő-fő virtusokkal is, mint annyi drága karbunkulusokkal nagyon tündöklött. Mire nézve, sok egyéb méltóságos és nagy dicsíreteket érdemlő titulusit én mostan más időre hagyván, az evangéliomból felvett igéknek alkalmatosságával nemes embernek, vagyis a felül citált Ecclesiastes szavaival, rex nobilis, nemes királynak az én Szent Istvánomat mondom és dicsírem.
Fejedelmi, mind a két ágon való nemes eleit ami illeti, én azzal most időt nem töltök; régen már és sokszor vagy olvastátok a históriákban, vagy pedig a prédikálószékekből hallottátok az ő dicsíretiben, hogy az atyja Géjza herceg volt a magyarok vezérlő fejedelme, Toxis királynak (amint Bonfinius írja) fejedelmi nemes magzatja. Az anyja pedig Sarolta asszony volt, az erdélyi Gyula fejedelemnek leánya. Nagy nemesség, megvallom, de azt is együtt nem tagadhatom, hogy ez sok egyéb nemes emberekkel közönséges: mert találkoznak sokan, akik fejedelmi ágyékokból származnak, de ugyan az igaz nemességre nem jutnak. Az okáért más nemességet, főbb és felségesb nemességet kell nékünk ma a mi nemes királyunkban, dicsőséges Szent Istvánban keresnünk, és őtet arról dicsírnünk, magasztalnunk, olyan nemességet, amelyről ugyan valóban nobilis rex, nemes királynak méltán neveztessék, és amelyért országa is, beata terra, boldog földnek, boldog hazának mondathassék. Oh! mely sok országok felette igen boldogtalanok, ámbár azoknak királyi nemes fejedelmi vérből származtak is. Tudom ugyan én azt jól, hogy Antiochus király, a Machabeusok könyvében nemesnek neveztetett, de vajon micsoda boldogságára lehetett a föld népének az ő istentelen sok gonoszsága? Boldogtalan ország az (ha szinte kinccsel, gazdagsággal bévelkedik is), amely az ő királyának vagy gonosz példájára, vagyis az Isten s az igazság ellen végezett parancsolatjára istentelenségekbe keveredik és az ő Urától Istenétől eltávozik. Ellenben pedig az az ország, az a nép boldog (azt mondja a királyi próféta Szent Dávid), cujus Dominus Deus ejus; amelynek az Úr az ő Istene, azaz amint Lyranus magyarázza: amely nép az Istent féli, és őnéki híven szolgál. Így az igaz nemesség is nem áll az őstől származott nemesi vérben, hanem a jeles virtusokon, jóságos erkölcsökön fundáltatik. Légyen bár nemes valaki, de ha gonosz erkölcsű, ha botránkoztató rossz példájú, ha Isten s igazság ellen rugóldozó akaratú, az immár nemtelenné lett őelőtte.
1708