Ének Szent Lászlóról

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te Szentléleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze.
Magyarországnak vagy kerály magzatja,
Szent kerályoknak fényes tüköre:
Teneked atyád kegyes Béla kerály,
Hogy hozzá képest kegyes kerály lennél.
Nekönk sziletíl Lengyelországban,
Mennyből adatál nagy csudaképpen.
Másszor sziletíl szent keresztvíztől,
Ősödnek nevén László lőn neved.
Mikoron méglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla kerály jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és mennyországban.
Letelepedél Bihar-Váradon,
Ah várusnak lől édes oltalma;
Templomot rakatál Szűz Máriának,
Kiben most nyugoszol minden tisztességvel.
Környölfekszenek téged császárok,
Püspökök, kerályok és jobbágyurak;
Olaj származik szent koporsódból,
Tetemed foglalták az szép sáraranyból.
Téged dicsérnek szent zsolozsmával
Papok, diákok és várusnépek;
Téged földnek kereksége,
Mert téged dicsérnek istennek angyali.
Te dicsekedél kerály-székedben,
Képed feltötték az magas kőszálra;
Fénylik mint nap, sajog mint arany:
Nem elégszik senki tereád nézni.
Te arcul teljes, szép piros valál,
Tekéntetedben embereknél kedvesb;
Beszédedben ékes, karodban erős.
Lám, mindent te ejtesz, ki tevéled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtul fogva mindeneknél magasb;
Csak szépséged császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.
Testedben tiszta, lelkedben fényes,
Szívedben bátor, miként vad oroszlán,
Azért neveztek Bátor Lászlónak,
Mikoron méglen ifjúdad volnál.
Mert választa az Szűz Mária,
Megdicsőíte sok jó ajándékkal,
Hogy te őriznéd és oltalmaznád,
Neki ajánlád jó Magyarországot.
Fejedben kele az szent korona,
Megbátorejta téged az Szentlélek;
Kezdéd követni atyádnak életét,
Rózsákat szaggatál, koronádban fűzéd.
Te tatároknak vagy megtörője,
Magokat szaggatád az havasokon;
Te pogányoknak vagy rettenetik,
Terekek mondottak föld félelmének.
Te kivagdalád az eretnekeket,
Elszaggatád, mind kigyomláltad,
Nem volt idődben gonoszól téve,
Mert ah híred mindenek rettegték.
Azért igazságnak valál bírója,
Az szép szűzeknek valál koronája,
Te tisztaságnak tiszta ótalma,
Irgalmasságnak teljes követője.
Dícsérjük, magyarok Szent László kerályt!
Bizony érdemli mi dicséretönköt!
Dicsérjük őtet, angyelok, mondván:
Idvezlégy, kegyelmes Szent László kerály!



Hátra Kezdőlap Előre