Sokaknak írásiba sok szép dicsíreteket e mái dicsőséges Szent László királyunkról olvastam. Némelyek királyi nemes eredetiről ily felséges elogiummal őtet tisztelik: Natus ex coronis ad coronas; koronákból koronákra született. Úgy mint aki első Béla királynak és a lengyelek királya leányának fia volt; apostoli első királyunknak pedig, Korona nevet viselő Szent Istvánnak atyjafiáról onokája. Némelyek az ő dicsíretinek eleibe ilyen titulust függesztenek: Sanctitate et marialis trophaeo laudatissimus heros; Szentséggel és hadi győzelmekkel legdicsíretesb vitéz. Mások speculum principum ac militum; fejedelmek és vitézek eleven tükörének őtet nevezik. Mégis mások rex gloriosus, rex admirabilis; csudákkal tündöklő, dicsőséges királynak dicsírik.
Mindezek a felséges és dicsőséges titulusok, megvallom, igen helyesek, és Szent László királyban, mint annyi drágakövek az aranyban, fényes csillagok az égen, tündöklenek. Mert ha tekénted ártatlan életét: sanctitate; szentséggel teljes. Ha nézed vitézségét: triumphusokkal, sok és nagy győzedelmekkel tündöklő. Ha jó példaadásira szemeidet fordítod: speculum; tiszta kristály tükör, melyben a fejedelmek, hadi vezérek, sőt minden vitézek, testi-lelki harcokban küszködők, mint kelljen magokat dicsíretesen viselniek, szépen kilátják. Ha tovább királykodását gondolod: rex gloriosus; dicsőséges király; dicsőséges az országnak sok ellenségek ellen megtartásában; dicsőséges végeinek és határinak nagyon kiterjesztésébe; dicsőséges az ellenségeknek ez országtól eltágításában; rabszíjakból sok keresztyén raboknak kiszabadításában. Ha végre a csudákot vizsgálod: rex admirabilis; csudálatos király.
Most, amit az ő jeles dicsíretiről és dicsíretes némely titulusitól Bonfinius írva hagyott, csak rövideden említem. Nem valának (úgymond) elfelejtve a magyaroknál (midőn tudniillik őtet királyságra választani akarnák), nem valának elfelejtve se csudatételi, se kivált nagy virtusi, érdemes cselekedeti, melyek őtet nemcsak földi országlásra, hanem nagy szenteket illető tiszteletekre méltónak világosan mutatták. Sokan az országgyűlésben László herceget szüzesség oltalmazójának, nyomorultak segédelmének, szentség példájának, nemzete szabadítójának kiáltották. Mások jótétemények kincses tárházának prédikálták. Úgymint aki által szükségekből a szegények kimenekedtek; igazságokban elnyomattatott erőtlenek felemeltettek; szüzek pogány kézből és tisztaságok veszedelméből megszabadultak, tisztességes jegyruhával ajándékoztattak, böcsületes házasságra jutottak. A jók érdemek szerént jutalmaztattak, a gonosztévők törvény s igazság szerént úgy büntetődtek, hogy irgalmasságában is a kegyes fejedelemnek részesültek, mire nézve kegyesnek közönségesen neveztetett. Eddig Bonfinius.
S hát én immár, aki e mái napon dicsőséges Szent László királynak dicsíretire felállottam, micsoda titulussal, micsoda elogiummal őtet tiszteljem? Szabad légyen nékem ugyan e mái evangéliomból felvett igéknek alkalmatosságával fidelem servum, hív szolgának titulusát nemes királyunknak adnom, bizony nem kisebbítésére, hanem inkább felséges dicsíretinek öregbítésére, miként ezt, ha jól reá figyelmeztek, mondandó argumentumimból nagy könnyen megérthetitek.
E világnak közönséges bévett szokását ha tekéntem, úgy látom és tapasztalom, hogy a nagy tisztekben, méltóságokban, birodalmokban helyheztetett személyek tulajdon magok hivatalokat illető titulusokkal szoktak élni levelekben és egyéb inscripciókban, vagy mindenestől azokat előszámlálván, vagy pedig a legfőbbeket feltévén. Nem is vitatom én ezt, mintha nem jól esnék, sőt inkább helyén hagyom, mert szabad embernek, amint egyéb Istentől vett javaival, úgy az őtőle adatott titulusokkal is kevélység nélkül tisztességesen élni.
Mindazáltal kiváltképpen való dicsíretre méltóknak itílem azokat, kik noha tekéntetes nagy titulusokkal méltán élhetnek, de ezeket félretévén, servos Dei, Isten szolgáinak magokat nevezik, akár tudniillik alázatosságból cselekedjék azt, akár pedig azért (az hová most inkább célozok), hogy ez a titulus: servus Dei, Isten szolgája, minden egyéb titulusokat, méltóságos neveket az ég alatt felülhalad. Tudta ezt jól a királyi próféta Szent Dávid, és azért nem másban, hanem az Isten szolgájának titulusában dicsekedett, midőn egyik zsoltárában így éneklett: O Domine quia ego servus tuus; Uram, édes Istenem! én a te szolgád és a te szolgálódnak fia. Bene gloriaris (így elmélkedik itten az én célomra Szent Irenaeus) bene gloriaris rex Israel in servitute Dei, qua major nulla dignitas inveniri potest; szentül és igen jól dicsekedel az Isten szolgálatában, Izrael királya! mert annál nagyobb méltóság nem találtatik. Tudták, s ugyanabban dicsekedtek a felséges Istennek dicsőséges követi, nemzetségek oktató mesteri, Szentléleknek hangos trombitái, Anyaszentegyház oszlopi, fejedelmi, a szent apostolok, Szent Péter az apostolok fejedelme, Krisztusnak helytartója, fő vicariusa, ilyen titulus alatt bocsátotta ki a 2-dik levelét: Simon Petrus, servus et apostolus Jesu Christi; Simon Péter, a Jézus Krisztus szolgája és apostola. Így Szent Pál, a Krisztusnak választott edénye, nemzetségek doctora ugyanazon titulust rómaiakhoz írt levelének eleibe (s másutt is) függesztette: Paulus servus Jesu Christi; Pál, a Jézus Krisztusnak szolgája. Szent Jakab is pedig, Frater Domini, az Úr Jézusnak vér szerént való atyjafia (amint Szent Pál írja), azon szerént, servum Dei et Domini nostri Jesu Christi; az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus szolgájának, mindjárt kezdetiben közönséges levelének magát nevezte. Aestimantes hanc appelationem supra regna totius mundi consistere; Azért tudniillik (úgymond itten Didimus Alexandrinus), azért a szent apostolok Isten szolgáinak magokat nevezték, mert az egész világnak minden országinál ezt a nevet nagyobbra böcsüllötték.
Ezek ha így vannak, bizony tehát nem kisebbítésére, hanem inkább Szent László királyunk felséges dicsíretinek öregbítésére, felmagasztalására vagyon, amely titulusit őnéki propositiómban adtam, midőn őtet fidelem servum, az Isten hív szolgájának neveztem. Kiről is azért helyesen mondotta egy bölcs elme: Ladislaus bis rex; kétszerte való király Szent László. Mert ha földi országlását nézed, király volt, Magyarországnak dicsőséges királya. Ha hűségét az Isten szolgálatában tekénted, úgy is király volt; mivel igaz mondás az is: servire Deo regnare est; országlás és királykodás az Istennek hív szolgálata.
1708