Telek József

Mária segítsége

Hogy több keresztény nemzetségekről ne emlékezzek, jól tudjátok magatok, miként heveskedtek, miként dühösködtek eleitől fogva magyar hazánk s nemes nemzetünk ellen a pogányok. Szent István első koronás királyunk idejében, Kupa fejedelem rettenetes pogányok táborával rohant az újonnan megtért magyar kereszténységre: de azonban, a harc hevében a pogányság megrémült, meggyőzetett, letapodtatott. Szent László király országlása alatt, mint az emésztő sáskák, a tatárok hazánkat megszállották, keresztény táborunkat nagy éhségre és szomjúságra szorították, magyar bajnokinkat a földre hintett arany s ezüst pénzzel ámítván, veszedelmes lesekre erőltették, de mindazáltal ezek is mind tanácsokban, mind erejekben megaláztattak, mert a keresztény tábor szükségére, a száraz kősziklák szép folyó forrást eresztettek, a kékes hegyek s erdők vadállatokból, őz s szarvasokból elegendő élelmet küldöttek, az elhintett ezüst s arany pénzek alávaló kövekké változtak, és a cselt s lest hányó tatárok gyalázatosan elszélesztettek. Mi homolyította édes nemzetünk kebelébe ezeket a csudálatos győzedelmeket? Ki tette a pogány ellenségeken a váratlan csapásokat? Azt felelitek, a seregek Istene. Igenis, én is azt állítom, de Isten után az Isten szent Anyja, Mária, kit Szent István ország pátrónájának nevezett, Szent László pedig fegyverei igazgatójának választott, segítő havas hegyünk, oltalmunk s pártfogónk volt, mert amint Szent Bernárd szól: Deus omnia habere voluit per Mariam. Az Isten minden ajándékit Mária által akarta velünk közleni. Akkor az országunk tábora Boldogasszonyt segítségül híjta, az ő képét zászlóin lobogtatta, olvasóját kardmarkolatokra kolcsolta, ütközet előtt a Jézus neve után az ő nevét említette. Boldogasszony pedig a maga népeért s országabéli hadakért Isten előtt esedezett; azért mellettünk harcoltak az angyalok, hozzánk hódultak az erdei vadak, italt kölcsönöztek a kősziklából kifakadó források. Mikor Hunyadi János, Magyarország gubernátora s egy győzhetetlen bajnoka és Capistranus Szent János, Szent Ferenc szerzetebéli barát, a keresztes vitézeknek vezére Nándorfejérváránál a Mahomet pogány táborával megütköztek világi mód szerént, erőtlen hangyáknak lenni látszattak a keresztények a számtalan pogányokhoz képest, mégis negyvenezren a törökök közül mintegy láthatatlan kezek által elvesztek, megölettek, és az egész pogány tábor gyalázatosan visszaverettetett. Miféle láthatatlan kezek harcoltak a kevés számú keresztények mellett? Úgy tartom, hogy az angyali erősségek kezei. A keresztény tábor Jézust és a Jézus Anyját kiáltotta, azért mellette az angyalok harcoltak, és azoknak kezei által a magok erejekben bizakodó pogányok tetszetes sebhelyek nélkül is a földre omlottak, meghaltak, halmokba rakattak.

 

1772




Hátra Kezdőlap Előre