Az Anyaszentegyházban minden rend és hivatalban lévő embereknek tulajdon tükört adott az Úristen, azokot a szent és Isten előtt kedves híveket, kik különböző állapotban éltek, de szentül éltek. És azt akarta, hogy azok erkölcsit szemünk előtt hordozzuk, magunk lelki szépségét őbennük lássuk, és ha mi fogyatkozást találunk erkölcsünkben, mosogassuk és szépegessük, hogy Istenünk tisztaságos szemeit éktelenséggel meg ne bántsuk, magunkot mocskos erkölcsökkel ne rútítsuk. Mert szent életet és tiszta lelket kíván Isten tőlünk. Miképpen a papoknak és világi fejedelmeknek, a szegényeknek és gazdagoknak, az uraknak és szolgáknak, a férfiaknak és asszonyoknak, a szüzeknek és házasoknak, a nemeseknek és kézi munkás kösségnek tükörül adta Isten azokot a sok szent életű jámborokot, kik ezekben az állapotokban tisztán és tekélletesen viselvén erkölcsöket, szentek lajstromába írattak. Azonképpen a hadakozó embereknek, az Anyaszentegyház oltalmazó bajnakinak, kik színesb és szívesb részei a keresztyénségnek, az Isten és igazság ellen tusakodók rontóinak, az árvák és özvegyek oltalmáért, vérekkel kereskedő erős férfiaknak, a vitéz kenyeret évő embereknek tükörül adta Szent Lászlót* Magyarországnak dicsőséges királyát. Kinek atyja, Első Béla király, az anyja Lengyelország királyának leánya volt, szép testi és lelki talentomokkal ékesíttetvén, erős kezű, kedves tekintetű, magas termetű és egyéb embereket felülhaladó volt. Certe videtis quem elegit Dominus: quoniam non sit similis illi in omni populo. Bizonyára látjátok, kit választott az Úr, mert nincs hasonló hozzá az egész nép között. Mivel azért a vitézségben nagy szentségre jutott Szent László király, rövideden megmutatom, hogy nem tilalmas, hanem böcsületes, szükséges és Isten előtt kedves a módjával való vitézkedés és hadakozás. Legyetek figyelmetessek a hallgatásban.
Ha abban az ártatlanságban maradott volna ember, melyben Istentől teremtetett: in pulchritudine pacis, in requie opulenta; szép békességben, gazdag nyugodalomban élt volna, minden eszveszés, háborgás, visszálkodás és hadakozás nélkül. De mihent Isten ellen pártot ütött az engedetlen ember, több ostorok között, hadak és visszavonások támadtak, melyek világ kezdetitől fogva voltak, és lésznek világ végeig. Két fia vala Ádámnak, a gonosz megölé az ártatlant. Reátámada Kain Ábelre, és megölé őtet. És miért ölte meg őtet? Mert az ő cselekedeti gonoszok valának, az ő atytyafiáé pedig igazak. A vízözön után Nemród, Assur és egyéb hatalmaskodók országokot kezdének hatalmasul foglalni. Chodorlahomor sok királyokot megholdoltatott. Azután a világ idejével nevelkedtek a hadak gyümölcsi: emberhalálok, romlások, pusztulások, kegyetlenségek és mindennémű gonoszságok. Mert a hadak kiöltöztetik az embert a természet szelídségéből, és minden fene állatoknál kegyetlenbé tészik; elfelejtetik a vérnek és természetnek hasonlatosságát, az irgalmasságnak tekélletességét, a mértékletes életnek tisztaságát. Azért sohult nagyobb és gyakrabb vétkek nem találtatnak, mint a táborokban: ott a húzás, vonás; nyúzás, fosztás, az együgyű ártatlanok nyomorgatása, sőt halálos éhségre juttatása, ott az emberek kínzása, csonkítása, koncolása, gyilkos mészárlása, ott a szüzek rontása, házasságok törése, a magok és egyebek lelkének örök kárhozatra bocsátása oly nyilván uralkodik, mintha ezekben vétek sem volna. Innét írja Lucanus: Nulla fides, pietasque viris, qui castra sequuntur. Sem hitek, sem kegyességek a tábori férfiaknak. A Szentírás a hadakozó embereket latrones, latroknak nevezi, jelentvén, hogy közel jár a vitézkedés a latorsághoz, és nehéz ezeknek egymástól elszakadni.
Meggondolván Dávid király, mennyivel veszedelmesb a hadakozás a döghalálnál, inkább választotta, hogy Istentől büntetődjék döghalállal, hogysem hadakozással, melyben az emberi dühösség minden rendtartást felforgat, és válogatás nélkül bűnöst és bűntelent fogyat. A hadakozást ostorul veti Isten azokra, kik őtet gonosz életekkel haragra indítják, ezekre ő küldi a dühös ellenséget, hogy azok által megbüntesse az engedetleneket. Mikor pedig haragját megengeszteljük, a hadakozást elrontja és békességet szerez. Találtattak némelyek, kik azt állaták, hogy keresztyén embernek nem szabad hadakozni. De nem igaz, mert Szent Pál írja, hogy az Isten szent emberi, úgymint Ábrahám, Moyses, Józsué és a sok istenfélő királyok igaz hit által országokot győztek, hadakban vitézül forgottak, ellenségek táborát felverték. Krisztus Urunk is a százados vitéz emberről szólván, dicsírte hitit, de a vitézkedésnek elhagyását nem parancsolta, úgymond Szent Ágoston.
Ki nem látja, hogy ha a kígyók és farkasok, a medvék és oroszlányok ellen oltalmazzuk magunkot, sokkal inkább hazánk pusztító elleségünkre, lopással és tolvajlással kárunkra igyekező gonoszokra fegyverrel támadhatunk? Mivel ezek gonoszságból ártanak, nem természetek dühösségéből, mint a vadak. Szinte olyan szabad volt tehát Dávidnak megölni Góliádot, mint a juhai szaggató medvéket és oroszlányokot. Ha látod, hogy fiadot mardossa a kígyó, juhodot szaggatja a farkas, ölöd, vágod érette. Tehát a fejedelem, mikor látja, hogy az ellenség kegyetlenül vágja, fogyatja híveit, csak elhallgassa-é? Természetbe oltatott törvény: Vim vi repellere licet. Szabad az erőszakot erőszakkal visszakergetni. A hadakozás necessarium malum, szükséges gonosz, és arra való, hogy bántás nélkül, békességben élhessenek a jámborok, hogy az ártatlanok oltalmaztassanak, hogy a gonosztevők büntetődjenek és zaboláztassanak. De hogy immár Szent László királyra fordítsam beszédemet, Isten angyali nemcsak egyszer láttattak megsegíteni őtet, ellenségi ellen megütközésében, ki Istenben bízván, és igaz igye lévén, mindenkor dicsíretessen meggyőzte Isten segítsége által minden ellenségit. Kiket meggyőzvén, legottan megkönyörült rajtok, és minden reménségek felett kívánatos szép szabadságot engedett nékik. Ama két jeles jóság, melyek ritkán találtatnak egybefoglalva, szépen tündöklöttek Szent Lászlóban, tudniillik kedveskedés és szelídség, királyi felségnek és méltóságnak nagy voltával egybeelegyítve, úgyannyira, hogy ő sem felettébb való szelídségéért meg nem vettetett, sem felettébb való királyi nagy méltóságáért meg nem gyűlöltetett. Mikor nagy bátorsággal megütközött a pogány ellenségekkel is, és nagy sebes erővel azoknak sűrű táborát sokfelé szaggatta, oly nagy volt az ő könyörületessége, hogy látván azoknak rettenetes veszedelmeket és szörnyű halálokot, megparancsolta vitézinek, hogy mennél jobban lehetne, tartanák meg azoknak életeket, hogy őket a Krisztus hitire megtérítvén, nyerhetnék meg Istennek a lelkeket.
1692