Gerjeszd fel, Uram, az elöljáró rendekben, mind világi s mind egyházi igazgatók szívében azt a lelket, akinek szolgáltak jó szolgálatot az Istennek nagyobb dicsőségére, hazának megmaradására, pogányság megszégyenítésére, keresztyénség böcsületire a két diadalmas Jánosok ezen a napon, mikor boldog emlékezetű gubernátor Hunyadi János, a magyarsággal barát Kapistranus Szent János a keresztes hadakkal Nádorfehérvár alatt sok pogány vért ontottak, mely victoria hírire e napot inneplő tisztelettel szenteli az ország. Ezek nem keresték, ami övék, hanem ami a közönséges jót, Isten és keresztyénség dicsőségét, hazának megmaradását, békességét nézte; amellett ezek kardot kötöttek, táborba, mezőbe kiszállottak, sok próbákat tettek, véreket ontották; azok vigyázása őrizte a keresztyén országok nyugodalmát; azok vére, sok ezereknek életit oltalmazta; azok vitézsége, sok szegénységnek vagyonát, édes álmát, falatját bátorságba tartotta. Ők hullottak, mi épültünk; az ő orcájokon szakadott le a veríték, a miénken a könnyek örömünkbe folytak le; ők éheztek, mi itthonn kedvünkre voltunk. Ország gyertyái voltak ők, magoknak fogytak, nékünk égtek, nékünk világoskodtak, kebelünkbe dicsőséget, kincseket hajtottak. Az ilyen nagy gondviselő uraknál nem regnált akkor a ludak törvénye: ki-ki magának; az égen nem nap az, aki nem világoskodik; a földön nem úr az, aki mások hasznára nem születik. Nem hallatott akkor az a privatum, ki az ország torkát metszi ma: ha két-három familia magasztaltatik, és a többi pad alá; ezek tollasodnak, ezeren mezítelen maradnak; háromnak öröm, országnak siralom. Krisztus nem volna Krisztus, ha mindnyájunkhoz nem volna gazdag a kegyelemben, bővelkedő a szeretetben, hatalmas a váltságban; nem kedvezett egy nemzetnek, kirekesztvén más ország népit. Nem is volt ezekben miért válogatni: mindnyájan Ádámban elestünk, mindnyájan Krisztusban feltámadunk. Mi is, szerelmesim, amiből kitelik, Szent Jóbbal, ki a Krisztus képe volt, legyünk szemevilága a vaknak, istápja a sántának, nyújtsunk kezet az elesetteknek. Rontson, aki pogány, raboljon, égessen, aki tatár hám vériből eredett, aki a kőnek mondja: Én Istenem! Mi, akik a megfeszített Jézust segétségül híjuk, annak erkölcsit kövessük, aki nem jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és a lelkét sokakért adja váltságul.