Októberben tovább élesedett a küzdelem a nemzetiségekkel. A szerbek és horvátok mozgalma után fellángolt az erdélyi románok felkelése is, amely a második (szeptemberi) balázsfalvi gyűlés határozatai szerint Erdélyt az osztrák kormánynak és a nagyszebeni cs. kir. főhadparancsnokságnak kívánta alárendelni. A fegyveres harc szörnyű pusztítást okozott egész Erdélyben. A szeptemberi kudarc után a felvidéki szlovák vezetők is újra mozgolódni kezdtek. A köztük kirobbanó ellentéteket a magyar kormány nem használta ki, hanem a mozgalom gyengeségét látva erélyesen óhajtott fellépni a szlovák vezetők ellen. Ezt bizonyítja Kossuth október 17-i rendelete is. Az iratot az eredeti fogalmazvány alapján közöljük (OL H 2. OHB 1848 :1175.).