A kormányzó és a kormány Aradon magára maradt. Dembiński* ugyanis a megállapodás és az utasítások ellenére nem Arad, hanem Temesvár felé húzódott vissza seregével, hogy siker esetén a Vaskapu-hágón át Erdélybe vonuljon vissza, vereség esetén pedig a semleges Törökországba menekülhessen. Rosszul élelmezett és felszerelt hadserege (mely így is jóval erősebb volt Haynau* seregénél) augusztus 3-án Újszegeden, 5-én Szőregen, 6-án Óbesenyőnél, 7-én Csatádon szenvedett vereséget. Augusztus 9-én Temesvár alatt vívták meg a szabadságharc sorsát eldöntő csatát. A magyar csapatokat eleinte Dembiński*, majd az Erdélyből kiszoruló Bem* vezette. A csata teljes vereségünkkel végződött. Erről Kossuth Aradon mit sem tudott, és amikor Görgey* seregével Aradra ért (mert neki Komáromból sikerült idáig eljutnia a 120 000 főnyi orosz főhadsereg vonalain keresztül is; Dembińskinek* viszont Szegedről, senkitől sem zavartatva, nem), Kossuth azonnal tanácskozásra hívta. Előbb a minisztertanácson találkoztak, majd este négyszemközt is. Ez volt az utolsó találkozásuk. Egyetértettek abban, mi a teendő egy esetleges temesvári győzelem esetén: támadás Haynau* hadserege ellen; vereség esetén Görgey* el volt szánva az oroszok előtti fegyverletételre. Más választása nem is volt. Kossuth számára az öngyilkosság vagy a menekülés maradt. Kossuthnak Görgeyt* négyszemközti megbeszélésre hívó levelét a saját kezű eredeti alapján közöljük (HL 1848–1849 42/315.).