Kossuth egyre türelmetlenebbül olvasta Dembiński* akadékoskodó, Bem* kitérő és Perczel lemondással fenyegetőző leveleit. Dembiński* lemondását még május végén, Debrecenben elfogadta; Bemet nélkülözhetetlennek ítélte, ezért eltűrte, hogy az altábornagy megtagadja a fősereghez való csatlakozást; Perczel ügyében az intézkedések már csak azért is késtek, mert a kormány és az országgyűlés éppen ezekben a napokban költözött át a visszafoglalt Budapestre. Az első pesti minisztertanácsok ismételten visszatértek a délvidéki állapotokra: 6-án a szerbekkel és románokkal való megbékélési kísérletek folytatását határozták el, 8-án pedig – helyeselve Kossuth előző nap Görgey* beleegyezésével Perczelhez írt levelének gondolatmenetét – elfogadták Perczel legújabb lemondását. (Perczel ugyanis májusban négyszer is leköszönéssel fenyegetőzött.) A minisztertanács határozatát a Kossuth saját kezű javításaival ellátott eredeti fogalmazvány alapján közöljük (HL 1848–1849 32/63a).