Kossuth január 13-án fontos beszédet mondott a képviselőházban. Ekkor tárgyalták Deák jelentését a Windisch-Gräitznél* eredmény nélkül járó küldöttség útjáról. A radikálisok is, a megegyezést kereső békepártiak is elutasították a feltételek nélküli behódolás gondolatát. Kossuth beszédében – még mindig mit sem tudva a váci kiáltványról – nagyjából ugyanazt fogalmazza meg, amit Görgey* is kimond. Ezen a téren tehát kettejük álláspontja fedte egymást. Ez okozta, hogy később olyan könnyűszerrel napirendre tudtak térni a kiáltvány fölött. Kossuth beszédét a Közlöny 1849. január 17-i száma alapján közöljük.