Láttuk, hogy Kossuthot mindig foglalkoztatta a szabadságharcban legtöbbet szenvedők: a sebesült és rokkant tisztek és katonák sorsa. A kötözőhelyeken és a tábori kórházakban szörnyű tapasztalatokat szerzett a hónap első napjaiban, mikor a seregnél tartózkodott. Ezért is tartotta szükségesnek, hogy a sebesültek ápolásáról intézkedjék. Húgát bízta meg azzal, hogy ezt a munkát megszervezze. A tüdővészes fiatal özvegyasszony önfeláldozón és eredményesen dolgozott, de a kinevezés mégis ártott Kossuthnak: a közvélemény dinasztikus ízűnek találta. Az iratot a Kossuth saját kezű kiegészítéseivel ellátott eredeti fogalmazvány alapján közöljük (OL H. 2. OHB 1849 : 5697)