Kossuth elérkezettnek látta az időt, hogy tisztába jöjjön Görgeyvel*, akit hadtestével együtt Dembiński* főparancsnoksága alá helyeztek. A Görgey* mellé beosztott kormánybiztosok jelentették, hogy Görgeyt* serege szereti, bízik benne, ezért helyes volna a vezért altábornagyi előléptetéssel jutalmazni. Ettől Dembiński* sem idegenkedett. Kossuth még idő előttinek tarthatta a dolgot, mert február 20-i hosszú levelében nem tér ki erre a javaslatra – de nem ír a váci kiáltványról sem. Az elismerést és szemrehányásokat egyaránt tartalmazó levelet Kossuth saját kezű fogalmazványa alapján közöljük (OL H 2. OHB 1849 : 2328).