Láttuk, hogy a felirati javaslat csak a bécsi forradalom hírére jutott a felsőtábla elé. Március 3. és 13. közt a magyar konzervatív erők és a Metternich-kormány* emberei Bécsben tanácskoztak, de nem tudtak megegyezésre jutni. Egyesek szét akarták kergetni az országgyűlést, mások csak dorgálásban részesíteni, többen pedig úgy itélték, hogy elegendő, ha a főrendek egyszerűen leszavazzák a javaslatot. Pesten viszont az Ellenzéki Kör választmánya tárgyalta meg Kossuth felirati javaslatát. Ezeken a pesti tanácskozásokon született meg a Kossuth megfogalmazta követeléseken túlmenő, de a liberális nemesi politikusok számára még elfogadható Tizenkét pont.

A bécsi forradalomnak és Metternich* herceg házi, udvari és államkancellár lemondásának hírére Pozsonyban nagy fordulat következett be. A nádor belátta, hogy a történtek után az uralkodóház- hacsak nem akarja teljesen elveszíteni Magyarországot – kénytelen elfogadni Kossuth követeléseit. Kossuth mellé állt Széchenyi* is, aki mindeddig hevesen ellenezte Kossuth tervét, de most már úgy gondolta, hogy ez az egyetlen járható út: elfogadható a Habsburgok számára, és elkerülhetővé teszi a népforradalmat. Kossuth tehát 1848. március 14-én délelőtt nyugodtan kívánhatta, hogy mérsékelt hangú felirati javaslatát a nádor terjessze a felsőtábla elé – a mérsékelt hang és a Bécsből érkező hírek lehetővé tették, hogy a főrendek változtatás nélkül hagyják jóvá a szöveget, ne kezdjenek végeláthatatlan vitát különféle kiegészítésekről. A beszéd és az ülés szövegét legrészletesebben a Hetilap közölte. Ezt a szöveget vettük át mi is.