1849. február elején a hadihelyzet kiegyenlítődött. Bem február* 9-én Piskinél győzelmet aratott, és megkezdte újabb előnyomulását Erdély felszabadítására. Február 5-én Görgey* hadtestének Guyon* ezredes vezette hadosztálya elfoglalta a Branyiszkói-szorost, és így Görgey* hátulról, Klapka* szemből két tűz közé foghatta Schliket*. A Délvidékről kiinduló erőtlen szerb–osztrák támadásokat február 8-án Aradnál, február 12-én pedig Szőregnél sikerült visszaverni. A honvédség fegyverzete és felszerelése sokat javult, elsősorban a Nagyváradra települt fegyvergyár és ruhabizottmány jó munkájának köszönhetőn. Érett az idő a magyar ellentámadásra. Kossuthnak azonban e napokban megint szembe kellett néznie az orvosolatlan paraszti sérelmekkel is. Bihar, Ugocsa, Szabolcs és kivált Szatmár vármegyéből egyre több jelentés és panasz érkezett, hogy a földesurak sok volt úrbérest majorsági jobbágynak nyilvánítottak, és továbbra is robot leszolgálására erőszakoltak. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, mint láttuk, nem rokonszenvezett a földfoglaló mozgalmakkal, a földesúri visszaélések ellen mégis erélyesen fellépett. Kossuth 1849. február 15-én Nagy József* képviselőt kormánybiztossá nevezte ki, és rábízta a Szatmár vármegyei panaszok kivizsgálását. Nagy József* emberül megfelelt nehéz feladatának. A Szatmár vármegyének szóló, Kossuth hosszú saját kezű kiegészítéseivel ellátott utasítást az eredeti fogalmazvány alapján közöljük (OL H 2. OHB 1849 : 2037).