Kossuth az olasz kérdésben képviselt kompromisszumos álláspontja miatt az ellenzék támadásainak középpontjába került az egész kormánnyal együtt. Július 21-én megpróbált közeledni az ellenzékhez, de végül is nem óhajtott szakítani minisztertársaival. 22-én nem jelent meg a képviselőházban. Ezen a napon a képviselőház megszavazta a válaszfeliratot. Másnap Batthyány Bécsbe utazott, hogy személyesen tárgyaljon a megbékélés lehetőségeiről János főherceggel* és Jellačićtyal*. Az országgyűlés ezek után Kossuth javaslatára a hadügyi és pénzügyi kérdéseket kezdte tárgyalni. Batthyány Bécsből kézzelfogható eredmény nélkül, de legalább a béke reményével tért haza. Elkerülte a kormány figyelmét, hogy Bécsben – Radetzky* tábornagynak Custozánál, 1848. július 25-én a piemontiak fölött aratott döntő győzelme után – eltűnt a megegyezési készség. A német kérdésben is hiába várta Batthyány a kedvező fejleményeket. A hadügyi kérdés vitáját – amelyben Kossuth a magyarországi haderő magyar lábra állítását szorgalmazta – Mészáros utazása a déli hadszíntérre félbeszakította. Mészáros visszatérése után Kossuth elállt eredeti tervétől, hogy azonnal létre kell hozni az önálló magyar hadsereget, és az egész kormány által vállalható kompromisszumos megoldást javasolt. A baloldal ezúttal is támadta Kossuthot, ő azonban úgy érezte, hogy az országgyűlés többségét csak akkor lehet megnyerni a Béccsel egyre elkerülhetetlenebbnek látszó összeütközés vállalására, ha bebizonyosodik, hogy Bécsben a magyar kormány mérsékelt javaslatai sem találnak kedvező fogadtatásra – vagyis hogy Bécs a nyílt összeütközés útjára lépett. Kossuth mindenesetre folytatta a szabadcsapatok szervezését is. Átiratot intézett ebben az ügyben minisztertársához, Mészáros Lázár* vezérőrnagyhoz. Az iratot Kossuth saját kezű fogalmazványa alapján közöljük (OL H 20. PM eln. 1848:1439.).