Kossuth március 9-én nemcsak Görgeynek* és Klapkának írt, hanem Szemerét* is tájékoztatta, hogy Görgeyvel* mindenben megegyezett. Mielőtt elindult volna a törökszentmiklósi táborba, hosszabb levélben foglalkozott a szerb kérdéssel. A szerbek újabb béketapogatózásainak egyik kiváltó oka az volt, hogy Knićanin* tábornok a Szerb Fejedelemségből átjött önkéntesekkel visszatért Belgrádba. Batthyány Kázmér* gróf délvidéki országos biztos aligha tájékoztatta pontosan Kossuthot: meg volt győződve róla, hogy a kérdést csak a nép teljes felfegyverzésével és a szerbek kiirtásával lehet megoldani. Kossuth az effajta tájékoztatás után maga is tévesen ítélte meg a helyzetet – pedig az 1849. március 4-én kelt olmützi oktrojált osztrák birodalmi alkotmány elkeserítette a magyarországi szerbeket, és a megegyezés lehetőségei javultak. A megegyezés gondolatát a radikálisoknak a Marczius Tizenötödike körül csoportosuló része támogatta – Pálffy Albert* két cikkben is megírta, hogy „a rác demokrata párttal a magyar örömest egyezkedhetik”; a Debreczeni Lapok körül tömörülő másik radikális frakció, Madarászék* azonban Batthyány Kázmér* gróffal értettek egyet. Kossuth 3162/e számú levelét az eredeti tisztázat alapján közöljük (OL R 5. Batthyány Kázmér* iratai. 1. tétel. Külügyminisztersége előtti iratok. 99–100. fol.).