Görgey április 26-án hajnalban Komáromnál egy rögtönzött tutajhídon átkelt a Duna déli partjára, és sikeres ütközetet vívott a Buda alól Pozsony és Bécs felé menekülésszerűen visszavonuló osztrák hadsereggel, amelynek fővezére immár nem Windisch-Grätz* herceg tábornagy volt; a kudarcokért az udvar a herceget tette felelőssé, és helyébe egyelőre Welden* báró táborszernagyot nevezte ki. A csata után az április 28-i haditanács, engedve a kormány óhajtásának, és a katasztrofális lőszerhiánytól is kényszerítve, úgy határozott, hogy a magyar főhadsereg következő hadművelete a budai vár ostroma és bevétele legyen. Görgey Damjanichot* kérte fel, hogy az ostrom végéig helyettesítse őt megszokott erélyével a hadügyminiszteri tárca élén. Damjanich* azonban elutazásának előestéjén szekeréről leugorva eltörte a lábát. Így aztán Klapka* indult el Komáromból a minisztérium átvételére. Kossuth, akinek a figyelmét ezekben a napokban a kormányzói jogkörről Szemerével* vívott tusa kötötte le, maga is úgy érezte, hogy a győzelmek után most már a katonai szervező munka lesz a legfontosabb. Sürgette tehát Görgeyt, hogy Buda bevétele után – melyet már csak a kikiáltott függetlenség nemzetközi elismerése miatt is elengedhetetlennek tartott – személyesen vegye kezébe a hadügyek szinte teljhatalmú irányítását. Ezekben a hónapokban a Kossuth-Görgey viszony szemmel láthatóan felhőtlen. Erről tanúskodik Kossuth május 4-i rendkívül fontos levele is, melyet a saját kezű fogalmazvány alapján közlünk (OL H 2. OHB 1849: 6467).