Balogh Kornél, Győr vármegye követe 1848. március 1-én a bécsi kormány pénzügyi politikája miatti aggodalmában azt indítványozta, hogy az országgyűlés szólítsa fel a bécsi kormányt, adjon ki hivatalos nyilatkozatot a Habsburg-birodalom pénzügyeinek helyzetéről. Mivel aznap a párizsi forradalom híre is megérkezett Pozsonyba, Kossuth megragadta az alkalmat, hogy 1848. március 3-án, az országgyűlés kerületi ülésén szólásra emelkedjen, és ne csak az elhibázott bécsi pénzügyi politikával foglalkozzon, hanem egyúttal az ellenzék legfontosabb politikai követeléseit is összefoglalja, és a polgári átalakulás teljes programját is fölvázolja. Mindezt feliratban kívánta az uralkodó elé terjeszteni. A hatalmas beszédben óvatosan fogalmazott, hiszen az volt a célja, hogy az alsótábla még ingadozó erőit is felsorakoztassa maga mögé, és hogy a felsőtáblával is elfogadtathassa a felirat szövegét. Ez a beszéd, amely nemcsak Magyarország, hanem a birodalom osztrák tartományai számára is alkotmányt követelt, egyik előidézőjévé lett az 1848. március 13-i bécsi forradalomnak: német fordítását azonnal terjeszteni kezdték Bécsben. A felirat mégsem jutott egyhamar V. Ferdinánd* elé: a felsőtábla vezetői hirtelen Bécsbe siettek, hogy ne lehessen összehívni a tábla ülését. Kossuth kijelentette, hogy ha kell, a felsőtábla hozzájárulása nélkül is eljuttatják a feliratot az uralkodóhoz. A bécsi forradalom hírére azonban a Pozsonyba visszatérő István főherceg*, az ország nádora mégiscsak összehívta a főrendeket, és ők március 14-én vita nélkül elfogadták Kossuth felirati javaslatát, valamint azt is, hogy a feliratot a két tábla tagjai közül választott küldöttség adja át V. Ferdinánd* királynak. A beszéd Vörös Antalnak*, Kossuth titkárának másolatában maradt fenn; ezt a Magyar Országos Levéltárban, Kossuth iratainak időrendi sorozatában található szöveget közöljük, mert a sajtóban megjelent szövegből a cenzúra a legélesebb kifejezéseket törölte (OL R 90. I. 375.).