Kossuth a következő napokban emberfeletti munkát végzett. Ekkor készült el hatalmas jelentése az ország pénzügyeiről a hozzá tartozó költségvetési és adótervvel; csaknem mindennap cikket írt a Kossuth Hírlapjába; megkezdte szabadcsapatok toborzását is. Közben pedig folyt az országgyűlésen a válaszfelirati vita. Ennek a vitának sarkalatos pontja volt az itáliai hadszíntéren küzdő magyar csapatok ügye, illetve az a kérdés, hogy tartozik-e az ország a Habsburg-birodalom olaszországi pozícióinak megtartására további áldozatokat hozni. Az ellenzék keményen ostromolta a kormánynak az uralkodóház iránti lojális álláspontját, és Kossuth, aki szíve szerint inkább az ellenzékkel értett egyet, mint minisztertársaival, kompromisszumos megoldást javasolt, mintegy bizonyítandó, hogy a magyar kormány mindent megtesz a kérdéseknek, elsősorban a délszláv kérdésnek békés megoldására. Kossuth beszédét a Közlöny 1848. július 22-i száma alapján közöljük.