Drágos János május 2-án jelentette Kossuthnak, hogy a román felkelők vezetőivel, elsősorban Avram Iancuval* való tárgyalásai jól haladnak. Kívánatosnak tartotta, hogy a tárgyalások idejére Kossuth rendeljen el fegyverszünetet, mert ha azalatt, amíg ő a románok között tartózkodik, a magyar csapatok támadást intéznének a felkelők ellen, ő bizonyára áldozatul esik az amúgy is gyanakvásra hajló román legionáriusok dühének. Kossuth ezt az ésszerű javaslatot, talán a tavaszi hadjárat sikereinek mámorában, sajnos elutasította, sőt a hadügyminisztériumot sürgette, hogy adjon ki erélyes támadási intézkedéseket. Másnap, május 11-én pedig levelet írt Hatvani Imre* debreceni ügyvédnek, aki a felfüggesztett – és korábban a Drágos féle fegyvernyugvási javaslatot elfogadó – Csutak Kálmán* alezredes helyett ideiglenesen a zarándi katonai parancsnokságot viselte szabadcsapatbeli őrnagyként. Hatvani 1848-ban Vasvári Pálhoz* hasonlóan a magyar–román megegyezés híve volt, sőt röpiratot is adott ki erről a kérdésről: 1849-ben azonban már ő is úgy ítélte, mint Vasvári: „a magyarnak hatalmát kell a hálátlanokkal éreztetni… szentség hóhérnak lenni, s legyilkolni a zsarnokság bérlett bakóit”. Ezért szabadcsapatot áhított fel, és május 6-án a hadügyminisztérium tilalma és Drágos könyörgése ellenére benyomult Abrudbányára, a magyar–román tárgyalások színhelyére, és eljárásáról, szándékáról közvetlenül a benyomulás előtt jelentést küldött Kossuthnak. Kossuth május 11-én küldte el válaszát. Ennek eredeti példánya nem maradt fenn, mi Deák Imre*: 1848, ahogyan a kortársak látták (Bp. 1943) című könyvének 368. oldaláról idézzük. Kossuth nem tudta, hogy Hatvani ekkorra már csúfos vereséget szenvedett, Abrudbánya és Verespatak magyar bányászlakossága pedig a derék Drágossal együtt vértanúhalált halt. A szinte elérhető közelségben levő magyar–román megegyezést a Madarász* féle radikális csoporthoz tartozó Hatvani támadása hónapokra lehetetlenné tette. Szabadságharcunk – kevés számú – szégyenfoltjainak egyike ez a súlyos következményekkel járó vállalkozás.