A magyar hadsereg Székesfehérvárt is kiürítve hátrált Jellačić* elől. A bécsi udvari körök a nádor lemondása esetére éppen Jellačićot* óhajtották Magyarország teljhatalmú katonai és polgári kormányzójává megtenni. A Bécsbe érkező István főherceg* azonban más javaslatokkal állt elő: királyi helytartónak az ország második zászlósurát, Mailáth György* országbírót ajánlotta, a Magyarországon állomásozó csapatok főparancsnokává pedig (mind Jellačić*, mind a magyar haderő fölé) egy népszerű konzervatív reformert, Lamberg Ferenc gróf* altábornagyot, és azt tanácsolta, hogy az országgyűlést december 1-ig napolják el. Lamberg kinevezését miniszteri ellenjegyzés nélkül ki is hirdették. Pulszky Ferenc*, a király személye körüli magyar minisztérium államtitkára titokban két másolatot készített a nyomás alatti királyi nyilatkozatról. Ezek közül az egyiket Szontagh Pál* minisztériumi fogalmazó Cegléden vagy Szolnokon átadta Kossuthnak; a másik Nyáry* Pál kezébe került Pesten. Batthyány Vay* miniszterelnöki megbízatását és Lambergnek* Jellačić* és a magyarok fölé rendelését a békés megegyezés utolsó lehetőségének látta, és azt hívén, hogy Lamberg* egyenesen az egymással szemben álló katonai táborokba siet, 27-én reggel maga is útnak indult a sereghez. Madarász* László közben elérte, hogy aznap estére hívják össze a képviselőház ülését, és leutazott Kossuthért Szolnokra. Együtt tértek haza, s a képviselőház ülése – nem is tehetett egyebet – Kossuth javaslatára törvénytelennek nyilvánította Lamberg* kinevezését. Lamberg* első útja vesztére nem a táborba, hanem Budára vezetett. Szeptember 28-án a hajóhídon a felzaklatott nép felismerte és felkoncolta. Kossuth még aznap visszahívta Batthyányt Pestre, másnap pedig az országgyűlés nyilatkozatot adott ki Lamberg* halálával kapcsolatban. Ezt Kossuth saját kezű fogalmazványa alapján közöljük (OL N 70. Regnicolaris Levéltár. 1848–1849. évi országgyűlési iratok. Lad. XX. 22. Fasc. 2. A. Nr. 511.).