egy erre vonatkozó feleleti szakasz – ez pedig így hangzott: „Amily hü örömmel érté a nemzet, miszerint fölséged s a külhatalmasságok legtöbbjei közt sértetlenül fönnáll a béke s egyetértés, mit jövőre fölséged kegyelmes atyai gondjai csak állandósíthatnak: oly sajnálattal értesült, hogy a lombard-velencei királyságban, hol a szardíniai királynak s némely más olaszországi hatalmasságoknak seregei harccal támadták meg felséged seregeit, a háborút bevégezni nem sikerült. És amily őszinte azon hódolat, mellyel hű Magyarország fölséged iránt viseltetik: szintúgy óhajtja, hogy e kérdés a trón méltóságához s a viszonyos jogos igényekhez képest oldattasék meg.” Ehhez utóbb a képviselőház a következő szavakat fűzte határozatában: „Ha hazánkban a rend és béke teljesen helyreállítva, s országunk erkölcsi és anyagi épsége biztosítva lesz, örömest nyújtandunk felségednek segédkezet oly békés egyezség megkötésének eszközlésére, mely egyrészt a trón méltóságának, másrészt az olasz nemzet alkotmányos szabadságának s méltányos kívánatainak egyaránt megfeleljen. Meg van e nemzet győződve, hogy valamint hivatását teljesíté a múltban, midőn a kelet barbarizmusa ellen az európai polgárosodásnak védbástyául szolgált; úgy geográfiai helyzeténél fogva Európa nyugati szabad népei és a civilizáció iránt magasztos köteleztetésének csak akkor felelhet meg, ha az anyagi erőn kívül a jogegyenlőség alapján alkotmányos teendői következetes és célszerű tovafejlesztésében keresi a legerősebb erkölcsi alapot.”