A bécsi udvari körök egyre nyíltabb föllépése kétségtelenné tette, hogy elkerülhetetlen a fegyveres összetűzés. V. Ferdinánd* augusztus 12-én visszatért Bécsbe. Visszavonták az István nádornak adott teljhatalmat, nehogy az ő szentesítésével hozhasson a magyar országgyűlés törvényeket. Batthyány augusztus 13-án sietve átszervezte a nemzetőrség tábori szolgálatát, hogy a várható támadással szemben mégis tudjon valamiféle haderőt felvonultatni. (Ezért kapja meg Kossuth is a már június óta szorgalmazott engedélyt szabadcsapatok toborzására.) A szenttamási szerb tábor elleni második magyar támadás is kudarccal végződött. A kormány mindezek ellenére még mindig iparkodott a kérdésekre békés megoldást találni. Elhatározta, hogy a horvát kérdésben akár „az elválásra s ennek folytán a puszta szövetségi viszony elfogadására is rááll, fenntartván Fiume, a magyar tengerpart birtokát s az azzali szabad közlekedés és ez útoni kereskedés biztosítását”. Elhatározta, hogy Batthyány és Deák Bécsbe megy az újoncozásról és a papírpénz kibocsátásáról szóló törvények szentesítésének kieszközlésére, a horvátokkal, valamint az osztrák kormánnyal való megegyezés megkísértésére. Augusztus 26-án a képviselőházban Drágos* János belényesi román képviselő kérdést intézett a kormányhoz Vay Miklós* báró erdélyi királyi biztos „hatalomköre iránt”. Számos román képviselő felszólalása után Kossuth is kifejtette, hogyan ítéli meg a román kérdést. Beszédét a Közlöny 1848. augusztus 28-i száma alapján közöljük.