1848. április 8-ig az országgyűlés megtárgyalta és elfogadta az ún. márciusi törvényeket. (Úgy illik, hogy soroljuk is fel őket. 1848:I. Dicsőült József nádor emléke törvénybe iktattatik. 1848:II. Fenséges cs. kir. ausztriai főherceg István Magyarország nádorává választatik. 1848:III. Független magyar felelős minisztérium alakításáról. 1848:IV. Az országgyűlés évenkénti üléseiről. 1848:V. Az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról. 1848:VI. Az 1836:XXI. törvénycikk foganatosításáról. 1848:VII. Magyarország és Erdély egyesítéséről. 1848:VIII. A közös teherviselésről. 1848:IX. Az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről. 1848:X. Az összesítésről, legelőelkülönzésről és faizásról. 1848:XI. Azon ügyekről, melyek eddig a földesúri hatóságok által intéztettek. 1848:XII. Az úrbéri megszüntetett magánúri javadalmak státusadóssággá leendő átváltoztatásáról. 1848:XIII. A papi tized megszüntetéséről. 1848:XIV. A hitelintézetről. 1848:XV. Az ősiség eltörléséről. 1848:XVI. A megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról. 1848:XVll. A megyei tisztválasztásokról. 1848:XVIII. Sajtótörvény. 1848:XIX. A magyar egyetemről. 1848:XX. A vallás dolgában. 1848:XXI. A nemzeti színről és ország címeréről. 1848:XXII. A nemzeti őrseregről. 1848:XXIII. Szabad királyi városokról. 1848:XXIV. A községi választásokra nézve. 1848:XXV. A Jászkun kerületekről. 1848:XXVI. A Hajdú kerületről. 1848:XXVII. Fiume és Buccari szabad tengerkereskedési kerületekről. 1848:XXVIII. A nádori méltósághoz kötött hivatalokról. 1848:XXIX. Az ország közhivatalnokairól. 1848:XXX. A felelős miniszterségnek a közlekedési tárgyak iránti teendőiről. 1848:XXXI. A színházakról.) A törvények szentesítését azonban csak heves küzdelemmel lehetett elérni. A felelős minisztériumról szóló törvényt megvitatta a bécsi Állami Konferencia. A nádor március 29-én tért vissza Bécsből az előző nap kibocsátott királyi leiratokkal. Az egyik leirat a jobbágyfelszabaditó törvényjavaslat szentesítését a földesurak kártalanításának kérdésével kívánta egybekapcsolni, abban a reményben, hogy a rendi országgyűlés ingadozó tagjai önnön érdekeiket a köz érdeke elé fogják helyezni; a másik pedig szűkre akarta szabni a kinevezendő magyar kormány hatáskörét: meg akarta hagyni felügyeleti joggal az udvari kancelláriát, rá akarta kényszeríteni Magyarországra az osztrák államadósságok egy részének átvállalását, és nem óhajtott beleegyezni az önálló magyar pénzügyminisztérium és hadügyminisztérium felállításába. Pozsonyban az országgyűlés 1848. március 29-i déli elegyes ülésén kitört a vihar. Batthyány a következő nyilatkozatot tette: „E királyi válasz az én meggyőződésem szerint sem a nemzet törvényes igényeinek, sem az országos rendek méltányos várakozásának eleget nem tesz. Azért minden további indokolás nélkül arra kérem őfönségét, hogy hatályos közbenjárása által eszközölje, miszerint beváltassék őfelségének adott szava: hogy Magyarországnak független felelős minisztériumot adni kíván. Mert ha ez nem történik: én mind magam, mind társaim nevében kinyilatkozom, hogy a felelős miniszterséget elvállalni így képesek nem vagyunk, s arra magunkat jogosítva nem érezzük.” A nádor Batthyány mellé állt. Kérte, hogy a kormány (melynek tagjait Batthyány március 23-án bejelentette az országgyűlésnek, közte Kossuth Lajos pénzügyminisztert* is) maradjon a helyén. „Mert itt – folytatta – ünnepélyesen szavamat adom, hogy azon észrevételeket, melyeket a felelős miniszterek nekem e tárgyban adni fognak, őfelségének nemcsak előterjeszteni, de átvinni is fogom; és ettől, ha kell, állásunkat is függővé teszem.” Délután a kerületi ülésen Kossuth visszatért a leiratok kérdésére. Beszédét a Nemzeti Újság 1848. március 31-i száma alapján közöljük.