A déli hadseregből végül egyetlenegy ember sem indulhatott a főhadsereghez. Hiába bízta meg Vukovics Perczelt, hogy személyesen hozza fel legjobb tizenkétezer emberét, a tábornok június 7-én könnyelműn és fölöslegesen csatába bonyolódott Kátynál, Jellačić haderejével, és többezer embert veszített (Jellačić vesztesége pedig mindössze 2 halott és 12 sebesült volt). Kossuth joggal írta június 10-én Perczelnek: „Három becses hét lőn elvesztegetve diktátori hangon írt gáncsoskodásokkal, tűrhetlen fenyegetésekkel, és az egész rendeletből egy szó sem lőn effektuálva… a kormány rendeletei gyors és pontos teljesítésének elmulasztása miatt, mint hetek előtt előre megjóslám, minden bács-bánáti győzelmek eredménye efemerré lőn.” A kormány eközben derűlátó módon örömmel kezdett el berendezkedni a fővárosban: Kossuthnak még arra is futotta a figyelméből és idejéből, hogy Csány Lászlónak* utasításokat adjon a budai várfalak lerontása során figyelembe veendő városrendezési és esztétikai szempontokról. 1849: 8033. számú kormányzó elnöki iratát az eredeti tisztázat alapján közöljük (OL H. 37. Közmunka- és közlekedésügyi minisztérium. Középítészeti osztály. 1848. 19. kútfő 3/a tét.).