Július eleje óta szakadatlanul romlott a katonai helyzet. A sebesült Görgey* lemondott a hadügyminiszterségről, cserébe Mészáros fővezérlete alatt megkapta a Komáromból levonulásra kijelölt hadsereg parancsnokságát. Ez a sereg Klapka* vezérletével július 11-én megpróbált áttörni az osztrák vonalakon, de sikertelenül. Görgey* július 13-án 27 000 emberrel megindult Vác felé. Július 15-én és 17-én csatát vívott itt a Paszkevics* vezette orosz főhadsereggel, és mert látta, hogy áttörésre nincs remény, Losoncon keresztül Miskolc felé indult. Az orosz főhadsereg igyekezett Görgey* útját állni, és Pest alól ugyancsak Miskolc felé vonult el. Haynau* Pesten gyülekeztette erőit, hogy megindulhasson Szeged felé. Támadásra indult Jellačić* is a déli osztrák hadsereggel, de július 14-én vereséget szenvedett Vetter* és Guyon* csapataitól Hegyesnél, és a titeli fennsíkra szorult vissza. Erdélyben Bem* váltakozó sikerrel harcolt az orosz–osztrák túlerő ellen, de szívós és leleményes védekezésével megakadályozta, hogy az ellenség Erdélyből kijusson az alföldi magyar csapatok hátába. Kossuth Perczel parancsnoksága alatt Szolnok térségében felállította a közép-tiszai hadsereget. Ennek a seregnek a lovashadosztálya július 20-án Turánál ütközetet vívott az orosz lovassággal, és némileg tehermentesítette Görgey* erőit. Perczel azonban most sem tagadta meg önmagát. Július 17-én három levelet is írt Kossuthnak. Bejelentette, hogy nem engedelmeskedik Dembińskinek* (az új vezérkari főnöknek), hogy hadseregének ügyeibe nem tűr beleszólást, és hogy a hazát, mint eddig is minden esetben, most is csak ő fogja megmenteni. Kossuth ezúttal is jóbi türelemmel válaszolt Perczel írásaira. Levelét az Országos Levéltárban őrzött másolat alapján közöljük (OL H 2. OHB 1849 : 9355)