Görgeynél július 21-én Rimaszombaton két orosz hadikövet jelentkezett. A tábornok átlátta, hogy a parlamentírozás célja az, hogy lassítsák az ő menetét, de a június 26-i minisztertanács határozata értelmében megragadta az alkalmat, hogy kapcsolatot létesítsen az orosz fővezérlettel. A tárgyalásokról Bónis Sámuel* kormánybiztos útján tájékoztatta a kormányt, az oroszoknak pedig azt a választ adta, hogy a hadsereg a szentesített alkotmányra letett esküjéhez hű marad és tovább harcol. A kormány is kapva kapott az alkalmon. Szemere* miniszterelnök és Batthyány külügyminiszter Görgey táborába sietett, hogy az esetleges orosz–magyar tárgyalásokat a kormány képviseletében vezesse. Július végén egyébként a szegedi országgyűlés lázas munkát végzett: hosszas vita után szótöbbséggel megszavazta a nemzetiségi törvényjavaslatot (amely ellen legkivált a radikálisok Madarász-féle* csoportja tiltakozott), majd a zsidók egyenjogúsításáról szóló javaslatot is. Megpróbálkozott – és ez volt az egyetlen jele a helyzet válságos voltának és a képviselők aggodalmának a katonai helyzet romlása miatt – Görgey fővezérré való kikiáltásával is. A fővezéri kérdés Kossuthnak is nagy gondot okozott. Mészáros lemondása után Perczelt szerette volna kinevezni, de Perczel a július 29-i minisztertanácsra betoppanva olyan elképesztőn viselkedett – teljhatalmat követelt, nem ismerte el a kormányt, Damjanichot* főbe akarta lövetni, személy szerint Kossuthot is szidalmazta –, hogy ebből az elgondolásból semmi sem lehetett. Ezek után újra Dembińskit* bízta meg Kossuth a fővezérséggel. Dembiński nem volt hajlandó a szegedi sáncokat védeni, még kevésbé a vigyázatlanul, három elkülönített oszlopban közeledő osztrákok valamelyik csoportját megtámadni: a szegedi nagy lőszerraktár felrobbanása után elhatározta, hogy tovább hátrál. Kérésére a kormány Aradra költözött. Kossuth az Aradra vezető útról írt Szemérének, hogy irányítsa Görgey seregét Aradra. A levél saját kezű eredeti példánya a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 1. számú Levéltárban van, a volt Borsod-Miskolci Múzeum anyagában, Horváth Lajos hagyatékában. Mi az Országos Levéltárban lévő fényképmásolat alapján közöljük az iratot (OL Filmtár 3196. dob.).