Pozsony, 1848. március 14.
Tekintetes rendek! Olyan időket élünk, amidőn mindenekfölött érezem szükségét annak, hogy ami e táblán szóba hozatik, a komoly megfontolásnak és egyetértésnek legyen szüleménye. E szempontból indulva bocsánatot kell kérnem a tekintetes rendektől, hogy a körülmények roppant fontossága által kényszerítve, és az eseményeknek csak egypár perccel az ülés előtt megtudása által kényteleníttetve, nem lehettem azon helyzetben, hogy – ami különben is, de különösen az ilyen körülmények között szoros hazafiúi kötelességem lett volna – nemcsak párt elvbarátimmal, hanem – Istennek hála, miután reménylem, hogy már most pártkülönbség köztünk nem leend, hanem mindnyájan hazafiak s hazafiságunk érzetében egy párt vagyunk – tisztelt követtársaimmal aziránt előlegesen értekezhessem és véleményöket kikérhessem. De csak néhány perccel előbb jutottak tudomásomra az események. Ezt méltóztassanak mentségül elfogadni. – A múlt éjjel Bécsben polgárvér folyt. – Metternich* minisztériuma megbukott. (Hosszasan tartó örömrivalgások, szakadatlan tapsvihar.) Nem akarok ingerlő szózattal élni, sőt inkább nyugosztalni akarok, s azért e tekintetben nem mondok többet, mint azt, hogy azon politikához, melyet a trónra és monarchiára nézve hetek előtt veszélyesnek mondottam, azon politikáhozi makacs ragaszkodás a dolgokat annyira vitte, hogy a felséges császár és király jelenlétében a szeretett dinasztiának egyik tagja is* tettleges bántalmakkal illetteték. Ilyenek a következései annak, hogyha egy embernek az olyan politikáhozi ragaszkodása, mely a körülményekkel alkudni nem tud, határoz inkább a népek és trónok sorsa fölött, mint azon szent kapocs, mely a népek szabadsága s a trónok dísze és ereje közt létezik. Bécsben népmozgalom következtében, hol, mint mondám, polgári vér folyt, a sajtószabadság az uralkodó által meg van adva. (Zajos tapsok és örömrivalgások. Fölkiáltások: Nekünk is kell! A hallgatósághoz fordulva szóló imígy folytatá:) E dolgok fölött alkalmasint minket illet a határozat, valamint a felelősség is, az urak nem viselik a felelősség terhét, az a mi vállainkon fekszik.
A bécsi fegyvertár az uralkodó parancsára megnyittatva, és minden polgár, ki nevét följegyezteté, fegyvert kap kezébe, hogy őrködjék a nyugalom és a béke fölött, melyet Metternich* politikája kompromittált. Ezeket az eseményeket nem sok hetek előtt mondottam, és ámbár a következés szavaimat igazolta, ezen szavaknak mondásához jóstehetség mégsem kellett, miképpen az, hogy Európa a néptömegeknek jogairól és jólétéről nem gondoskodott annak idejében, meg fogja rázkódtatni a világot, s egypár hét múlt el, és megrázkódott a világ. Tekintetes rendek, nekünk egy roppant föladat jutott, azon föladat, hogy a megindult mozgalomnak hazánkban is mutatkozó terjedésére nézve a gyeplő kezünkben maradjon; mert még ez így lesz, addig a mozgalmak alkotmányos kerékvágásban és ösvényen maradhatnak, és a szabadságnak, törvényszerű jognak kikerülhetlenül kivívandó diadalát polgárvér s belnyugtalanság nem fogja fertőztetni. De ha kezünkből kirántatnék a mozgalom által az események vezérlete, akkor a következéseket csak Isten tudja. (Igaz!) E szempontból indulva nem látom annak idejét, hogy szemrehányásokkal éljek akár egyik, akár másik ellen; hanem csak azt mondom: nagyon óhajtottam volna, hogy fölírásunk, melyben figyelmeztetve van király őfelsége, miszerint alkotmányt kell adni a monarchiának, különben a trón és monarchia nyugalma veszélyben van, eljuthatott volna a fejedelem trónjához, mielőtt a föllázadt néptömeg demonstrációhoz nyúlt.
Én azt gondolom, hogy a hazának sorsával játszik és végtelen felelősséget vesz magára az, ki a kifejezések fölött vitázik és abban keresi az argumentumot a megegyezésre; nem pedig arra intézi figyelmét, hogy a mozgalom vezérlete kezünkben maradjon. E tekintetben megkívántatik, hogy a tekintetes rendek táblája az egész országgyűlés alatt a maga politikáját fölemelje a körülmények színvonalára, és ne engedje magát semmi által túlragadtatni a kellő vonalon; de a vonalon innen se habozzék, hanem rögtön tegye meg, amit tenni kell. Nem motiválok többé semmit, hanem megteszem indítványomat, mely abból áll:
1. Kérem a tekintetes rendeket, hogy egy kebelökbeli küldöttség által méltóztassanak ő császári királyi főhercegségét, a nádort, ki éppen jelen van az országháznál, tisztelettel és bizodalommal megkérni, hogy minden további halasztás nélkül fölírásunkat tárgyaltatni s magas befolyásával odahatni méltóztassék, hogy azon fölírás ne legyen köztünk továbbá is vita tárgya, hanem menjen föl mielőbb a trónhoz. Megvallom, tekintetes rendek, miképpen, ha ilyen körülmények közbe nem jönnek, nem emeltem volna ezen szózatot, mert hittem és reménylettem volna, hogy talán magánértekezéseknek huszonnégy óráig folytatása által el lehet a célt érni. De az idő sürget, s a körülmények kimondhatlan fontosak, és én nem szeretném, ha a történteknek híre az országban szétmenne anélkül, hogy megvitetnék egyszersmind annak híre, hogy a nemzet manifesztálta a trón előtt véleményét a nyugalom föltételei iránt. Azért nádor őfönségéhez küldöttséget óhajtanék küldetni, mely tüstint hozzá elmenjen; a formákban ne méltóztassanak nagyon fönnakadni a tekintetes rendek, mert most nem oly körülmények vannak, hogy a formákkal sokat bíbelődni lehetne*.
2. A sajtószabadság Ausztriában meg van adva, akarják-e a tekintetes rendek annak kitenni e házat, hogy a nem magyar nyelven írott nyomtatványok nem magyar törvény szerinti felelősség mellett özönöljenek szét a hazában, vagy pedig akarnak intézkedni, hogy nálunk a sajtószabadság, melyre nekünk nemcsak elidegeníthetlen polgári és státusi, de törvényes jogunk is van, kellő korlátokkal körülírva törvényes úton hozassék be. Azt gondolom, ezt tenni a tekintetes rendek kötelessége, és azért kívánom határozatba foglaltatni, hogy a küldöttség*, megfontolván az idő körülményeit, melyek hosszas, kimondhatlanul teljes és minden betűre nézve kimért kodifikacionális munkák készítését nem engedik, a lehető leghamarább adjon be véleményt. – Előttünk van az egész világ példája: a badeni 1831-i sajtótörvények, úgyszinte a francia, württembergi, szászországi törvények, hol szinte trónus dűlt e napokban*, ha jól vagyok értesítve. Vannak tehát e tárgyban már kész munkák. Annálfogva a küldöttség jelentését mielőbb tegye meg, hogy a körülmények által túl ne szárnyaltassunk, s máshonnan ne diktálják a sajtótörvényeket, mint e törvényhozási teremből.
3. Kijelentem várakozásomat és óhajtásomat, hogy azon pezsgő magyar elem, mely Pozsony falai közt együtt van, méltányolni fogja helyzetünk nehézségeit, és hinni fog hazafiúságunkban, melyet nehéz idők között megmutattunk tettel, szóval, szenvedéssel, és bízván bennünk, nem fog olyan lépést tenni, melynek azon következései lehetnének, hogy a mozgalomnak alkotmányos szabadsági iránybani vezérletét el találnák veszteni az országgyűlés rendei. Ezen várakozásom, óhajtásom és kérésem kijelentése mellett a körülményeket úgy látom, hogy nekünk arról kell gondoskodni haladék nélkül, miszerint a belnyugalom az ország jóakaratú polgárainak ótalma és védelme alá legyen helyezve; s annálfogva azon indítványt vagyok bátor tenni: méltóztassanak a tekintetes rendek nem valamely nagy testületet, hanem két-három tagot kiküldeni oly meghagyással, hogy a lehető legrövidebb napok, órák, percek alatt, a belnyugalom fönntartásának honvédelmi eszközei iránt a körülmények fontosságához mért rögtöni javaslatot terjesszenek a tekintetes rendek elébe. (Éljen! Éljen!)