Pozsony, 1848. március 19.
A körülmények fontosságánál fogva a haza szívére, Budapestre* nézve két körülményt kellene megemlítenem. Egyik az: miszerint a testvér fővárosi lakosság hazafiúi hangulata egyike legyen azon biztosítékoknak, hogy a haza alkotmányának átalakulása a közjó, közszabadság és közdicsőség érdekében valósággal mindazokra nézve, melyek e tekintetben a jelen országgyűlés missziójához tartoznak, végrehajtva, éspedig szerencsésen végrehajtva legyen. – A második pedig az, hogy midőn azon hazafiúi hangulattól vezéreltetve és lelkesíttetve a törvényhozó test és a nemzet kívánatainak előmozdításában e főváros, azon készséggel, mellyel nekünk segédkezet [nyújt] elsőbben is azon rendnek fenntartására, mely a szabadság kívánatára támaszkodik; mely rend nélkül a munka szerencsés végbevitele bizonytalan; mely rend lehet egyszersmind megszerzője a nemzet számára azon dicsőségnek, hogy amit más nemzetek polgárvér özönével szerezhettek csak meg, nálunk a békés átalakulás és a kaszták privilégiumainak a nemzet és nép szabadságába átolvasztása polgári vér ontása nélkül történhetik. E magasztos hivatást látom Budapest lakosaiban összpontosítva lenni. Mindazáltal annyit megjegyezni el nem mulaszthatok: miszerint tökéletes reményem, hitem és bizodalmam az, hogy azon főhely, amely megyei hatóságának követi székemet köszönhetem, azon város, melynek polgársága akkor, midőn megyém parancsából követnek jöttem, a bizodalom szavával üdvözlött engem*, tökéletesen méltányolni fogja azon meggyőződésemnek kimondását, miszerint én Budapest város lakosságát e hazában kimondhatatlan nyomatékosnak, s Budapestet az ország szívének tartom, de urának soha tartani nem fogom. E nemzetnek szabadsága van, s minden tagja szabad akar lenni, és e szót, „nemzet”, valamint semmi kaszta, úgy semmi város magának nem arrogálhatja; a tizenötmillió magyar teszi egészben a hazát és nemzetet. A mozgalmak közepette tehát, midőn örömmel értettem részemről, hogy Budapest városoknak érdemes lakossága osztozott azon érzetben, mellyel mi is lelkesítteténk, midőn a fejedelem trónja előtt felszólaltunk, ti. a királyi szék iránti hűség érzetében, úgy reménylem, osztozik annak érzetében is, hogy csak a nemzet az, akit illet a nemzet sorsának eldöntése; és hogy osztozik abban is, hogy ez a nemzet jogainak, hivatásának s rendeltetésének érzetében oly erős, miszerint mindenkit, kinek olyas gondolat jönne eszébe, letiporni tudna. Ezt kötelességemnek látom megjegyezni. – Mi a petíciót illeti: mert a rendkívüli körülményeknél fogva rendkívüli fontosságot tulajdonítok annak, hogy Budapest lakossága kölcsönös hazafiúi szeretettől lelkesíttetve a törvényhozás elébe azon bizodalommal járul, melyhez a megnyugvás és remény kötve van, meggyőződve arról, hogy a törvényhozás, felfogván a maga hivatását, meg fogja tenni mindazt, mit a nemzet boldogságára és szabadságára nézve szükségesnek érez, az volna alázatos indítványom: hogy a tekintetes rendek a szokott közönséges pillanatokban alkotott formáktól méltóztassanak annyiban eltérni, hogy a részünkről tisztelettel, szeretettel és bizodalommal fogadott küldöttség jelenlétében olvastassék föl a petíció és az egyetemi ifjúság kérelemlevele, hogy míg a fölolvasás tart, a küldöttség meggyőződhessék arról, hogy Istennek hála, a törvényhozó test eddigi munkálataiban szerencsés volt találkozni a nemzet óhajtásával, valamint a budapesti lakosságnak óhajtásaival is. Isten adja, hogy minden lépésünk olyan legyen, hogy találkozzék a nemzet kívánságaival. – A dolog tárgyalására nézve azon vélekedésben vagyok, minthogy perceink fontosak, s határozatunk az, hogy az országgyűlés a nemzet sorsának intézésére csak azon percig érzi magát hivatva, amelyben előálland a képviseleti rendszer alapján összehívandó országgyűlés, mely Pestről gyakorolja hatalmát, és ennek eszközlésében missziónk percei fontosak, hogy felolvastatás után a petíció adassék ki a választmánynak, mely ha olyat látna benne, mit tüstént formulázni lehet, ezt törvénybe iktatás végett terjessze a rendek elébe, s amennyiben a kérelmet formulázni nem lehet, mondaná ki vélekedését. Ez a véleményem* a dolog tárgyalására nézve.