Budapest, 1848. május 17.
ELŐFIZETÉSI HIRDETÉS KOSSUTH HÍRLAPJA IRÁNT
A múlt országgyűlés végnapjaiban, midőn lelkemnek régi óhajtását, a sajtószabadságot valósulni látnám, nem késtem nyíltan kijelenteni: hogy a közvéleménnyel az időszaki sajtó körében érintkezni még egyszer megkísértendem. – És politikai barátaim ez ígéretemet helyesléssel fogadák.
Íme beváltom szavamat, midőn kiadandó hírlapomra ezennel előfizetést hirdetek.
Hazám szabadságának egyik igénytelen, de hű harcosa, politikai hitemmel úgy állok e nemzet előtt, mint egy nyitott könyv. Tartózkodás nélkül vallám e hitet, ez elveket, midőn velök még a hatalom ellentétben állt, midőn e hitnek híveire a féltékeny ellenszenv idegenséggel tekintett, s reájok itt-ott üldözés, elnyomás várt.
A népek Istene meg hagyá érnem hazám törvényes függetlenségének, nemzetem szabadságának diadalnapját; a népek Istene úgy akará, hogy e diadal munkájában egy kis tevékeny rész nekem is jusson; és én a szabadság csemetéjének, melynek a komor múlt gyakran reménytelen napjaiban egyik magvetője valék, hű kertésze maradok mindvégiglen, míg vagy összeroskadok a munka között, vagy egy élő fát látok nőni a csemetéből, melynek lombjai alatt Magyarország leszen nagy, szabad, dicső.
Én a király tanácsában ülve az vagyok, az leszek, aki valék mint magánpolgár, s majdan mint magánpolgár ismét az leszek, aki valék mint miniszter. Politikám iránya semmi helyzetben nem fog változni soha. Mert ez irány az igazság, népjog, nemzeti önállás s nemzeti szabadságnak iránya. Hírlapom ezen iránynak leszen orgánuma, jó- s balszerencsében változhatlanul. – Ez programom, mihez csak kevés szót kell toldanom.
E nemzet önsorsának urává lőn. Élet-halála saját kezeiben van. Bármit mondjon is a kérkedő ellenség, ki hálátlan kézzel készül marcangolni e haza kebelét, mely neki szintúgy, nyelvét nem kérdve, századokon át édesanyja volt, mint a magyar fajnak; bármint kérkedjenek is a hálátlanok, kikkel most is a szabadság diadalának percében, ismét nem kérdve nyelvöket, megosztánk minden jogot, mint édes testvérekkel; a magyar nemzetnek élet-halála csak saját magától függ. E nemzet-kasztákra oszolva bár, népet keserítő arisztokráciai szerkezet mellett is meg tudott állani ezer viszály között ezredéven át; mikint ne állana meg most, midőn a közös jog, közös szabadság által – ha vele józanon élni tud – erejében megtízszeresedett? – Egy ily nemzet csak öngyilkosság által halhat meg.
Küzdelmet hozhat reánk ármány és árulás s idegen megtámadás: de bukást csak mi magunk.
Nekünk csak egyet kell éreznünk, a haza önzéstelen szent szeretetének érzelmében; nekünk csak egyet kell értenünk a szabadság férfiasan érett felfogásának értelmében; nekünk csak egyet kell akarnunk, a király és haza megmentésének lelkesült akaratát, és ha veszély jő, egy nemzetre talál, melynek ércmellén megtörik a háládatlan árulás, meg a jogtalan megtámadás, bár száz oldalról jöjjön is felénk.
Miként a pálmafa teher alatt nő; úgy nővend e jogban, szabadságban s honszeretetben egyesült nemzet az igazságos önvédelemnek kedves terhe alatt; s amint én acélosodni érzem roncsolt testemnek minden idegét e gondolatra, úgy fog e nemzet óriássá magasulni, midőn a haza hozzá kiáltand – és én végezve hivatalomnak napi szakmáját, pihenés helyett szívem lángjába mártandom tollamat, hogy Hírlapom hasábjai megvigyék országszerte a nemes lelkesítés hangjait, s visszhangot költsenek, ellenállhatlant, mint a boltokat támasztó tárogatónak visszhangja leszen.
De nekünk rend kell, polgártársaim! Rend, mely a szabadsághoz hű legyen; rend kell, melynek ótalma alatt magunkat az új viszonyokba beleszilárdítsuk; rend kell, melynek balzsamujjai alatt a haza javáért egyeseken sújtott sebek meggyógyuljanak; rend kell, mely a nemzet lekötött becsületszavát beváltsa, mely gazdag gyümölcsöt érleljen a közszabadság kertében; rend kell, mely a személyt, vagyont és személyes becsületet biztosabbá tegye, mint volt az önkény lehunyt korában; rend kell, melynek védelme alatt a földmívelőnek a szabaddá lett, szabad kezekkel mívelt föld gazdagabb kalászokat teremjen; a kézművesnek sűrűbb keresetet nyújtson a közjólétnek nemzetiesedett növekedése, a kereskedőnek bátorságot adjon a megvidorult forgalomba merülni, s közvetíteni a földmívesnek, az iparűzőnek jutalmát; rend kell, hogy a vagyon munkát adhasson a napszámosnak, kinek becsületes szíve megszaporodott keresetre vár a szabadságnak napjaiban; nekünk rend kell, melynek segítségével azok, kiket a nemzet bizalma felelős kormányra hívott – s kik felelni tudnak is, fognak is, de csak a nemzetnek, melynek jogát senki által bitoroltatni nem engedendik –, rend kell, mondom, melynek segítségével valósíthassák a reájok bízott óriási feladatot; s ne legyenek kénytelenek a drága időt, melynek minden elvesztegetett perce egy-egy rablás a nemzet boldogságán – vétkes vagy gyermekes zavargásoknak lenyugtatására pazarolni, mikkel itt éretlenség, amott ármány, itt magánbosszú, amott megsértett önzés vagy hiúság, itt hontagadás, amott áruba bocsátott nagyravágyás, itt negédes hetykeség, amott haszontalan gyermekies pajzánság a közegyetértést zavarni, a józan, szabadságszerető honpolgároknak – s ez a nemzet hasonlíthatlan roppant többsége – türelmét fárasztani s a honpolgárok különböző nyelvű, vallású, hivatású osztályai közé a kölcsönös ingerültség szikráját szórogatni elég vakmerők; nekünk rend kell, melynek szelíd arca előtt a kétkedés ráncai lesimuljanak; mely a szabadságot megkedveltesse, de melynek férfias határozottsága előtt a vétek, az ármány, a féktelen pajzánság vagy megtérjen, vagy megrettenjen, és ha kell, lesújtva, büntetve legyen.
Én nem vagyok az, ki más, mint Isten, jog, a szent igazság s a nemzet előtt meghajoljak. A lelki függetlenségnek ezen erejével nézendek szemébe minden véleménynek, kezemet nyújtom mindenkinek, aki jót jó és alkalmatos eszközzel akar; a szabad, de illedelmes szó erejét emelendi Hírlapom mindenki ellen, ki rosszat akar, vagy a jóra oktalan eszközökhöz nyúl. – Felvilágosítni a tévedést, védeni a jogot, gyámolítani az ártatlant, a bűnt és oktalan átalkodottságot sújtani, a szabadság köpönyegébe burkolózó ármányt napfényre hozni, s a nép közszabadságát nemcsak minden megtámadás ellen védeni, hanem egyszersmind minden következményeiben okszerűen kifejteni – leszen Hírlapom hivatása.
E nemzet roppant tömege monarchiai érzelmű – ezt megmutatták az izgalomnak napjai; mutatja minden nap tapasztalása. A király iránti hűség a nép szívvérével össze van fonva. – Ez érzést Hírlapom ápolni fogja; s eljövend az idő, melyben a világ előtt bebizonyítva álland jóslatom, hogy ős Budának ormai azok, melyeken a népszabadságra fektetett királyi szék rendíthetlenebb, mint bárhol másutt.
A külföld irányában Hírlapom a nemzet önállásának orgánuma lesz. Önmagunktól függ oly érettséget tanúsítani, hogy szövetségünk a civilizáció érdekében becsesnek tartott s keresett legyen; s Hírlapom azon leszen, hogy a magyar név, a nyugoti szabadság, nyugoti civilizáció mérlegében fontos tényezőnek ismertessék el; s baráti keze szívesen fogadtassék, miként mi a baráti kezet szívesen fogadandjuk – tisztelve minden népek jogait, mint tiszteletet igénylünk nemzetünk jogainak.
Ausztriával őszinte, barátságos egyetértés, ha neki tetszik, a kölcsönös jog, kölcsönös függetlenség, kölcsönös érdekegyenlítés alapján. – Nem a szabadság érdekében cselekszik, ki az ausztriai sajtó némely ismeretes jellemű orgánumainak szándékos s kimért cselszövetű oktalan bántalmait az osztrák nemzetnek számítja be, s ennek nyakába szórja a visszatorlást, mit csak amazok érdemlettenek. A német elem a civilizáció eleme: én ezzel örömest szövetkezem; de nemzetem önállását, nemzetem jogát, nemzetem szabadságát semmi szövetségért áruba nem bocsátom.
Benn a házában, a Magyar Korona tág birtokában minden népiségnek szabad fejlődést a magyar mellett, de a magyar fölibe emelkedést senkinek. – Engem a más nyelvű honlakosok népessége elnyomásának szándékáról hiába vádol a rosszakarat; vádját egész életem meghazudtolja – de minden merénynek igenis örökké ellene leszek, mely Magyarországból akár német, akár szláv, akár illír, akár szerb országot szeretne gyártani; vagy az országot ily tartományokra eldarabolni, s hiszek Istenben, hiszek nemzetem erejében, hogy valamint a magyar senkit bántani nem akar, úgy őt sem fogja senki büntetlenül bántani.
Politikai doktrínák fejtegetéseinek most nincs ideje. Elveim ismeretesek. Hírlapom terjedelméről elég legyen annyit mondani, hogy a kül- s belpolitikának minden ágaira, a közéletnek minden jelenségeire; az irodalom, művészet, társas élet minden fontosabb oldalára figyelmét egyenlőn kiterjesztendi, a szellemi s anyagi érdekek minden nemeit, önálló nemzeties irányban gyámolítandja; s úgy a külföld nevezetes eseményeiről – saját eredeti, biztos kútfők használatával –, mint minden említést érdemlő belföldi történetekről nemcsak gyors, biztos, hiteles tudósításokkal szolgáland, hanem egyszersmind tudósításait tájékozó fejtegetésekkel is kísérendi. Mikre nézve, hivatalos állásom amíg tart, Hírlapom felelős szerkesztőjének úgy a minisztérium politikája, mint a közlemények hitelessége tekintetében természetesen bő s nem értéktelen segédforrást nyújt.
Hivatalos kötelességeim miatt Hírlapomat magam nem szerkeszthetvén, a felelős szerkesztőséget Bajza József* úr volt szíves elvállalni; de emellett lapommal folytonos érintkezésben állandok, Hírlapom politikámnak, nézeteimnek, közvéleménnyeli érintkezésemnek orgánuma leend.
Megjelenik Hírlapom, minden eddigi magyar lapnál nagyobb egész íven július elejével, hatszor hetenként*. Félévi előfizetési ára Budapesten házhoz hordással, boríték nélkül 8 pengő forint, postán borítékban, hetenként hatszor küldve tíz pengő forint; kevesebbszer küldve 9 forint. – Előfizethetni Pesten, Nádor utca, Döring-házban, „Kossuth Hírlapja kiadóhivatalában”, vidéken minden postahivataloknál.