Nagykőrös, 1848. szeptember 24.
Kedves lelkem, angyalom!
Ceglédre 4 órakor értem. 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot*, mely már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre.
E percben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel – illuminációval fogadott. Ahol kell, lelkesítek – ahol kell, parancsolok.
Reménylem, a Tiszáig vagy tizenöt-húszezer embert összeszedek, s ezeket helységenkint nyomban küldöm Pestre.
Aztán a Tiszán túl addig meg nem állok, míg 100 000 emberem nem lesz egy táborban. Azzal aztán tömegben nyomulok előre.
Ne félj, angyalom – megáld az Isten. De azon egyet tedd meg – irántami szeretetedre kényszerítelek – nyugodalmamért, hogy távozz Pestről* a mondott helyre, mert a gaz ellenség képes volna családomat kezesül lefoglalni működésem elzsibbasztására.
Az Isten áldása rajtad s kedves gyermekeimen. Híved halálig.
A következő levél két nappal később kelt. Ekkor már négy helyütt járt Kossuth – Cegléd és Nagykőrös után Kecskeméten és Abonyban is. Ugyanezen a napon Tanárky Gedeon* nagykőrösi képviselő a képviselőházban számolt be Kossuth végzett munkájáról, szemtanúként. Kossuth levelét ezúttal a saját kezű eredetin alapuló Lukinich Imre-féle* szövegközlésből vettük át (Hadtörténelmi Közlemények 1937. 263.).