32. Kossuth beszéde a képviselőházban
az Országos Honvédelmi Bizottmány hatáskörének kibővítéséről+

Budapest, 1848. október 8.

 

Remélve az ország mostani ügyeinek vezetésével megbízott honvédi választmánynak megegyezését arra nézve, amit most kijelentettek, szerencsésnek tartom magamat és a házat, Gáspár* urat* ezennel őrnagynak mondhatni. (A ház felállva jelenti ki helyeslését.) Tisztelt képviselőház! A Honvédelmi Bizottmány eljárása, s a legközelebb múlt napokban tanúsított buzgalma iránt azt gondolom, hogy a tisztelt képviselőház méltán a legszívesebb méltánylattal viseltetik; s ezt én kimondhatom, mert munkálódásának eredményeit eddig úgyszólva nem osztottam, minthogy hivatásom távol tartott Pesttől. (Az egész ház felállva fejezi ki méltánylatát.) Isten kinyújtotta karját, kijelölni a gyors tetteknek idejét, mely gyors tettektől függ a nemzetnek szabadságát biztosítani, az igaz ügynek, amely ellen annyi árulás, annyi hitszegés esküdött össze. A Honvédelmi Bizottmánynak nézete tehát az, hogy most a jelen percek kissé nagyobb egyszerűséget kívánnak az ország dolgainak kormányzatában s vezetésében. Az egyszerűséget értem az alatt, hogy ne legyen minden tárgy oly számos tagokból álló, mintegy kollegiális tanácskozás rendelkezésétől függő, hanem hogy legyen bizonyos egység az akaratban és elrendezés a végrehajtásban.

Ennélfogva a Honvédelmi Bizottmány azon vélekedésben van, hogy a jelen körülmények között kormányzat nélkül a nemzet természetesen nem lehetvén, miután most minisztérium nincs, ideiglenesen a Honvédelmi Bizottmányra kellene nemcsak azon szűkebb kört, mely az eddigi jegyzőkönyvben ki van számára jelelve, hanem ideiglenesen az országnak minden kormányzatát ruházni. (Közhelyeslés.) De olyformán, hogy az elrendezés ekként történjék; legyen egy elnök és két tag, kik hárman együtt a Honvédelmi Bizottmányt értvén; ennek rendező, intéző részét alakítsák, és vigyék saját felelősségük mellett, éspedig azon széles hatalommal, melyet a mostani körülmények megkívánnak, bírván ezen három tag, amennyire szükséges, azon hatósággal, hogy a Honvédelmi Bizottmánynak eddigi több tagjait illetőleg, kinek-kinek a végrehajtás körébeni teendőit jelelje ki, hogy mi alapon s úton kell eljárniok, azon tekintetből, hogy maga a háromtagú kormányzat minden részletességgel ne legyen kénytelen maga foglalatoskodni, s ezáltal az ország nagyobb érdekeire kevesebb gondot viselni, hanem ki-ki maga körében a folyó tárgyat végezze el; a Honvédelmi Bizottmány tegyen a háromtagú kormányzatnak mindig jelentést, hogy oly kérdéseket, melyeket saját felelőssége mellett el nem intézhetőnek gondolna vagy amire nézve nincs a szabályokban említés, ez intézze el.

Ez volna egyszerű alakítása a jelen időben az ország dolgai kormányzatának. Amelyre nézve én azon vélekedésben vagyok, miként most egyáltalán nincs annak ideje, hogy akármicsoda teóriai dolgokba bocsátkozzunk, hanem úgy, amint a Honvédelmi Bizottmány van, alakítsa magát s teendőinek körét. Csak az a különbség az eddigi s az általam proponált eljárás között, hogy eddig kollegaliter együtt vittük: most pedig ki volna jelelve ezen három tag által a kormányzathoz tartozó minden tagnak teendője, s ezen három tag intézkednék, a többi pedig végrehajtó orgánum volna. (Közhelyeslés.) Ez egyszerűen minden további indokolás nélkül azon javaslat, melyet a Honvédelmi Bizottmány nevében bátor voltam előterjeszteni.

Egyébként azt gondolom, hogy, hacsak rendkívüli dolgok elő nem adnák magokat, a ház egyes tagjai is sikeresebben használhatják idejöket, minthogy mindennap üléseket tartsunk, mert most minden ember részéről tenni a főfeladat. Ennélfogva azt gondolom, hogy a tisztelt háznak magának is érzelmével találkozom, amidőn a Honvédelmi Bizottmánynak azon óhajtását jelentem ki, hogy most különös missziót nem várva, hacsak valami rendkívüli nem történik, minden, aki érez magában tehetséget itt vagy amott – cselekedjék. Néhány nap alatt ismét ülések fognak tartatni, hanem most ennek szüksége nemigen forogván fenn, használjuk fel az alkalmat menni mindenfelé, különösen a táborba, és tenni mindent mindenütt, ki mit tehet a haza javára. Vannak egyes esetek is, melyek felett a Honvédelmi Bizottmány szükségesnek tart különösen intézkedni, ilyen például, hogy az alsó táborba egy tekintélyes választmány menjen le, s útjában szedje össze a népet, s rendezve a népfelkelést, húsz-, harminc-, negyvenezer emberrel a táborba érkezvén, alakítsa magyar lábra a hadsereget. Mire nézve, amint az elnöki jelentésből is értettük, a népben is tökéletesen megvan a készség és jóakarat, s vitéz seregeink részéről is – tegyen intézkedéseket arra nézve, hogy minél sikeresebben elérjük ellenségeinket minden oldalról, de főképp ott, ahol jóformán az ellenünki ármányoknak támasza van. Hogy és miként kell ezt megtenni, gondolom, nem volna célszerű kimondani a ház előtt, csak annyit akartam kifejezni, hogy a választmány, ha akképp fog rendeztetni, amint előterjesztettem, vagy más szóval amint a ház gondoskodni fog a kormányzat viteléről, ezen esetben azok, kik megbízva lesznek, a Honvédelmi Bizottmány kötelességének fogja ismerni még ma a képviselő urak közül azokat, kiket egyes esetekre különösen meg akar bízni – kinevezni; a többiek pedig, ismervén hivatásukat, ott, ahol hathatnak, mindent tenni; van vadászcsapat is*, ennek is van feladata s kötelessége, mert én igen nagy kötelességnek ismerem azt, hogy midőn a bécsi nép érdekeinket oly nagy buzgalommal előmozdítja, ekkor magunknak is vigyáznunk kell arra, hogy ha talán ők is valami bajba kerülnének az irántunk mutatott rokonszenv miatt, mi se hagyjuk őket cserben, s ezért erőt minél többet oda, s aztán előre Bécsig. (Közhelyeslés.)

Midőn én ezt mondom, hogy „előre Bécsig”, ezt nem azon alávaló hazugságnak, alávaló tettetésnek színével fejezem ki, midőn kijelentem, hogy mi igazán nem mint ellenség menjünk, hanem menjünk, hogy nyújtsunk segédkezet barátainknak s testvéreinknek, a bécsi népnek azon veszélytőli megóvására, amely veszélybe a miirántunki rokonszenvnél fogva vannak. (Közhelyeslés.)

És én felhívom a házat: mondja ki határozatilag e mai napon, hogy valamint a kamarillával, a reakcióval s a népnek szabadságát elnyomni akaró tendenciákkal alkut ez életben nem ismer (általános lelkesedés, felállás: Nem, soha!), úgy az ausztriai nép irányában a legszívesebb barátságot érezve, azt, hogy nemzet nemzet irányában a találkozó érdekeket Istennek örök igazsága szerint megnyugtatólag kiegyenlíteni kész. Ezt mondja ki a tisztelt ház most, s az légyen előszó, hogy ha netalán miattunk szenvedne, csapataink segítség végett hozzájuk közelednének: tudják, miként azért jövünk, hogy titeket is, úgy amint ti jöttetek hozzánk* megsegíteni bennünket, megmenteni kívánunk azon abszolutisztikus irányú kamarillától, mely a ti szabadságtokat, mint a miénket, semmivé akarja tenni; de mi, szabad nép, el fogjuk végezni mindazon érdekek kiegyenlítését, amely köztünk fennforog. (Egyhangúlag felállássali közhelyeslés.)

Ez azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, s ezt hallja meg Isten, és hallják meg Európa népei, azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, mely szavát nem szegte soha, hanem midőn hűséget mondott, tűrt, szenvedett a végtelenségig, mert szavát adta, nem ismerte határát a szenvedéseknek. Ily nemzeteknek képviselői, midőn kimondják azt, hogy nekünk Ausztria népével semmi bajunk, mi barátok s testvérek vagyunk, mi egymás közt kiegyenlítjük a dolgokat: azt hiszem, ez annyi, mint az esküvés. S azt reménylem azon néptől, mely megértette, hogy veszélyünk közös, amidőn az ellenünk közeledni szándékolt tábornak útját állotta, amint megértette azon veszélynek közösségét, úgy hinni fog e nemzet szavának. Mi pedig be fogjuk váltani ezt a győzelem első percében, de éppen azért, hogy beválthatjuk, valamint mi segítjük őket, úgy ők is segíteni fognak a győzelem kivívásánál minden árulóknak razírozásával. (Felállnak. Közhelyeslés.)

Az eredmény Istennek kezeiben van, de én a Honvédelmi Bizottmány minden tagjai részéről ígéretet és fogadást teszek a nemzet képviselőinek, hogy e céloknak megközelítésére, nem bíbelődve a rendes körülmények végett alakított formák kisszerűségével, e nagy percekhez képest nagy eredményekre vezető bátor, de meggondolt és mindenek felett elszánt s eltökéllett lépésekkel közremunkálni a legszívesebb hazafiúi kötelességének fogja ismerni a választmány. Hogy ha a haza megmentésének közremunkálásáért, a méltánylat koszorújának egy boglára az ő fejére is járuland, azt alázattal fogadandja; ha pedig a körülmények igénylik azt, hogy a vérpad légyen a jutalom, oda is büszkén fog elmenni*.




Hátra Kezdőlap Előre