Budapest, 1848. október 17.
A Honvédelmi Bizottmány részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Hodža*, hivatalától elmozdított verbicaszentmiklósi lelkész, mint bebizonyosodott bujtogató és néplázító, cinkostársaival, Štúrral* és Hurbannal* együtt, mint honárulók* és a hazára, honpolgárokra s közbátorságra nézve veszedelmes emberek, Magyarország polgárainak sorából ezennel kitörültetnek, s egyiktől-egyiktől ötven pengő forintnyi díj mellett minden hatóságnak és egyes személynek is, ha magokat Magyarország határain belül mutatni merik, elfogatásuk vagy akármi módoni kézrekeritésök szoros és polgári kötelességévé tétetik.
Az előbbi hirdetmény kiadásának napján Kossuth bejelentette a képviselőházban, hogy személyesen megy a lajtai táborba. Addigra Móga* serege egyszer már átlépte a határt. A csapatok október 17-én keltek át a Lajta túlsó partjára, de az öreg altábornagy az éppen befutó október 14-i határozatra hivatkozva sietve visszarendelte őket az innenső oldalra. Október 21-én újra átkelt a Lajtán a sereg, de 23-án alig néhány puskalövést váltva az ellenség előőrseivel, megint csak visszatért a folyó magyar partjára. Kossuth, miután október 16-án utasítással szabályozta a népfelkelés kérdését, 24-én érkezett meg Parndorfba, és 25-én átiratot intézett az új osztrák fővezérhez, Alfred zu Windisch-Grätz* herceg tábornagyhoz. (Egyik hadikövetünket, Ivánka Imre* honvéd ezredest az osztrákok letartóztatják.) Kossuth, ha keservesen is, de rá tudta beszélni a sereg parancsnokait arra, hogy kíséreljék meg a támadást a Windisch-Grätz* szorongatta bécsi forradalmárok megsegítésére. Hadi tanácskozásairól október 27-én számolt be az Országos Honvédelmi Bizottmánynak. Az iratot az eredeti tisztázat alapján közöljük (OL H 75. HM 1848 : 9076),