Budapest, 1848. december 1.
Vitézek!
A haza megvárja tőletek, hogy a gyalázatosan elvesztett Erdélyt ismét visszavegyétek, s vitézségteken az elbízott ellenség ereje megtörjék, melyet az első diadalmak mámora annyira nevelt, hogy már Erdély felől a magyar törvényhatóságokat fenyegeti.
Biztos s tapasztalt hadvezért kívántatok*, ki benneteket győzelemre vezessen, s elküldtük Bem tábornokot*, a lengyel szabadságháború egyik élő bajnokát, az osztrolenkai csata hősét*, harcedzett férfiút, kinek nevét Európa ismeri, s kinek rendelkezése alá már gyűl az elégséges segéderő, mellyel egyesülve szét fog porlani előttetek az elárult hazánkat dúló ellenség. De győzelemre nem elégséges a vitézség, szükséges arra a fegyelem, mely nélkül a legbátrabb sereg is kudarcot vall. Azért legyetek bizodalommal, legyetek katonai engedelmességgel vitéz fővezértök iránt, s ő győzelemre fog vinni benneteket s feltűzendi ismét a háromszínű lobogót Kolozsvár tornyaira. Mi meg vagyunk győződve, hogy nagy őseiteknek hű fiai, hogy vitéz bajtársaitoknak méltó testvérei vagytok, kik a Kárpátoktól a Dráváig, s Mosontól a Duna mentében mindenütt rettegéssel töltik el a háromszor erősebb ellenséget. A kormány hathatósan és sikeresen intézkedik, hogy számotok folyvást növeltessék, nem azért, mintha segítség szükséges volna vitézségteknek, hanem azért, hogy többen is osztozzanak babéraitokban.