Budapest, 1848. december 5.
Tisztelt barátom!
Az abdikacionális komédia iránt az országgyűlés holnap konferenciát tart, holnapután határoz.
Véleményem:
V. Ferdinánd* lemondott a császári trónusról. A magyar koronáról nem szól. Tehát vagy azt akarja mondani, hogy Magyarország királya más nem lehet, mint aki császár Ausztriában – ami a Pragmatica Sanctiót szakítja szét –, vagy azt akarja mondani, hogy Magyarország nem ország, Magyarország nincs, Magyarország nyomorult provinciája Ausztriának.
Ámde mi alkotmányos nemzet vagyunk. A mi királyi koronánkat, míg a koronázott király él, s a nemzet akarata őt mint hitszegőt le nem tette, fejről fejre a szukcesszionális rend átugrásával dobálni nem lehet.
Nekünk csak az lehet törvényes királyunk, aki a nemzettel paktál, diplomát ír alá, megkoronáztatik, megesküszik.
Míg ilyen király él, és le sem tétetett, sem lemondása a nemzet által el nem fogadtatott, más királyt az országra reákényszeríteni senkinek sincs joga.
Legkevésbé pedig az örökösödési rend önkényes felbontásával.
Az egész dolog akörül forog: a kamarillát mégis zsenírozta az, hogy a király megesküdött a törvényre – tehát tettek Zsófia* asszonyi kormánya alatt egy királyt, aki elmondhassa: én nem esküdtem semmire, hát én Magyarországot elfoglalom fegyverrel, s eltörölve szabadságát, beolvasztom Ausztriába.
Csakhogy kettőn áll a vásár.
Ennyi mindenesetre áll:
ha V. Ferdinánd* eldobja magától alattvalóinak hűségi esküjét, s az alul feloldozza, azt ő lássa.
De Magyarország alkotmányos koronáját a nemzet híre, tudta, megegyezése nélkül a koronázott király életében senki sem foglalhatja el, s aki el akarja foglalni, az uzurpátor*.
Magyarország nem privát domíniuma az ausztriai háznak, melyet donatione inter vivos vagy testamentaliter* ajándékozgatni lehetne.
Ez szabad ország, melynek koronája csak bilaterale pactum* mellett bírható.
Ha a koronázott király meghal, az, aki utána következik rendes örökség útján, koronázás előtt is gyakorolhat ugyan némi királyi jogokat, de csak a törvény értelmében, s a koronázást törvényes idő alatt nem szabad elmulasztania; de a koronázott király életében a nemzet megegyezése nélkül királyi jogokat senki nem gyakorolhat.
Ha mégis erőszakkal gyakorolni akarna, bitorlónak fog tekintetni, s erőnek erő fog ellene vettetni.
Ha pedig királyváltoztatást törvényes úton céloz az udvar, bocsátkozzék a leköszönni akaró király az országgyűléssel egyezkedésbe, a nemzet majd hozzá fog szólani.
Mindezeknél fogva én most a körülményeket megfontolva csak a következő határozatokat hoznám: „Tudomására jővén az országgyűlésnek, hogy I. Ferdinánd* ausztriai császár s Magyarországnak e néven V. királya, az ausztriai császári trónusról lemondván, minden népeit az őirántai kötelességek alul feloldozta.
Ezen tény Magyarország népeinek, tisztviselőinek és hadseregének a nemzet képviselői s főrendjei által ezennel tudomásukra adatik.
Ezen lemondás és az alattvalói hűségről s kötelességekrőli feloldozás mellett azonban az is tudomására jutván az országgyűlésnek, hogy a király életében, s ifjabb testvérének, Ferenc Károly* főhercegnek is életében, ennek fia, az ifjú Ferenc József* főherceg trónra lépését Olmützben december 2-án ausztriai miniszter Schwarzenberg* ellenjegyzése mellett két proklamációjában kijelentette.
Miután a királyi székrőli önkényes lemondás a magyar nemzet sarkalatos jogain semmit sem változtathat.
Miután a nemzet hozzájárulása nélkül egyik fejedelem életében más senki királyi jogokat magának nem tulajdoníthat, az örökösödési rendet pedig családi magánegyezkedések által még kevésbé változtathatja meg.
Miután a magyar királyság kétoldalú kötésen alapszik, melynek egyik sarkalatos oldala az, hogy törvényes királynak csak az tekinthető, aki az országgal koronázási egyezséglevelet kötött, az ország törvényeire megesküdött és Szent István* koronájával megkoronáztatott.
És miután minden említett családi lemondások s jogátruházások iránt a magyar nemzet még csak meg sem kérdeztetett – a magyar nemzet tehát kinyilatkoztatja, hogy az országgyűlés híre, tudta s megegyezése nélkül a királyi szék birtokával senki nem rendelkezhetik.
Annálfogva az országgyűlés Magyarország törvényes függetlenségéhez s a nemzet sarkalatos jogaihoz szorosan ragaszkodva, az ország Honvédelmi Bizottmányát az ország kormányával továbbá is megbízza, s az ország és kapcsolt részek minden polgári, egyházi és katonai hatóságainak, tisztviselőinek, hadseregeinek s minden lakosainak a nemzet nevében meghagyja és honárulási vétek súlya alatt megparancsolja, hogy az alkotmányhoz hívek s a törvény és az országgyűlés által a kormányzati megbízott Honvédelmi Bizottmány iránt engedelmesek legyenek, és senkinek, kinek hatóságát a törvény és az országgyűlés el nem ismeré, hasonlóképp el nem ismerve, s az ország dolgaiba gyakorolni szándéklandott bármely idegen avatkozást bitorlásnak tekintve, az ország s alkotmány iránti hűség zászlója alatt hazánkat minden idegen bitorlástól s ellenséges megtámadástól s avatkozástól megóvni és megvédelmezni hazafiúi szent kötelességüknek ismerjék. Senki a honárulás törvényes büntetésének súlya alatt másképp nem cselekedvén*.
Ilyformán gondolom én – hacsak még jobbat nem gondolok. De közlöm azért, tisztelt barátom, hogy ha ilynemű deklarációnak rögtöni szükségét látod, a mi határozatunkat nem is várva, eszközölj ki Görgeyvel* egyetértőleg a hadsereg nevében egy ily értelmű nyilatkozatot, mely a fentebbi projektumtól csak annyiban különbözzék, hogy az ármáda beszélvén, az nem deklarál, hanem nyilatkozik.
Tehát például az utolsó két pont:
„A felső-dunai hadsereg tehát kinyilatkoztatja, mikint teljességgel el nem ismerheti, hogy a magyar királyi szék birtokával az országgyűlés híre, tudta s megegyezése nélkül, akárki is rendelkezhetnék.
És kinyilatkoztatja, hogy Magyarország törvényes függetlenségét s a nemzet sarkalatos jogait az országgyűlés és általa megbízott kormány parancsai szerint védeni és oltalmazni szent kötelességének vallja.
Senkinek, kinek hatóságát az országgyűlés el nem ismeri, az ország és alkotmánya iránt fogadott hűségéhez képest szintúgy elismerni nem fogja.
Minden, az ország jogaiba bárki által szándékozott idegen avatkozást jogtalan bitorlásnak tekint.
S az ország és az alkotmány iránti hűség zászlaja alatt az országot az országgyűlés és általa felhatalmazott kormány jogait és hatóságát minden idegen avatkozási bitorlástól s erőszakos megtámadástól utolsó csepp vérig védeni fogja.
És evégett magát, karját, vérét és hűségét, valamint eddig, úgy jövendőben is a nemzet rendelkezése alá bocsássa, hazánk iránti szent kötelességeihez rendíthetetlenül hű marad*.”
Ha valami ilyet kibocsátnátok, s a magyar hadseregnek minden más részeit is testvéri indulattal hasonlóra felszólítanátok, a hazának jó szolgálatot tennétek.
Ha tesztek ilyet, annak kíséretében bízvást közrebocsáthatnád a kamarilla ezen irományait, de ha nem, várnod kell vele, míg a diéta határozatát megkapod.
Isten veled.