47. Kossuth kiáltványa Békés vármegye lakosaihoz+

Budapest, 1848. december 8.

 

Megilletődve értem, hogy Békés vármegyében a rend bomlásnak indult, a törvények tisztelete helyébe féktelenség lépett, s gaz izgatók a népnek hiszékenységét arra használták, hogy a személy és vagyon bátorságát feldúlják, s a népet oly kicsapongásokra bujtogassák fel, melyek ha büntetlenül eltűretnének, az országnak saját fiainak bűnös kezei alatt szét kellene bomlania.

Megilletődéssel értettem, hogy ezen gaz bujtogatások következtében Békés megye több községeiben a nép zajong, foglalásokat teszen, s a rég foganatba vett egyezségeket s bírói ítéleteket, melyekben elébb megnyugvását találta, erőszakosan felforgatva, mások tulajdonát szentségtelen kezekkel megtámadja.

És ezen féktelenségek legközelebb Orosházán annyira fajultak, hogy már nemcsak a személyi és vagyonbátorság, de még a törvényes felsőbbség iránti tisztelet és engedelmesség is lábbal tapodtatnék, s köztisztviselők a vad erőszak bántalmaival illettetnének*.

Sőt a legméltóbb bosszankodással értettem azt is, hogy a közrendnek s a nép nyugalmának vétkes háborítói még az én nevemmel is vakmerően visszaélnek, s a népet azzal ámítják, mintha én a tulajdon szentségét sértő legelőfoglalásokat helyesleném.

Békés vármegye lakosai!

Én a népnek barátja vagyok. A nép javáért éltem, munkáltam, tűrtem és szenvedtem egész életemben.

A nép javáért teszem ki magamat most is a zsarnokság minden bosszújának, a nép javának kívánok élni utolsó leheletemig.

Ezeket nem dicsekvés gyanánt említem, mert amit a népért tettem, nem érdem, hanem csak kötelesség. De említem azért, hogy elmondjam, mikint okom van kívánni, hogy az én szavamnak higgyetek, mert én nektek igazat szólok, mintha Isten ítélőszéke előtt állanék.

A márciusi törvények robotot, dézsmát eltörültek, s a népet szabaddá tették.

Ezen törvényeknek örvendeni senkinek több oka nincs, mint Békés vármegye népeinek; mert ezen megye földjét az Isten termékenységgel, bőséggel áldotta meg; s a márciusi törvények után Békés lakosainak csak munkás iparkodásra van szükségük, hogy jólét vegye körül lépteiket, s a szabad hazának boldog gyermekei legyenek.

Mi, kik e törvényekért, a népnek ezen szabadságáért küzdöttünk, azt reménylettük, hogy Békés vármegye népe áldani fogja értök emlékezetünket, nem pedig azt, hogy a szabadságból féktelenségre fajul, s mert sokat nyert a törvény által, telhetetlen vággyal még más tulajdona után nyújtja ki erőszakos kezeit.

Amint hallom, a legelő elkülönítéséveli elégedetlenségből származnak ezen nyugtalanságok.

Erre azt adom tudtára Békés vármegye népeinek, mikint csudálkozni kell minden józan embernek, hogy a Békés megyei nép míg robotozott s kilencedet adott, a legelő elkülönítését jótéteménynek tekinté, most pedig, miután szabaddá lett, emiatt is békétlenkedik, és éppen Békés vármegye népe békétlenkedik, hol egy-egy telek után annyi legelő van legtöbb helyütt kihasítva, hogy az országnak számos vidékein egy-egy telek összesen nem megy annyira*.

Azonban meg kell a népnek komolyan mondanom, hogy habár imitt-amott oka volna is a legelő elkülönítésével meg nem elégedni, rabláshoz, erőszakhoz, foglalásokhoz nyúlnia nem szabad, hanem törvény útján kell panaszának orvoslását keresnie.

Ahol legelőelkülönítés történt, vagy egyezség, vagy bírói ítélet által történt. Mind a kettőnek szentnek kell lenni mindaddig, míg bírói ítélet által meg nem változtatik.

Panaszkodni szabad, a bírához folyamodni lehet, új pert kezdeni nincsen megtiltva, és a bíró ítélni fog az ország törvénye és az Isten igazsága szerint. Én pedig, mint az ország kormányának elnöke, ügyelni fogok, hogy a népnek igazság szolgáltassék.

De erőszakkal, önhatalommal felforgatni a megkötött egyezségeket, a bírói ítéleteket nem szabad, mert ez nem volna egyéb, mint rablás, erőszak s a polgári társaság minden kötelékeinek összeszaggatása; mit a kormánynak tűrnie nem szabad, mert különben az ország egy rablótanyává válnék, hol csak az erőszak, az ököljog uralkodnék, és nem a törvény, nem az igazság.

Tiköztetek, atyámfiai, számosan vannak, kiknek peres ügyük volt más lakostársával; mely ügyet vagy egyezség útján magatok közt elintéztetek, vagy pedig a bíró elítélt. Mit mondanátok ahhoz, ha már most a meg nem elégedő fél erőszakkal rajtatok menne, s kiforgatna lakházaitokból, erőszakkal elvenné birtokaitokat, mert azt hiszi, hogy neki ahhoz joga van.

Polgári társaságban törvénynek kell uralkodni, nem erőszaknak.

Hát még mit mondjak ahhoz, hogy némelyek, mint például az orosháziak, annyira vetemedtek, hogy pusztarészeket, mások kétségtelen tulajdonát, mit haszonbérben bírnak, most erőszakkal el akarják tulajdonítani, s a haszonbért megtagadják.

Nem tudja-e az orosházi nép, hogy ez rablás, mit Isten törvénye tilt, a földi igazság pedig megbüntet?

Amott dúl szomszédságtokban az oláh, a rác pártütés. Ezek is azt teszik, hogy rabolják a mások tulajdonát. Azt akarja-e az orosházi nép, hogy az ország által akkint tekintessék, mint az oláh s a rác pártütő?

Hát ha ezen rablók beütnének Békés megyébe, s el akarnák foglalni a nép földjét, a nép vagyonát, nemde megkívánná a nép, hogy a kormány védje őket a rablók foglalása ellen. Mikim felejtkezhetik tehát el magáról annyira, hogy most ő nyúl erőszakkal mások tulajdonához.

Meg van írva Isten igéiben, hogy akkint bánjatok másokkal, mikint kívánjátok, hogy mások veletek bánjanak.

Meg van írva, hogy aki mint vétkezik, akkint fog megbűnhődni.

Az erőszaknak példája veszélyes példa, atyámfiai! Ha ti ma más tulajdona után erőszakkal kinyújtjátok kezeiteket, holnap más fogja a ti vagyonotok után kinyújtani kezeit, s akkor nem lesz jogotok panaszkodni, mert csak az történendik veletek, amit ti másokon elkövettetek.

Ily erőszakoskodásokat nem lehet tűrni polgári társaságban; nem szabad tűrnie a kormánynak, nem szabad tűrnöm nekem, mert megesküdtem a törvényre, felelős vagyok a rendnek, törvénynek fenntartásáért, s én eskümet meg fogom tartani, és valamint soha nem tűrendem, hogy a zsarnokság az ország szabadságát elnyomja, és meg nem engedendem, hogy a népen igazságtalanság gyakoroltassék, úgy azt sem szabad tűrnöm, hogy a nép a törvényeket lábbal tapodja.

Akinek panasza van, járuljon a bíróhoz, de ne erőszakoskodjék, különben magának tulajdonítsa a szomorú következéseket.

Békés vármegye népei! Én megmondom nektek, mit akarnak azok, kik titeket a tulajdon szentségének megtámadására bujtogatnak.

Ezen bujtogatók nem egyebek, mint béres cinkosai az ország ellenségeinek, kik szabadságtokat el akarják rabolni, országunkat elfoglalni s a nemzetet rabszolgává tenni.

Lássátok, atyámfiai, az a sok gaz ellenség, mely országunkat fegyveres kézzel megtámadta, mind azt beszéli, hogy ő azért jő fegyveres kézzel az országra, mert itt rendetlenség van; ő hát a rendet akarja helyreállítani.

Mi erre azt feleltük, hogy ez álnok hazugság, hogy az országban nincs más rendetlenség, mint melyet ők csinálnak gaz rabló csordáikkal.

Miszerint tehát elmondhassák, hogy csakugyan van rendetlenség, s ezen ürüggyel szépíthessék gyalázatos céljaikat, ti. az ország szabadságának elnyomását, tehát kiküldözgetnek bujtogatókat, kik a könnyen hívő népet felbujtogassák, hogy rendetlenségeket kövessen el, s aztán elmondhassák: „van rendetlenség, tehát van okuk az országot megtámadni”.

Ez fekszik a dolgokban, atyámfiai! Higgyetek nekem, ki a népnek testvéri barátja vagyok, ki a néppel akarok élni, vagy ha kell, érette örömest meghalok. Higgyétek el nekem: aki rendetlenségre bujtogat benneteket, az ellensége az országnak, ellensége a ti szabadságotoknak, s hazánkat akarja elveszteni.

Azért hát én az Isten és a haza nevében kérlek, egyszersmind a törvény nevében adom tudtotokra, legyen béke köztetek: tiszteljétek a törvényt, engedelmeskedjetek a kormánynak, s ne sértsétek meg a tulajdon szentségét erőszakkal.

De midőn az Isten és a haza nevében kérlek, egyszersmind a törvény nevében adom tudtotokra, hogy rendbontásaitokat a kormány tűrni nem fogja, s a bűnösök kérlelhetetlenül bűnhődni fognak.

És ezért adom tudtotokra, hogy a kormány részéről Bogyó Sándor* országgyűlési képviselő úr teljhatalmú országos biztosul kiküldetett Békés vármegyében a törvények uralmát, a rendet, a birtokok sérthetetlenségét s a tisztviselői tekintetet szükség esetében katonai karhatalom használatával is helyreállítani.

Iránta a törvény nevében engedelmességet parancsolok, s az Isten és haza nevében még egyszer kérlek, ne hozzatok féktelen kicsapongásaitok által veszélyt magatokra, veszélyt e szegény hazára, melynek úgyis annyi ellensége van.




Hátra Kezdőlap Előre