58. Kossuth utasítása Görgey Artúr vezérőrnagynak a további hadműveletekről+

Debrecen, 1849. január 10.

 

Valameddig a nemzet parancsából az ország kormányzatának irtózatos terheit viszem, a hadseregek mozdulatainak irányzatát tisztem s hatóságom szerint kormánytagtársaimmal én fogom elhatározni, s a seregvezérektől, kiket a seregek élire állítok, a nemzetnek általam pronunciált parancsai iránt engedelmességet követelendek; mert én vagyok a nemzet sorsáért, én a vezérek jó választásáért a nemzetnek becsületemmel, éltemmel, mindenemmel felelős.

Emlékezzék tábornok úr ígéretére, melyet tőn, midőn a vezéri pálcával megkínáltam*, s vele szegény hazánk sorsát kezeire bíztam. Én vagyok tábornok úr eljárásáért Isten, a világ, a história s önlelkiismeretem előtt felelős. Miköztünk egy erkölcsi szent kapocs van fűzve, minél szentebb emberek közt nem volt soha, s mely ha gyöngének tapasztaltatnék, kétségbe kellene esni az emberiség felett.

És engedjen meg ön a keserves hazafiúi fájdalomnak, mely lelkemre súlyosodott szegény nemzetem sorsa felett, ha kimondom, hogy jövendőben az ország kormányának (bár én, bárki más legyen annak elnöke) utasításaihoz szorosabb alkalmazkodást kívánok, mint a múltban tapasztalék.

Mert a lelkemet nyomó kínok között egy sincs mardosóbb, mint annak tudása, hogy ha rendeleteim pontosabban teljesítetnek, most hazánk országos egzisztenciája nincsen veszélyben.

Rendelém, hogy Pozsonyt tartsa ön – s ön azt felelé, hogy ez csak addig lehet, míg Nádas, Nagyszombat a mienk. És mégis a veszély percében egy embert küldött Nagyszombat védelmére ahelyett, hogy a Szerdahelynek leutasított pozsonyi sereget vele küldötte volna az ellenséget megverni.

Megtörtént a szerencsétlen retiráda.

Akkor rendelém, hogy Komáromban 4000 embert hagyva, a Duna bal parti sereget vonja magához Győrré – ön nem tevé. Mivé lennénk, ha a többi vezérek ön példáját követve, nem vinnék s rendelnék oda seregeiket, ahová kormány parancsolja, s az egyik tán Aradnál maradna, míg a kormány Erdélybe rendeli, a másik tán Bács megyét fedezgetné, míg tán fel a Tiszához parancsoltatnék.

Rendelém, húzza ön össze a jobb s bal parti erőt, és támadjon Moson felé. Ön nem tevé.

Rendelém, hogy a gallai pozícióban ütközzék ön. Nem ütközött.

Rendelém, hogy ha Perczel megtámadtatik, ön a centrummal nyomuljon előre támadólag. Ön nem tevé, hanem Martonvásárig retirált, s még ezen tudósítása meg sem melegedett kezemben, már Promontorról írt, hogy Budára vonul vissza: s ezzel az országgyűlés s kormány elvonulására kényszerített.

De én feladtam az ország nagy részét, felrendeltem Perczelt, fel az eszéki, bácsi, bánáti seregeknek oly részét, hogy azáltal ama seregek egészen tehetetlenekké váltak – és január 1-én Budapesten 35 000 ember volt!

Az ellenséghez számban is egyenlő. Megrendelém határozottan, hogy ütközet nélkül a fővárost feladni meg nem engedem – s ön feladta a promontori pozíciót a tétényi szukcesszus percében*, és feladatott a főváros kardcsapás nélkül!

Mivégett hoztam hát fel az ország nagy részének feladásával 18 000 ember segítséget, ha nem avégett, hogy ütközzenek. Vagy olyanok a seregek, hogy nem ütközhetnek? Akkor lőjük magunkat főbe, mert az örökös retiráda által jobbakká sohasem válnak, s ha a világból kiretirálnak is, azzal az országnak egy haj szálnyit sem használnak.

Ön – mint hallom – seregének szelleme iránt panaszkodik. Örökös retiráda mellett nem lehet jó szellem – az s a vele összekötött sok szenvedés, melyen segíteni Isten sem képes, lehangolja az oroszlánt is.

Ön a nép szelleméről panaszkodik – amerre a hadsereg fut, s a fegyelem hiánya miatt elszáguldó traineurök* leverik a lelkeket, balgaság volna a néptől lelkesülést kívánni.

Bemnek a legdezorganizáltabb, megfélemlett, lelketlen, szétbomlott 8000 embert adtam – ő kimondta e szót: „előre”, jól kombinált marsokkal győzelemre vezette, s nemcsak egy ember el nem szökött tőle, hanem most legjobb szellemű 18 000 embere van.

A múltakról hiában beszélünk. Ezeket csak azért hoztam fel, hogy a szegény haza szent nevében kijelentsem, mikint jövendőre múlhatlanul megkívánom, hogy amit a nemzet nevében rendelendek, az pontosan teljesítessék. A múltnak minden szerencsétlensége ezen nem teljesítésből eredett.

Ami tábornok úr jövendő hadi működéseit illeti, tervének lehet jó oldala, ha e szót: Position halten* kitörli ön szótárából, s e szót teszi helyébe: vorwärts*, de ennek sikere csak úgy lehet, ha gyors mozdulatokkal s pihenést nem ismerő energiával hajtatik végre. Ön pedig futárja által, ki nekem, az ország kormánya elnökének egy szó jelentést sem hozott Frideczkynek nem tudom, mivé lett alkalmaztatásán kívül,* aggodalommal értettem, hogy ön január 6-án még Vácon szándékozott maradni. Így saját tervéből semmi sem lesz.

Én gyakori jelentéseket kívánok tábornok úrtól, s első jelentésétől függesztem fel operációirányának meghatározását, addig magában értetvén, hogy míg más nem rendeltetik, megállapított tervét erélyesen kövesse.

Azonban következőket részint megkívánok, részint határozott feleletet kérek:

1. Ön Pozsonytól Budáig ütközet nélkül elvesztett 5000 embert – a traineurök borították el az utakat – kérem tábornok urat, méltóztassék a legszorosabb fegyelmet kérlelhetetlenül feltartani*, különben attól tartok, hogy serege ütközet nélkül fog szétfoszlani – még január 7-én is tele volt a váci út traineurökkel.

2. Írja meg nekem határozottan, elhatározott erős szándoka e – melytől semmi körülmények közt el nem áll – gyorsan offenzíve előremenni, s az ütközetet keresve keresni, mert csak ez esetben van tervének értelme. Ha nem offenzíváról, hanem pozíciók tartásáról gondolkozik, úgy hadi operációnak irányát meg fogom változtatni, mert offenzív hadviselet lehet megosztott erővel, de ha erre nem számíthatok, ha defenzívára kell szorítkozni – akkor nem megosztani, hanem koncentrálni fogok minden sereget.

Ön tervének gyenge oldala, hogy elzárta magát a kormány gondoskodásának lehetségétől pénzben, ruházatban, élelemben.

Mutatja ennek gyenge oldalát első marsstációjáróli irata, melyet Csánynak* (s nem a kormánynak!) írt, s melyben csak 600 000 forintot kér, éspedig apró bankjegyekben; s emellett azt írja, hogy minden kasszákat le fog foglalni, s még a pénzverő házra is reáteendi kezét depozitum* gyanánt!

Mikint gondolhatja ön, hogy mi az ország kasszáit depozitumokba hevertethessük, s azon kívül csak egyik sereg számára egyszerre 600 000 forintnyi öszveget készen tartsunk? Kérem, tessék egy kissé a lehetségeket is végiggondolni. 600 000 forint egyszerre, egy seregnek! Honnan?

Ilyen dolgokat a haditervek megállapításánál előre számba kell venni. Aki lehetetlenségekre bazírozza kalkulusát, légvárat épít.

Csány* mondja, hogy 100 000 forint van ön pénztárában. Küldök ezennel ismét 100 000-et Ez három hétig fedezni fogja ön szükségeit; s ha három hét alatt oly eredményeket nem vív ki ön, hogy több pénzre vagy ne legyen szüksége, vagy a kormánnyali biztos közlekedést megnyissa, s ezáltal a parciális pénzadminisztrációkat lehetővé tegye – úgyis csak egy nagyszerű retiráda lesz a dologból, mely ön seregét a többiekkel egyesítendi, ha ugyan egyesülhetend, s ezáltal a kormány gondoskodásának vonalába húzandja vissza.

De akármint legyen ez, elég az, hogy 600 000 forintot nem küldhetek. Arra is nagyon kuriózus vagyok, vajon az is eljuthat-e kezéhez, amit küldök.

A kasszák lefoglalásánál egyre figyelmeztetem. A bányászat körébeni kasszák nem adnak jövedelmet, hanem a bányásznép fizetését jó ha fedezik, ezeket ne hagyja ön fedezetlenül, különben a bányásznép mind fellázad ön ellen s a haza ellen. Az ország nincs azon helyzetben, hogy pénztárait depozitumokban* tarthassa.

Ami a polgári biztost* illeti, azt majd én fogom meghatározni, hogy ki legyen, mihelyt önnek első jelentését veszem; mert maga az, hogy mely napról honnan írand, tájékozni fog, vajon effektuációba vette-e ön saját tervét (melyről most még nem mondok határozott ítéletet). Ezen biztosnak ön saját javaslata szerint desztinációja leszen felvigyázni, hogy a hadvezér egész táborával az ország kormánya által kiszabandó politikai irányt kövesse.

Hazánk nehéz időket él – de hazánk! S önt én sokkal becsületesebb embernek ismerem, mintsem ne hinném, hogy Isten után a hazát imádja legforróbban, rendíthetlenül.

Scipio* szép szerepet vitt, de nem ismerte e szót: „pozíciót tartani” hanem ezt: „előre”. Ha Scipio* tervét vette fel ön, legyen Scipio egészen*.

De ha terve megengedi, a Dunától ne távozzék igen messze.

Ha írást nem tartand tanácsosnak, szóbeli jelentést tegyen biztos ember által.




Hátra Kezdőlap Előre