Debrecen, 1849. február 1.
Az idemellékelt levél* másolatából látom, mi hír terjesztetett el Erdélyben Dembiński* altábornagy alkalmaztatása felől. Szükségesnek tartom e beszéd rektifikációjául országos biztos urat következőkről értesíteni:
Híre jött, hogy Schulzig* ellenséges tábornok seregosztályával a tiszafüredi vonalnak jő. Kellett tehát e vonalnak födözéséről gondoskodni. Perczel tábornok ennélfogva utasítást vett, hogy seregétől négyezret elkülönítvén, ezt bocsássa Dembiński* altábornagy parancsnoksága alá, ki a tiszafüredi s tokaji vonalakon egyesítendő haderőnek fővezérletével bízatott meg.
Perczel tábornok úr ez utasítást vévén, azonnal lemondását küldötte be, mert, úgymond, seregét eldaraboltatni nem engedi.
A hadügyminiszter úr a lemondás folytán még fölszólítást intézett Perczelhez avégett, hogy tartsa meg vezérségét.
De Perczel úr, e fölszólításnak sem engedve, táborából eltávozott, s itt nincs is tudomásunk hollétéről. A lemondás azután közöltetett a képviselők házával*, mely azt elfogadandónak határozta.
Most tehát az egész tiszai tábornak fővezére Dembiński altábornagy úr.