Debrecen, 1849. február 20.
Az ország kormányzatával országgyűlésileg megbízott Honvédelmi Bizottmány kedves kötelességének kell hogy ismerje a nemzet vitéz hadseregeinek hőstetteit s hű fáradalmait azon elismeréssel méltányolni, mely az ország szent és igaz ügyének hű védjeit Isten és világ előtt megilleti.
Hogy azonban ezt a kormány úgy a hadseregosztályok irányában általában, mint magokat kitüntetett egyes érdemesbek iránt kötelessége szerint teljesíthesse, a véghezvitt hadi tettek iránt a vezérek által világosságban kell tartania, s egyesek érdemeire a vezérek ajánlatai által figyelmeztetnie.
A kormánynak lehetetlen nem fájlalnia, hogy amióta tábornok úr a kezeire bízott hadseregosztállyal a fővárosból január elején haditanácsilag megállapított terv következtében kivonult, a kormány nem volt azon helyzetben, hogy a hálának s elismerésnek kötelességét a tábornok úr vezérlete alatti sereg iránt teljesíthette volna, éspedig azért nem, mivel tábornok úrtól a vezérlete alatt véghezvitt haditettekről egyetlenegy hivatalos jelentést*, de még csak előléptetési ajánlatot sem vőn.
Ezt a kormány annál inkább fájlalja, mivel amint hírből, de mindekkorig csak hírből tudja, tábornok úrnak ez idei táborozásában számos oly csatázások s fontos momentumok jöttek közbe, melyeket a nemzeti hála elismerése nélkül hagyni a kormánynak hálátlanság színe nélkül nem lehet, minők például a bányavárosokból, Kassáig eszközlött remek visszavonulás, az iglói csata, a branyiszkói ütközet, és több mások, melyekről a kormánynak még csak hírből is alig van tudomása.
Mind azért tehát, hogy az érdemnek megadassék, ami az érdemé, mind azért is, mert az országgyűlés méltán megkívánja, hogy a Honvédelmi Bizottmány, melyet az ország kormányzatával felelősség mellett megbízott, a hadseregeket illető kérdésekre kielégítő feleletet adjon, de végre azért is, mert a kormány felelős lévén a kormányzat minden ágazatairól, nehéz tisztének teljesíthetése végett nemcsak joga, de kötelessége is mindenről, mi az ország alkotmányos kormányzatához tartozik, folytonos hivatalos tudomással bírni:
Ezennel hivatalosan felszólítom tábornok urat, hogy hadseregének január és február hónapokban véghezvitt, s akár összesen, akár személyenkint a haza s hazai kormány hálás elismerését igénylő hadiműködésekről s vitéz tettekről a hadügyminisztérium útján hivatalos jelentést tegyen, s ahhoz egyszersmind egyesek előléptetése s kitüntetése iránti javaslatait azon alapon hozzárekeszteni szíveskedjék, melyet tábornok úr saját előterjesztése nyomán a Honvédelmi Bizottmány múlt november hónapban szabályul kitűzött, s mely azon szerint minden hadosztályoknak egyenlő szabályul kiadatott.
Ami továbbá a nemzet hadseregeinek élelmezését s ruházati s egyéb szükségekkeli ellátását illeti, e tekintetben szintúgy tábornok úr saját javaslata nyomán intendantúra s ruhakezelő tisztség lőn felállítva. A kormánynak kötelessége a hadseregek szükségleteiről gondoskodni, de épp azért ezen szükségleteket s azoknak fedezésére szolgáló készleteket tudnia s ismernie kell. De tartozik még a kormány az ország vagyonáról és pénzeiről számot is adni, mire az országgyűlés által e napokban határozatilag fel is szólíttatott*. Ennek következtében van szerencsém tábornok urat hivatalosan megkeresni, szíveskedjék
1. A vezérlete alatti intendantúrának meghagyni, hogy hivatala megkezdéséről január hónap végéig számadásait haladéktalanul, jövendőben pedig hónapról hónapra rendesen küldje be.
2. Küldje be egyszersmind minden hónap végével a jövő hónapra szóló közelítőleges költségvetést, miszerint a sereg tiszti díjai és zsoldja a központi hadi pénztár által, az élelmezési, szállásolási, szállítási s egyéb rendkívüli kiadások pedig a pénzügyminisztérium útján rendesen fedeztethessenek, s a sereg semmiben szükséget ne szenvedjen. Eddig ezt az intendantúra nem tevé, s e napokban is csak szóbeli bizonytalan üzenetet kaptam aziránt, hogy az intendantúrának pénzre van szüksége, anélkül hogy csak annyi is mondatott volna, mennyi pénzre van szükség, s a kívánandó összeg körülbelül mennyi időre szolgáland fedezetül.
Az ország költségei havonkint milliókra rúgnak, kész tartalék pénztárakat tartani nincsen tehetségünkben s így sokszor káros felakadások erednek azon okból, mert előleges költségvetések nem adatván be, sohasem tudjuk, hogy a jövő héten mennyi pénzről kellend gondoskodnunk.
Megjegyzem azonban, mikint az intendantúra kezelése alatt lévő pénztár kiadásain kívül minden seregnél vannak oly kiadások, melyek amint nélkülözhetetlenek, szintúgy konfidenciálisok is, és számadás alá nem tartozhatnak, milyenek például a kémköltségek, s más hasonlók. Ezek iránt arra kérem tábornok urat, legyen szíves engem tájékozni, hogy körülbelül havonkint mennyit küldjek ezeknek fedezésére saját kezeihez, mely seregparancsnoki kézipénztár iránt részletes számadás természetesen nem igényeltetik, s mindannyiszor ki fog pótoltatni, valahányszor tábornok úr azt kívánni fogja.
3. Szíveskedjék tábornok úr az intendantúrának s ruhakezelési tisztségnek azt is meghagyni, hogy a ruha- s más készletek jegyzékét, mint szintúgy a hiányok kimutatását is küldje be, miszerént a hadsereg kimutatandó létszámához képest ezeknek fedezéséről gondoskodhassam.
4. Az intendantúra részéről előfordult a múlt hetekben, a pénzügyminisztériumnál egy kereskedőnek nyolcadfélezer pengő forintra menő követelése a sereg számára rekvirált cukor és kávéért, mely egyszerű árjegyzék mellett itt az illető kereskedő által kifizettetni kívántatott, s az ország hitele tekintetéből ki is fizettetett; ámbár az intendantúra aziránt ide a minisztériumhoz mai napig sem tőn jelentést, s a roppant mennyiségű kávé- és cukorrekvizíció valósága iránt az intendantúra jelentésének hiányában kétség foroghatott fenn. Szíveskedjék tehát tábornok úr az intendantúrát oda utasítani, hogy ezen jelentés hiányát pótolja ki, jövendőre pedig, ha valami árjegyzéket kifizetés végett ide utasít, arról a pénzügyminisztériumot hivatalosan értesítse*.
Végre még ismét a jelentések hiánya miatt nem tudom, hír szerint jól vagyok-e értesítve, hogy tábornok úr a bányavárosokbuli remek visszavonulása közben szíves volt figyelmét az ottani státusjavak: mint arany- és ezüstrudak, vert arany s ezüst, pénzverő gépek, szurony s fegyvergyári készletek s műszerek stb. megmentésére is kiterjeszteni. Mely fontos szolgálatáért tábornok úrnak a nemzet nevében szíves köszönetemet nyilvánítom.
Mivel azonban ezen javak még ide meg nem érkeztek, az arany- és ezüstércre és pénzre pedig sürgetős szükségünk van, mivel ez teszi az 1 és 2 forintos bankjegyek kibocsátásának alapját, s arany- és ezüstkészlet nélkül ezen annyira szükséges apróbb bankjegyek kibocsátásában felakadunk, a pénzverő gépekre pedig szintúgy halaszthatlan szükségünk van:
Annálfogva kérem tábornok urat, hogy a bányavárosokból megmentetett arany- és ezüstkészleteket, gépeket, s mindennemű közállományi vagyont sürgetőleg ide Debrecenbe, a pénzügyminisztériumhoz elszállíttatni szíveskedjék.
Ezen elszállításnak kell történni, s pedig mihamarább, a szurony- és fegyvergyári műszerekkel és készletekkel is, melyekre már-már nélkülözhetlen szükség van a státus nagyváradi fegyvergyárában, melyet a derék Lahner tábornok úr a csudával határos gyorsasággal nagyszerű működésbe helyezett, s mely mellé azon készletek kimondhatlanul szükségesek.
Éppen most hallom, hogy azon szurony- vagy fegyvergyár a Szepességen felállíttatott volna. Ezt nem akarom hinni, mert a felvett koncentrativus hadi működési szándéknak a Bácskát, Bánátot is feláldozván, a szepességi vidék őrzése s általában vidékőrzés végett az ország seregeit el nem darabolhatjuk, s így a Szepességnek ellenséges csapatok beszáguldozása ellen nem lehetvén fedeztetnie, a fegyver- és szuronygyári készletek, az országnak aranynál, ezüstnél becsesebb eme kincsei ott az ellenség kezébe kerülhetnének. Kérem annak okáért ezeknek is haladéktalan ideszállíttatását elrendelni.