Jászberény, 1849. április 3.
A tegnapi hatvani csata, melyről Görgey* tábornoknak – ki mint legidősb tábornok a többi hadtestvezérekkel a legörvendetesb egyetértésben viszi ideiglenesen az összes sereg fővezérletét – az iderekesztett hivatalos jelentését vettem, eredményeiben oly fontos volt, hogy általa azon terv, melyet derék, lelkes s igaz magyar érzetű vezéreink szintoly ügyesen kombináltak, mint gyönyörű összhangzással effektuáltak, jobbadán biztosítva lőn.
Az ellenség az átkozottan mocsáros Galga völgyén túl elsáncolta magát, gondolván, hogy mi majd a gyöngyösi úton sáncágyúinak egyenesen torkába mászunk. Mert Görgey* hadteste ily célt mutatva nyomult Gyöngyösre, Hortra, s Hatvant ostrommal bevette, s meg is tartotta, s ma onnan erős rekognoszcírozásban előre is nyomult. Ámde míg ezen győzelmes mozdulatok valóságos haditervünket, melyet a tábornok urakon s rajtam kívül senki sem tudott, gyönyörűen maszkírozták, 30 000 emberünk Jászberénynél szépen általment a Galgával egyesült Zagyván, s most huszár előőrseink Ceglédig cirkálnak, honnan látásukra Jellačić* rögtön visszavonult, főerőnk pedig a sáncoknak hátában s oldalában áll, melyek az ellenségnek eszerint már nemcsak haszontalanokká, de veszélyesekké is váltak, s melyekből, úgy látszik, kivonulását máris megkezdé. Kényszeríthetjük-e Vácig ütközetre, vagy ütközet nélkül nyerjük meg a vidéket egészen a Dunáig, a holnapi nap mutatja meg. Igaz, seregeink borzasztó marsot tettek, kivált Wysocki* osztálya Damjanich* seregéből, mely tegnap este Hatvannál csatázott (sőt Czillich* brigádjának ezen osztályból Csány felől kellő időbeni megjelenése határozta el e nevezetes ütközet győzelmét), de azért a sereg jókedvű, örömmel megyen előre, s bízik a győzelemben.
Nagy tért nyerénk, e csata s korreszpondens manőverek által Heves megye utolsó faluig, a Jászság egészen mienk, Pest megyének derekába beléptünk, holnap Pest megyéből is jó rész mienk.
A tegnapi csatára nézve még csak azt jegyzem meg, hogy Kiss Ernő* altábornagy úr a csatában jelen lévén, úgy célszerű tanácsa, mint kivált a legirtózatosabb ágyútűz közepette a leghidegebb életmegvetéssel párosult fényes vitézségének buzdító példája által a győzelemre igen sokat tőn. Mit hálás elismeréssel kérek a Közlönyben is megemlíttetni.
Egyébiránt a nevezetes csatában kitüntetett érdemek szerint a fővezér s Kiss altábornagy úr javaslatai nyomán is Gáspár* ezredest, a csata vezérét, mint különben is a hadsereg egyik legöregebb ezredesét, ki a tegnapi ütközet vezényletével vezéri képességét fényesen kitüntette, tábornokká – Czillich* őrnagyot, ki dandárának igen alkalmas percben elővezetésével s bajnoki részvétével a győzelemre nagy nyomatékot adott, alezredessé kineveztem. Zámbelly* alezredest pedig a 4. huszárezredtől, ki személyes vitézségének legfényesebb bizonyságát adá, s annyi megerőltetésre kényszeríté lelki emelkedettségével testi erejét, hogy midőn már a csatának egészen vége volt, erőkimerültség miatt ájulva rogyott le lováról, a katonai érdemrend III. osztályával feldíszíttetni határozám.
Felszólítom a hadügyminisztériumot az ezek iránti oklevelek kiadására, azonkívül néhány érdemrendek megküldésére, minthogy a Vetter* altábornagy úrhoz küldöttek betegsége miatt hátramaradtak, a seregnél tehát, kivált a mostani főparancsnoknál egyetlenegy sincs; a derék vitézek pedig becset helyeznek abba, ha az érdemesnek a csatamezőn magam tűzhetem mellére a nemzeti elismerés jelképét.
Vetter* altábornagy úr betegeskedését* szívemből sajnálom. De épp azért kérem őt ezennel, egészségének tökéletes helyreállítása előtt ne tegye ki magát az utazás és tábori – valóban nem csekély – fáradság veszélyének.
Különben is méltányosnak találom, hogy akik a tervet készítették, végrehajtásba vették, kétharmadában keresztülvitték, azok azt be is végezzék. Itt most minden a legjobb kerékvágásban van, minden kerék gyönyörűn összevág, mint a jó óramű, míg a megkezdett felvonás le nem játszatik, félnék megzavarni a szerepeket.
És tudja-e a tisztelt Bizottmány, mi ezen jó egybevágás harmóniájának kulcsa? Az, hogy Görgey* a legtisztább indulatú hazafi, kiben a haza tökéletesen bízhatik, ki nemcsak nem irigyli senkinek a dicsőségét, hanem örömest nyújt a dicsőségre másnak alkalmat – hatóságát ismeri s gyakorolja teljes mértékben, de nem affektál szuperioritást, s ellenvetés nélkül elfogadja, ami jó. – A mostani operáció terve Klapkáé – megkérdeztetett s elfogadtatott. – Czillich* detasírozása Damjanich* érdeme, mert tért kapott az önálló működésre, mert Görgey* csak ennyit mondott neki: a tervet helyesled, tudod, mi a cél, vigyázz, és segítsd Gáspár* balszárnyát. A csata alatt pedig Görgeyt* Gyöngyösön a hideg kilelte, hogy kétórányira a 8 óra folytán tartott irtózatos ágyútűztől, nem mehetett az ütközetbe; kérték, ne tegyen magán erőszakot, menjen, de ő azt felelé, mit előbbi estén is mondott: Gáspár* derék ember, s még nem volt alkalma 10 000 főnyi sereggel csatát önállólag vezényleni – mutassa meg, mit tud, érdemeljen ki magának egy tábornokságot, ha bajba jönne, közel vagyunk, majd kivágjuk. – És becsületesen kiérdemlé a tábornokságot. Négy osztrák generális (Schlik*, Liechtenstein*, Lobkovitz*, Parrot*) állott a szerény, csendes, egyszerű huszárezredesnek ellene: Schlik* kérkedve hívta meg déli vendégeit „auf eine brillante ungrische Haasenhetz”*, s az igénytelen, egyszerű magyar huszártiszt úgy „meghetzelte” az osztrák gróf fővezért, divizionárius hercegeivel egyetemben, hogy ugyancsak hegedült a kantárszárral, míg „ventre à terre”* Bagnál benyargalt a sáncok mögé. – És nekünk van egy cselekvéssel lett vezérünkkel több. Kell is. Mert vezéreink potomba se veszik életöket, kell egynehány rezervába is.
A tisztelt Bizottmánynak több levelét vettem ma reggel. De egész napon marsban voltunk, s most egy óra éjfél után. Holnap majd felelek, ha nem hallok délig ágyúszót. – De annyit előre barátságosan megjegyzek, hogy itt, az óránkint fejlődő eredmények mezején, az élet pillanatnyi szükségei sokat másképp mutatnak, mint a távol perspektíváján vélnők. A rendszer politikája nem mindig az életé, kivált nem a honmentés bátor és győzelmes harcának életéé. A nép mindenütt jó, a leborulásig tiszteletet érdemlő. De az elöljárók között vannak gyávák, vannak bűnösök. Itt erőt kell mutatni s bizodalmat a haza győzelme iránt. – Ez vonz, ez imponál, ez lelkesít, s kész engedelmességet szerez a titkos szívgerjedelemnek.
Én testvéries vagyok a nép lelkessége iránt, de kemény és szigorú a bűn, a mulasztás iránt. Ilyen voltam Gyöngyösön, még inkább itt, s leginkább leszek Pest megyében. – Ne féljen a Bizottmány, hogy kinevetnek parancsolataimért ott, hová kezük nem ér. – Midőn előrenyomulunk a győzelem bizalmával, s az ellenség fut, jó messze megvan az engedelmesség, ha parancsolni merünk, erről jótállok. – A kormányt kell hogy szeressék a jók, féljenek tőle a gonoszok. Én biztosítom a kormányt, hogy a tömeg szeretni fogja, s aki nem szereti, félni fogja – a jók pedig azért is szeretendik, mert tudjuk megfélemlíteni a bűnt. – Ez az én politikám, s ennek irányát követem utamban, és – jó sikerrel. Ha egy-más rossz ember megszökik előttem, nem sokat bánom, nekem nem abban telik kedvem, hogy valaki büntetve legyen, hanem abban, hogy ne árthasson. Azért gyakran nem árt a dobraverés. Ezek előleges feleleteim a Bizottmány némely észrevételeire. Részletesebben holnap, ha időm leszen.
Nógrád vármegyét restabiliáltam. Repeczky* ennek is biztosa lesz. – Hanem a háziadó-kivetés, s megyei tisztviselők fizetési javítása iránt kérem siettetni a Bizottmány határozatának megküldését.
Pest megyét holnapután restabiliálom.
A Jászságban radikál kúrát teszek.
Sőt túl a Dunára is intézkedem, s higgye el a Bizottmány, nem siker nélkül.
De a hadifoglyok iránt a hadügyminiszter levelét nem küldöm el az ellenséghez. Inkább semmit. Stílusa, mely a császárról, királyról beszél, s irgalmat-kegyelmet kér foglyaink iránt, nem illik nemzetünk állásához. – Majd írok én*, s közlöm elküldés előtt a Bizottmánnyal.
Éljen a haza!