78. Kossuth levele Perczel Mór vezérőrnagynak a tavaszi hadjárat sikereiről+

Dány, 1849. április 7.

 

Kedves Móricom!

Péterváradnak megszabadításával*, a rácok legyőzésével, és az annyi vérbe és áldozatba került Szenttamás diadalmas bevételével szegény hazánknak annyi jótéteményt, magadnak pedig oly kimondhatatlan dicsőséget szereztél, hogy a legmélyebb tisztelettel vagyok kénytelen előtted meghajolnom, s áldom azt a percet, melyben az alvidéki seregek vezérlésére felhívtalak. Írd meg, mit kívánsz, hogy megjutalmazzon a háladatos hon: mert habár bizonyos is, miszerint egykoron a Zrínyiek* és Jurisicsok* közt fog dicső neved említtetni, méltó, hogy a való érdem fölötti díját is elvegye.

Mi oly szegények vagyunk nagy emberekben, hogy méltán vádolhatnál bennünket a legrútabb háladatlanság bűnével, ha hőstetteidet illetőleg nem méltányolnók. Azért csak mondd meg őszintén: mit kívánsz a hazától, Móricom? Én kívánságodnak legbuzgóbb előmozdítója leendek.

De hogy egyébre térjek át, szükségesnek látom ezúttal veled tudatni, hogy négy hónapi tevéketlenség után a felső tábor is kilépett a cselekvés terére, s én, hogy az elválasztó időben biztosítsam a kellő irányt, melyet seregeinknek követniök kell, célszerűnek véltem személyesen megjelenni a táborban, hol már több napok óta valóban eldöntő perceket élek.

Tudnod kell ugyanis, hogy már öt nap óta csatáznak seregeink az osztrák hadakkal; április 5-én* szinte megütköztünk Nagykáta és Tápióbicskénél az ellenséggel, s becsületesen megvertük azt. Vetter* betegen feküdvén, Görgey* vezérli az egész hadjáratot, s annyi tapintattal, ügyességgel és rettenthetetlen bátorsággal, hogy látván vezéri bölcsességét és elszántságát, lehetetlen múltját nem felednünk, s ki nem engesztelődnünk iránta. Azért feledd te is a régi bántalmakat, barátom, s gondold meg, hogy annyi jeles tulajdonok és érdemek mellett, mennyivel ezen férfiú bír, behunyni szemeinket az emberi gyarlóság előtt, sokszor, de különösen most, első polgári kötelesség.

Én mélyen meg vagyok győződve, hogy ily sikeres előnyomulás mellett, ha lent és fent bizalmas egyetértés uralkodik, ha nem zsibbasztjuk s gyengítjük egymást, kevés napok alatt tönkrezúzzuk az osztrák seregeket, mikor aztán civakodhatunk magunk között.

Addig azonban csak harcoljunk, kedves Móricom, és verjük meg az ellenséget. Tettem rendeléseket, hogy lovasságodat, melyben nagy hiányt érzesz, kellőleg kiegészíthesd. Megtörtént-e már? Válaszod elvárom.




Hátra Kezdőlap Előre