Debrecen, 1849. április 16.
Kedves nővérem!
Mély megilletődéssel tapasztalván azt, hogy bajnokaink – kik teljes áldozatkészséggel vívnak hazánk szent szabadságáért, függetlenségéért – midőn a harcmezőn nyert megsérülésök következtében kórházakba vitetnek, ott az orvosi segedelmen kívül vajmi ritkán találkozhatnak azon gyöngéd ápolással, mely a szenvedőknek enyhülést, gyakran tökéletes felüdülést ad.
Hogy tehát az e részbeni hiányokon a lehetségig segítve legyen, s a tábori kórházakban sínylő harcosaink az orvos rendelte gyógyszereken felül még a segedelemnek azon nemében is részeltessenek, melyet leginkább nőkezek képesek nyújtani: téged, kedves nővérem, ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek; adván és engedvén hatalmat az álladalom költségén két segédápolónőt az úgynevezett irgalmas hölgyek (soeurs gris) köréből* egy-egy pengő forint napidíjjal magad mellé vehetni, kiknek közreműködésével mindazon intézkedéseknél, miket a kórházakban – az orvosi segedelmen kívül – a betegek ápolására nézve hasznosnak és célszerűnek tartandasz, azoknak teljesítésére az illető hatóságokat, kormánybiztosokat, kórodaparancsnokokat s felügyelő orvosokat fölszólítván, ezek intézkedéseidet elősegélleni mulaszthatlan kötelességüknek ismerjék.
Ezúttal a pénzügyminisztériumot is értesítettem afelől, hogy a kórodák ügyében általad, mint szintén segédeid által teendő utazások költségeit az álladalmi pénztárból adandó számadás mellett előlegezvén, egyszersmind abbeli hivatalos működésed idejére, saját személyedre 1000 pengő forint évi díjt* havonkinti 83 forint 20 krajcár pengő forint részletekben mai naptól szolgáltasson ki.
Erősen meg vagyok győződve, hogy általánosan elismert szelíd keblednek nemes ösztönét követve, sérült vitézeinknek a kórodákbani ápolása körül akként intézkedendel, mint azt egy anyától, testvértől s honunk hű leányától méltán megvárhatni.