83. Kossuth rendelete a földesúri visszaélések megszüntetéséről+

Debrecen, 1849. április 19.

 

A kormány elébe sűrűen érkező folyamodványokból kedvetlenül tapasztaltatik, hogy az úrbéri tartozások megszűntével némely volt földesurak annál inkább kezdik igénybe venni, sőt tisztviselők segedelmével rövid úton eszközlőtt végrehajtással is részint erőszakolni teljesítését azon szolgálatoknak, melyekre magokat némely lakosok még a volt hűbéri viszonyok alapján nem úrbéri birtok használatáért lekötelezték – részint birtokbóli elmozdítás rögtöni eszközlése mellett kizárólagos tulajdont követelni oly telekben is, melyekre nézve még tisztába hozva nincs, ha azok majorsági vagy úrbéri természetűek legyenek-e, vagy olyanok, melyek minden közterhek viselése mellett régebben adózó kézen használtatván továbbá is – minden addig tett úri szolgálatok megszűntével – ugyanott hagyandók.

Ily esetekről részletesebben intézkedni jelen viszontagságos körülmények között a törvényhozás még eddig akadályozva volt; de miután a robot, dézma s ezzel együtt járt tartozások már eltöröltettek – eléggé nyilvánította ezáltal a törvényhozás abbeli szándékát, hogy minden más esetekben is azon viszonyokat, melyek szolgaságra mutató hűbérnek színét viselik, megszüntetni kívánja, megvárta tehát mindenkitől azt, hogy ebbeli szándékának életbe léptetését ki-ki saját körében az idő szellemének, a jövendőnek, s a közérdeknek figyelembevétele mellett békés kiegyenlítésekkel előkészíteni, nem pedig ingerültséget szülő szigorúbb követelések támasztásával akadályozni fogja, annál inkább, nehogy a minden körülményeket hazánk megrontására álnokul felhasználó ellenség innen is alkalmat vegyen a hon polgárait magányérdekeik felzaklatása mellett egymás ellen bujtogatni s hol csak lehet, ingerültséget, bizalmatlanságot, elégületlenséget eszközölni.

Ennélfogva a tulajdonra lehető minden sérelmes következtetések nélkül addig is, míg a törvényhozás fentemlített esetekre nézve részletesen és határozottan intézkednék – mire nézve a törvényhozás elébe a kormány haladéktalanul törvényjavaslatot előterjeszteni fog – minden illető törvényhatóságok a következő ideiglenes rendelkezések megtartására felelet terhe alatt köteleztetnek:

1. Az 1848:IX. törvénycikkely az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok: robot, dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről rendelkezvén, s ezen törvény a majorságból szerződés mellett bírt és csak haszonbérnek tekintendő vagyonokra ki nem terjedvén, mindazok, kik szerződés mellett oly telket vagy földet bírnak, melynek majorság természete kétséget nem szenved, a szerződéses kötelességeket teljesíteni tartoznak; ellenben

2. Midőn a teleknek úrbéri természete kétséget nem szenved, az ilyen telektől az eltörlött tartozások semmi szín alatt nem követeltethetnek.

Hogy pedig azon kérdésnek, mi legyen majorság vagy úrbériség, értelmezése minden kétségen felül legyen helyezve, kijelentetik, hogy majorsági természetűnek veendők azon telkek és földek,

a) melyek iránt az uraság bebizonyítja, hogy azokat a volt jobbágy a közösből vagy a földesuraság magánybirtokából foglalta;

b) azon irtások, melyek a jobbágy fenntartására szánva nem voltak, és jobbágyi állománnyá nem változtak, vagyis amelyektől az uraság prestációkat* követel, s az irtásbér még érettök nincs kifizetve;

c) azon telkek vagy házak, melyeket a volt jobbágy vagy zsellér oly szerződés mellett bírt, melynél fogva bizonyos határidő elteltével a birtoknak vissza kell szállani az uraságra, vagy ha a szerződésben az uraság világosan fenntartotta jogát a tartozásokat megváltoztathatni.

Ellenben úrbériségnek, következőleg minden földesúri követelésektől mentnek tekintendő mindaz, ami a volt jobbágy birtokában van, és nevezetesen:

a) ami a Teréziai úrbérbe* bemondatott;

b) ami be nem mondatott is, de bebizonyíttatik, hogy az úrbér behozatalakor már telki illetőségképpen jobbágykézben volt;

c) ami később majorságra vagy udvartelekre telepíttetett vagy a majorságból az úrbéri telekhez csatoltatott, ha az ilyen telepítés adórovatba ment, vagy ha adórovatba nem is ment, de a volt jobbágy a házat maga építette, és a fentebbi c) pontban körülírt minéműségű szerződésen kívül úrbéri szolgálatot vagy azzal felérő fizetést teljesített;

d) a törvény szellemében úrbériséget pótló állapotnak tekintendő az is, midőn a földesúr nem képes felmutatni oly szerződést, melynél fogva bizonyos határidőnek eltelte után a birtoknak az uraság szabad rendelkezése alá vissza kell szállania; mint szintén, ha a szerződésben a tartozásoknak megváltoztatása iránt az uraság jogát világosan fönn nem tartotta;

e) az úrbéri állománnyá változott irtások;

f) az úrbériségért cserébe kapott majorság hasonlóan úrbéri természetet ölt magára;

g) az uraság által a jobbágytól az I. rész 40. címjének* ürügye alatt elfoglalt telek, ha az idézett törvény esete és szüksége felsőbb bíró által is jóváhagyott ítélettel nem bizonyíttatik.

3. Minden olyan esetben, midőn a lakos a telket vagy földet úrbériségnek, az uraság pedig majorságnak követeli, a kérdést a barátságos egyességnek nem sikerülése esetében az 1848:X. törvény szellemében az alispányi bíróság ítélje el, a fokonkénti fellebbezés a volt jobbágynak birtokban maradása mellett felhagyatván.

4. Ilyen perekben az alispányi bíróság vizsgálatot fog készíteni, és ezen vizsgálatot a perhez melléklendi a következendő kérdőpontokra:

a) a kérdéses telek az úrbér behozatalakor az úrbéri táblába bemondatott-é? Vagy ha be nem mondatott is,

b) az úrbér behozatalakor telki illetőségképpen jobbágykézben volt-é?

c) Ha a telek az úrbér behozatalánál későbben telepíttetett, bejött-é adórovatba?

d) Ha adórovatból kimaradt, a házat a volt jobbágy építette-é? Úrbéri szolgálatokat vagy azzal felérő fizetést teljesített-é?

e) Szerződés mellett történt-é a telepítés, és a szerződés bizonyos határidőhöz van-é kötve, melynek eltelte után a birtoknak az uraságra vissza kell szállni – a szerződésben fenntartotta-é az uraság, hogy a tartozásokat tetszése szerint változtathassa?

f) Időközben nem történt-é a kérdés alatti telekre nézve a földesúr és volt jobbágy között csere, kielégíttetett-é a jobbágy a csere által és a cserélt telek a másiknak természetét felöltve adó alapjává vált-é?

g) A peres telek nem úgy jutott-é a földesúr kezére mint elhagyott jobbágytelek, melyet a törvény szerént más jobbágynak kellett kiadni?

h) Nem olyan-é a peres telek, melyet a földesúr az I. rész 40. címjénél fogva udvartelekké változtatott, de később ismét jobbágynak adott ki, mint már majorságtelket, és ha ilyen, tudja-é a földesúr felsőbb vizsgálaton is keresztülment bírói ítélettel bizonyítani, hogy az I. rész 40. Gímjének szüksége fennforgott?

5. A volt jobbágynak, ha kívánja, tiszti ügyvédi pártfogás rendeltessék.

6. Azon lakosok, kik valamely nem úrbéres helyre mint zsellérek vagy földdel bíró gazdák haszonbér vagy szolgálatok lekötelezése mellett bizonyos időre úgy telepedtek le, hogy ott felépítkezvén rendes községekké is alakultak, habár az elköltözésekre szerződésileg kikötött határidő kitelt volna is, megszokott tűzhelyeiket odahagyni nem kényszeríttethetnek, hanem úgy ez esetben, valamint akkor is, ha az általok még az úrbériség megoldása előtt kötött telepítési szerződés feltételeit magokra nézve a már felszabadított úrbéresek irányában nyomasztónak éreznék, hogy ez csak elégületlenség, nyugtalanság és ingerültség folytonos anyagául szolgálna, az illető hatóság, mihelyt hasonló esetek tudomására jutnak, az illető felek bizodalmát bíró egyénekből alakítandó küldöttség által rögtön intézkedni fog, hogy a telepítő és telepítettek között ideiglenesen is oly egyesség eszközöltessék, mely a törvényhozásnak e részben teendő rendeletéig a közbékét biztosítsa.

7. Minden önkéntes foglalások ezennel szigorúan eltiltatván, a telekrőli kibecsültetések is úgy az úrbéres, mint nem úrbéres helyeken mindenkor csak alispányi bíróság ítéleténél fogva történhetnek, fennhagyatván a birtokon belőli fellebbezés.




Hátra Kezdőlap Előre