Debrecen, 1849. április 20.
Prezidens úr!
A magyar nemzeti gyűlés Magyarországot minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal független szabad önálló európai státussá nyilatkoztatta; s a hitszegő Habsburg-Lothringeni házat, mely isteni és emberi törvények ellenére saját volt alattvalói ellen irtóháborút indítani és viselni nem iszonyodott, trónvesztettnek és száműzöttnek jelentette ki.
Egyszersmind engem ideiglenesen a magyar álladalom kormányzójává, s mint ilyet a végrehajtó hatalom főnökévé nevezett.
Én, engedelmeskedve a nemzet parancsának, átvettem az álladalom kormányzatát, s azon kapcsolatnál fogva, melynek az európai státusok között természetszerűn fennforogni kell, s azon tiszteletnél fogva, mellyel a dicsőséges francia nemzet, s annak (illustre)* főnöke iránt mind magam, mind nemzetem viseltetünk, mikint úgy én magam, mint a magyar nemzet semmit sem óhajtunk inkább, mint minden státusok iránt, de különösen a Francia Köztársaság iránt békét és barátságot tartani, s Európa békéjének s az emberiség és civilizáció azon érdekeinek, melyeket a francia nemzet oly dicsőségesen képvisel, Európa keletén tőlünk kitelhető biztosítékot nyújtani.
A magyar álladalom diplomatikai ügynöke Párizsban, gróf Teleki László* meg van általam bízva a francia külügyminiszter úrnak* a magyar álladalom függetlenségi nyilatkoztatát hivatalosan benyújtani; mire prezidens úrnak magas figyelmét azon oknál fogva is kikérni szerencsém van, mert abban egyszerű hűséggel elő lévén terjesztve a Habsburg-Lothringeni ház példátlan hitszegése úgy, mint minden indokok, melyek a magyar nemzetet ezen határozatra indították, bizton hiszem, hogy prezidens úr szokott igazságszereteténél fogva meg fog győződni, hogy a magyar nemzet ezen határozata nem szenvedélyből, túlbizakodásból avagy forradalmi viszketegből ereden, hanem oly jogszerű kénytelenség volt, melyre nézve Isten és a nemzetek ítéletére bátran hivatkozhatunk.
Fogadja prezidens úr legmélyebb s legmegkülönböztetebb tiszteletemet.